Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-09 / 81. szám
1939 ÁPRILIS 9. VASÁRNAP TEIsVTDÉKl 5 Bródy András volt ruszin miniszterelnök emlékezése Kurtyák Jánosról, a ruszin nép első politikai mártírjáról Történelmi napokat él a kárpátorosz nép. Szeretném, ha ezekben a napokban minden magyar testvérünk velünk áldozhatna a mi mozgalmunk jellegzetesebb, legkimagaslóbb alakja: Kurtyák János emlékének. Életét adta ő népéért a csehekkel folytatott nagy harcban. Nem hiába nevezte egyik magyar barátom őt a ruszin nép Toldi Miklósának, hatalmas, szlovákosan szőke alakja, lobogó szenvedélyességtől hajtott testi és lelki energiái, lágyan zengő baritonja, megnyerő, mégis robusztus megjelenése valóban olyan legendás valakivé tették őt az egyszerű ruszin szemében, amilyen Toldi Miklós lehetett egykor a magyar parasztnép előtt. Több mint egy évtizedig ott állottam mellette. Láttam reggelenként ingujjban félmázsás súlyzót emelgetni, hallgattam őshumorral, érzelemmel, szenvedélyességgel, népi erővel tele kifejezéseit, hiszen kevesen tudtak tán úgy szónokolni a ruszin nép nyelvén, mint ő. Emlékszem jelenetekre, amikor a cseh, uralom legsúlyosabb, legreménytelenebb napjaiban emigráns lapszerkesztőket, magasrangú cseh tisztviselőket oktatott ki emberségre és tisztességre, de legmélyebben mégis azok a pillanatok vésődtek emlékezetembe, mikor 1932 decemberében Ungváron halálhíre teyjedt. Ekkor tudtam csak meg igazán, mit jelent a ruszinságnak Kurtyák János. Megriasztott, pániktól • megmerevült arcok jöttek hozzám. Csak nagysokára kaptam Huszttal telefonösszeköttetést. Milyen fellélekzés támadt, mikor a hírt megcáfolták! Kurtyák nem halt meg! Rögtön Husztra siettem, ágyban találtam őt. Dermedten állapítottam meg: egyik keze mozdulatlanul lóg le az ágyról. Ma sem felejtem el azt az érzést, mikor a megmerevedettnek hitt kéz egyszer csak megmozdult s kiderült, hogy csalódtam. Künn az ablak alatt híveinek egész serege várt rá, mikor fölkelt. Együtt ebédeltünk s mikor az ebéd végén boldogan ismételtem meg, hogy akinek halálhírét költik, sokáig él, elrévedezett : — Andrej, én mégis meg fogok halni... Piros arccal, a fáradtság és a meg- törtség legcsekélyebb jele nélkül olyasmiket kezdett nekem beszélni, amikről rögtön megállapíthattam, hogy ez az ő politikai végrendelete. — Én a nép gyermeke vagyok, — mondotta, — te is az vagy, Most, hogy a te kezedbe kerül a vezetés, kérlek, ne hagyd el soha ezt a népet. Ne felejtsd el soha, hogy e nép életlehetőségét csak akkor biztosíthatjuk, ha ezt a területet Magyar- országhoz csatolják. Sohasem higyj a cseheknek, bármit mondjanak. Aztán sorra vette a párt bizalmas dolgait s egész csomó olyan dolgot közölt velem, amit még sohsem hallottam, pedig azt hittem eddig, igazán mindenbe beavat. Egy hónapra rá súlyos állapotban vitték ismert kis kétlovas bricskáján Nagyszőllősre. Akik vele voltak, elmesélték, hogy Szőllős alatt egy forrásnál megállította a kocsit és széjjelnézett, mintha búcsúzni akart volna a tájtól, melyen született és amely annyira szimbolizálja a síkvidéki magyarság és a nagy hegyek lejtőin élő ruténség egymásrautaltságát. A kórház kapujában már alig állt a lábán, mégsem hagyta, hogy támogassák. Egyedül akart belépni a kórterembe, de az ajtóban összeesett. Mérgezési tünetek között távozott el közülünk, délcegen, fiatalon, negyvennégy esztendős fővél. Hogy a csillapítók vitték-e el, melyekkel az örökös izgalmaktól túlhajtott szívét nyugtatta, vagy pedig igaza van a ruszin néplegendának, amely szerint a csehek mérgeztették meg Pesten, ahonnan most visszatért? Ki tudná megállapítani a történelmi igazságot? Kétségtelen, hogy orvosát, Rokiczki doktort, aki annyi szeretettel kezelte őt a szőllősi kórházban és a mérgezési tüneteket megállapította, az ukránok mindjárt urálomrajutásük után élcsapták, internálták, majd kiutasították Podkarpadszka Russ területéről, mint a legveszedelmesebb ellenséget. * Kurtyák János emlékét az ukránok éppen úgy gyűlölték, mint a csehek, pedig az ő politikája elsősorban a csehek ellen való szüntelen küzdelem volt. Igazán keveset számított