Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-02 / 76. szám

fßf figf’ 1959 ÁPRILIS 2. VASANAP TEwiBEia -MmVarhirme 11 Magyaiok és szlovákok a szlovákia Magyar Házakért Alig három hónapja, h(y Esterházy János gróf elindította a Szbálciai Magyar Házak mozgalmát és ez aaozgalom ily rövid idő alatt a magyar Idozatkészség- nek megszámlálhatatlan pdáját terem­tette. A bizottsághoz sok-ác levél érke­zett, kisemberek magyar íívének meg­ható megnyilatkozásai, anlyek „arany­könyvbe” kívánkoznak. Amozgalom er­kölcsi sikere minden példí felülmúl s a magyarság lelkének olyan iszta vetületét adta, amiből erőt meríthet minden ma­gyar. Nem kell félnünk ajövőtó'l, amíg kisgyermekek uzsonnafilleiket kultúr- házakra adják! Besztercebányán is megdult a Magyar Házak építésének előkészít munkája. Az ottani magyar társaság llgytagjai, vál­lalták magukra a szerzés munkáját, minden magyarhoz eljuttták a mozga­lom gondolatát, mindenkik elmagyaráz­ták az akció nagy jelentegét s az ered­kV mény az lett, hogy alig pár nap leforgása alatt 10.026 cseh korona gyűlt össze. Ezen­kívül a nincstelen besztercebányai magya­rok felajánlották az egyetlen tőkét, ami fölött rendelkeznek: munkájukat. Nyug­díjas kisemberek, öreg bácsik téglahordást vállaltak, napszámosok kubikolásra, sze­gény asszonyok habarcskeverésre jelent­keztek. És ami egyenesen megható: a besztercebányai szlovák nemzetiségű és csak szlovákul beszélő szegények közül is számosán jelentkeztek, hogy kivegyék ré­szüket a magyar otthonok megépítéséből. Ebből az esetből is kiviláglik, hogy a két szomszédnépben, a magyarban és a szlo­vákban egészséges, testvéries ösztönök él­nek és csak a rosszindulatú politika pró­bál éket verni közéjük. Az ármánykodá­sok és cselszövések fölött azonban diadal­maskodni fognak az egészséges, ösztönös, testvéri érzelmek, amelyekkel a két nép egymás iránt viseltetik. Csákínyok döngetik Klapka György várának Riport a hirt komáromi váreródök bontásáról — A város a szüiégmunkálatok keretében 250 munkást foglalkoztat naponként Komárom, ápr. 1. Ittdlunk az I. szá­mú komáromi várerőd ;ete jen. s ahogy köröskörül a csákányo zuhogását hall­juk, különös érzésünk Lmad. Megható­dunk mélyen. Kilencven évvel ezelő, pontosan ilyen­kor, húsvét táján, a pfos Weiden ge­nerális ágyúgolyói zú,gfe el itt a sáncok felett, vagy robbantak falak oldalán. A falak azóta is épek. íme, az osztrák bombákkal dacoló, büsie .komáromi erő­döt most-• egyszerű ngyar csákányok rombolják. Valami suosan végzetszerű dolog ez . . . Hallgatjuk a csáká/ok zuhanását s ahogy a csákány egygy kődarabot év, mintha sikoltást hallamk. Talán maga a történelem jajdul fel /énkor, méltatlan­kodásában, vagy — jdalmában, itt, a bevehetetlen Pozsonyiapu környékén... Kenyérkell a munkané Miieknek i Szerencsénk van: CScás István dr. vá­rosi főjegyző, aki a knáromi ínségmun­kálatok legfőbb irányija, éppen a bal­parti városban tartózldik. Mielőtt kifelé indulnánk az erődölfelé, felszaladunk hozzá pár percre a /árosházára, hogy megkérdezzük, milyen irülmények között volt lehető, hogy az Iszámú várerőd le­bontásával nagyarányi szükségmunkála­tok induljanak. — A főelv az, hogy város munkaszol­gáltatás ellenében setsen — mondja Csukás István dr. —fehát munkaalkal­mat kellett teremtenik. Először, mint köztudomású, útrendésti munkálatok in­dultak meg, de azok befejeztével ismét sürgősen gondoskodmk kellett újabb munkaalkalomról. lg gndoltunk első­sorban az I. számú .rerődre, amelynek a lebontását a cseheknár megkezdték s Kész az eíféd 1) perc alatt a francia konyha iceptjei szerint. Minden kötet 100 elkéssési módot tartalmaz. Nélkülözhetetlen mindéi jó gazdasszonynak! 100 diétás recept és étnd. Hogyan éljen a beteg ember. Az egészses táplálkozás mód­jai. Megbízhat tanácsadó. 100 sütemény, torta i desszert elkészítési módja. Rétes, torta, feijt, habossütemények stb. reotjei. 100 mód a gyümölcs lkészítésére. A gyü­mölcs tápereje, vitám- és cukortartalma. Kompőtok, gyümölcssaták, szirupok előállí­tási írtjai. 