Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-29 / 97. szám

1939 ÁPRILIS 29, SZOMBAT TEiciDCki --MacíVarti trlap 3 Részvényes tájdatmaknál, feyelország és Németország között és egy­ben talán a legfájdalmasabb sebet ejtette Németországon. Mindazonáltal mégis ren­dületlenül azt a felfogást képviseltem, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a lengyel állam szükséges szabad útját a tengerhez és egyáltalán nem szabad szomszédos népeknek mesterségesen megkeseríteni e^-más életét. [Az elhúnyt Pilsudski tábornagy, aki osz­totta ezt a nézetet, kész volt ezért vizsgá­lat alá venni a lengyel—német viszony mé­regfogának kérdését és megkötni azt a né­met—lengyel megállapodást, amelyben a ikét nép kölcsönösen lemondott arról, hogy viszonyuk rendezésében a háború eszközét vegyék igénybe. Ez a megállapodás mindenesetre egyet­len kivételt tartalmazott Lengyelország ja­vára. Megállapodtunk abban, hogy nem I érinti a Lengyelország által eddig már kö­tött segélynyújtási egyezményeket. Termé­szetes volt „zonban, hogy ez a kikötés csupán a Franciaországgal már fennálló segélynyujt'ii egyezményre vonatkozott és nem tetszésszerinti további szerződé­sekre. Németország és Lengyelország között egy kérdés maradt nyitva, amely előbb-utóbb természetesen megoldásra vár: Danzig német város és Német­országhoz akar tartozni. Viszont ennek % városnak szerződéses meg­állapodása v olt Lengyelországgal, amelyet a versaillesi békediktátorok kényszerítettek rá. Danzig kérdésének így vagy úgy szóba kell kerülnie, legkésőbb annak a népszövet­ségnek a fokozatos kimúlásával, amelyet mindenesetre jelenleg rendkívül tapintatos főbiztos képvisel. hozzánk a maga sorsszerű kapcsolatával minden tekintetben a legközelebb áll. Az a kötelék, amely a mi népünket egymáshoz fűzi, smttéphetetlen. Nr 'ges min'5-1 olyan kísérlet, amely ezt a tényt meg akarja változtatni. — A német államvezetőségnek tartós célja, hogy szorosabbra fűzze Németor­szág kapcsolatait Olaszországhoz és Ja­pánhoz. A három világhatalom szabadságá­nak és függetlenségének fennállásában és megóvásában a legerősebb tényezőjét lát­juk az igazi emberi művelődés fenntartá­reumatikus bántgjmaknál, tfCgfájdalmak- nál, ítfájászéit;izületi é^Magfáidalmak- nál, valamint meghülésaí betpjfségeknél gyorsai rí és l dztosan hat í Togal. Orvosok ezrei ajánlják a Togal-t,ftehát ön is biza­lommá! vásárolhatja. Tazyen még ma egy kísá/et^. Kérje kifejezetten a kiváló ha­tású Togal-t. Teljesen ártalmatlan. Min­den gyógyszertárban 1.60 P/N^. sának, a gyakorlati civilizációnak és a . jövőbeli igazságos világrendnek. í Huszonegy pontba foglalt válasz ■> Roose volt nők Elutasított német ajánlat — E kérdés békés megoldásában to­vábbi hozzájárulást láttam a végleges európai megenyhüléshez. A lengyel kor­mány elé konkrét ajánlatot terjesztettem, miután a danzigi kérdést hónapokkal előbb már néhányszor megtárgyaltuk. Most önök elé terjesztem ezt az ajánla­tot, hogy maguk is ítéletet alkossanak, hogy ez az ajánlat nem jelenti-e az el­gondolható legnagyobb előzékenységet az európai béke érdekében. Szükségesnek tar­tottam kifejteni a varsói kormány előtt, hogy amiként Lengyelország folyosót kí­ván a tengerhez, éppen úgy Németor­szágnak szüksége van a keleti tarto­mányához vezető folyosóra. Lengyelországnak a tengerhez vezető útja iá folyosón át és megfordítva egy német út ezen a folyosón keresztül semmiféle katonai jelentőségű sem lehet. Ennek je­lentősége kizárólag lélektani és gazdasági téren keresendő. — A következő javaslatot terjesztet­tem a lengyel kormány elé: 1. Danzig mint szabad állam visszatér a német birodalom keretébe. 