Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-09 / 81. szám

1939 ÁPRILIS 9. VASÁRNAP TEEVIDEta •jMmVärhikdae 3 HÚSVÉTI MÉRLEG EURÓPÁBAN Irta: Szvatkó Pál 'Amikor Mussolini először hangoztatta a tengely országairól, hogy „dinamikus ha­talmak vagyunk”, gúny és lekicsinylés fo­gadta kijelentését. Akkoriban a népfront új baloldali politikája világszerte diadal­maskodni látszott, győzött Spanyolország­ban, győzött Franciaországban, Ameriká­ban Roosevelt segítette hatalomra, Angliá­ban fölvirradt Eden napja, Benes meg­kötötte a francia—cseh—orosz katonai véd­és dacszövetséget, Lengyelországban meg­halt a félelmetes Pilsudski, Ausztriában Schuschnigg és a szociáldemokraták békül- gettek, Magyarországot összeroppantással fenyegette a kisantant, s Németországból egyre-másra érkeztek a jelentések Hitler nehézségeiről s az ellenerők eredményes szervezkedéséről. Ez úgy 1935—1936 táján volt, éppen, amikor Itália és Németország is összevesztek, s Róma belebocsátkozott az őrültségnek látszó abesszin kalandba. Botorságnak látszott ebben az időben a „proletárhatalmak” — Németország, Olasz­ország és Japán — dinamizmusáról be­szélni, s mindaz, ami nyugtalanság és fe­szítőerő keletkezett a jobboldali országok­ban, üres zendülésnek és tehetetlen kapá- lódzásnak számított demokratáéknál, „bel­politikai trüknek”, amivel a „kétségbeesett gazdasági helyzetben vergődő” diktátorok népeik elkeseredését levezetni kívánták. A dinamizmus győz Nos, két-három év telt el a baloldal reménykedésének ideje óta, s közben min­den demokrata szakember irtózatosan rossz jósnak bizonyult. Pontosan az ellenkezője történt annak, amit a régi politikai tudó­sok kilátásba helyeztek, s ha őszinték kívánunk lenni, megállapíthatjuk, hogy egyedül a szovjetsajtó és a szovjet hiva­talos közvéleménye volt az, amely úgy- ahogy előre látta az eseményeket és szá­molt a dinamikus hatalmak javára történő erőeltolódással. A tengely és az antikom- intern hatalmainak dinamizmusa ma élő valóság, hat és működik, s feszítőereje a béke napjaiban is akkora, mint előbb hosz- szú háborúk után csak a győztes birodal­mak potenciája volt. A versaillesi és a trianoni mű összedőlt, mint a kártyavár. A népszövetség nem létezik többé. A törek­vés, amely egy lehetetlenül kiszabott vilá­got akart konzerválni, csúfosan megbukott s Európa történelmi, etnikai és geopoliti­kai erői, a három szent elv, amelyre év­századok óta épült az európai rend újra, egyre rohanóbb iramban alakítja a konti­nens sorsát. Országok és népek, mint egy természetes gravitáció szigorú törvény- szerűségének uralma alatt, szinte maguk­tól csoportosulnak az örök szabályszerű­ségek köré, a mesterséges alakulatok'egyre sűrűbben — s egyre könnyebben — tűn­nek el, s Közép-Európa úgy hat, mint a guzsbakötött fogoly, akinek sikerült meg­lazítani köteleit, s most egymásután veti le béklyóit. Az iram ismétlem, egyre szé- dítőbb. A térképet jóformán hetenkint megváltoztatja a felszabadult dinamizmus. Nincs ellenállás, senki nem mer a termé­szetes fejlődés útjába állni. S ugyanakkor bizonyosra vehetjük, hogy ma már egyet­len komoly ember sincs Európában, aki azt hinné, hogy a dinamikus átalakítások ideje már befejeződött, s újabb statikai időszak érkezett el. Hetekkel- és hónapok­kal ezelőtt bizonyára sokan akadtak, akik így gondolkoztak, s egy-egy eltolódás után az volt a véleményük, hogy „a dinamikus hatalmak szelepet kaptak, most megnyu­godnak, s a demokrata hatalmak úgv sem engednek többet”. Aki figyelmesen olvassa a világlapokat, megállapíthatja, hogy ez a befejezettséget jósoló gondolkozás nem létezik többé. Európa tudatában van a megindult dinamikus fejlődésnek és léleg­zetvisszafojtott érdeklődéssel vagy aggo­dalommal figyeli további elmaradhatatlan lökéseit. A közvélemény biztosra veszi a további eltoló­dásokat Ha most husvétkor mérleget készítünk a közelmúlt eseményeiről és elsősorban Európa lelkiállapotát vizsgáljuk, minde­nekelőtt e hangulati eltolódás tényét szö­gezzük le. A dinamizmus győzött. A szta­tika hívei elvesztették hitüket. Nincs többé ember, aki azt vélné, hogy a fejlődés le van zárva és ne várna újabb eltolódáso­kat. Legföljebb abban oszlik meg a véle­mény, vájjon az új térképkiszabások