Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-30 / 98. szám
TEEPiPEKi J^ÄG^ARHIRMB 1939 ÁPRILIS 30, VASÁRNAP Sggettlltíi a r3ékt-th'm Jlátoqatáf, cAn (jtj alj öld (itt, ahol hangulatom estéken nieíjoen'k a esiliejáso hat A pesti ember Angyalföldre utazik s megérkezik — Magdolnavárosba. Amióta utoljára kintjártam, azóta megtörtént a keresztelő: az angyalok földjéből Magdolna- város lett. Szerencse, hogy a Béke-tér megtartotta nevét, különben el se találtam volna abba a kis kocsmába, ahol feltevésem szerint él a tradíció s a szűk falak között van vidámság, füst és ital, de béke — nincs. Nem, a gyanútlan vendéget nem érheti késes inzultus. Már csak azért sem, mert errefelé nincs olyan gyanútlan ember, aki betérne. Itt a villamoson is úgy utaznak az emberek, hogy jobb kezükkel kabátjuk balfazonját fogják. Persze csak akkor, ha pénz van a tárcájukban. Ennél ékesebbben el se árulhatnák a zsebeseknek, hogy most érdemes rájuk vadászni. Csend fogad a Béke-téren. És csend van a híres kocsmában is. Két fiatalember kártyázik, a harmadik — keresztrejtvényt fejt. Spricceres pohár is csak egyetlenegy búslakodik magában az asztalon. Hová lettek a régi erkölcsök? ció tettlegességi próbálkozásának idejét. Roppant hangulatos lehet. Dianán hová o.\ íl - jiil- őrooí A fiatalember maga egyébként új élet küszöbén áll. Felszámolta a múltját, amely rendkívül változatosnak látszik. Bejárta az országot. Volt ő minden. — Kazánkovács és fülorvos, — szól közbe az egyik kártyázó, miután végleg abbahagyták a máriást. A dolog magyarázata az, hogy egy alkalommal, mikor a füle fájt, elment a zsidókórházba s ott hallotta, mikor a doktorok azt kívánták a betegektől, mondja azt: Klára. Azt is látta, hogy ezután bespriccelnek a beteg fülbe. — No, ez nem nagyon nehéz mesterség, — gondolta s amikor páciense akadt, leültette, elmondatta az illetővel a gyógyulás varázsszavát: Klára és valami egész furcsa eszközzel bespriccelt a fülébe. Lehet, hogy meg is gyógyult. Most már jókedvűen folyik a beszélgetés s azzal a névsorral szórakoznak, amely a különböző előkelőségek népszerű neveiből adódik. Van, akine/k Hangos Pista a neve, mert sokat beszél, van Ferdeszáju Jimmy, mert beszéd közben félrehúzza a száját, sőt úgy is fütyül. Ha gúnyolják miatta, azt mondja: — Így kell fütyülnöm, mert a számnak ilyen huzata van. Van, aki erre a névre hallgat: Bubul. ő a potyakirály. Nevét egy filmalakról kapta. Meg kell adni, hogy szellemesen potyázik. — Gyerekek, remek meccs lesz, — mondta egy alkalommal s egy egész társaságot rávett a meccs meglátogatására. Neki nem volt egy vasa sem, de nem árulta el. Miikor a sportpálya kapujához értek, odaszólt az egyiknek: — Te, pótolj a jegyemhez tíz fülért. Annyi hiányzik. Tíz fillért mindegyik szívesen adott, mert mindegyiktől kért. S így végül ő lett a — fejes, — ér véget az eset. Fejes annyit jelent, hogy jómódú, gazdag, pénzes. Ura a helyzetnek. Van köztük továbbá Gandhi, mert szemüveget visel, van Kannibál, aki feketegyerek. S van, akinek a neve: Funikuli. Ez a szó benne van a régi Ős-Budavárában énekelt dalban, amelynek a refrénje úgy szól: Jambo, jambo . . . s mert szerette a dalt, rajtamaradt a Funikuli. A szélhámosokat és a kitartott ifjakat errefelé Bem sokra becsülik. Vigyáznak az erkölcsre. — Pedig van köztük olyan ügyes is — mondják —, hogy még bennünket is becsapott. Három darab zsebkendőt vettem tőle egy tucatban. Pedig még meg is