2. Németország a folyosón át egy utat üs egy vasútvonalat kap, amely saját ren­delkezése alatt állana ugyanazzal a terü­leten kívüli jelleggel Németország szem­pontjából, mint amilyen területenkívüli jellege van a folyosónak Lengyelország szempontjából. Ennek ellenében Németország hajlandó: 1. Lengyelország valamennyi gazdasági 3ogát Danzigban elismerni. 2. Lengyelország Danzigban tetszés sze­rinti nagyságú szabad kikötőt kap és biz­tosítják a teljesen szabad kijárást e ki­kötőhöz. 1 3. A Németország és Lengyelország kö­zötti határok ezzel végleges adottságokká válnak és ilyenekként fogadják el azokat. 4. Németország huszonötéves meg-nem- támadási szerződést köt Lengyelország­gal, tehát olyan szerződést, amely messze túlnyúlnék az én életemen. 5. Németország, Lengyelország és Ma­gyarország közösen biztosítja a szlovák állam függetlenségét, amely azt jelenti, hogy Németország ezen a területen a gya­korlatban lemond minden egyoldalú ha­talmi állásról. A lengyel kormány ezt az ajánlatomat elutasította és csak arra nyilatkozott haj­landónak, hogy 1. a népszövetségi biztos pótlásának kérdéséről tanácskozzék és hogy 2. a folyosón át lebonyolítandó átmenő forgalom számára könnyítéseket tegyen. — A lengyel kormánynak ezt a szá­momra érthetetlen magatartását őszintén sajnáltam, mindamellett, hogy nem ez az egyedüli döntő. A legrosszabb az, hogy — éppen úgy, mint egy évvsl ezelőtt Cseh­szlovákja esetében — Lengyelország _ is azt hiszi, hogy a hazug uszítás nyomába alatt kénytelen csapatokat behívni, jól­lehet • Németország egyetlen embert sem hí­vott be és nem gondolt arra, hogy bármilyen formában is fellépjen Len­gyelország ellen. —• Az utókor egyszer majd eldönti, hogy valóban helyes volt-e ezeket az ál­talam előterjesztett javaslatokat elutasí­tani. Meggyőződésem szerint Lengyelor­szág e megoldás mellett nem adott volna, hanem csak kapott volna, mert kétségte­len, hogy Danzig sohasem lesz lengyel. A kancellár ezután rátért Roosevelt el­nök táviratára. Meg akarom kísérelni az egész német nép előtt — mondana — e különös irat tartalmának boncolását és ehhez kapcsolódva nyciv van meg is aka­rom erre adni a német nép nevében a szük­séges választ. Hitler ezután huszonegy pontba foglalva reflektált Roosevelt üzenetére és többi kö­zött a következőket mondotta: — Roosevelt azon a véleményen van, hogy én is be kell, hogy lássam, hogy az egész világon az emberek százmilliói ál­landóan rettegnek egy újabb háborútól. Ez a háborús félelem azonban kétségkívül kez­dettől fogva — és joggal — élt az embe­riségben. így például a versaillesi béke­szerződéstől kezdve 1938-ig — tehát egye­dül ebben az időszakban — tizennégy há­ború volt, amely háborúkban resztvettek ,/t nyugati félgömb” államai is, amelyek nevében Roosevelt elnök most szót emelt. Ugyanebben az időszakban még 26 erősza­kos beavatkozás és véres megtorlás tör­tént. Egyedül az Északamerikai Egyesült Államok 1918 óta hat esetben hajtot­tak végre katonai beavatkozást. — Szerintem téves lenne feltenni, hogy a háborús félelem éppen a mostani pilla­natban valóságos háborúkra ,enne vissza­vezethető. Ennek a háborús félelemnek az oka kizárólag a féktelen — épp olyan ha­zug, mint aljas — sajtóuszításban rejlik, amely mesterségesen szítja a pánikot. Roosevelt úr kijelenti, hogy ő már egy alkalommal hozzám fordult a politikai, gazdasági