Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-02 / 76. szám
24 TETOIDE'KI J^öWhirmb 939 ÁPRILIS 2. VASÁRNAP A LEVEGŐ KINCSEI (Dr. Lengyel Béla előadása a KiráSlyi Magyar Természet- tudományi Társulatban.) 1 Magyarországon a. Veszprém közelében levő Várpalota környékén régóta ismert lignit- előfordulások vannak. Jóllehet a telepek elég nagy kiterjedésüek, mégis a legutóbbi időkig kiaknázatlanok voltak. A várpalotai lignit ugyanis igen silány szénféleség, 60—60 százalék vizet tartalmaz, tele van kénnel, hamuval és melegfejlesztöképessége alig több 2000 kalóriánál. A régi gazdag Magyarországon észrevétlen maradt ez a nyomorult, igen fiatal széntelep. Mióta azonban beütött a szegénység és minden forrást fel kell használni megerősödésünkre, azóta a várpalotai lignit sorsa is lényegesen megváltozott. Az elhanyagolt lignit ma igen jelentékeny ipar alapja, mert a Péti Nitrogén-Müvek hidrogént és energiát adó nyersanyaga. A Péti Nitrogén-Müvek valóban a semmiből váltak fontos termelési tényezővé: A napi sokvagónos pétisó-termelés forrása az azelőtt semmibe sem vett várpalotai lignit, a levegő és a gyár alatt folyó patak vize. Természetes, hogy a különleges nyersanyagnak megfelelően az eljárást is a hazai viszonyokhoz kellett alkalmazni. A hidrogénelö- állítás kérdését Szigeth oldotta meg. Olyan különleges generátort szerkesztett, amelyben a szükséges hidrogén simán előállítható. A nitrogén a péti üzem a levegő cse ppfolyósí- tása útjá nnyeri. óriási Lind:-féle készülékekben termeli a cseppfolyós levegőt, kiválasztja belőle a nitrogént és a hidrogén- nitrogén gázelegy beállítására használja fel. A visszamaradó oxigén pedig a tisztításhoz, illetőleg a mélyhütéshez szükséget hideget adja. Maga a szintézis és a keletkezett ammónia salétromsavvá alakítása miben sem különbözik a szokásos eljárásoktól. A telepen a salétromsav mindjárt további feldolgozásra kerül, mégpedig az áldástnozó útvonalon: pétisó lesz belőle. A béke éveiben a salétromsavat főként műtrágyatermelésre hasznosítják. Mióta a népsűrűség növekedése a kultúrterületeken az élelmezés kérdését egyre nehezebben megoldható feladattá teszi, a műtrágyázás pro- blmája növekvő fontosságra tesz szert. A sűrűn lakott Németországban a mezőgazdasági* lag megművelhető területből egy lakosra csak egy 100X45 méteres darab esik. Ilyen piciny területnek kell egy embert egész esztendőn át nemcsak élelmiszerekkel, hanem még ruházkodási anyagokkal is elátnia. Oroszországban egyetlen emberre az előbbi területnek több, mint négyszerese jut. Es mivel az orosz paraszt sem éppen dúskál az javakban, világos, hogy negyed akkora területből csak akkor lehet egy embert ellátni, ha a termelés hozamát megfelelően igyekszünk növelni. A terméshozam tekintetében a talaj trágyázásának fontos szerepe van. Hiszen a növény évről évre veszi ki belőle a fejlődéséhez szükséges tápláló anyagokat és ez anyagoknak legjobb esetben is csak egy része kerül vissza a talajba, aminek következtében a talaj táplálóanyagokban elszegényedik és termő- ereje csökken. A növényi táplálónyagok között a nitrogén a főhelyet foglalja el, mert az életben nélkülözhetetlen fehérjék felépítéséhez múlhatatlanul szükséges. Az ammóni aés a salétromsav mindketten nitrogénforrások. Természetesen nem közvetlenül alkalmazhatók, hiszen a gázalakú ammónia elillanna a tljból, a maró salétromsav pedig a növény gyökérzetét szétroncsolná. Ha azonban a salétromsavat az ammóniával együtt egyesitjük, sószerü anyaghoz jutunk. Ez az összetevőknek már csak jótulajdonságait mutatja. A Péti Nitrogén- Müvek műtrágyaüzemében ennek az ammó- nitrát sónak az előállítása a fötermelés. Ez igazán gyerekjáték, mert nem kell egyeget tenni, mint a salétromsav vizes