az ukrán irányzat akkor, sőt azután sem vettük olyan komolyan, mint ahogy azt a külföld tette. Kurtyák vérmes természete a cseh elnyomással való szüntelen kemény harcban őrlődött fel. Emlékszem egy propaganda kőrútunkra, amikor Vucskómezőn életveszélybe került. Egy csehbarát korifeus egész csomó legényt bérelt fel, hogy őt élesre fent késekkel meggyilkolják. Csak híveinek önfeláldozása mentette meg. Sokszor kellett külön testőrséggel járnunk, mert a cseh csendőrség bizony nem védte volna meg a testi épségünket az ilyen bérencekkel szemben. Ahol ő, az ő őszinte bátor férfiasságával megjelent, mindig fellángolt körötte a harc, hiszen a bérbevett lelkiismeret mérhétetlen gyűlölettel fordult feléje. Maguk a csehek egyre növekvő riadalommal látták azt az igazi szeretetet, amellyel a ruszin nép őt körülvette. Talán ez volt az egyik főoka annak, hogy a cseh kormányzat aztán annyira támogatta iskolapolitikájában a ruszin nép lelki és gazdasági adottságaitól any- nyira idegen, annyira mesterséges ukrán propagandát. A cseh uralom tizenkilenc esztendeje alatt soha egyetlen választáson sem tudtak Volosinék a körülbelül háromszázezer szavazatból öt-nyolcezernél többet összeszedni, sőt egy alkalommal mindössze négyezret szereztek meg. Mindez azonban nem térítette el a cseheket attól, hogy a tanügyi referátus vezetését ne bízzák ukrán barátokra s ne tegyék a referátus titkárává az ismert ukránbarát Révait. A ruszin tanügyi referátus referensei egy-kettő kivételével mind az ukán irány híveiből kerültek ki. Ugyancsak ennek az iránynak a befolyása alá került az ungvári fiú- és leánytanítóképző intézet, annak ellenére, hogy püspökünk sohasem volt az ő hívük. A Szent Bazil-rendet is teljesen elukránosították a római összeköttetéseikre hivatkozó galíciai ukrán bazilita szerzetesek. Kurtyák azonban már nem érte meg azt, mikor ezeknek a csehek által mesterségesen kitenyésztett erőknek a befolyása csakugyan jelentkezett ifjúságunk egy kisebb részének képzeletvilágában. Vannak, akik azt mondják, ha Kurtyák élt volna, nem szakadt volna ránk a múlt ősszel a Volosin-korszak, mások szerint éppen ő lett volna a Szics- terror első mártírja. Népi sorból nőtt "ki, ruszin földmívelő családból származott. Fiatalkorában nem készült politikusnak, egészséges ösztönei mégis messzibb távlatokra irányították tekintetét, mint a helyi, a tartományi politika horizontja kívánta volna. Mikor a horvát Radics mozgalma föltűnt a délszláv politika láthatárán, ő küldött minket Demkó Mihállyal Horvátországba, Radicsék egyik nagy paraszt-kongresszusára, mondván: nézzétek meg, hogyan szervezi ő parasztságát az államhatalom ellen. A horvát parasztság szabadságharca izgatta akkor képzeletét, jóllehet, nem egyszer hangoztatta előttünk, mennyivel lazább tákolmány a cseh-szlovák köztársaság, mint Délszlávia. Egy fél-Radics elég volna hozzá, hogy ezt a köztársaságot szétvesse, mondta egyszer. Ha jól emlékszem, személyes levelezésben állott Radiccsal, talán könyveket is kapott tőle. Érdekes és jellemző, hogy a köztársaság megalakulása óta csak Magyar- országon tudott igazán jól, nyugodtan pihenni. A húsvéti ünnepeket és a görög karácsonyt az utolsó időben mindig a magyar területeken maradt Sátoraljaújhelyben töltötte apósa házánál. Ha tehette, nyáron és ősszel is átrándult oda, hogy legalább egy délutánt töltsön valamelyik újhelyi szőlőskertben magyar barátainak társaságában. Az utolsó időben már csak itt nyílt meg igazán a lelke. Lírával tele, bársonyos baritonját odaát Huszton már alig hallották, itt az újhelyi szőlőkben magyar barátai közt öntötte ki csak túláradó lelkét egy-egy régi ruszin dalban, vagy egyházi énekben, amelyet magyar barátai megtanultak tőle. Két kis fiát is magyar gimnáziumba adatta a komáromi bencésekhez, mondván, igazi férfiakat akar nevelni belőlük, nem felemás cseh-ukrán torz- lelkeket, aminővé a cseh iskola-politika akarta faragni a mi népünk fiait. Senki sem tudott oly egészséges megvetéssel szólni a cseh iskola-politikáról, mint ő. Felejthetetlen humorral mesél- gette hányféle nyelvjárásban, milyen dialektussal tanítják