számoltam. Olyan ügyesen hajtogatta össze. Néha meg megvan a tucat, csak ép hogy minden darab a közepén — lyukas. Hát ez kedves meglepetés. D)e ma okúdé i notiai a (Béke-téren Amikor belépek, a három szempár fürkészve néz felém. Érthető. Itt mindenki gyanús, aki él, pláne, aki gyanútlan jövevény álruhájában lép be. Leülök, a kártya csattog tovább, a ceruza kisebb-nagyobb gondolkodás után bele-beleír a kockákba valamit. Hideg és bizalmatlan körülöttem az atmoszféra. Ki-kivetem a csendbe horgomat, hogy hátha ráakad a beszélgetésnek a fonala, de ez a fonal nagyon hamar szakadozilk. Érzem, hogy be kell mutatkoznom. Nem sokat használ. Elvégre mindenki állíthat valamit. Igazuk van. Igazolom is magamat. A keresztrejtvényfejtő átveszi az igazolványt. — Nem mintha kíváncsi lennék, — mondja, — csak élvből. Az elvet pedig tisztelni kell. — Már járt itt egyszer egy újságíró, — mondja, — de az majdnem megjárta. Hajszál híjján megverték. Itt ült ezen a széken. És ezzel a mellettem lévő székre mutat. Szerencse, hogy nem hiszek a tárgyak és helyek misztikus tulajdonságaiban, különben ennek az emléknek a felelevenítését jóslatnak is tekinthetném. Az újságíró bűne az volt, hogy fényképezett is s a lefotografált társaságban volt valaki, akinek kellemetlen lett volna, ha a nyilvánosság reflektorfényébe lép. A jassznyelvről beszélgetünk most. A keresztrejtvényfejtő fiatalember össze is állította egyszer ennek a nyelvnek a szótárát s így autentikusnak kell elfogadni magyarázatát, amely szerint a jassz szótár legnagyobb része lengyel eredetű, mivelhogy Lengyelországból érkeztek a szakmák legkiválóbbjai, a legnagyobb rajzolók (tolvajok), zsebesek. Szép arányban jutottak képviselethez a szótárban a törökök, a románok és a spanyolok is. Érdekesség maga a most kihalt és csendes Béke-tér. — Itt csak nyáron van igazi élet. ötven pad közül hatvanon kártyáznak. Az érdekesség azonban az, hogy a Béke-téren oly láthatatlanul, mint a földgömbön az Egyenlítő, végigvonul egy demarkációs- vonal, A két részre osztott tér szebbik, zöldebb és virágosabb felén ülnek a szerelmesek, a polgárok, a gyermekek, a kietlenebb felén azután az alvilág. És soha nem történik meg, hogy egyik fél átlátogatna a másik terepére. Ez valami hallgatólagos megegyezésből fakad és nincs oka megbánni senkinek. A Béke-tér békefelén béke honol, a másik oldalán azonban dúl a harc: a kártyacsata. esetet is, amikor valaki rendőr segítségével lopott kerékpárt. A kerékpár lánccal és lakattal volt odaerősítve egy lámpaoszlophoz, a kerékpártolvaj hiába próbálkozott, a lakat, a lánc nem engedett. Babrálgatására figyelmes lett a rendőr. — Mondja, biztos úr, nem tudna segíteni? — bosszankodott a tolvaj. — Elvesztettem a kulcsomat 3 most ebben a sötétben nem találom, pedig sietős volna a dolgom. A rendőr gyufát gyújtott, segített a keresésben, de a kulcsot nem találták. — Már most mit csináljak, — töpren- pán, — hangzott a tanácsa. — Igen ám, — kesergett a kétségbeesett ember, — de egyedül nem tudom. — Majd én segítek, — készségeske- dett a rendőr. És segített. Szegény feje megfogni is segített volna a tolvajt pár perc múlva, amikor a kerékpár tulajdonosa kilépett az ajtón és meg- hökkenve kérdezte a rendőrt, hogy nem látott-e itt egy kerékpárt. Qé - „bemondás“ Zavartalanul beszélgetünk, szó kerül erre is arra, és szó kerül a ,bemondásat- r<fl“ híres jasszlegényröl. akinek úgyszólván minden szaván nevetni