Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-29 / 97. szám
2 TEifl>n>EKi J^VG^ÄRHTRK\fi 1939 ÁPRILIS 29, SZOMBAT semmi kétséget sem hagytam aziránt, hogy mindenütt ott, ahol az európai együttélés magasabb érdekei megkövetelik, a nemzeti érdekeket egyes kérdésekben — ha szükséges — háttérbe kell állítani. A Birodalom barát! viszonya Magyarországhoz Ä Sonr-vidék visszatérése valamennyi területi kérdést kiküszöbölte Európában Franciaország és Németország között. Vesetett ebben az is, hogy nem akartam örökös revíziók nyitvatartásával elvetni a csiráját a tartós bizonytalanságnak, vagy éppé® feszültségnek. * — Ha ez a feszültség most mégis előállt, ezért nem, Németország felelős, hanem azok a nemzetközi elemek, amelyek ezt a feszültséget tervszerűen előidézték, hogy a kapitalista érdekeiket szolgálhassák. Én Ugyanis az államok egész sora irányában kötelező nyilatkozatot tettem. Ezek közül az államok közül egy sem panaszkodihatik amiatt, hegy Németország részéről valaha is olyan követelést intéztek volna hozzá, amely ezzel ellentétben állott volna. így például az északi államférfiak közül egyik sem mondhatja, hogy a német birodalmi kormány vagy a német közvélemény részéről valaha is olyan kívánsággal fordultak volna hozzája, amely az illető államok szu- verénításávöl, vagy integritásával nem egyeztethető össze. Nagy örömmel vettem, hogy több európai állam a német birodalmi kormánynak eme nyilatkozatait atkáimul használta fel arra, hogy a maga részéről is kijelentse a feltétlen semlegességre irányuló akaratát. Áll ez HoUandiárai Belgiumra, Svájcra, Dániára és több más államra. — Franciaországot már említettem, nincs szükség arra, hogy megemlítsem Olaszországot, amely államhoz a legmélyebb és legszorosabb barátság fűz minket, vagy megemlítsem Magyarországot és Jugoszláviát, amely államokkal, mint szomszédokkal, szerencsénk van szívélyes baráti viszonyt fenntartani. amely kétségtelen értékke! kecsegtetett akár mint a birodalomba történő nyugati betörésekkel kapcsolatban kiinduló pont a katonai akciók számára, akár mint légi támaszpont. — Én magam a küzdelemnek ezekben az éveiben a cseh néppel sohasem álltam máskép szemben, mint védelmezője nemcsak az egyoldalú népi és birodalmi érdekeknek, hanem mint a cseh nép tisztelője is. Boldog vagyok, hogy ezt — ha a demokratikus érdekek bosszúságára is — a középeurópai katasztrófát — hála mérsékletünknek és a cseh nép belátásának — el tudtuk kerülni. — A nemzeti szocialista német birodalom eleve megadja azt, amiért a csehek legjobbjai évtizedek óta küzdöttek: a jogot az önálló nemiséghez és a jogot ennek a né- piségnek az ápolásához és kiépítéséhez. A nemzeti szocialista Németország nem gondol arra, hogy valaha is megtagadja a büszkeségét jelentő faji alapelveket. Ezek nemcsak a német, hanem a cseh népnek is hasznára lesznek. Amit ezért követelünk, az a történelmi szükségszerűség tisztelet- bentartása és az elismerése annak a gazdasági kényszerhelyzetnek, amely valameny- nyiünkre nehezedik. Mikor ennek a kérdésnek a megoldását 1938 február 22-én a birodalmi gyűlésben bejelentettem, meg voltam győződve arról, hogy középeurópai szükségszerűségnek engedelmeskedem. Még 1938 márciusában is azt hittem, hogy sikerülhet a cseh állam kisebbségi kérdéseit lassú fejlődés útján megoldani. Csak amikor Benes úr, akit a nemzetközi demokrata bankárok teljesen markukban tartottak, a kérdésre rászabadította a katonai fellépés és az elnyomatás hullámát, egyidejűleg pedig megkísérelte az emlékezetes mozgósítást Németország nemzetközi leverése es tekintélyének lerombolása céljából, akkor láttam tisztán, hogy ezen az úton a megoldás már nem érhető el. Minden Idők leghatalmasabb erődítési műve védi a német határt Hitler emlékeztetett annakidején hozott elhatározására. Ezt a kérdést