Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-04 / 77. szám
Előfizetés, ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Jőzsef-körút S, szám Telefon: 144-400 o Telefon: 144-400 Középeurópa és az angolok (sp) — A világ ezekben a napokban feszült érdeklődéssel figyeli Hitler és Chamberlain diplomáciai párviadalát, s az eseményekben van valami, ami kétségtelenül emlékeztet arra a hosszú és szívós küzdelemre, amit annakidején az ifjabb Pitt vívott Napóleonnal az európai hegemóniáért. Napoleon eredményt, eredményre halmozott, s bármennyire sújtották is sikerei az angol presztízst, a francia vezér mégis kereste az alkalmat, hogy kibéküljön a veszedelmes szigetlakokkal. Nem sikerült. Pitt makacs szívóssággal védekezett Napoleon nagysága ellen, ó, nem Anglia erejét vetette latba, hogy nyílt csatában megmérkőzzék a félelmetes francia tüneménnyel, hanem igyekezett másokat mozgósítani, hogy kikaparják számára a gesztenyét a tűz- ből. Koalíciókat szervezett, szövetségeseket pénzelt, növelte katonai erejét, gazdaságilag fojtogatta Mapoleont. Kitért az összeütközés elől, ahol tehette, más módszereket alkalmazott az ellenfél letörésére. Pitt irtózatos elszántsággal vívta harcát, nem bírta soká, összeroppant. 1805-ben meghalt, s utolsó aggodalmai Anglia jövőjére vonatkoztak, mert hazáját olyan súlyos helyzetben hagyta, amilyenben évszázadok óta nem élt. Tudjuk, az angolok később mégis legyűrték Napóleont, s akik Angliában ma szeretik összehasonlítani a múlt század elejének francia-angol küzdelmét a mai német-angol vetélkedéssel, szívesen idézik a harc akkori kimenetelét. De hasonlatok sohasem tökéletesek, s nehéz volna megmondani, hogy a mai fáradt Anglia és még fáradtabb Franciaország megismételhetné-e a hajdani bravúrt: a feltörekvő, fiatal angol nép győzelmét a kontinens fölött. Egyelőre nem tartunk ott, hogy a küzdelem a végső konzekvenciák állapotába jusson, s talán nem is fog odáig eljutni. Anglia egyelőre Pitt módszereit alkalmazza, s igyekszik gátakat emelni mindenfelé, ahol a német erő utat vág az érvényesülés felé. S amikor ezt teszi, amikor koalíciót szervez a birodalom ellen, meggátolja Németország gazdasági expanzióját, elvásárolja a német szövetségeseket, s mindent elkövet, hogy a nép meg ne élhessen, felmerül a kérdés, vájjon tényleg ez az egyetlen mód a birodalomnak tulajdonított hatalmi célok elhárítására l az európai béke megmentésére. A demokráciák tudatosan félreértik a német törekvéseket. Kizárólag hatalmi — napóleoni — jellegűnek tartanak olyan német megmozdulásokat, amelyek a valóságban a német nép egyszerű megélhetését szolgálják. Azon a politikán, amit most Chamberlain Kelet-Európá- ban kezdeményezett, világosan észrevenni ezt a törekvést. A birodalom Európa keleti részén elsősorban gazdasági és nem hatalmi politikát folytat. Nem a népekre van szüksége, akik itt élnek, hanem arra, hogy e népeket be- ilessze egy új, nagy, kétszázmilliós középeurópai gazdasági keretbe, amely kiegyensúlyozott politika esetén egyformán jelentené Németország és az elhanyagolt gazdasági életű- keleteurópai népek prosperitását. A német törekvések mintaképe a Romániával kötött szerződés. A birodalom megkapja a nyersanyagokban gazdag országtól Beck lengyel külügyminiszter Londonba érkezett Még husvét előtt megszálltuk az új magyar-sz/ovák határt Részleteiben is megállapították a határvonalat Kedden délben áriák alá a jegyzőkönyvet A Magyar Távirati Iroda jelenti; A magyar—szlovák határmegállapító bizottság hétfőn délben 12 érakor ülést tartott. A hétfői ülésen részleteiben is megállapították a kárpátaljai magyar—szlovák határt. A határmegállapításról jegyzőkönyvet vettek fel, amelyet folyó hó 4-én délben fognak mindkét részről aláírni. Az új határvonal megszállása még a húsvéti ünnepek előtt meg fog történni. A kárpátaljai határ fontosabb pontjai A magyar-szlovák határbizottság ülésén megállapították Kárpátalja és Szlovákia között a végleges határt. Tudvalévő, hogy az egykori cseh-szlovák köztársaság Ruszinszkó tartományának közigazgatási határa távolról sem esett egybe a ruszin nyélvhatárral és a ruszinok a köztársaság fennállásának két évtizede folyamán állandóan vitatták ezt, a határt. Az egykori szlovák-ruszin határ Nagymagyarország- nak Lengyelország felé eső északkeleti határán, a Rawka 1303 méter magas pontjánál kezdődött és nagyjában követte Ung■> vármegye közigazgatási határát Kisbe- rézna magasságáig. Innen a határ eltért az egykori ungvármegyei határtól és csaknem párhuzamosan az Ung völgyével, attól átlag 10—15 kilométer távolságban tartott Ungvár felé, ahol viszont nyugatnak fordult, majd Lakárd