Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-05 / 78. szám

,1939 ÁPRILIS 5, SZERDA TEisPiDEKi vMäö&äRHIRLM> ^ (V. Z.) A „Slovenská Pravda” egyik lejijutóbbi számában egy dr. k. k. jel­zésű közíró, akinek szignója mögött nem nehéz fölismerni Pozsonynak §gyik német nevű, de szlovák nemzeti érzésű magasállású egyházi személyi­ségét, a keletszlovákiai izgalmas és sajnálatos eseményeket alkalmul hasz­nálta föl arra, hogy a gyűlölség mag­vait hintse el a magyar és szlovák nép együttélésének talajába. Ennél azonban tovább is elmegy, igyekszik a német— magyar viszonyt is megzavarni olyan módon, hogy a denunciálás határáig merészkedve a magyarságot a német­ség született ellenségének állítja oda. Cikkének ez a része így hangzik: „A magyarok oly merészek voltak, hogy Hitler hatalmi szavának ellen akartak állani és meg akarják támadni azt az államot, amely az ő védelme alatt áll. Ezzel két célt akartak elérni: egyrészt a már meglévő 700.000 szlovák mellé még több szlovák lelket akartak ma­gukhoz kaparintani, másrészt pedig meg akarták rendíteni a szlovák nem­zet bizalmát a németek felé. Mi ezt na­gyon jól megértjük, hiszen egykor, még 3-918 előtt magyar iskolába jártunk. ‘Akkoriban bennünket gyűlöletre nevel­tek minden ellen, ami német. Ez a gyű­lölet nem vonatkozott a dinasztiára, mert a dinasztiát ők is tisztelték, de elsősorban a német nemzet, a német faj ellen irányult. A magyar tanköny­veknek s az ifjúsági regényeknek csak­nem egyöntetűen az az egyetlen célza­tossága, hogy haragot és gyűlöletet szítson a németek ellen.” Ilyen és ha­sonló hangnemben folytatódik a Slo­venská Pravda említett cikke, amely mellett nem azért érdemes megálla- nunk, hogy elképesztően hazug tételei­vel vitába szálljunk, hanem csupán azért, hogy rámutassunk a szlovák publicisztika egy részében még mindig uralkodó benesi szellemre, mint a húsz­éves múlt átkos örökségére. Az a húsz év, amely alatt Benes szel­leme uralkodott a Szudéták négyszögén és a Beszkidek határvonalán belül, — sajnos — nem múlhatott el anélkül a szlovák nemzet fölött, hogy bizonyos mértékben meg ne fertőzze a közszelle­met. A szociáldemokrata Ébl sajtófő­nök által irányított hivatalos publi­cisztika éveken át megülte a kárpáti tájakat is. Cseh kormányzsoldban álló szlovák publicisták is akadtak szép számmal, Pozsonyban, Kassán és Zsol­nán jól fizetett szerkesztői stallumok- ban mérgezték a levegőt és legfőbb igyekezetük arra irányult, hogy az ős­lakos testvériség ideológiája ellen irtó hadjáratot viseljenek. Meg kellett bon­tani az őslakos szlovákság, magyarság és németség egységfrontját, bizalmat­lanságot kellett ébreszteni az egymásra- utalt táborokban, hogy a centralizmus annál zavartalanabbul halászhasson a megzavart vizekben. Ismertünk sok olyan „redaktor urat”, akinek egyike- másika nem is tudott tökéletesen szlo­vákul beszélni, — hát még írni, akinek magyarul megfogalmazott cikkeit le kellett fordítani. Voltunk redakcióbán, ahol dörgedelmes támadásokat intéztek a centralista orgánum hasábjain a „ma­gyarónok” ellen, ahol tűzzel-vassal ir­tottak mindent, ami az átkos magyar múltra vonatkozott, de a szerkesztő urak egymás között magyarul beszél­tek, mert — könnyebben megértették egymást. Meg tudnánk nevezni azokat az illusztris szlovák közírókat, akiknek leggyakrabban forgatott segédkönyvük egy magyar-szlovák slovnik volt. Ez a busásan fizetett közírói gárda, amely­nek tagjai között agentprovocateurök, szélhámosság, csalás, sőt egyéb főben­járó bűnök miatt elítélt börtöntöltelé­kek is voltak, nagyszerű tanítványa volt Ébl sajtófőnöknek, a benesi szel­lem legfőbb közírói istápolójának. Ez a csatornatölteléknépség szlovák-, né­met-, magyar-, ruszin-, sőt hébernyelvű kiadványokban éveken át fertőzte meg Szlovákia és Kárpátalja közéletét és bi­zonyos mértékben inficiálta azokat az írással foglalkozó elemeket is, amelyek­ben a nemesebb hajlandóság