és szociális kérdések békés úton 3 való rendezése érdekében. Válasz: Amint* a történelem mutatja, ij én fegyveres erőszak nélkül, azaz anélkül, hogy a fegyverekhez fordul- « tam volna, rendeztem a szükséges ? politikai, gazdasági és szociális kér- c déseket. í Sajnos, azonban ezt a békés rendezést;; megnehezítették azoknak a politikusok-' nak, államférfiaknak és sajtóembereknek az uszításai, akiket a szóban levő kérdé- * sek nem érintenek és nem is érinthetnek. í Roosevelt úr azt hiszi, hogy az „Idők ; folyama” most ismét fenyegető fegyveres 1 erőszakot rejt magában és hogy a világ nagy része kikerülhetetlenül romlásra van ítélve. Válasz: Amennyiben Németország- ■ ról van szó, semmit sem tudok más nemzetek ilyen természetű fenyegettetéséről, jóllehet minden nap olvasom a demokra­tikus lapokban az ilyen természetű fenye­getésekről szóló hazugságokat. Roosevelt úr azt hiszi, hogy a nagy nemzetek vezetőinek a hatalmában áll népeiket megmenteni a fenyegető szeren­csétlenségtől. Válasz: Ha ez megállja he­lyét, akkor bűnös könnyelműség — hogy‘: ne használjak rosszabb szót — ha népek.’ vezetői, akiknek ilyen hatalmuk van, nem tudják megzabolázni háborúra uszító saj­tójukat. Érthetetlennek tartom, továbbá, hogy ezek a felelős vezetők minden ók nélkül megnehezítik a diplomáciai kapcso­latokat nagykövetek visszahívásával stb. Hajlandóság új Lengyelországgal Visszautasítom, hogy ilyen nyilatkozatot bárki másnak tehessek, mint annak a népnek, melynek tétéért felelős vagyok — A világsajtó által Németországra egy­szerűen rákent szándék következményei­ben az ismeretes garanciaajánlathoz veze­tett és ahhoz a kötelezettséghez, amelyet a lengyel kormány kölcsönös segélynyúj­tásra vállalt, amely tehát Lengyelországot bizonyos körülmények között arra kény­szerítheti, hogy Németországnak valamely más hatalommal — ami ismét Angliát vonná a-színtérre — támadt bonyodalma esetén a maga részéről katonailag állást- foglaljon Németországgal szemben. Ez a kötelezettség ellentétben áll azzal a megállapodással, amelyet annak­idején Pilsudski tábornaggyal kötöt­tem. Mert ebben a megállapodásban kizárólag már korábban fennállott kötelezettségekre történt utalás. Ezeknek a kötelezettségek­nek utólagos kiterjesztése ellentmond a német—lengyel megnemtámadási nyilat­kozatnak. Én ilyen körülmények között akkor nem kötöttem volna meg a szer­ződést, mert egyáltalán mi értelmük van olyan megnemtámadási egyezményeknek, amelyek az egyik szerződő fél számára a gyakorlatban számtalan kivételes esetet hagynak nyitva. Vagy egyetemleges biz­tonság, vagy egyetemleges bizonytalanság és állandó háborús veszély van, vagy vilá­gos megállapodások, amelyek elvileg ki­zárnak a szerződő felek között mindenféle fegyveres fellépést. Ezért az annakidején Pilsudski tábor­nagy és közöttem megkötött megálla­podást Lengyelország részéről meg- szegettiiek tekintem és így ez a meg­állapodás többé nem áll fenn. Ezt közöltem is a lengyel kormánnyal. Ismétlem azonban, hogy ez nem jelent vál­tozást az említett kérdésekről vallott elvi felfogásomban. Ha a lengyel kormány súlyt helyez arra, hogy Németországhoz való yiszonyát új szerződéssel rendezze, azt I csak örömmel üdvözölném, természetesen azzal a feltétellel, hogy ennek a rendezés­nek egészen világos és mindkét félre egy­aránt kötelező alapon kell nyugodnia. Németország mindenesetre készséggel haj­landó ilyen kötelezettségek vállalására és teljesítésére is. Németország barátai — Viszonyunk a barátainkhoz: Ha ezzel kapcsolatban az utóbbi hetekben újabb nyugtalanság támadt Európában, ezért kizárólag a nemzetközi háborús uszí­tok szolgálatában álló előttünk ismere­tes propaganda felelős, amely azon fáradozik, hogy az idegesség folytonos fokozásával Európát megérlelje arra a szerencsétlenségre, amelytől az európai kultúra bolsevista megsemmisíté­sét remélik. Ezeknek az uszítóknak a gyű­lölete annál érthetőbb, mert időközben az európai válság egyik legfenyegetőbb tala­ját — hála egy talpig férfinak és népé­nek és hála az olasz és a német önkénte­seknek — kihúzták a lábuk alól. Német­ország az utóbbi hetekben a legforróbb érdeklődéssel élte át és ünnepelte meg a nemzeti Spanyolország győzelmét. A győzelmi menetben a német légió ön­kéntesei is résztvesznek. Reméljük, hogy rövid idővel ezután ezeket az önkénteseket ismét idehaza üdvözölhetjük. — A német nép azonban véderejének oltalma alatt és vezetőiben bízva, a legna­gyobb nyv ;alomir.al folytathatja munká­ját. Nem kisebb bizalommal viseltethetünk barátaink vezetői és népei iránj is, elsősorban aziránt az állam iránt, amely — Roosevelt végül beszélt azokról a hí­resztelésekről, amelyek szerint további tá­madó cselekményeket vettek fontolóra. Vá­laszom ez: Minden ilyen — semmivel sem indokolt — célzást bűnnek tekintek a vi­lág nyugalma és békéje ellen. Ebben újabb kísérletet látok a kis nemzetek megijesztésére, vagy legalább is idegessé tételére. Ha azon. ban Roosevelt valóban határozott eseteket tart szem előtt, akkor arra kérem, nevezze meg a támadás által veszélyeztetett álla­mokat és a szóbajöhető támadókat. — Én nem viseltem egyetlen háborút sem. Évek óta kifejezésre juttatom, hogy irtózom a háborútól, de mindenesetre z háborús uszítástól is. Nem is tudom, hogy egyáltalán milyen célért kellene háborút viselnem. Hálás lennék Rooseveltnek, ha erről felvilágosítana. — Semmi kétség sem férhet ugyan hozzá, hogy például Amerika a világhábo­rúban semmiesetre sem önvédelem kétség­telen szüksége miatt avatkozott bele. Re­mélni akarjuk, hogy legalább is az Észak­amerikai Egyesült Államok a jövőben is ezt a nemes alapelvet fogják vállalni. — Roosevelt kijelenti, hogy valamennyi nemzetközi kérdést meg lehet oldani a tárgyalóasztal mellett. Válaszom a követ­kező: Elvileg tényleg hinni kell abban, hogy ez lehetséges. Örömmel fogadnám tehát, ha a tár­gyalóasztal mellett csakugyan meg­oldásra lehetne juttatni ezt a kérdést. — Kételkedésemnek az az oka, hogy maga Amerika sem bízik az értekezletek hatályosságában és ennek az érzésének igen éles formában adott kifejezést. Min­den idők legnagyobb értekezlete ugyanis kétségkívül a Népszövetség volt. A világ eme legnagyobb értekezletének nem sike­rült egyetlen kérdést sem megoldania, amely valóban döntő jelentőségű nemzet­közi kérdés volt. — A német nemzet annakidején fegyver­telenül lépett a tárgyalóasztalhoz. Igaz,; hogy abban a pillanatban, amint a fegy­vert letette, többé nem is hívták meg érte-, kezletre, hanem minden biztosítással ellen­tétben minden idők legnagyobb szószegését követték el vele szemben. Németország kép­viselői soha többé nem fognak olyan érte- , kezletre menni, amely rája nézve bíróság ezerepét játssza. i — Roosevelt azt hiszi, hogy a világbékét, nagyban előmozdítná, ha a nemzetek őszinte! NAGT S I K E B MÁBlASS IMRE LÉLEKBEMARKOLÓ REGÉNYE AZ ANYAI SZERETETRÖL. ara* 3.60 PKKGC Kapható a Stádium könyvkiadó válla tatnál. Budapest. Rózsa-utca m n áa. József-karút 6, Sa,

Next

/
Thumbnails
Contents