az eddigi vértelen módon, egy belső világtör­vényszerűség csodálatos természetességé­vel történnek-e, avagy előbb-utóbb a fegy­verek is beleszólnak a játékba. Valameny- nyien érezzük, hogy az átalakulás nem állt meg, transzformáló időket élünk, s a mély­ben olyasféle lendítő és mozgató erők dol­goznak, mint a népvándorlás nyugtalansá­gai idején. Nem csodálkozunk. Várjuk az újabb és újabb lökéseket, valamennyit ter­mészetesnek tartjuk, s ott ülünk vörös ceruzánkkal a rádió előtt, hogy nyugodt arccal, s már nem is izgalommal, nap-nap után belerajzoljuk a térképbe a változáso­kat. Ma ez lett életformánk, e változtató nyugtalanság. Ma érezzük, hogy egy hibá­kat jóvátevő erő uralkodik fölöttünk. Megszűnt országok, keletkező úi országok Országok alakulnak át, országok szűn­nek meg. Jóformán azt sem tudjuk, hány állam tűnt el és mennyi született meg. El­tűnt a spanyol köztársaság, megszületett a nemzeti Spanyolország. Megszűnt Cseh­ország, önálló Szlovákia keletkezett. Most eltűnik Albánia, de Japán új államot ren­dez be a megszállott Haman szigetén. A Ruszinföld visszatért Magyarországhoz, Memel Németországhoz. A magyar—szlo­vák határt kiigazítottuk, Japán elfoglalta Kína utolsó stratégiai pontjait. Uj szövet­ségek keletkeznek nap-nap után, a régiek eltűnnek. A német birodalom gazdaságilag meghódítja Romániát, míg Anglia Len­gyelországot építi be szövetségi rendsze­rébe. Érezzük, hogy az utolsó szót még senki sem mondta ki, de mégis seregszem­lét tarthatunk a mai pillanatban, leltárt készíthetünk a húsvéti cezúrával önként leszögezett időpontban, nem mintha a be­fejezettség miatt cselekednénk így, hanem egyszerűen, hogy megállapíthassuk, ki hová érkezett, s kinek mennyije van ma, s milyen esélyekkel nézhet ennélfogva a jö­vőbe. Az erőgyarapodás iránya A dinamikus hatalmak óriási erőgyara­podást könyvelhetnek el. Németország 88 milliós nagyhatalom, egyre növekvő erő­forrásokkal, pompás stratégiai helyzettel és nagyszerű hadsereggel. A nyugati erődöv áttörhetetlen. A cseh beszögelés eltüntetésével kedvezőtlen keleti határa könnyen védhető lett és a vágvölgyi híres stratégiai vonal birtokában erről az oldal­ról is sebezhetetlen. (A Vág vonala ezer évig a német-római császárság legerősebb természetes keleti határának számított. Ezenkívül kelet felé nyitva áll a gazda­sági út, ami biztosítja Németország nyers­terményekkel való ellátását.) Memel el­foglalásával újra birtokában van a keleti tenger legerősebb természetes flotta­bázisának is: uralkodik az Oroszországba vezető vizek fölött. E szakasz Keletporosz- országgal és délen a szövetséges Szlová­kiával mélyen benyulik a szláv tengerbe és katonailag felbecsülhetetlen értékű élő- várakat tart kezében, melyekkel könnyen az ellenfél hátába kerülhet. Magyaror­szág dinamizmusa ugyancsak jelentős. Stratégiailag előnyös helyzetben vagyunk, határaink mindenütt könnyen védhetők, s barátaink felé közvetlen utak vezetnek. Tizenegymilliós, erős és autark állam áll őrt a Duna könyökénél. Középeurópa leg­fontosabb helyén. — Japán elfoglalta azt a hatalmas szigetet, amellyel megbénít­hatja Franciaország és Anglia erejét a Tá­volkeleten, értéktelenné teszi Singaporet és Honkongot, gyarapodik nyersanyagok­ban. A meghódított százötvenmillió la­kosú kínai rész kiépítése és megszerve­zése a lagymatag és bizonyára örökké tartó kínai háború ellenére, serényen fo­lyik, s Japán máris óriási üzleteket köt a gazdag vidéken és a saját javára zavarta­lanul feltárja a terület természeti kin­cseit. Oiaszország úira a porondra iép Abesszínia megszállása után most újra Olaszország lép a porondra és az albán be­vonulással keményen megveti lábát a Bal­kán félszigeten. Évszázados olasz vágy vá­lik ezzel valósággá, a birodalmi gondolat egyik sarkalatos tétele. Ne feledjük, hogy az antik Róma felemelkedése is akkor kez­dődött, amikor leverte az illírek ellenállá­sát, hatalma átkerült a görög félszigetre és az Adriát házi tengerévé varázsolta. Ez volt az emelkedés első előfeltétele, a máso­dik: Carthágó leverése, a mai Tunisz bir­tokbavétele. Albánia kicsiny ország, az olasz birodalom csak 27.000 négyzetkilo­méterrel és egymillió emberrel gyarapo­dik. De felbecsülhetetlen jelentősége van