kisebb- nagyobb mértékben fölismerhető és megállapítható volt. j A benesi szellem nagyon egyszerű pszichológiával érvényesült a belföldi és külföldi propagandában. Még a klasszikus korban használatos életböl­cselet alapján dolgozott állandóan: Ca- lumniare audacter, semper aliquid hae- ret. Nem átallotta a leggaládabb, ,leg- szemenszedettebb hazugságokat állan­dóan világgá kürtőink, napról-napra hangoztatni, tudva azt, hogy a felületes ember — sokszor hallván egy és ugyan­azon állítást — annak végre is bedől. Ennek a benesi propagandának a ma­gyarság ellen egyik leghasználatosabb fegyvere az volt, hogy a magyar nem­zetet igyekezett a németség vazallusává elhíresztelni azokban az államokban, amelyek vagy féltek a németségtől, vagy pedig ellenséges érzülettel voltak eltelve irányában. Ez a benesi szellem hirdette országgá-világgá, hogy a ma­gyarsággal nem történt igazságtalan­ság Trianonban, hogy a magyarság hallatlan megcsonkítása, , életerejének megbénítása Európa érdekében való, mert ez a vitéz, katona természetű nép „a német népnek természetes barátja és szövetségese” (szóról-szóra való idé­zet Krofta Kamii volt külügyminiszter egyik történelmi írásából) és ha ko­rábbi erejében meghagyják, úgy Cseh­szlovákia nem tudja beépíteni törté­nelmi feladatát, nem tudja kordában tartani a legyőzött és megyszégyenített nagy német államot. Francia-, angol-, németnyelvű lapok és propaganda-iratok tömege hirdette ezt világgá és a benesi szellem — saj­nos — még jóhiszemű, de naív szlovák körökben is gyökeret vert. Igenis, a szlovák publicisztika sok megnyilvánu­lásából ki lehet mutatni, hogy a benesi hangoktól elkábult szlovák írók és pub­licisták akkoriban, amidőn Német­ország még nem tudta lerázni a versail- lesi béklyókat és amikor még Turóc- szentmártonban, meg Rózsahegyen is komolyan elhitték, hogy a németek le­targiája, bénítottsága, erőtlensége örök időkre, vagy legalább is nemzedékekre szóló, a szlovák nép számára is kiköve­telték azt a porkolábi szerepet Német­országgal és a németséggel szemben, amit a csehek arrogáltak maguknak. Nagyon sok megnyilatkozást idézhet­nénk abból az időből, de elég, ha a leg­jellegzetesebbet, a szlovák körökben rendkívüli tekintélynek és megbecsül- tetésnek örvendő Skultéty Józsefet idézzük. Skultéty az „0 slovákoch” című 1928. évben megjelent röpiratá- ban, a Rothermere-akció legmagasabb virulenciája idején a magyar igények­kel szemben teljesen a benesi szellem érvelését vonultatta fel: „A magyarok mindig a németek barátai voltak, — írja ebben a röpiratában — Kárpátok Övén belül a germánosításnak egyedül a szlovákok és más szláv elemek szegül­tek ellen.” Skultéty álláspontja szerint mindenki szlovákká válik, aki a germá- nosítás elleni küzdelmet a Kárpátok medencéjén belül vállalja. Ez a naív, fantasztikus szemlélet annak a kor­szaknak egész sor publicisztikai meg­nyilatkozásában kimutatható, mert ak­koriban Németország nem volt nagy­hatalom. Most ugyanez a benesi szellem jelent­kezik a szlovák publicisztika egy ré­szének dialektikájában. Akkor Német­ország s a német nemzet egyetlen termé­szetes szövetségesének, barátjának hi- resztelték el a magyarságot, köztük dr. k. k. is, most a német nemzet született ellenségének mondják, közöttük ugyan­csak dr. k. k. játszik a vezértilinkón. O quae mutatiu rerum! — milyen vál­tozása a dolgoknak, nézeteknek csekély egy évtized alatt! Ezt nevezik hajlé­kony publicisztikának. Mi azonban örü­lünk, hogy a publicisztikának erre a válfajára soha rá nem kényszerültünk. A mi utunk egyenes, az igazság útja, nekünk nem kell váltogatni ötévenként a németgyűlöletet és a németbarátsá­got, mert a magyar nemzet a jog és az igazság útján járt és azoknak a termé­szetes szövetségese, akik a jogot és igazságot képviselik. A magyar publi­cisztika nem kényszerül alattomos hí­zelgésre, mások elleni vádaskodásra, denunciálásra, a magyar publicisztika