oldatát ammóniagázzal összehozni, „telíteni”, mikor is a sóképzés simán és teljes mértékben következik be. A keletkezett ammóónitrát vizes oldatát azután hatalmas üstökben besűrítik. Az élet és halát s zolgálatában A szilárd só kissé nedvszívó és levegőn gyorsan ragadóssá válik, ez pedig a földekre való kiszórását igen megnehezíti. E neíiézség elhárítására a még folyós, tömény sóoldatot mészkő-, vagy dolomit-porral szokták elegyíteni. A keveréket hűtéssel megdermesztik és felaprítják. A termék durva szemcsenagyságú, vagy finom, lisztszerü eloszlású, fehéresszürke anyag, amelyből a gyárak lenyűgöző méretű raktárépületeiben valóságos hegyek halmozódnak fel. A péti gyár ezt a műtrágya- típust állítja elő és szállítja ezervagonos tételekben a szélrózsa minden irányába. A fejlett mezőgazdaságú országok a trágyázás jelentőségét már régen felismerték és óriási eredményeket értek el. Németországban, ahol a belterjes gazdálkodást nemcsak célul tűzték ki, hanem igyekeztek meg is valósítani, 1890—1935-ig a hektáronkénti és évi rozstermelés hét éves átlagban 11.8 métermázsáról 17.2-re, a búza 14.1-röl 21.5re, a burgonya 91.0-ról 155.8ra emelkedett! Ugyanakkor az áldott termékenységü magyar földön a termelési viszonyok a következőképpen alakulnak: I 1890 1937 Burgonya 66.0 67.5 Rozs 10.7 11.0 Búza 12.3 13.1 E szomorú eredményből nyilvánvaló az okszerű gazdálkodás jelentősége, amelyet hangzatos szólamokkal pótolni nem lehet. A salétromsav nemcsak a békét, hanem a háborút is szolgálja. Ha ammóniával hozzuuk össze, az életet tápláló műtrágya keletkezik belőle. Ha cellulózéra hagyjuk hatni, az eredmény egészen más: a keletkezett új anyag a halál hírnöke és felrobbantva csak pusztulást hagy maga után. A modern hadianyagok túlnyomóan a salét- sav közreműködésével készülnek. A másik tár3 változhatik. Lehet a cellulózé helyett glicerin, toloul és legújabban keményítő is, de a salétromsav sohasem nélkülözhető. Ha ezeket az anyagokot salétromsavval kezeljük, „nitrátjuk”, a változás nem mindig szembetűnő. Vegyünk egy darab vattát — a vatta igen tiszta cellulózé — és áztassuk rövid ideig a tömény salétromsav és kénsav ele- gyébe. Kimosás és szárítás után a vatta alig különbözik a kiindulási anyagtól. Azonban mégis igen mélyreható változások mentek végbe rajta. Gyújtsuk meg az eredeti vattát: kicsiny, világító lánggal lassacskán elég. Ha salétromsavba mártott vattával tesszük ugyanezt, hatalmas lángra lobban és a másodperc törtrészei alatt, teljesen eltűnik szemünk elöl. Ami az első esetben lassacskán játszódott le, az most rohanó gyorsasággal ment végbe. Mi a különbség a kétféleképpen lejátszódó égés között? A közönséges vatta égésekor szénoxid és viz keletkezik. A szükséges oxigén javát a levegő adja. Csakhogy a levegőben az oxigén hígan van jelen és e ritka oxigén molekulái csak nehezen és lassan találnak rá a cellulózemolekulákra. Ez az oka annak, hogy a vatta égése hosszabb ideig tart. A nitrált cellulózéban egészen más a helyzet, mert a salétromsavnak a cellulózemoleku- lába való bevonulásával igen sok oxigén került abba. Hiszen minden salétromsavmolekula három oxigénatomot tartalmaz és egyealen cel- lulózemolekulába sokszáz slaétromsav molekula lép be. A nitrált cellulózé tehát az oxigént nagymennyiségben, de amellett igen koncetráltan is tartalmazza. Az oxigén pedig ott van a cellulózemolekulát felépítő és elégetendő szén- és hidrogénatomok közvetlen közelében. Tehát nem szükségss a cellulózének a levegő kegyeit keresni, hogy oxigénnel egyesülhessen. „Robbanóbúza“ E mellett a nitrált cellulózé és valamennyi robbanóanyag igen labilis vegyület. Könnyen hajlamos a szétesésre, mikor is a bekövetkező heves égés nagymennyiségű meleget tesz szabaddá. Gázalakú