legkésőbb 1938 október 2-ig meg kell oldani és a nyugati erődítéseket ki -kell építeni. Ezek az erődítések — mondotta a Führer — 1938 szép ember 25-én már olyan állapotban voltak, amely a háború egykori Siegtfried- vonalának ellenállóerejét harminc—negyvenszeresen túlhaladta. Most már teljesen elkészült és a később általam kijelölt vonalon, Aachen és Saarbrücken előtt húzódik. Ez a vonal is már nagymértékben kész a védelemre. Az az állapot, amelyben ez a minden idők leghatalmasabb erődítési műve ma áll, feljogosítja a német nemzetet arra a megnyugtató meggyőződésre, hogy a világ semmiféle hatalmának sem sikerülhet ezt a frontot valaha is áttörni. — Ha ma felhangzik a világon a kiáltás „Münchent soha többé", ez csak megerősítése annak, hogy a háborús uszítok szemé, ben a kérdés békés megoldása látszik a legveszedelmesebbnek. Mert hiszen ezek az uszítók nem ott állanak, ahol lőnek, hanem csak ott, ahol keresni lehet. Románia Kárpátalján és Szlovákián át utat kívánt Németország toló — Ppinkái tevékenységem első pillanatától kezdve azonban semmi kétséget sem hagytam aziránt, hogy vannak más állapotok, amelyek népük önrendelkezési jogának olyan közönséges és durva megsértését jelentik, hogy azokat sohasem fogadhat. <■ r juk el. — Nem írtam egyetlen sort sem és nem mondottam egyetlen sztó sem, amelyben az előbb említett államok irányában más álláspontra helyezkedtem volna, mint amit most kifejtettem. De ugyanúgy nem írtam egyetlen sort sem és nem mondottam egyetlen szót sem, amelyben a többi esetben más felfogást juttattam volna kifejezésre, mint amélyfet gyakorlati cselekedeteimmel azóta is megerősítettem. A cseh kérdés Hitter kancellár ezután több példát sorakoztatott fel. , — Én magam — mondotta többi között — az Ostmark gyermeke vagyok. Bűnt kö. vettem volna el elhivatottságom- ellen, ha árulója lettem volna annak a törekvésemnek, hogy szülőföldemet és., az Ostmark német népét ismét visszavezessem a Birodalomba és ezzel együtt a német népközösségbe. De amikor ezt a feladatomat elvégeztem, ezzel kitörültem a versaillesi szerződés legszégyenletesebb oldalát. Újból biztosítottam hét és félmillió német számára az önrendelkezési jogot. A kancellár ezután rátc.t Csehország és Morvaország kérdésére. Rámutatott arra. hogy amikor a mai cseh-morva térből a német törzsek kivándoroltak, e tér és a még visszamaradt német közé egy idegen, szláv nép ékelődött be, Amelynek életterét azóta a németség patkóformában körülzárta. Ezeknek az országoknak önálló léte gazdasági téren tartósan csupán a Qémet néppel és a német közgazdasággal való összefüggésben gondolható el. A' Führer ezután röviden ismertette a müncheni döntés eredményeit. — Rövid időn -belül két állam részéről élénk kifogásokat emeltek. Magyarország általános és különleges érdekekből -követelte Kárpátukrajnát, Lengyelország pedig közvetlen kapcsolatot követelt Magyarországgal. Világos volt, hogy ilyen körűimé; nyék között ennek az egykori versaillesi magzatnak a maradékállama is megérett a halálra. Tény volt, hogy az eddigi állapot fenntartásához talán csak egyetlen államnak, Romá- niáának fűződött érdeke, amely leg- hívatottabb képviselője útján személyesen közölte velem, hogy milyen kívánatos volna, ha Ukrajnán és Szlovákián keresztül talán közvetlen utat kaphatna Németország felé. Ezt csak azért említem, hogy illusztráljam, mennyire érzi magát fenyegetve Románia Németország által, amely fenyegetés alatt a román kormány az amerikai tisztánlátók felfogása szerint nyög. Elérkezett az a pillanat, amikor a birodalmi kormány nevében elhatároztam annak kijelentését, hogy nem gondolunk továbbra is annak az ódiumnak a viselé- eére, mintha a Románia felé irányuló német előrenyomulási út nyitvatartásaként elleneznénk Lengyelország és Magyarország közös -határ kívánságát. Ezenkívül