100 mód főzelék és siták elkészítésére. A húsnélküli étrend összllítása, a zöldfőzelé­kek, pürék öt:es receptjei. Kötetje 96 fillér, port&ötetenként 10 fillér. Az összeg előzetes bdildése esetén — bé­lyegben is lehet — IJuló postával küldi fleifer Ferdinand íeidier Testvérek) i nemzeti könjkereskedése Mvest, I», KmM Lajes-Etca 5 S*Mon 18-530, 18-WW amely most már stratégiai szempontból sem bir különösebb fontossággal. A bon­tásból kikerülő tőglát újabb építkezések­re használhatják fel és a lebontott erőd helyével értékes ingatlanhoz jut a kincs­tár. a bontással kapcsolatos kérését a vá­ros, Bartal Iván főispán jóindulatú tá­mogatása mellett, a belügyminisztérium­hoz terjesztette s vitéz Imrédy Bslanét is megkértük, Komáromban tett látoga­tása alkalmával, hogy szorgalmazza az engedély megadását. Az engedélyt a bon­tásra a belügyminisztérium meg is adta s a munkadíjak fedezésére 80.000 pen-* gőt juttatott a városhoz. Így indulhatott meg a munka, amelyet a szociálpolitikai, ügyosztály keretében a városi mérnöki hivatal irányít. Klapka-induló és napi két pengő . > . Alighogy kiérünk a városból, vi­dám énekszót hallunk. Az erőd tetején énekelnek, négy-öt fiatalember, az ének­hez a csákányukkal ütik az induló-tak­tust. Mert mit énekelhetnének mást, mint a Klapka-indulót? Ügy fújják, olyan boldogan, hogy ragyog bele a képük. En­nek a három fiatalembernek az egyike, mint a felügyelő mondja, borbély, a másik szabósegéd, a harmadik kereskedősegéd. Egyik se a saját szakmájában dolgozik. De most boldog. Énekel. Klapka-indulót fúj . . . Három csoportban dolgoznak a munká­sok. Az első csoport kizárólag csak bon­tással, a második a bontásból kikerülő anyag tisztogatásával, a harmadik pedig talajegyengetéssel foglalkozik. Napon­ként körülbelül 250 munkást foglalkoztat­nak, felváltva. A családos ember saját személye után 5 napot, felesége után 3, a gyermek után pedig 2—2 napot dolgozhat. Ha ez az idő letelik, újat vesznek fel a helyébe, de a következő hónapban, mikor rákerül a sor, ismét alkalmazzák. A napi fizetés 2 pengő. Mi újság . az erődök mélyén? Meglátogatunk néhány szükséglakást is. A Pozsonyi-kapu mögötti külső erőd­be megyünk először, amelynek a tetejét éppen megkezdték már bontani. Deszká­val berakott bolthajtás alá bújunk be. A „lakás” koromsötét, volna ugyan egy „ablaka”, az ágyú-lyuk, de azt is be kel­lett deszkázni, mert irgalmatlanul befújt rajta a szél. Agy nincs, szalmateríték van az egyik sarokban s azon egy rongyos pokróc. Fiatal házaspár lakik a szörnyű helyen, az aszony éppen mos. Ott mos a „szoba” közepén. Mikor belépünk, szinte érdektelenül néz fel a teknőből. Pedig nem is olyan csúnya arc, valamikor ke­rek s tiszta lehetett. Most beesett, kor­mos, a szemeinek fénye törött. — Mióta vannak itt ebben az odúban? — kérdezzük. — Az esküvő után mindjárt ide jöt­tünk, — hangzik a válasz. ' Az egyik pallér vigasztalja: — No, ne féljen, nem sokáig kell már itt lakni. Lebontják az erődöt, úgyis menni kell innét. A fiatalasszony* nem felel. Lehajol a teknőre, dörzsölésbe kezd ismét. De ahogy a csendben figyelem, mintha szi- pogást hallanék felőle. Az asszony bizto­san, egész biztosan sír. Nem tudom, örö­mében-e, hogy elmehet ebből a borzal­mas, állatnak se való odúból, vagy bána­tában, hogy el kell innen mennie? . . . Őröm és aggódás Egy másik, hasonló helyen csak az ajtót nyitottuk ki. Nem tudtunk belépni a nyomorult fészekbe. A füstben, piszok­ban, a „lakás” közepén egy asszony pici gyereket ringatott. Fonott kosárban. S körülötte még nyolc apró teremtés bá­mult felénk riadtan . . . Két család lakik itt, az öregebb hét, a fiatalabb két gye­rekkel. Mondom, nem voltunk képesek belépni. A szívünk a torkunkba szökött hirtelen. — Az uram egész télen át nem dolgo­zott — lépett utánunk az idősebb asz- szony —, most kapott munkát a várbon­tásnál. A nyomortanya tetején, az erődön fent, zuhognak a csákányütések. Lehet, hogy éppen az asszony ura dolgozik ott. A sa­ját lakásának a tetejét bontja. Ahonnan nemsokára mennie kell. Hurcolkodnia a hét gyerekkel. Ki tudja, hová? Munkát kanott végre az az ember, de azt hiszem, nem tud örülni most. Mert lehet, hogy ilyen lakhelye se lesz ezután... A Pozsonyi-kapu megmarad Búcsúzunk az I. számú erődtől. Meg­állunk a híres Pozsonyi-kapu előtt. A vá­ros úgy intézkedett, hogy ezt a kaput nem bontják le. Megmarad: emléknek. Emlékeztetőnek. Nagyon szép gondolat. A kapu homlokán megfejtjük az év­számot: MDCCCXUX. 