Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-30 / 98. szám

1939 ÁPRILIS 30, VASÁRNAP teepideKi 11 KártyaszakértŐf aki „civilben“ - nem nyúl kártyához Intimitások a szerencsejáték rabjairól, Caligula császártó1 Mária Antóniáig Mikor a vidám kártyakompánia együtt 111 és a partnerek hátamögött kibicek iz­gulnak, kártyás-műszavak repkednek & le­vegőben, talán senki sem gondol arra, hogy van olyan ember, aki nem szóráko- sásból foglalkozik a kártyával, hanem ez a hivatása, még pedig hatósági megbízás alapján. Pedig ilyen ember is van: a kár­tyaszakértő. Nem kell messzire mennünk, hogy megismerjük. Nem kell amerikai furcsaságokra gondolni, nekünk is van ha­tósági kártyaszakértőnk, dr. Tartsányi Dániel budapesti rendőrtanácsos szemé­lyében. A budapesti rendőrségnek ezt a közismerten kitűnő rendőrtisztjét, akinek a nevéhez sok nagyszabású bűnügy kinyo­mozásának érdeme fűződik, annak rendje és módja szerint kártyaszakértőnek ne­vezte ki a törvényszék. Az ő feladata, hegy a szerencsejáték­bűnügyekben a bíróság elé álljon és mint szakértő adjon magyarázatot, felvilágosí­tást és véleményt. Az orvosszakértő, könyvszakértő után ezzel bevonult az igazságszolgáltatásba a „kártyatudomány” szakértője is. Érthető ez, hiszen a bíró nem lehet egyszemélyben orvosprofesszor és bíró, de ugyanígy nem lehet azt kívánni tőle, hogy olyan tisztán lásson a kártyajáték rejtelmeiben, mint egy montecarlói játékmester. Az ókor Monte Carlója Tartsányi Dániel dr. könyvet is írt a kártyajátékról ezzel a címmel: A játék- kaszinók szélhámosai. Sorra veszi a kaszinókban divatos összes szerencsejáté­kokat és leleplezi a baccarat, chemin de fér, trente et quarante. roulett és boule kö’rür elkövethető valamennyi szélhámos­ságot. Leleplezi, hogyan csalnak a zugjátékbar- langokbar, a krupiék, hogyan igyekeznek korrigálni szerencséjüket a frakkos „urak” és estélyiruhás „hölgyek” a világfürdőhe­lyek híres kaszinóiban. Szakszerűen magyarázza meg a csalá­sok végrehajtásának módját, oldalakra terjedő matematikai táblázat adja egy-egy módszer magyarázatát. Ez a könyv ma­gyarán „befűtött” a hamiskártyásoknak, leleplezi minden fogásukat és ha valaki figyelmesen elolvassa, a hamiskártyások csak akkor csaphatják be, ha ő akarja. Az érdekes kötet végigvezeti az ol­vasót a_ szerencsejáték múltjának egész történetén, az ókori kockajátéktól a mo­dern rulettig. Az ókor szerencsejátéka a kockajáték volt. Rómában a szaturnáliákon nagyon elharapódzott a játékszenvedély. A régi latin ünnepeken a szabad polgárok és rab­szolgák együtt játszottak kockajátékot és maguk közül játékkirályt választottak. Bajáé volt az ókor Montekarlója, ahol za­jos orgiák mellett folyt a kockajáték, Er­ről Seneca is beszámolt egyik írásában. A másik római játékbarlangot Ostiában tar­tották. Caligula császár szenvedélyes kockázó volt. A testőreivel játszott. Mindig ő volt a bankár. Csak a-bankár nyerhetett, mert ha a szerencse nem kedvezett neki, egy­szerűen kivégeztette a partnereit és a va­gyonukat elkoboztatta. _ A római jog tiltotta a pénzért való já­tékot, csak a szaturnáliákon szabadott kockázni. A kockajáték és a páros, vagy páratlan játék mégis nagyon elterjedt. A nép játékszenvedélye olyan nagy volt, hogy még a császárok sem tudtak ellene küzdeni. Claudius császár még könyvet is írt a kockajátékról és maga is olyan szen­vedélyes játékos volt, hogy gyakran reg­geltől estig játszott, éhen, szóraján. Tacitus azt írja a germánokról, hogy rajongtak a játékért és ha mindenüket el­vesztették, az életük volt a tét