a cseh kormány is visszatért régi módszereihez és Szlovákia is kinyilvánította önállósági kívánságait, a cseh állam további fenntartásáról nem lehetett többé szó. Cseh-Szlo- vákia versaillesi szerkezete túlélte önmagát. Felbomlott nem azért, mert Németország ezt akarta, hanem azért, mert a z'óldflsztalnál nem lehet huzamos időre I mesterségest életképtelen államokalt alkotni és fenntartani. Németország ezért elutasította azt az angol és francia részről hozzá intézett kérdést a garanciával kapcsolatban, amely néhány nappal ennek az államnak a felbomlása előtt érkezett hozzá. — Végül is, amikor a német birodalmi kormány — miután az egész államtákolmány a gyakorlatban már felbomlott — elhatározta, hogy most már a maga részéről szintén beavatkozik, ez csak magától értetődő kötelességének végrehajtása volt. A folyton fokozódó suttogó propaganda, valamint a cseh lapok lassú visszaeikláea a régi írásmódba, világossá tette, hogy rövidesen ismét beköszönhetnek a régi állapotok. — A cseh államiban felhalmozott hatalmas mennyiségű hadianyag és az a lehetőség, hogy ezt a hadinyagot egyes őrültek a kezükbe keríthetik, beláthatatlan következményű robbanások veszélyét rejtette magában. Ez a középeurópai nemzetközi robbanóanyag-raktár gigantikus méretű volt. — A terület megszállása óta lefoglaltak és biztonságba helyeztek 1582 repülőgépet, 501 légelhárító löveget, 2175 löveget, 785 aknavetőt, 269 páncélkocsit, 43.786 géppuskát, 114.000 pisztolyt, 1,090.000 puskát, több mint egymilliárd gyalogsági töltényt, több mint hárommillió tüzérségi lövedéket, továbbá hídvázakat, lehallgató készülékeket, fényszórókészülékeket, mérőkészülékeket, gépkocsikat igen nagy tömegben. — Hiszem, hogy az emberek millióinak és millióinak nagy szerencséje, hogy olyan megoldást sikerült találni, amely meggyőződésem ezerint ezt a kérdést mint Közép- Európa veezélyíészkét véglegesen kiküszöböli. A gyarmatok visszakövetelése és a német-angol tenger! egyezmény — A cseh nép kultúráját évezredes közösségben lényegében a német befolyás alakította. A versaillesi demokratikus bé- k©csinálok dicsekedhetnek azzal az érdemmel, högy ennek a cseh népnek a Németország elleni csatlós különleges szerepét szánták. Ez a szerep azonban semmi mást nein jelentett, mint Középeurópa konszolidálásának megakadályozását, hídverést az Európa felé irányuló bolsevista támadásnak és mindenekelőtt »azt a célt, hogy Csehország a Németország elleni európai demokráciák zsoldosa legyen. Ennek az államnak a pénzügyi támogatásával is csak egyetlen vezérgondolat csillant elő: katonai szempontból minél jobban felszerelt államot teremteni azzal a feladattal, hogy •i a birodalomba benyúló bástya legyen, Hitler még egyszer visszautasította azt az állítást, mintha a megoldás ellentétben állna a müncheni megegyezéssel. Magától értetődik —- folytatta a kancellár, — hogy miután a néprajzi el. vet már régen hatályon kívül helyezték, most már Németország is védőszárnyai alá vette évezredes politikai és gazdasági érdekeit. Az bizonyos, hogy a megoldás nem tartozik az angol ellenőrzés vagy angol bírálat fennhatósága alá. — Ha most Chamberlain arra következtet, hogy a müncheni megállapodás ezzel érvénytelenné vált, mert mi ezt megszegtük, akkor én ezt a felfogást most tudomásul veszem és abból levonom a következményeket. — A német-angol viszony tekintetében *— folytatta a kancellár — egész politikai tevékenységem folyamán mindig azt a gon-* dolatot képviseltem, hogy állítsuk helyre a szoros német-angol barátságot és együtt«*“ működést. Tiszteletem és becsülésem azon» ban nem jelenti azt, hogy lemondok saját népem életének biztosításáról. Ha Anglia nem mutat megértést e magatartásunk! iránt, ha Anglia azt hiszi, hogy Neme ion* szágban talán valamely vazallusállamot láthat, akkor bizonyos, hogy