kell. — Egyszpr, — beszéli a keresztrejtvényfejtő, — együtt mentünk valahová, ahol megdicsérték a ruhámat. — Nem az övé, hanem az enyém, — mondta a barátom, mire én jót röhögtem, mert remek bemondás volt. Nem is sejtettem, hogy igazat mond. Estére ugyanis „megcsapta” a ruhámat. Már nem volt az enyém, már az övé volt. A fiatalember ruhája árán tanulta meg, hogy minden tréfában van szemernyi igazság. Néha egész — ruhányi. — Egyébként már nem a régi élet járja, — mondják. — Így, hideg időben még verekedések is alig vannak, legfeljebb a csiligásokat verik meg a fiatalok. — Kik a csiligások? Megtudtam, hogy a talyigásokat hívják csiligásoknak, akik földmunkánál targoncán szállítják el a földet, amit a kubikusok kiásnak. Ezekre nagyon haragszanak, mert torzonborzak, piszkosak, s ami a-|- legérdékesebb, bár van köztük sok behe- mót nagy ember, a legvéznább jassztól is félnek. És ez a félelem a serdülő jasszok- nak az ereje. Vakmerőén nekitámadnak a legerősebb csiligásnak is és megverik. Miért? Mert, ugyebár mindent valahol meg kell kezdeni. Így aztán a csiligáso- kon úgy belejönnek a verekedésbe, mint kiskutya az ugatásba, megkapják a vérszagot. aztán már neki mernelk menni másnak is. A csiligás nekik ugyanaz, ami boxbajnoknak a boxlabda. — Hangulatos estéken szokták megtérni őket, « jelölik meg az ifjú generá(Bajbajutűit kerékpárúi És most rövid, de legalább szemléltető oktatásban részesülök a kártyajátszás művészetéről. Ahogy ők tudnak, úgy kevesen tudnák. Partnereim egymásután vágják ki a huszonegyet. Számomra itt nem terem fű. — Uraságod nem tud játszani, — jegyzik meg mosolyogva. Hát nem. S attól, amit ők tudnak, igazán messze vagyak. Számomra elérhetetlen álom. Pedig megmutatják a trükköket. Tudományuk nekem érdekes, nekik hasznos. — De ha ilyen jól játszanak s mindegyik ilyen mester benne, mi értelme volt az előbbi máriásozásnak? — kérdezem. — Az érdekes volt. Mi egymásközt tisztességesen játszunk. És nagyon tisztességes mindhármuk modora. S amikor látják, hogy tetszenek a történetek, elmondják azt a mulatságos Ennyi előzékenységet, úgy érzem, illik magamnak is valamivel viszonozni. Elbeszélem egy kollégám esetét. A kolléga háztartásában súlyos anyagi zavarok mutatkoztak s sajnos, újabb kereseti lehetőségnek még a reménysugara sem csillant meg az amúgy is sötét alkonyatba hajló égen. Feleségével családi tanácsot tartott s minthogy a tanácskozás hosszúnak ígérkezett, a villanyt sem gyújtotta fel. Spóroltak. Az eredménytelen tanácskozás befejeztével búsan indul a szerkesztőségbe, de meglepődve látja, hogy a télikabátja eltűnt. A nyitva felejtett előszoba-ajtón két besurranó tolvaj, nem is sejtve, hogy a lakás gazdája most spórol és filléres gondokon töri a fejét, elemelte a kabátot. — Szegény, — mondják kórusban, de nevetnek. Ha hírét hallják a tettesnek, megmondják, hogy szegény embert tettek szegényebbé. Jó fiúk. FELVIDÉKI MAGYAR HÍRLAP Telefon: 144-400 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili, József-kőrút 5 Kinek szabad cigarettát tölteni? Érdekes és elvi jelentőségű ítéletet hozott a budapesti királyi tábla. A pénzügyi hatóságok feljelentésére jövedéki kihágás miatt eljárás indult özvegy Csellik Sándorné, egy bankaltiszt felesége, valamint Werner Pál ellen. A panasz szerint az özvegyasszony a jövedéki kihágást azzal követte el, hogy ismerősei és megbízói számára kincstári dohányból, rendesen msgadóztatott hüvelybe ezer