Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-09 / 81. szám
1939 ÁPRILIS 9. VASÁRNAP TEEVIDEta •jMmVärhikdae 3 HÚSVÉTI MÉRLEG EURÓPÁBAN Irta: Szvatkó Pál 'Amikor Mussolini először hangoztatta a tengely országairól, hogy „dinamikus hatalmak vagyunk”, gúny és lekicsinylés fogadta kijelentését. Akkoriban a népfront új baloldali politikája világszerte diadalmaskodni látszott, győzött Spanyolországban, győzött Franciaországban, Amerikában Roosevelt segítette hatalomra, Angliában fölvirradt Eden napja, Benes megkötötte a francia—cseh—orosz katonai védés dacszövetséget, Lengyelországban meghalt a félelmetes Pilsudski, Ausztriában Schuschnigg és a szociáldemokraták békül- gettek, Magyarországot összeroppantással fenyegette a kisantant, s Németországból egyre-másra érkeztek a jelentések Hitler nehézségeiről s az ellenerők eredményes szervezkedéséről. Ez úgy 1935—1936 táján volt, éppen, amikor Itália és Németország is összevesztek, s Róma belebocsátkozott az őrültségnek látszó abesszin kalandba. Botorságnak látszott ebben az időben a „proletárhatalmak” — Németország, Olaszország és Japán — dinamizmusáról beszélni, s mindaz, ami nyugtalanság és feszítőerő keletkezett a jobboldali országokban, üres zendülésnek és tehetetlen kapá- lódzásnak számított demokratáéknál, „belpolitikai trüknek”, amivel a „kétségbeesett gazdasági helyzetben vergődő” diktátorok népeik elkeseredését levezetni kívánták. A dinamizmus győz Nos, két-három év telt el a baloldal reménykedésének ideje óta, s közben minden demokrata szakember irtózatosan rossz jósnak bizonyult. Pontosan az ellenkezője történt annak, amit a régi politikai tudósok kilátásba helyeztek, s ha őszinték kívánunk lenni, megállapíthatjuk, hogy egyedül a szovjetsajtó és a szovjet hivatalos közvéleménye volt az, amely úgy- ahogy előre látta az eseményeket és számolt a dinamikus hatalmak javára történő erőeltolódással. A tengely és az antikom- intern hatalmainak dinamizmusa ma élő valóság, hat és működik, s feszítőereje a béke napjaiban is akkora, mint előbb hosz- szú háborúk után csak a győztes birodalmak potenciája volt. A versaillesi és a trianoni mű összedőlt, mint a kártyavár. A népszövetség nem létezik többé. A törekvés, amely egy lehetetlenül kiszabott világot akart konzerválni, csúfosan megbukott s Európa történelmi, etnikai és geopolitikai erői, a három szent elv, amelyre évszázadok óta épült az európai rend újra, egyre rohanóbb iramban alakítja a kontinens sorsát. Országok és népek, mint egy természetes gravitáció szigorú törvény- szerűségének uralma alatt, szinte maguktól csoportosulnak az örök szabályszerűségek köré, a mesterséges alakulatok'egyre sűrűbben — s egyre könnyebben — tűnnek el, s Közép-Európa úgy hat, mint a guzsbakötött fogoly, akinek sikerült meglazítani köteleit, s most egymásután veti le béklyóit. Az iram ismétlem, egyre szé- dítőbb. A térképet jóformán hetenkint megváltoztatja a felszabadult dinamizmus. Nincs ellenállás, senki nem mer a természetes fejlődés útjába állni. S ugyanakkor bizonyosra vehetjük, hogy ma már egyetlen komoly ember sincs Európában, aki azt hinné, hogy a dinamikus átalakítások ideje már befejeződött, s újabb statikai időszak érkezett el. Hetekkel- és hónapokkal ezelőtt bizonyára sokan akadtak, akik így gondolkoztak, s egy-egy eltolódás után az volt a véleményük, hogy „a dinamikus hatalmak szelepet kaptak, most megnyugodnak, s a demokrata hatalmak úgv sem engednek többet”. Aki figyelmesen olvassa a világlapokat, megállapíthatja, hogy ez a befejezettséget jósoló gondolkozás nem létezik többé. Európa tudatában van a megindult dinamikus fejlődésnek és lélegzetvisszafojtott érdeklődéssel vagy aggodalommal figyeli további elmaradhatatlan lökéseit. A közvélemény biztosra veszi a további eltolódásokat Ha most husvétkor mérleget készítünk a közelmúlt eseményeiről és elsősorban Európa lelkiállapotát vizsgáljuk, mindenekelőtt e hangulati eltolódás tényét szögezzük le. A dinamizmus győzött. A sztatika hívei elvesztették hitüket. Nincs többé ember, aki azt vélné, hogy a fejlődés le van zárva és ne várna újabb eltolódásokat. Legföljebb abban oszlik meg a vélemény, vájjon az