Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-27 / 95. szám

Előfizetési ér évente 36,— P. félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér.

POLITIKAI NAPILAP

/4\

! A'öNY'I '

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Jőzsef-körút 5, szám Telefon: 144-400 o Telefon; 144-400

Megegyezés várható

a két Ház között a zsidó- javaslat módosításaiban

Szerdán délelőtt összeült a két Ház együttes bizottsága A délelőtti ülésen nem sikerült az ellentéteket kiküszöbölni A háromszáztagu bizottság érdekes ülése

20 tagú albizottság készítette elő a megegyezést

Ä parlamenti életben és gyakorlatban elsőízben fordult elő, hogy a képviselőház és felsőház között felmerült ellentéteket úgynevezett egyeztető, paritásos bizottság igyekezett elsimítani. Az ellentétek felmerülése esetére a két Ház közötti érintkezést az 1926. évi XXII. törvénycikk szabályozza és ez azt írja elő, hogy az ellentétek elsimításáról egyenlő taglétszámban kiküldött egyeztető bizottság tárgyaljon. Ez történt most a zsidójavaslatnál is, amelynek felsőházi módosításait a képviselőház nagyrészt visszautasította. A visszautasított-módosításokat a képviselőház üléstermében tárgyalta a két Ház egyeztető bizottsága, amelynek több mint 300 tagja van. Délelőtt tíz órakor ült ösz- sze a bizottság. Zsúfolt volt a terem és zsúfoltak voltak a karzatok is, noha csupán képviselők és felsőházi tagok jelenhettek meg a hallgatóság részére fenntartott helyeken. A délelőtti tárgyalás nem

A két ház állásponta

A zsidójavaslat első paragrafusa körül a képviselőház és a felsőház között felmerült ellentét kiegyenlítése végett összehívott képviselőházi és felsőházi bizottságok szerdán délelőtt tíz órakor a képviselőház üléstermében tartották együttes ülésüket. A kormány részéről Teleki Pál gróf miniszterelnök, Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és Antal István igazságügyi államtitkár vett részt az ülésen.

Az együttes ülést Törelcy Géza nyitotta meg. Üdvözölte a kormányt és a képviselőház, valamint a felsőház bizottságának megjelent tagjait. Bejelentette, hogy a képviselőház bizottsága részéről elnökké Péchy Lászlót, helyettes-elnökké vitéz Mecsér Andrást, előadóvá Mákkai Jánost,

vezetett eredményre, bár mindkét oldalról kifejtették az érveket és a meggyőzés eszközeivel igyekeztek elsimítani a felmerült ellentéteket.

Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter javaslatára ezután elhatározták, hogy egy, albizottságot küldenek ki, amelybe úgy a képviselőház, mint a felsőház tíz-tíz tagot delegál s ez a szükebb- körű albizottság még a szerdai nap folyamán előkészíti a megegyezés lehetőségét, megszövegezi azokat a módosításokat, amelyeket mindkét fél elfogadhatónknak tart.

Az albizottság délután öt órakor összeült és a késő éjszakai órákig tartó tanácskozáson igyekeztek összehangolni a véleményeket.

Az együttes bizottság érdekes és a parlament életében páratlanul álló tanácskozásáról és üléséről az alábbiakban számolunk be.

jegyzővé Hunyadi-Vass Gergelyt választották meg. A felsőház bizottsága részéről elnökké Töreky Gézát, helyettes-elnökké Fabinyi Tihamért, előadóul pedig Bethlen Pál grófot választották meg, akit az esetleges jegyzői teendők ellátásával is megbíztak.

Rámutatott, hogy az együttes ülés feladata az, hogy az említe.t törvényjavaslat 1. §-a körül

a két Ház között felmerült ellentét kiegyenlítését megkísérelje,

a két Ház ellentétéről jelentést szerkesz- szen s annak megoldására javaslatot terjesszen a két Ház elé.

Töreky Géza elnök ezután az ülést megnyitotta, átadta a szót Mokkái Jánosnak, mint a képviselőház bizottsága részéAz angol uédköteiezeftség

(sp) — Anglia úgy érzi,^ hogy az európai feszültségek iramában nem elég, ha hadseregét csupán technikailag teszi egyenértékűvé a tengelyhatalmak hadseregével, hanem megkísérli fégyverkezésének megadni ugyanazt a népi és kollektív jelleget, amit Németország és Olaszország régen megadott készen álló néphadseregének. Chamberlain bejelentette az általános angol véd- kötelezettség bevezetését, s ha az intézkedés egyelőre nem is teljes s csak néhány évfolyamra vonatkozik, kétségtelen, hogy a jég megtört, s a különleges angol felfogásokat Londonban föl kellett áldozni a vélt szükségszerűségnek. Indokolt volt-e a lépés, vagy sem, ne kutassuk. Az angol kormány kétségtelenül nyomatékot kíván adni új »dinamikus” politikájának, amely néhány hét óta kilendült a hosszú brit Apátiából és messzemenő kötelezettségeket vállalt Kelet-Európábán. Amíg a beígért angol garanciát nem támasztja alá tökéletes hadsereg, az ígéret piától marad, s aki elfogadja, savanyú arccal gondol problematikus értékére. Lám, Churchill: magyarázta meg legújabb nyilatkozatában, hogy sok értéke Anglia gyámolításának nincs, amíg a gyámolítottak nem látnak maguk mellett állig fölfegyverzett barátot s a tengely közép- és keleteurópai sikereinek egyetlen titka az a pesszimizmus, amely a keleti országokban Anglia reális katonai erejével szemben megnyilvánul. Uj utakat a középeurópai államok csak abban az esetben nem fognak keresni, ha az angol garancia értékét a katonai készülődések pozitív számadataiból olvassák le. Az elmúlt hetek garanciaadásainak tehát logikus következménye volt a hadsereg kiépítéséhez vezető legjelentősebb lépés, az általános védkötelezett- ség legalább részleges bevezetése. Nem azért történt, mert Anglia közeledő háborút lát, vagy védekezésre gondol, hanem, hogy megnyugtassa új szövetségeseit, akik Anglia garanciáját csak úgy fogadták el, ha egyúttal biztosítékot kaptak az angol haderő kiépítésére.