termékek keletkeznek. A kis térre összpontosított roppant hófelszabaduluás a keletkezett gázt igen magas hőmérsékletre hevíti. Ezzel karöltve igen nagy nyomások állnak elő. Az ugyancsak salétromsav közreműködésével keletkező nitrogldcerin egy kilogrammjának robbanásakor körülbelül 3000 fok hőmérséklet és 10.000 atmoszféra nyomás áll elő. Ez mindennél ékesszólóbban tárja elénk a nitrált anyagok félelmetes erejét. A legfontosabb robbanóanyag a nitrocellu- lóze. Ha tiszta cellulózét tömény salétromsav és kénsav elegyébe viszünk — a kénsav csak a salétromsav felhígulását akadályozza meg, — a salétromsav nagy igyekezettel kapcsolódik be a molekulába. A nitrálás után az anyagról anitráló keveréket 1 eeresztik, igen bőséges mennyiségű vízzel mossákí majd szárítják. A kapott termék még közvetlenül nem lőpor, mert túl robbanékony. A lőporgyárak ezt a közbülső terméket aceatonban vagy más oldószerben oldják és az oldatból tésztához hasonló kocsonyaszerv, anyagot kapnak. A veszedelmes tétsztát azután formafestékké sajtolják és teljesen megszárítják. A nitrált testekben a robbanóipar megtalálta azt az anyagot, amelyek a ma ismert anyagok közül a legalkalmasabbak és előreláthatóan azok is fognak maradni. Az ipar fejlődése tehát nem a salétromsavnak, hanem a salétromsav reakciótársának a változtatásában várható. E tekintetben nem utolsó helyen megint érvényesülnek azok az elvek, amelyek az államvédelmi szempontból olyan rendkívül fontos anyag önálló termelését célozzák. A robbanóanyagipar legalkalmasabb nyersanyaga a gyapotceilulóze. A gyapot azonban a világnak csak aránylag igen kicsiny területein terem meg. Azoknak az államoknak, amelyek gyapotot nem termelnek, létérdeke a gyapottól való függetlenítés. Ma már tudnak fából is olyan finomságú cellulózét előállítani, amely lőporgyártásra alkalmas. Akinek fája sincs, annak egy lépéssel tovább kell mennie és keresnie kell az utakat, amelyeken a fától is függetlenítheti magát. Magyarországnak nincs számottevő erdősége. (Ez a megállapítás még Kárpátalja visszacsatolása előtti időből származik. A szerk.) De van búzája és burgonyája. A fa és burgonya két annyira különböző anyag, hogy nehéz őket egy napon említeni. Ez azonban a magyar vegyészeket mégsem riasztotta vissza attól, hogy erre a kalandosnak látszó útra lépjenek. A muunka és a próbálkozás napjai következtek, míg végre is sikerült megoldani a kilátástalannak látszó feladatot: a magyar „robbanóbungonya" és a „robbanóbúza” nemcsak az állam biztonságának záloga, hanem külföldön iselismerést szerez a magyar műszaki tudásnak. A búza és burgonya főalkatrésze a keményítő. Ez annyiban rokon a cellulózével, hogy szintén rendkívül könnyen veszi fel a salétromsavat. Nem is ’ez a nitrokeményítőgyár- tás nehézsége, hanem az, hogy a keletkezett termék nem állandó, feltartóztathatatlanul bomlásnak indul és a bomlás veszedebnes önrobbantásokra vezet. A vívmány voltaképpen a nitrokeményítő állandósítása. Ezt különféle adalékok hozzákeverésével lehet elérni és ez adalékok megtalálása és helyes alkalmazása után vált csak lehetővé, hogy a nitrokeményítő társaival egyenrangú félként vonuljon be a hadiiparba. Műtrágya és lőpor: az élet és halál két hatalmas képviselője az a főtermés, amelyet a légnitrogén ipari feldolgozása ad nekünk. Ezzel azonban a lehetőségek koránt sincsenek kimerítve. A salétromsav és az ammónia az ember életével talán még követlenebb kapcsolatban van. mint amit a műtrágya áldása és a bomba puusztítása jelent. Ugyanez a nitro- ceHuloze, amelyből a lőpor készül, kissé más feldolgozás után, mizifilmmé lesz és sokkal szebb dolgokról mesél nekünk, mint félelmetes, de közeli rokona. Bújócska Megint kissé változtatni kell a nitrocellu- lóze