a csehek által létesített gimnáziumok a szegény ruszin gyermekeket, hogy végén ne jöhessen rá, hová, milyen nemzet fiai közé tartozik. Mikor a prágai börtönben ülve, Volosinék és a Szicsek uralmáról érkező híreket hallottam, de sokszor eszembe jutott Kurtyák egy-egy jövendölése ennek a nevelési módnak mindent eltorzító következményeiről. Nem tudom, szolgált valaki Kurtyák ősei közül Rákóczi seregében, de bizonyos, hogy a hadnagyok és századosok közül, akik az ő táborkarában a szabadságharc elején a mi népünket képviselték, nem egy hasonlított reá. Nincs az a kuruc kapitány, aki büszkébben, keményebben parancsnokolt volna, .mint ő> amikor egy-egy tumultusban, a leg- megvadultabb legények között is helyre állította a rendet. És nincs az a régi magyar úriház, ahol a vendéget kedvesebb, gavallérabb előzékenységgel fogadták volna, mint az ő huszti otthonában. Jól emlékszem rá, hogyan jelent meg egyNem hizlal, nem zsírt ad. Agy- és izomsejtjeit táplálja anélkül, hogy testsúlyát, terjedelmét gyarapítaná. kellemes tápszer. Napi adagja fillérekbe kerül. Ára a doboz nagysága szerint: P 1.25, P 2.50, P 4.50. Dobozonkint 8—10% visszatérítési szelvény. szer egyik pártvezetőségi ülésünkön fur- kósbottal és hogyan verte le a pártiroda cégtábláját személyesen, mert kiderült, hogy a párt címét valaki eladta már a cseh agrárpártnak. Mikor most, a nagy fordulat idején az ő emlékének áldozunk, nyugodtan elmondhatjuk: Kurtyák Jánosé az érdem elsősorban, hogy a mi kárpátorosz népünk olyan örömmel veri le a kis országa oromzatáról a cseh és ukrán cégér összes maradványait, hogy Szent István koronáját tűzze ki helyébe. Spanyolország csatlakozott az antikomintern egyezményhez Bilbao, április 8. A német birodalmi kormány, az olasz kormány és a japán kormány meghatalmazott képviselői egyfelől, másfelől a spanyol kormány nevében Jordana gróf külügyminiszter 1939 március 27-én három szakaszból álló jegyzőkönyvet írtak alá. Az első szakasz kimondja, hogy Spanyolország csatlakozik a kommunista internacionálé elleni egyezményhez. A második szakasz életeimében a résztvevő államok illetékes hatóságai közötti együttműködésnek az egyezmény pótjegyzőkönyvében foglaltak alapján való megkönnyítése tárgyában az érdekelt hatóságok később fognak megállapodni. A harmadik szakasz kimondja, hogy a jegyzőkönyv aláírása napján életbe lép. A miár március 27-én aláírt jegyzőkönyv közzététele azért szenvedett késedelmet, mert a spanyol kormány csak a napokban tartott minisztertanácsot és a jegyzőkönyv közzététele csak a minisztertanács után történhetett meg. # Azok az államok és népek, amelyek ismerik a bolsevizmus pusztító hatalmát, örömmel olvassák a hírt, hogy az új nemzeti Spanyol- ország csatlakozott a komintemellenes megállapodáshoz és a szerződést máris aláírta. Franco várható magatartásáról az elmúlt hetekben számos olyan hír terjedt el, hogy a nemzeti Spanyolország nem csatlakozik azokhoz az államokhoz, amelyek a nemzeti szabadságharc alatt megsegítették, hanem utat keres a másik oldalra. Mondanunk sem kell, hogy e próbaballonként útnak indított hírek a demokráciák sajtójából eredtek és pusztán vágyálmok voltaik. Francó nem hagyta el sorstársait, hanem abban a pillanatban, amint uralkodni kezdett egész Spanyolország fölött, azonnal csatlakozott Olaszország, Németország, Japán és Magyarország világszövetségéhez. Nem csoda, hogy így történt. A spanyol nemzet éppen most szabadult fel a vörös rémuralom alól s a legjobban tudja, mennyire veszélyes a Ikomintern romboló üzelmeit lebecsülni. Azokhoz a hatalmakhoz csatlakozott, amelyek felszabadulását elősegítették és amelyek a bolsevizmus felforgató aknamunkájával szemben a polgári rend és a fejlődés védelmét tűzték ki célul. A magyar nép, amely akárcsak a spanyol nemzet, szintén a maga kárán tanulta meg, mit jelent a bolsevizmusnak akár kimondott, akár leplezett uralma, mély rokonszenwel köszönti a sokat szenvedett sipanyol nemzetet, a polgári rend és a nemzeti szabadság védőinek sorában. Leállít mindern öcs magas áron vásárolunk. Abeles Testvérek. Budapest, Xnr; Váci-út 83. Tel.: 290—924«