községnél Ung- vártól 15 kilométerre szelte át az Ungot. Azután ismét visszafordult Kelet felé és Siszlóc, Homok községeken át az ungvár—i csapi vasúti vonaltól keletre vonult északdéli irányban és Csaptól keletre érte el a Tisza völgyében az egykori cseh-szlovák—• mindazt, amire szüksége van, ellenszolgáltatás fejében kiépíti, kineveli a román közgazdaságot is, úgy hogy a megállapodásból mindkét félnek haszna van. Rendes,' kétoldalú gazdasági szerződés az, amely nemcsak Németországnak kedvez, hanem az elhanyagolt Romániából is gazdag és javait,, munkáját érvényesíteni tudó országot teremt. A román nép szuverénitását és állami életét nem bántja, sőt biztosítja. A birodalom hatalmi eszközeit csak ott veti latba, ahol gyűlöletből, vagy egy bűnös világnézeti propaganda hatása alatt szántszándékkal szembehelyezkednek az egészséges és természetes gazdasági fejlődéssel, s egyes országok inkább tönkremennek — gazdaságilag és politikailag egyaránt, — de nem illeszkednek be a német gazdasági koncepcióba, amely ugyan . rosperitást és biztonságot jelent, békét és szabad nemzeti létet, de világnézeti okokból, vagy presztízsszempontból elviselhetetlen. így történt Csehországgal, ellentétben Szlovákiával, ahol győzött a németbarátság, s az ország szabad maradt, sőt olyan gazdasági támaszt élvez, mely felvirágoztathatja. A birodalom nem kíván népeket lenyelni. Jól tudja, hogy ha megteszi, sohasem emészti meg a lenyelt nemzeteket, s külsőleg minél nagyobbá válik e módon, belsőleg annál gyengébb lesz, s annál könnyebben esik szét. A csehek lenyelése is csak kényszerből történt, mert Berlin másképp nem tehetett. Nem tűrhetett mérges szálkát teste kellős közepében. A csehek nem tudtak megszabadulni régi komplexumuktól, a né- metgyülölettől, s az történt velük, ami a legtöbb komplexumos emberrel : egyenesen beleszaladtak abba, amit minden erejükkel és gondolatukkal csak kikerülni akartak. De a csehek is tehertételt jelentenek már, s Hitler jól tudja, hogy minden további idegen ballaszt ártalmas és csökkenti a német átütőerőt. Lám, óvatosságból meg sem engedi, hogy a csehek katonáskodjanak, s mi haszna volna, ha még tíz és tíz millió megbízhatatlan, nem katonáskodó, s nagy erőt lekötő középeurópai ember tartozna hozzá? Nem leigázott népekre, hanem szabad és erős barátokra van szüksége Németországnak Középeurópában, népekre, amelyek annál megbízhatóbb barátok, minél szabadabbá, gazdagabbakká teszi őket a nagy birodalom, s a hatalmas gyámolítás és támasz, minél ragyogóbban valósítja meg e népek vágyait és álmait. Csak egyet kér a birodalom e támasz és gyámolítás fejében. Azt, hegy e gazdag földű keleteurópai népek segítsék meg a nagy és autark közép- és keleteurópai gazdasági tér kiépítésében, ne zárkózzanak el, ha Németország óhajtja megszervezni azt a kétszázmilió lakosú és kétmillió négyzetkilométer nagyságú hatalmas gazdasági egységet, amelyről annakidején mindenki álmodott a gazdaságilag apró részletekre szaggatott paupe- rizált Középeurópában, de amelyet most ellenez, mert egy buta világnézeti propaganda ok nélkül a birodalom ellen uszítja. E gazdasági tér német szempontból is csak akkor érték, ha barátok és nem ellenségek lakják, szabad népek, kik önként fogadják el a bevált német gazdasági támaszt, s nem leigázott tömegek, akik egyetlen életcélt ismernek: a szabotázst. Nos, Anglia ma mindent elkövet, hegy Németország békés szándéka, s az élni és élni hagyni alapján fölépülő középeurópai gazdaságpolitikáját hatalmi és presztizspolitikává változtassa át. A kis népeket fölbujtatja, hogy ne fogadják el a német gazdasági protekciót, mert az nem gazdasági, hanem hatalmi célokat követ. így történt Romániával is, s ezt az országot, néhány héttel a német—román gazdasági szerződés megkötése után igyekszik politikai szerződéssel magához láncolni. Gátat állít a birodalom elé, hogy ne érhesse el, amit kíván, ne szervezhesse meg a nagy közép- és keleteurópai gazdasági tért, ami létérdeke, s autark ellátásának terve ismét összeomoljon, s a biro- da'om lakossága ismét kenyérgondokkal küzdjön, nyersanyag- és piachiányokkal, Veszedelmes angol politika ez, mert tudatosan a kényszerű kirobbanás felé sodorja Európát, s amennyiben bedugaszolja a szelepeket, amelyeken át a fö'ös német gőz levezetődhetnék és esetleg hatalmas, termelő gépeket hajthatna, — a robbanásig feszíti a kazánt. Ezt az angol magatartást lehetetlen másképp magyarázni, mint annakidején Pitt magatartását Napóleonnal szemben: London mindenáron olyan helyzetet kíván kierőszakolni, amelyből a német birodalom csak erőszakos kitöréssel kísérelheti meg a szabadulást. Nem fog sikerülni.