s ha a koc­ka rosszul fordult, megölték magukat. A középkorban a nagyvárosokban játék­iskolák alakultak. Ezek még a kockajá­tékra voltak berendezkedve. A kártyajáték a XHI. században kezdett elterjedni Euró­pában. Az arabok hozták be. A kínaiak azonban elefántcsontra festett figurákkal már évszázadokkal ezelőtt játszottak kár­tyát. A fametszés és a rézmetszés feltalálásá­val terjedt el a kártyajáték a tömegek között. Hamarosan kialakultak azok a já­tékok, amelyeket azután játékházakban folytattak. Németországban a Lands­knecht, Franciaországban a Biribi terjedt el. D’Artagmn lovag és muskétásai a Landsknecht francia változatát játszották Lansquenet névvel. Egyes történetírók szerint a baccarat a XV. században buk­kant fel, állítólag Itáliából hozták Fran­ciaországba. Általánosan azonban csak a XIX. század elején, Lajos Fülöp király­sága alatt terjedt el­Mária Antónia végzete: a kártya A játékkaszinók határozottabb formái a francia Lajos királyok idején alakultak ki, részben a királyok udvarában. A francia udvart XIII. Lajostól a Lajosok kihalá­sáig nagystílű hamiskártyások lepték el. A leghíresebb közülök Apoülos Teodor gö­rög lovag volt, aki nagy vagyont szerzett. Róla nevezik ma is a hamiskártyásokat görögöknek. Méltó partnere volt Apoulos- nak XIV. Lajos egyik udvarhölgye, Sois- sons grófnő, aki szalonjában játékbarlan­got tartott az udvari embereknek és maga is hamisan kártyázott. Az első nyilvános játékbarlangot a XVIII. század elején állították fel Francia- országban. Hotel de Soisson, néven ismer­ték. Itt játszottak először rulettet 1727- ben. A kártyaerkölcsök XV. Lajos udvarában se javultak. Langlée lovag és Harcourt hercegnő híres szerencsekorrigálói voltak ennek a kornak. Hozzájuk tartozott még Gramont lovag is, aki egész nyíltan foly­tatta üzelmeit. Az akkor leghíresebb já­tékbarlang a Hotel Gréves volt, ez sokáig élt, Lajos Fülöp szüntette meg 1839-ben. Híres játékbarlang volt Mária Antónia szalonja is. Itt nasi-vasit játszottak, amelynél párizsi bankárok adták a bankot. Madame Campan írja emlékiratában, hogy XVI. Lajos első szökési kísérlete azért nem sikerült, mert Mária Antónia a kár­tyaszobában felejtett játékeszközöket is magával akarja vinni, de izgatottságában nyitva hagyta az ajtót, a komorna meg­látta az utazási készülődést és beárulta. A francia forradalom alatt tovább tom­bolt a játékszenvedély. A rulettkerék za­vartalanul forgott, vígan folyt a játék a Palais Royalban. A játékházak annyira elszaporodtak, hogy a forradalmi direktó­rium végül is rendelettel kilencre csök­kentette a számukat és valamennyit adó­fizetésre kötelezte. Később, 1819-ben már királyi rendelettel szabályozták a játékka­szinókat és utóbb bekövetkezett a francia játékkaszinók Bertálan-éjszakája. Királyi rendelettel, 1838-ról 1839-re átmenő újév éjszakáján az összes nyilvános játékkaszi­nót bezáratták. A feloszlatott játékbankok egyrésze Né­metországba, másrésze Belgiumba és Monte-Carlóba került. Németországban már 1849-ben elhatá­rozták a játékklubok megszűntetését, a tervet azonban csak közel negyedszázad múlva, 1872-ben, tudták végrehajtani, A múlt század második felében kezdtek kialakulni a nagy, modern játékpaloták. Rómában 1885-ben előkelő játékbarlang volt a Club della Caccia. Itt leplezték le CaRedo lovagot, ennek a kornak a Caglios- tróját, Nőiruhás detektív a kártyaszobában Ma a montecarlói és a Danzig szabad- államban lévő zoppoti játékkaszinó a leg­híresebb. Elegáns, nagyvilági helyek ezek, de természetesen nem lehet elkerülni, hogy