a nemzeti lélek útjain jár és éppen ezért nem érhetik kellemetlen meglepetés­képpen tömeges ráolvasások. Az a pub­licista, aki egyházi ornátushoz méltat­lanul egy nemzet megrágalmazására ve­temedett, még most sem mondotta ki az utolsó szót. Kíváncsian várjuk újabb állásfoglalását. E»9H Ghazi királyt, Irak uralkodóját halálos autószerencsétlenség érte A négyéves Feiszal herceget kiáltották ki királlyá Bagdad, április 4. Irak állam 27 éves uralkodója, Ghazi király, a keddre virradó éjszaka autójával szerencsétlenül járt és életét veszítette. A szerencsétlen- ségróí kiadott hivatalos jelentés szerint a király éjféltájban útban volt magavezette autóján a királyi palota felé. Néhány perccel éjfél előtt az autó a királyi palota közvetlen közelében egy villany póznának rohant és darabokra törött. A királyt eszméletlenül találták a roncsok között s nem tudták többé eszméletre téríteni. Ke­véssel éjfél után meghalt. A hivatalos halotti bizonyítvány, amelyet öt orvos írt alá, súlyos koponyatörést álla­pít meg a halál okául. A koponya­törés az agyat is megsértette. A király halálának híre nagy megdöb­benést keltett Irak államban és a bag­dadi diplomáciai testület tagjai között. A diplomaták attól tartanak, hogy a király halála súlyos belpolitikai zavarokra vezet Irak államban, miután a trónörökös, Feiszal herceg, még alig négy­éves s a belpolitikai viszálykodások már a múltban is igen nagy arányokat öltöt­tek, noha Ghazi király erélyes kézzel tartotta a gyeplőt. Alig néhány hete, hogy Sejid Sikmet Sulejman pasa volt miniszterelnök magasrangú katona­tisztek közreműködésével puccsot kísérelt meg. , Az elhunyt király, aki néhai Feiszal király fia és Husszein király unokája volt, 1912 március 21-én született Mekka- b a n. Apjának aszíriai hercegség lázadó törzsei felett aratott győzelme emlékére a „Győző Ghazi” nevet kapta. A szoká­sokhoz híven nevelését egy beduin törzs végezte, mely megtanította vívni, lovagolni és bevezette a liaditudományba. 1927-ben az angliai Harrow kollégiumba került, ahol két évet töltött. Bagdadba visszatérve a királyi katonai akadémiára iratkozott be. Királlyá kiáltása 1933 szeptemberében történt, midőn atyja meghalt. Uralkodása elején súlyos nehézségekkel kellett meg­küzdenie, de ezek legyőzése után a jólét, a haladás korszaka köszöntött az országra. A Ghazi 1933 december 25-én tartotta esküvőjét A1 i a h hercegnővel. Házassá­gából csak egy fiú született. Feiszal emirt Irak királyává kiál­tották ki. Tekintettel azonban az új király kiskorúságára, az uralmat Abdul 11 a h emirre, az elhúnyt király fivérére bízzák, aki nagy népszerűségnek örvend. A fel­oszlatott országgyűlést külön erre az al­kalomra összehívták, mert az alkotmány értelmében az új király kikiáltása csak az országgyűlést illeti meg. Zavargások Mussul, április 4. A Ghazi halálát követő tüntetések során meggyilkolták az "angol konzult, a konzulátus épületét pedig fel­gyújtották. Fonlos gazdasági határozatokat hozott az o!asz minisztertanács Róma, április k. Ma délelőtt Mussolini elnöklete a;att összeült a minisztertanács, amely fontos határozatokat hozott a gazda­sági önel'ótásra vonatkozóan. Egymilliárd lírát fordítanak a feljavított földek öntö­zésére, mégpedig olyan módon, hogy a földmívelés terén is a legkedvezőbben biz­tosítsák az önellátás megvalósítását. A minisztertanács folyamán jóváhagyták azt a törvénytervezetet, amely az olaszor­szági szénszolgálat alapját 200 millió lírá­ról 300 millióra emeli fel, továbbá növeli az ólom és a cink termeléséhez szükséges állami támogatást. szerez hozzátartozóiak és saját magának is, hű meglátogatja aszályainkat. A szebbnél szebb tavaszi divatárui* és húsvéti ajándékok közt biztosan megtalálj^ az Ízlésének és pénztárcájá­nak megfelelőt, a közismert Corvin-minőségben Húsvétig minden nap 7 óráig tartunk nyitva I : HkW ib CORVIN AJ© MINŐSÉGEK ÁRUHÁZA

Next

/
Thumbnails
Contents