új térképkiszabások az eddigi vértelen módon, egy belső világtörvényszerűség csodálatos természetességével történnek-e, avagy előbb-utóbb a fegyverek is beleszólnak a játékba. Valameny- nyien érezzük, hogy az átalakulás nem állt meg, transzformáló időket élünk, s a mélyben olyasféle lendítő és mozgató erők dolgoznak, mint a népvándorlás nyugtalanságai idején. Nem csodálkozunk. Várjuk az újabb és újabb lökéseket, valamennyit természetesnek tartjuk, s ott ülünk vörös ceruzánkkal a rádió előtt, hogy nyugodt arccal, s már nem is izgalommal, nap-nap után belerajzoljuk a térképbe a változásokat. Ma ez lett életformánk, e változtató nyugtalanság. Ma érezzük, hogy egy hibákat jóvátevő erő uralkodik fölöttünk. Megszűnt országok, keletkező úi országok Országok alakulnak át, országok szűnnek meg. Jóformán azt sem tudjuk, hány állam tűnt el és mennyi született meg. Eltűnt a spanyol köztársaság, megszületett a nemzeti Spanyolország. Megszűnt Csehország, önálló Szlovákia keletkezett. Most eltűnik Albánia, de Japán új államot rendez be a megszállott Haman szigetén. A Ruszinföld visszatért Magyarországhoz, Memel Németországhoz. A magyar—szlovák határt kiigazítottuk, Japán elfoglalta Kína utolsó stratégiai pontjait. Uj szövetségek keletkeznek nap-nap után, a régiek eltűnnek. A német birodalom gazdaságilag meghódítja Romániát, míg Anglia Lengyelországot építi be szövetségi rendszerébe. Érezzük, hogy az utolsó szót még senki sem mondta ki, de mégis seregszemlét tarthatunk a mai pillanatban, leltárt készíthetünk a húsvéti cezúrával önként leszögezett időpontban, nem mintha a befejezettség miatt cselekednénk így, hanem egyszerűen, hogy megállapíthassuk, ki hová érkezett, s kinek mennyije van ma, s milyen esélyekkel nézhet ennélfogva a jövőbe. Az erőgyarapodás iránya A dinamikus hatalmak óriási erőgyarapodást könyvelhetnek el. Németország 88 milliós nagyhatalom, egyre növekvő erőforrásokkal, pompás stratégiai helyzettel és nagyszerű hadsereggel. A nyugati erődöv áttörhetetlen. A cseh beszögelés eltüntetésével kedvezőtlen keleti határa könnyen védhető lett és a vágvölgyi híres stratégiai vonal birtokában erről az oldalról is sebezhetetlen. (A Vág vonala ezer évig a német-római császárság legerősebb természetes keleti határának számított. Ezenkívül kelet felé nyitva áll a gazdasági út, ami biztosítja Németország nyersterményekkel való ellátását.) Memel elfoglalásával újra birtokában van a keleti tenger legerősebb természetes flottabázisának is: uralkodik az Oroszországba vezető vizek fölött. E szakasz Keletporosz- országgal és délen a szövetséges Szlovákiával mélyen benyulik a szláv tengerbe és katonailag felbecsülhetetlen értékű élő- várakat tart kezében, melyekkel könnyen az ellenfél hátába kerülhet. Magyarország dinamizmusa ugyancsak jelentős. Stratégiailag előnyös helyzetben vagyunk, határaink mindenütt könnyen védhetők, s barátaink felé közvetlen utak vezetnek. Tizenegymilliós, erős és autark állam áll őrt a Duna könyökénél. Középeurópa legfontosabb helyén. — Japán elfoglalta azt a hatalmas szigetet, amellyel megbéníthatja Franciaország és Anglia erejét a Távolkeleten, értéktelenné teszi Singaporet és Honkongot, gyarapodik nyersanyagokban. A meghódított százötvenmillió lakosú kínai rész kiépítése és megszervezése a lagymatag és bizonyára örökké tartó kínai háború ellenére, serényen folyik, s Japán máris óriási üzleteket köt a gazdag vidéken és a saját javára zavartalanul feltárja a terület természeti kincseit. Oiaszország úira a porondra iép Abesszínia megszállása után most újra Olaszország lép a porondra és az albán bevonulással keményen megveti lábát a Balkán félszigeten. Évszázados olasz vágy válik ezzel valósággá, a birodalmi gondolat egyik sarkalatos tétele. Ne feledjük, hogy az antik Róma felemelkedése is akkor kezdődött, amikor leverte az illírek ellenállását, hatalma átkerült a görög félszigetre és az Adriát házi tengerévé varázsolta. Ez volt az emelkedés első előfeltétele, a második: Carthágó leverése, a mai Tunisz birtokbavétele. Albánia kicsiny ország, az olasz birodalom csak 27.000 négyzetkilométerrel és egymillió emberrel gyarapodik. De felbecsülhetetlen