és a kezünkben naponta sokszor megforduló celluloidhoz jutunk. Ez nemcsak a felnőttek kényelme, hanem a kisgyermekok öröme is. A modern élet gazdag 'színpompája, a ruha, a cipő, ernyő, tapéták, bevonatok pompázó tarkasága nem lenne salétromsav nélkül elképzelhető, mert a modem festékipar termékeinek a salétromsav elkerülahetetlen alkateleme. Ha a hideg színek helyett puffogó és tüze színjátékkal akarjuk egymást szórakoztatni, megint csak a salétromsavhoz (kell nyúlnunk: a tűzijátékok rakétáiban a salétromsav mindig megtalálható. A háziasszonyok idegenkednek a megbar- nult sonka feltálalásától. Pedig ez még nem okvetlen a romlás jele, hanem csak azt mutatja, hogy eltűnt belőle az a nemes konzerváló anyag, amely a hentesáruknak az ínycsiklandozó szép színt adja. Ez anyag a salétrom: megint csak salétromsavból készül. A tenniszjátékos a küzdelem izgalmáb bizonyosan nem gondol arra, hogy remekül ugró labdáinak keménységét a nitrogénkémia adja. A labdákba, lezárásuk előtt, nátriumnitritet és amimónsókat adnak, amelyek lassocskán nitrogéngázt fejlesztenek. És ha a játék fáradalmait hűsítő fagyltlttal kívánjuk enyhíteni, akkor megint csak a nitrogénkémiának tartozunk köszönettel, mert a modem jég- és fagylaltgépek működéséhez ammónia szükséges. Mindez a gazdaság a levegőből származik, mégpedig annak elenyésző csekély mennyiségéből. A levegőég tehát csakugyan kincses- bánya. Kincsesbányája mindannyiunknak, mert az élet fenntartásához szükséges fetéte- lek jórészét szolgáltatja, de külön kincses- kamrája a vegyésznek, aki ezen túlmenően, alapvető fontosságú anyagokat tuud belőle a civilizáció és haladás rendelkezésére bocsátani. A nitrogén és oxigén a levegő gázainak túlnyomó többsége. Csak természetes, hogy elsősorban ezekbe markoltunk bele és ezek hasznosítása kötötte le figyelmünket. A fejlődés azonban módszerek kifinomodását, elrejtett lehetőségek meglátását is jelenti. A levegő csekély.de előkelő kisebbségére, az úgynevezett nemesgázok társaságé’/r a vegyész nem nagyon hederít, mert ezek kémiailag teljesen közömbösök lévén, semmit sem ígérnek. Hogy azonban kellő kezekbe kerülve, még ezek is besorozhatok a technikai haladás hasznot- hajtó szervezetébe, azt az izzólámpa technikusok mutatták meg, akik nemcsak kémikusok, hanem egyúttal fizikusok is. A világtechnika a levegő nemesgázait sem hagyta nyugton, hanem fontos elhelyezkedési lehetőséget teremtett nekik. Amikor ma a kriptonlámpa fehér fénye sugárzik ránk, illik tudnunk, hogy ezt a fényt — legalább is részben — szintén a levegőnek köszönhetjük. Mert a levegőben húzódik meg az a nemesgáz, amely a krip- tonlámpák töltésénél nélkülözhetetlen. A kripton sokai játszott bujócskát az emberekkel. Jóformán létéről 'sem tudtak, amikor az izzólámpatechnikusok rájöttek arra, hogy a gáztöltésű izzólámpa gazdaságosságát kriptontöltéssel jelentékenyem' lehet javítani. Ez a megállapítás azonban alig látszott gyakorlati jelentőségűnek. Meghatározták a levegő kriptontartalmát és azt találták, hogy 1000 köbméter levegőhöz csupán másfél liter kripton keveredik! Még a technikai fejlettség mai korszakában is vakmerőségnek látszott e rendkívül kis mennyiségű nemesgáz gazdaságos kitermelésére gondolni: 1930-ban egy liter kripton ára még 3000 pengő volt. Amikor azonban komolynak mutatkozott a szükséglet, a kriptongyártás terén is jelentkezett a nagy felfedezés, amely az ipari előállítást lehetővé tatte. Régebben a kripton cseppfolyós elpárolgó maradékban gyűlt össze. Az óriási levegőmennyiségeik cseppfolyósítása azonban igen nagymennyiségű energiát igényel és éppen ennek az energiának az ára tette a kriptont megfizethetetlenné. A nagy felfedezés éppen az volt. hogy a levegő cseppfolyósítását el lehet kerülni és az ezzel járó költséget meg lehet takarítani, ha a cseppfolyósodásipont közelébe lehűtött, de még gázalakú levegőn kis mennyiségű folyékony levegőt permeteztetünk át. A folyékony levegő „kimossa" a kriptont a gázalakú levegőből és kriptontatalma oly mértékben feldúsul, hogy abból már gazdaságosan termelhetünk. Az 1930-as években fizetett óriási ár az új eljárás következtében elképesztő mértékben csökkent. 