ne férkőzzenek be a szerencsejáték fan­tasztái, akik különféle fogásokkal akarják maguk felé terelni a szerencse szekerét. Hamisjáték csak a legritkább esetben for­dult elő, bűnügy Monte-Carlóban és Zop- potban ninas a játék körül, legfeljebb a szerencsét hajhászó játékosokat csapják be a szerencselovagok, akik ,,csalhatatlan" szisztémát árulnak, amellyel robbantani lehet a bankot, A hamiskártyások leleplezése és a til­tott szerencsejáték elleni harc sok munkát ad a budapesti rendőrségnek is, Nemrégiben szigorú rendelettel szabá­lyozták a klubok működését és a rendőr­ség állandóan résen áll, nehogy a szeren­csejáték-szenvedély elfajuljon. A közelmúltban titkos kártyabarlangok egész sorát leplezték le. Ezek a zúgklub- bok félve vigyáztak arra, hogy avatatlan ember ne juthasson be a Ifelyiségbe. Tit­kos jelzőcsengőket szereltek fel az ajtók­ra, a helyiség előtt pedig bizalmi emberek figyelték, mikor jön a razziázó rendőrség. A detektívek sokszor filmre illő trük­kökkel jutottak be a kártyaszobákba. Az egyik legérdekesebb eset a Terézvá­rosban történt. A detektívek tudták, hogy itt éjszakáról éjszakára nagy kártyacsa­ták folynak. Meleg a Gyula, egy leányos- képű fiatal detektív nőinihába öltözött, estélyi ruhát vett magára, a társa, Kotofj Olivér dr. pedig frakkot húzott és kart karba öltve csöngettek be a kaszinóba. Az estélyi ruhás hölgy és a frakkos úr előtt kinyílt az ajtó és a következő pilla­natban már ott álltak a kártyaszobában és a játékosok nagy megrökönyödésére le­foglalták a zöld asztalon heverő pénzt. A Rákócni-út egyik házában is műkö­dött egy játékklub. Az első emeleten volt a helyiség. Ablakai az utcára nyíltak, a te­rem mentén erkély húzódott. A detektívek tüzoltólétrát kerítettek, felmásztak az er­kélyre ég úgy hatoltak be a játékszobába. Mostanában a szigorú rendelkezések kö­vetkeztében csak a legritkább esetben for­dul dő szabálytalanság a klubokban. A Ha sok a teher a kerékpáron elektromos kerékjárvilágitás. Leszállított á^d£ 18.50—23.50 Minden kerékpárszak üzletben kapható! hatóságok minden szabálytalanságot meg­torolnak. A kártyajáték minden titkát leleplezi Tartsányi Dániel könyve, egyet azonban nem árul el: a budapesti törvényszék és a rendőrség kártyaszakértője „cn/iZben** soha se nyúl a kártyához. SÁGI PÁL Mindenki legyen katonája a nemzetnek Régen mozgósítás alatt a hadseregnek harcrakész állapota való helyezését értették. Az orssdgmazgósltds fogalmát a világháború vetette felszínre és jelenti az ország összes élő és holt erötényezöinek az előkészítését. A jövő háborúja a legfeszesebb megszervezést kívánja már békében ügy a gazdasági és szellemi élet, mint a népnevelés és az állam megnyilatkozásainak minden terén, más szó­val totális mozgósítást kíván. A világháború egyik legnagyobb hibaforrása a megfelelő előkészítés hiányában rejlett. Igaz, hogy erre a régi háborúk nem szolgáltak kellő példával és tapasztalattal, mert azelőtt a gazdasági, szellemi és erkölcsi tényezőket soha olyan nagy mértékben nem vetettén harcba,, mint az elmúlt világháborúban. A világháború fejlesztette a háborút a hadse- rgek nélkülözése helyett a nemzetek har­cává és tanította meg a nemzeteket arra, hogy a jövőben a győzelemért harcot kell vívnia a hadseregen kívül az egész ország­nak minden eszközével, teljes szellemi és erkölcsi erejével. Ehhez a küzdelemhez gon­dos és messzemenő előkészületeket kell tenni minden vonatkozásban, mert a háborúban nem lehet olyan arányban rögtönözni, mint ahogyan az kívánatos. Ahhoz sem idő, sem gyéb