hiába fordu-* lünk szeretetünkkel és barátságunkkal An* gliához. De nem fogunk kétségbeesni vagy elcsüggedni emiatt, hanem saját erőnk tudatában és barátaink erejének tulatában, meg fogjuk találni ezt az utat, amely füg» getlenségünket biztosítja és méltóságún» kát nem csorbítja. A német gazdasági elvek — Anglia irányában egyetlen követeli* sem az, hogy adják vissza gyarmatainkat, de amikor ezt hirdettem és mindig is hiw detem, nem hagytam semmiféle bizonytalanságot aziránt, hogy ez sohasem lehet ok közöttünk háborús leszámolásra. Mindig azt hittem, hogy elkövetkezik majd az az idő, amikor Anglia magasabbra fogja értékelni a német barátságot, mint azokat a területeket, amelyek Angliára nézve nem jelentenek reális hasznot, Németországra nézve azonban életbevágó fontosságúak. Mindig eltekintettem attól, hogy olyan kö» vetélést állítsak fel, amely bárminő módon! veszélyeztethet ! az angol világbirodal* mat. Mindig kizárólag azoknak a követeié* seknek keretei között mozogtam, amelyek szorosan összefüggenek a német élettérrel, és a német nemzet örök tulajdonával. Ha most Anglia a publicisztikában és hivatalosan azt a felfogást hirdeti, hogy minden körülmények között fel kell lépnie Németország ellen és ha ezzel megerősíti a bekerítés is- * mert politikáját, akkor ezzel elesik t; az az előfeltétel, amelyen a tengeri l • ezemény nyugszik. Ezért elhatároz- f. tam, hogy ezt a mai napon közlöm a brit kormánnyal. — Itt a mi szempontunkból nem anyagi kérdésről van szó, mert még mindig remélem, hogy elkerülhetjük az Angliával való fegyverkezési versenyt, azonban önmagunk megbecsülésének tartozunk ezzel. Ha a brit kormány súlyt helyez arra, hogy Németországgal erről a kérdésről mégegy- gzer tárgyalásba bocsátkozzék, akkor senki gém fogja nagyobb örömmel üdvözölni, mint én azt a lehetőséget, hogy minden félreértést kizáró világos megegyezésre juthatunk. Mi nem akarunk semmit, ami valamikor nem tartozott hozzánk, nem akarunk egyetlen államot sem valaha ia tulajlonától megrabolni, de , azok az államok, amelyek azt hiszik, hogy Németországot megtámadhatják, olyan hatalommal és olyan ellenállással fogják magukat szerabentalálni, amelyhez képest az 1914-ben tanúsított ellenállás jelentéktelen volt. A kancellár itt megismételte, hogy politikai életében soha nem foglalt el más álláspontot, olyat, amely a most végbement eseményekkel ne v. ’ - z összeegyeztethető. A memeli terület elcsatolására tett visszapillantás után a Führer a következőket jelentette ki: Itt sem kértem egy; négyzetmérfölddel sem többet, mint ami a mienk volt és amit tőlünk elraboltak- Németország és Litvánia viszonya szempontjából a megoldás csak előnyös lesz, mert Németországnak most már nincsen egyéb érdeke, minthogy ezzel az állammal is békében és barátságban éljen. És itt egy elvet szeretnék leszögezni. A Németországgal kötött gazdasági megállapodások jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy Németország a kivitel szempontjából számbajövő mindenféle gyáripari igénynek eleget tud tenni, hanem hogy egyúttal, mint nagy fogyasztó, vevőként is jelentkezik igen sok olyan termékre is, amely más országoknak lehetővé teszi, hogy a maguk részéről egyáltalán bekapcsolódjanak a világkereskedelembe. Nekünk most már érdekünk, hogy ezeket a gazdasági piacokat necsak megtartsuk magunknak, hanem azokat fel is virágoztassuk. Gyakran olvashatjuk, hogy Németország, ha gazdasági kapcsolatban áll valamely más országgal, azt függő helyzetbe hozza. Ez egyenesen hajmeresztő zsidó ostobaság. Danzig kérdése megoldásra vár — A német-lengyel viszonyról nem sok a mondanivaló. A versaillesi szerződés ebből a szempontból — térmészetesen szándékosan —• a tengerhez vezető lengyel folyosó különös kijelölésével egyszersmindenkorra lehetetlenné akarta tenni a megértést Lea*