számra töltötte a cigarettákat és a munkájáért a megbízóitól ezer darabonként 3—4 pengő munkadíjat kapott. A jövedéki kihágási eljárást Werner Pál ellen azért terjesztették ki, mert ő is egyik megrendelője volt az özvegynek. A büntetőtörvényszék előtt megtartott főtárgyaláson tényként állapították meg, hogy Csellikné egy bankaltiszt özvegy®, aki havonként mindössze 10 pengő nyugdíjat kap. Előrehaladott koránál fogva fizikai munkára képtelen és hosszabb idő óta ilyen cigarettatöltéssel keresett any- nyit, hogy szűkösen fenntarthatta magát. A büntetőtörvényszék a lefolytatott bizonyítási eljárás után az özvegyasszonyt bűnösnek mondotta ki jövedéki kihágásban és ezért 116 pengő pénzbüntetésre ítélte. Wernert a kihágás vádja alól viszont felmentette a bíróság. A fellebbezési bírói fórum özvegy Cselük Sándornét is jogerősen felmentette a jövedéki kihágás vádja alól. Az ítélet indokolása hangsúlyozza: nem vitás, hogy kincstári származású dohányból, adózott hüvelybe a saját részére cigarettát tölteni bárkinek joga van. Nem lehet kétséges az sem — mondja az ítélet —, hogy ezt a munkát az illető mással is elvégeztetheti anélkül, hogy ezzel bűncselekményt vagy kihágást követne el. Ha ezért a munkáért jutalmat vagy díjat ad a megbízó, ez még nem teszi a cselekményt büntetendővé. Csak akkor válik bűncselekménnyé, ha valaki kincstári dohányt, kincstári utánzóit hüvelyekbe tölti és azt nyerészkedés céljából bocsátja áruba. Igaz ugyan, hogy a törvény szerint tilos cigarettának bármily módon, díjazás mellett, mások részére való készítése, azonban a törvény csak az eladás végett készített, vagy készíttetett cigaretta forgalomba hozatalát tiltja. Tévedett tehát az első bíróság, amikor az özvegyasszonyt jövedéki kihágásban bűnösnek mondta ki és megbüntette. i 1—1 Zsidó érdekeket szolgáló szövetkezet alakult A budapesti királyi törvényszéknél, mint cégbíróságnál, érdekes cégbejegyzés történt. A most bejegyzett cég szövege: „Uj út” zsidó szövetkezet szellemi és gazdasági munka termelésére, szerzésére és értékesítésére. Az alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályok szerint ennek a szövetkezetnek célja az állás, foglalkozás vagy kereset nélkül lévő zsidó férfiak és nők nyilvántartása; a mindenkori törvény és rendelkezések értelmében zsidókkal betölthető állások, zsidók részére engedélyezett foglalkozások, munkaalkalmak nyilvántartása, felkutatása, üzemek létesítése, gazdasági produktumok előállítása és eladása útján munkaalkalmak teremtése. Foglalkozni kíván a szövetkezet átképző műhelyek és tanfolyamok szervezésével, nyelv- tanfolyamok fenntartásával és elhelyező irodáknak bel- és külföldön való felállításával. Felvették az alapszabályokba azt is, hogy a szövetkezet irodalmi és szakismereteket terjesztő könyvek, röpiratek és más sajtótermékek, napi, heti és egyéb időszaki lapok kiadásával és terjesztésével is foglalkozni kíván. Jótékonycélú szórakoztató és kulturális előadások, kiállítások rendezését is tervezi a szövetkezet. Foglalkozni kíván a kivándorolni szándékozó zsidó férfiak és nők, minden ezzel kapcsolatos ügyével, valamint a kivándorolt zsidók és itthon maradt hozzátartozóik magánügyeivel, felvilágosítások nyújtásával, a kivándorolt és hazai zsidóság között az összeköttetések fenntartásával. A szövetkezet tartama határozatlan idő. Egy üzletrész névértéke 10 pengő. Az igazgatóság ezidőszerinti tagja Steiner. György budapesti lakos.