kellékek, mint pl. nyersanyag, munka­erő, munkahely nem áll akkor elegendő mennyiségben rendelkezésre. Tehát a jövő háborújának előkészítése szükségessé teszi békében a katonai és pol­gári vonalon a közös célért folytatott elő­munkálatokat. Ehhez tartozik általában: a) A szellemi mozgósítás, aminél a tudo­mány felhasználásán kívül főleg az erkölcsi erők najgyranevelése a fontos, b) a gazdasági mozgósításhoz tartoznak a pénzügyi, ipartermék, élelmiszer, nyers­anyag és üzemanyageszközöknek biztosítása és utánpótlása, továbbá az ezzel összefüggő szállítási problémák megoldása. Ennek kere­tébe tartozik az üzemek teljesítőképességé­nek megállapítása, a munkakérdés mennyi­ségi és minőségi rendezése, a közlekedés és híradás megszervezze és a légvédelmi mun­kálatok elvégzése, c) az ifjúságnak országmozgósítási célokra való felhasználása. Az ifjúság alkalmazható az ellenséges propaganda elhárítására, kém- elháritására, gáz. és légoltalmi szolgálatra, rádió, és híradóhálózat kiépítésére és keze­lésére,e esetleg könnyebb katonai szolgá­latra, mint amilyenek a figyelő és jelentő szolgálat, a hírszolgálat, az őr- és ügyeleti szolgálat, az erődítés, stb. Ezt szolgálja pl. a cserkészintézmény, de nevein: kell erre az ifjúságot minden iskolában is, d) a katonai mozgósítás előkészítése. Eze­ket a teendőket az új honvédelmi törvény részletesen szabályozza. A háborúba való átmenet sokszor csak rö­vid idő kérdése, s így az a nemzet, amely az itt ismertetett munkálatokat csak a háború­ban kezdené meg, nagyon elkésne, soha jóvá nem tehető mulasztást követne el önmaga ellen. Ezt a nagy, átfogó és szétágazó munkát ma minden államban mint központi szerv, az úgynevezett „Legfelsőbb Honvédelmi Ta­nács" Irányítja és vezeti. Bár jól tudjuk, hogy a nemzet életének végcélja nem a há­ború, hanem a termelő, békés munka és fej­lődés, amit biztosítani kell, mégis a hábo­rúra állandóan készülni kell. A nemzeten be­lül minden személyi, szellemi és anyagi vo­natkozásban arra kell törekedni, hogy ezek az erők egy bekövetkező háború esetén ma­radéktalanul annak szolgálatába legyenek állíthatók. Ma legyen mindenki katonája nemzetének, de ehhez szükséges, hogy a honvédelem gon­dolata az életnek alaptörvénye legyen.-------=>80=--------­Magyar a magyarért Léván Léva, április 29. Vitéz Imrédy Béláné, a Magyar a magyarért mozgalom orszá­gos vezetője, Léván járt, hogy tanulmá­nyozza az itteni szociális akciót. Imrédy Béládét Klain Ödön polgármester fogadta és köszönetét mondott a Magyar a ma­gyarért mozgalom lévai eredményes mű­ködéséért, amellyel a legsúlyosabb időkön átsegítette a város szegényeit. Ezután Koczor Gyula főispán köszöntötte Imréd,y Bélánét, aki később megtekintette a város szociális intézményeit és a segítőmozga­lomban tevékenykedő hölgyekkel tott megbeszélést. Az iráni sál. köszönő távirata a kormányzóhoz A kormányzó úr őfőméltósága az iráni sah fiának, a trónörökösnek házassága al­kalmából küldött meleghangú táviratára a következő választávirat érkezett: ,,Horthy Miklós, a Magyar Királyság főméltóságú Kormányzójának, Budapest, őszinte szívből köszönöm Főméltóságod­nak azokat a szerencsekívánatokat, a me­ly ekt ked-es fiam, a trónörökös házassága alkalmával hozzám intézett, egyben szívé­lyes jókíváns aimat küldöm Főméitósá- god személyes jólétéhez és Magyarország boldogulásához. Reza Pahlavi”. efegek n székrekedésben is szoktak dnf. Ily« gyakran szenvedni! Ilyenkor gondoskodni kell Darmol hashajtóval a jó emésztésről. Betegségben szükségei s

Next

/
Thumbnails
Contents