1844. Ekkor épült, azóta dacol a viharral, büszkén, bevehetetlenül. Jövőbelátó szemünk támad hirtelen. Köröskörül simára egyenlített mező, a kapu körül gyönyörű park. A parkban fák, virágok. A város közönsége előszere­tettel jár ki a parkba, fiatal párok andá- lognak által a kapu boltívei alatt. Át­jutva a kapun, helyes kis vendéglő vár mindenkit a következő felirattal: „A Po­zsonyi kapuhoz”. A vendéglőben egy fe- hérbajuszos bácsi lelkesen magyarázza a régi szén emlékeket, amelyek a híres ka­puhoz. fűződnek . . . Jövőbelátó szemünket igaz szeretettel kölcsönöznénk ilyen szép-látásra Komá­rom városépítő bizottságának is NEHÉZ FERENC MUSSOLINI Capuában bejelentette, hogy újabb közmunkákat indítottak Róma, április 1. Mussolini pénteken befejezte calábriai körútját s szombaton reggel útban Róma felé Nápoly környé­kére érkezett, ahol szombaton délelőtt résztvett a Volturno-f ólyó partvidékén tervbevett lecsapolási munkálatok hivata­los megnyitásán. A Voltumo Dél-Olaszor- szág legnagyobb folyója, amely széles ki­terjedésű mocsaras vidéken megy keresz­tül. Ezeket a mocsarakat most le akarják csapolni s a Voltumo alsó folyásának vi­dékét termőfölddé akarják átalakítani. Capuai beszédében a Duce örömének adott kifejezést, hogy ismét fontos köz­munkákat kezdhetett meg. Ezek alkalmat adnak arra, hogy számos család települ­hessen le, kényelmesen rendezhesse be éle­tét és az olasz nép számbeli gyarapodásá­hoz hozzájáruljon. A kormány tovább folytatja munkáját ebben az irányban s földet mindjobban kihasználja Olaszor­szágban és Afrikában, hogy a földm ívelés fejlesztése által a földmíveslakosság jó­létének fejlesztéséhez hozzájáruljon. A Duce középolaszországi útjáról szom­baton délután visszaérkezett Rómába. J_ Eltiltotta a az EMKE kávéházat az ,,EJIiHEt(-s használatától Qliescha Gyártja; Az Emke megjelölés alatt a magyar társadalomban - közismertté vált Erdélyi Magyar Ik:~-müvelödési Egyesület, amely ezidőszerint Kolozsvárt, illetve egész Er. délyben működik, Nagy Mihály dr. buda­pesti ügyvédje útján érdekes keresetet nyújtott be a budapesti királyi törvény­székhez. Ebben azt a kereseti kérelmet terjesztette elő, hogy a Budapesten, Ért zsébet-körút 2. szám alatt üzemben lévő kávéházat, illetve éttermet azonnali ha­tállyal tiltsa el attól, hogy a nagykörúti és Rákóczi-úti rekHyWilúin, transzpa­rensein, edényeiiw^agy bárhol másutt az „Emke" nevet/mísználja. J A törvépjjlzék előtt kitűzött tárgyaié­es papír. szivarkapapír és dobozgyár R. T. XÍIL Gömb-n. 82. son az alperesként perbefogott kávéházi cég a kereset elutasítását kérte s védeke­zésül azzal érvéit, hogy az EMKE címet, jogosan használja. Ezzel szemben Nagy Mihály hangsúlyozza, hogy ez a patinás nevű, régi erdélyi magyar egyesület mere­ven elzárkózik attól, hogy éppen alperes használja hozzájárulása nélkül az ország­szerte ismert EMKE nevet. A budapesti törvényszéken Török Géza dr. bíró ma hirdette ki ebbén az ügyben az ítéletet, amely azonnali hatállyal eltiltotta az Emke.kávéház és étterem kft: tulajdo­nosait attól, hogy a jövőben az Emiié cí­met akár toldatként is használhassák. ezt mégis megtennék, úgy minden, esetben külön birsággal sújtja, rest a törvényszék/ SZERÉNYIGÉNYÜr tfkeny, lehetőlegí/fíafános nyugdíjas úrino, é »fen«vidéki belsőség felügye­let« ellenében, úf >gn, kerthaeználattal egybe* kötött ingyenlaké.! kaphat. Egyéb feltételeket közöl a tulajt!« : Cím a kiadóhivatalban.

Next

/
Thumbnails
Contents