Vájjon az új brit hadsereg ugyanazokkal a népi és kollektív elgondolásokkal épül-e ki, mint a német vagy az olasz, vájjon szelleme és erkölcsi háttere is ugyanaz lesz-e, csak a jövő mutathatja meg. Mindenesetre úgy látszik, hogy az angolok újabb lépést tettek a spártai életstílus bevezetéséhez és a körülmények kényszerítő hatása alatt egyre inkább távolodnak az eddig büszkén hirdetett athéni életformától, a teljes szabadság és szabadosság világnézetétől. Vaskézzel immár ugyanolyan kor- látozóan belenyúlnak az emberi szabadságokba, mint Hitler, -vagy Mussolini, tiltanak, köteleznek, szigorú szabályokat állítanak föl és egyre növekvő terheket rónak állampolgáraikra. Az időpont, amikor a hosszú évekig vajúdó védköte- lezettségi elhatározás végre megszületett, az új Hitler-beszéd előtti napokba ssik, ugyanakkorra, amikor Henderson angol nagykövet visszautazott Berlinbe 2S igyekszik „Anglia utolsó ajánlatainak” megnyerni Németországot. A Hitler-beszédet a világ a szokott izgalommal várja. Mussolini legutóbbi kapi- wliumi megnyilatkozása után bizonyosnak látszik, hogy a Führer is eloszlatja a mesterségesen táplált európai pánik- hangulatot s újból körvonalazza a német békepolitikát, amely teljes határozottsággal, de nem erőszakos eszközökkel törekszik a német életérdekeket kielégíteni s a birodalom megélhetését biztosítani. Ugyanakkor azonban, módjában lesz a német vezérnek, hogy fölényesen feleljen Roosevelt beavatkozási akciójára. A megkérdezett „veszélyeztetett” államok megnyugtató feleleteinek birtokában rámutathat arra, menynyire a fogadatlan prókátor szerepére vállalkozott az amerikai elnök, amikor nagy garral biztosítani akart olyan európai államokat, amelyek egyáltalán nem kérnek e garanciákból és udvariasan visszautasítják. Amerikai választási trükkökkel mégsem lehet beavatkozni az európai világba, s ennyi naiv fölé- nyeskedást és guvernantoskodást az Unió sem engedhet meg magának, bármennyire hatalmas és mindenható.

Az angol védkötelezettség bevezetésének ténye pozitivabb alaphangot ad

ről megválasztott előadónak.

Makkal János rámutatott arra, hogy ai javaslat vitája során a felsőház különböző módosításokat küldött vissza a képviselő« háznak, amelyek túlnyomó részét a kép« viselőház elfogadta a két ismert betoldás! kivételével, amelyek a képviselőház többségének álláspontja szerint ellentétben állnak a törvényjavaslat szellemével s nem zárják le véglegesen a kérdést. Ezért kérte, hogy az együttes bizottsági ülés a törvényjavaslatot

a képviselőház fogalmazásában fogadja el.

A két Ház között felmerült vitában hely« télén arra az álláspontra helyezkedni, mintha a két Ház többsége közötti nézet- eltérésről volna szó, egy nagyhorderejű javaslatnak nem nagyon fontos és jelentékeny részletkérdésében. Az ellentét nem áll arányban azokkal az esetleges vészé« delmekkel, amelyeket a magyar pariamen« tarizmus ellen ebből az ügyből kifolyólag felhozni lehetne. Ma, amikor a parlamentarizmus sok helyen válságban van, helyes volna, ha a magyar törvényhozás két háza megmutatná, hogy a magyar parlamentarizmus, ilyen válságban nincs, hanem nagy nemzeti kérdésekben együtt tud működni a nemzet javára.

Bethlen Pál gróf a felsőház álláspontját ismertette

és rámutatott arra, hogy a felsőházat a módosítások elfogadásánál a javaslat elvi álláspontjának tiszteletbentartása mellett az vezette, hogy ahol egyes zsidó családoknál a magyar népközösséghez való igazodás komoly jelei megállapíthatók, ott egyetemes magyar érdek, hogy ezek a nemzet sorsával közel egy évszázad óta egybeforrott zsidók, — akik már születésük óta, vagy hosszabb idő óta keresztény hitfelekezethez tartoznak — abban a kivételben részesüljenek, amelyben az 1. §. más zsidóvérüeket is részesít. A kivételekkel kapcsolatos módosítást a felsőház annak a gyakorlati követelménynek szem

Hitler beszédének. A birodalom kénytelen lesz a maga részéről felelni a félreérthetetlenül agresszív jellegű angol lépésre, s az ellenintézkedések közé bizonyára beletartozik az is, hogy Németország a jövőben nem ismer el semmiféle korlátozást a saját védelmi intézkedései tekintetében és az angol magatartás következtében előbb-utóbb érvényteleníti az összes létező ilyen megállapodásokat. Nagy tévedésben vannak, akik azt hiszik, hogy a birodalom „elérkezett már a fegyverkezése maxiim-