1937-ben egy liter kripton ára már csak 4 pengő körül mozgott. A kripton nagyY,i TELEONSZAM: 144-400 ipari előátása Magyarországon is megkezdődött és ui remény arra, hogy az előállítási ár a vőben még jobban csökken. \ A levő technikai kiaknázása igen vál-\ tozatos két mutat. Az évenkint soksaáz millió köhmétszámra kivett nitrogén és az ehhez képet ;en csekély mennyiségű kripton a nagy és k;számok ellentétében is egyformán bizonyítja mai kor kémikusának leleményességét egyaránt tölthet el a haladásba vetet bizalomal és büszke öntudattal. De akármennje nagyszerűek is ezek az eredmények a cilizáció haladása szempontjából mégis eltlöülnek a természet lenyűgöző méretei melle Képzeljük el, hogy a Margitszigetet magi fallal vssszük körül, amelyet egészen ezi méter magasságra építünk. Az ilyen módokörülzárt levegőmennyiség annyi, mint a vili iparának levegőnyersanyaga egy egész ternési év alatt! Milyen elenyésző mennyiségű levegő ez a Földet beburkoló többszáz kinéter magas lángtengerhez képest! E roant,. méretek láttára méltán társul böszkesünkhöz az alázatosság érzése: ha a természegazdagságának morzsáit saját hasznukra rdítjuk is, a gazdagsággal versenyre soham kelhetünk. Macyar repülők travurja Március t-én Ungvárott, reggel hét órakor a Írvédelmi figyelőörsök jelentették, hogy három ellenséges repülőgép északnyuga irányból Ungvár felé repül. Egyik vász századunk szigorú ké- szültségbenévő raja e hírre, pillanatok alatt levegie emelkedett és Ungvártól északnyuga: irányba a jelentett ellenséges gépek keresére indult. Ungvár közelében, a vároól északnyugatra, kb. 7 óra 10 perckor adászrajunk három együléses ellenséges tdászrepülőgéppel találkozott. Rövid légi íre után a saját raj, két ellenséges reilőgépet lelőtt s ezek égve zuhantak Zí Ugyaneze napon a szlovák repülők Ungvár vására bombatámadást hajtottak végre, támadás megtorlásaként bevetett sajáflégierőinkbe beosztást nyert egyik vadáí századunk 15 óra 30 perckor indult 'epülőteréről. Alig ért ez a század az iiulás után mintegy 2000 méter magassgba, amikor északnyugati irányból eg; 9 gépből álló ellenséges vadászad megpetésszerűen oldalba támadta. A sajá vadász század a támadásra azonal támaással felelt és 10 percig tartó légiharc fejdött ki a két század között. A légiharc olyamán hét ellenséges gép égve zuhanie, kettő pedig látható súlyos sérüléssel elenekült. A sorozat és kártokozó légi határsértések megtdásaként repülőink 24-én délután az igl repülőtér ellen megtorló bombatámacst hajtottak végre. Bombázó gépeink m.tegy 1000 m magasságban közelítették neg az iglói repülőteret, vadászrepülők nztosítása mellett. Az iglói repülőtérhezközeledve a bombázók rajonként oszlopl fejlődtek és a repültőtéren lévő épületire 1000 méter és ennél alacsonyabb tágasságból rajonkint összevetéssel haptták végre a támadást. A rajok megfigyelői megállapították, hogy a repiőtéren három hangár volt, a hangárok eltt pedig nyolc nagyobb bombavető és 4 kisebb katonai repülőgép állott. Hatáozottan látszott amint a hangárok közülkettő összedőlt. A repülőtér elleni támaás végrehajtása után, saját repülőerőinl veszteség nélkül tértek vissza. Felelős szerkesztő: POGÁNY BÉLA Felelős kiadó: NDECZKY LÁSZLÓ «STÁDIUM SAJTÓVÁLLALAT RT.. BUDAPEST. TOI, RÖKK SZILÁRD-UTCA 4. — FELELŐS« GYŐRT ALADÁR IGAZGA'Ó