jelentősége van annak, hogy Itália most végre bejutott a Balkán félsziget szívébe s itt olyan hatalmi gócot építhet ki, amellyel sakkban tarthat minden esetleges olaszellenes balkáni megmozdulást. Albánia bevehetetlen természetes erőd, gazdasági értéke nagy, de stratégia értéke sokkal nagyobb. Az olasz flotta Otrantónál akkor zárja el az Adriát, amikor akarja s a Duce Brindisiből annyi csapatot szállít partra Valonában, ameny- nyit kíván. Jugoszlávia és Görögország új olasz szomszédságot kapott, Bulgária ereje az olasz közelség miatt megkétszereződött. A Balkán ipara és kereskedelme a szó szoros értelmében olasz ellenőrzés alá került, Róma azt teheti a Balkánnal, amit jónak tart. Hispánia, Illíria, Carthagó - Spanyol- ország, Albánia, Tunisz De talán Albánia megszállásánál is nagyobb jelentősége van a kis spanyolországi hírnek, amely szerint Franco Spanyolországa csatlakozott az antikomintern paktumhoz. Mit jelent ez gyakorlatilag? Nemcsak azt, hogy a madridi kormány ezentúl szembehelyezkedik minden moszkvai politikával, hanem valószínűleg azt is, hogy az új és katonailag átépített nemzet Spanyolhanem göröngyös utón, kövön és aszfalton. Egészségét óvja, idegeit védi, lábait kíméli, ha minden utján elkíséri a PHÚSSÁ KAUSSÜKSÉSSOM ország az antikomintern hatalmak segítségére sietne, ha Oroszország szövetségeseivel megtámadná őket. Ez a tény a dinamikus hatalmak legnagyobb új erőgyarapodását jelenti, s egyúttal a világbáke egyik újabb zálogát. Mert Franciaország és Anglia ugyancsak meggondolja, hogy az orosz szövetségessel együtt megtámadja a tengelyhatalmakat, ha tudja, hogy Spanyolország az antikomintern hatalmakhoz ezegő- dött s hajlandó levonni a helyzetből a megfelelő konzekvenciákat. Franco legújabb nyilatkozataiból tudjuk, hogy hatalmas hadsereget akar kiépíteni, több ezer repülőgépet vásárol, tökéletesíti a hadiipart, a Pireneusokban és a Gibraltári szorosban erődöket épít, felszereli flottáját és több dreadnought építésére gondol. Petain marsai nem érte el célját Burgosban, Franco hű marad megsegítői'hez és réeztvesz minden olyan akcióban, ami a világbolseviz- mus ellen irányul. A pireneusi francia határ, de az angol Gibraltár is veszélyes helyzetbe került, ha megedzett autoritativ kiépült, Olaszországtól támogatott 32 milliós spanyol-portugál katonanép áll a hátában; olyan hadsereggel, amelyet hároméves háború, az autoritativ katonai elv, remek szervező erő, új, kipróbált, áldozatos, megedzett nemzeti érzés tökéletesített. Spanyolország támogatásával nem Itália a „Földközi tenger rabja” többé, hanem az egérfogóba került Franciaország — és a veszélyeztetett Gibraltár miatt Anglia helyzetesem éppen rózsás. Míg Albánia megszállása kelet felé erősíti Olaszországot, Franco csatlakozása a komintern paktumhoz azt jelenti, hogy a duce nyugaton olyan nagyhatalmi szövetségest kapott, akivel Földközi tengeri helyzete alapvetően megváltozott, mert az angol-francia erő tehetetlenné vált a tenger nyugati részén. Róma erejét három ország biztosította az ókorban: Hliria, Hispánia és Carthagó. Nos, a modern Róma e napokban kettőn megvetette a lábát, a harmadik még hátra van. Itália ereje egyetlen napon nagyobbat nőtt, mint eddig évek alatt. dtuy.r.t.B A postaigazgatóságok új beosztása A postaigazgatóságok új területi beosztása többi között a következő: A budapesti m. kir. postaigazgatóság területe kiterjed: Barg és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyékre. A debreceni postaigazgatóság területe kiterjed Ung vármegyére (ungvármegyei várossal); Bereg és Ugocea vármegyékre (Munkács megyei várossal) és Szatmár vármegyére. A kassai postaigazgatóság területe kiterjedt: Abauj-Torna vármegyének a visszacsatolt résszel kiegészített területére (Kassa törvényhatósági jogú várossal); Gömör és Kishont vármegyére; Zemplén vármegyének a visszacsatolt résszel kiegészített területére (Sátoraljaújhely megyei várossal). A soproni postaigazgatóság területe kiterjed: Győr-, Moeon- és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyékre (Komárom vármegyére (Komárom megyei várossal); Nyitra és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyékre.