annak, hogy Itália most végre bejutott a Balkán félsziget szívébe s itt olyan ha­talmi gócot építhet ki, amellyel sakkban tarthat minden esetleges olaszellenes bal­káni megmozdulást. Albánia bevehetetlen természetes erőd, gazdasági értéke nagy, de stratégia értéke sokkal nagyobb. Az olasz flotta Otrantónál akkor zárja el az Adriát, amikor akarja s a Duce Brindisiből annyi csapatot szállít partra Valonában, ameny- nyit kíván. Jugoszlávia és Görögország új olasz szomszédságot kapott, Bulgária ereje az olasz közelség miatt megkétszereződött. A Balkán ipara és kereskedelme a szó szo­ros értelmében olasz ellenőrzés alá került, Róma azt teheti a Balkánnal, amit jónak tart. Hispánia, Illíria, Carthagó - Spanyol- ország, Albánia, Tunisz De talán Albánia megszállásánál is na­gyobb jelentősége van a kis spanyolországi hírnek, amely szerint Franco Spanyolor­szága csatlakozott az antikomintern pak­tumhoz. Mit jelent ez gyakorlatilag? Nem­csak azt, hogy a madridi kormány ezentúl szembehelyezkedik minden moszkvai politi­kával, hanem valószínűleg azt is, hogy az új és katonailag átépített nemzet Spanyol­hanem göröngyös utón, kövön és aszfalton. Egészségét óvja, idegeit védi, lábait kíméli, ha minden utján elkíséri a PHÚSSÁ KAUSSÜKSÉSSOM ország az antikomintern hatalmak segítsé­gére sietne, ha Oroszország szövetségesei­vel megtámadná őket. Ez a tény a dinami­kus hatalmak legnagyobb új erőgyarapodá­sát jelenti, s egyúttal a világbáke egyik újabb zálogát. Mert Franciaország és Ang­lia ugyancsak meggondolja, hogy az orosz szövetségessel együtt megtámadja a ten­gelyhatalmakat, ha tudja, hogy Spanyolor­szág az antikomintern hatalmakhoz ezegő- dött s hajlandó levonni a helyzetből a meg­felelő konzekvenciákat. Franco legújabb nyilatkozataiból tudjuk, hogy hatalmas hadsereget akar kiépíteni, több ezer repü­lőgépet vásárol, tökéletesíti a hadiipart, a Pireneusokban és a Gibraltári szorosban erődöket épít, felszereli flottáját és több dreadnought építésére gondol. Petain mar­sai nem érte el célját Burgosban, Franco hű marad megsegítői'hez és réeztvesz min­den olyan akcióban, ami a világbolseviz- mus ellen irányul. A pireneusi francia határ, de az angol Gibraltár is veszélyes helyzetbe került, ha megedzett autoritativ kiépült, Olaszor­szágtól támogatott 32 milliós spanyol-por­tugál katonanép áll a hátában; olyan had­sereggel, amelyet hároméves háború, az autoritativ katonai elv, remek szervező erő, új, kipróbált, áldozatos, megedzett nemzeti érzés tökéletesített. Spanyolor­szág támogatásával nem Itália a „Földközi tenger rabja” többé, hanem az egérfogóba került Franciaország — és a veszélyezte­tett Gibraltár miatt Anglia helyzetesem éppen rózsás. Míg Albánia megszállása kelet felé erősíti Olaszországot, Franco csatlakozása a komintern paktumhoz azt jelenti, hogy a duce nyugaton olyan nagyhatalmi szövetségest kapott, akivel Földközi tengeri helyzete alapvetően meg­változott, mert az angol-francia erő te­hetetlenné vált a tenger nyugati részén. Róma erejét három ország biztosította az ókorban: Hliria, Hispánia és Carthagó. Nos, a modern Róma e napokban kettőn megvetette a lábát, a harmadik még hátra van. Itália ereje egyetlen napon nagyobbat nőtt, mint eddig évek alatt. dtuy.r.t.B A postaigazgatóságok új beosztása A postaigazgatóságok új területi beosz­tása többi között a következő: A budapesti m. kir. postaigazgatóság te­rülete kiterjed: Barg és Hont közigazgatá­silag egyelőre egyesített vármegyékre. A debreceni postaigazgatóság területe kiter­jed Ung vármegyére (ungvármegyei város­sal); Bereg és Ugocea vármegyékre (Mun­kács megyei várossal) és Szatmár várme­gyére. A kassai postaigazgatóság területe kiterjedt: Abauj-Torna vármegyének a visszacsatolt résszel kiegészített területére (Kassa törvényhatósági jogú várossal); Gömör és Kishont vármegyére; Zemplén vármegyének a visszacsatolt résszel kiegé­szített területére (Sátoraljaújhely megyei várossal). A soproni postaigazgatóság te­rülete kiterjed: Győr-, Moeon- és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített várme­gyékre (Komárom vármegyére (Komárom megyei várossal); Nyitra és Pozsony köz­igazgatásilag egyelőre egyesített várme­gyékre.

Next

/
Thumbnails
Contents