Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-12 / 82. szám

4 TEKJIDETKI ifcuÄARHIRIlAE 1939 ÁPRILIS 12, SZERßA Rß.A Magyarország ángliusai A múlt század első felének egyik leg­kitűnőbb enciklopédista műveltségű tudósa, a hontmegyei születésű Csaplovics János, a Hesperus folyóirat 1818 és 1820 évfolya­mában írt tanulmányaiban a szlovákok életmódjával foglalkozva, a tizenkilencedik század elejének élelmes, mozgékony, tanu­lékony és gondos szlovákját Magyarország ángliusánuk nevezte. „A szlovák a legvál­tozatosabb kereseti forrásokra is ráveti magát — mondotta. — Műveli szegényes földjét, állatot tenyészt, kereskedik, ipart űz, bányákban dolgozik, nagyon ügyes fuvaros szárazon és vizen, kitűnő vadász és madarász, szorgalmasan tanul. Az áng- liussal hasonlítható össze, mert amit az angol jelent Európa életében, ugyanazt jelenti a szlovák MaMgyarország szempont­jából. Mindenfajta emberi foglalkozásban tevékeny s eredményes. Az ánglius ember univerzalitása jellemzi a szlovákot.” (Egé­szen helytelenül írja a Pallas Lexikon, hogy Csaplovics többek között tréfásan be­bizonyította, hogy a felsővidéki tótok tulajdonképpen angolok. Erről szó sincs Csaplovics cikkeiben és könyvében.) Valóban, ha a tizenkilencedik század Szlovákjának gazdasági tevékenységét vé­gigtekintjük, feltűnő az a rendkívüli ele­venség, vállalkozó szellem, amely benne megnyilvánul és akkoriban, midőn a zsidó­ság még aláre>Hlelt szerepet játszott Ma­gyarország gazdasági életében, a szlovákot tette meg a gazdasági élet eleven higanyá­nak. A szlovák házalókereskedők nemcsak Magyarországot járták be, hanem messze külföldre is elvitték áruikat, megfordultak a Balkán-államokban, Ausztria tartomú- nyaiban, Németországban, Franciaország­ban, Holandiában, a skandináv államok­ban, keleti irányban bebarangoltak Orosz­országot, járták a Kaukázus úttalan szikla- vadonjait, elkerültek Perzsiába, sőt még Kínába is és jóval a kivándorlási láz meg­kezdése előtt több szlovák átkerült az óceán túlsó partjára is. így tudunk arról, hogy már a harmincas években egy szlovák letelepedett Newyorkban, egy pedig Phila­delphiában. Magyarország kereskedelme ak­koriban még csak azon a fokon volt, hogy legfontosabb közvetítője a vásár. Ezeknek a vásároknak legszorgalmasabb látogatója a szlovák volt. E' ósorban az állatkereskedelmet kerí­tette a kezébe, zólyomi, nógrádi és sárosi kereskedők járták a híres magyar vásáro. kát, sorba járták Pest, Kecskemét, Debre­cen, Sopron, Vác és Szene híres állatpia­cait, vettek és eladtak és egy év folyamán csupán egy ízben tértek rövid időre haza, hogy számadásukat elkészítsék. A gyetvai Tál.ye síkságon olyan juhvásárok voltak, hogy az egész Felvidék egybegyült rajtuk. Zólyom, Selmec , Eperjes, Lőcse, Kés­márk híres sertéspiacaira hajtották fel az erdélyi, magyarországi és szerbiai hízót, itt vásárolták meg a szlovák certéskereske. dók s az egykori feljegyzés szerint úgy győződtek meg az állat értékéről, hogy titokban dikicset szúrtak az állatba s ami­kor az állat felvisitott, tudták, hogy eleven húsba értek. Az ország legmgyobb gyü­mölcspiaca Törökbecse volt, de nyomban utána a felvidéki piacok következtek, a lo­sonci, biti, lévai, szentbenedeki, rozsnyói, szeredi, vágújhelyi, verbói, tapolcsányi, nyitrai, privigyei, sasini, skalicei, kassai, munkácsi, ipolysági, balassagyarmati, váci és rimaszombati gyümölcspiacok voltak Magyarország leglátogatottabbjai. Pest ne. gyedévenkint tartotta meg híres országos vásárait, amelyek két héten át tartottak, ezeknek legszorgalmasabb látogatói a fel­vidékiek, elsősorban a szlovákok voltak. Olyan népesek voltak ezek a pesti vá­sárok, hogy a két hét alatt 13—llf.000 kocsi járt be a vásárvonalon és a négy vásár több mint 16 millió forintot forgal­mazott. A magyarországi ángliusok min­dig tömött erszénnyel tértek haza ezekről a vásárokról. Az egyszerű vásárosok el­hozták a Felvidék kézműiparának termé­nyeit, amelyek mindenütt keresettek vol­tak. Az egyszerű gyolcsárus leszúrta két mogyorófa-botját a földbe, spárgát húzott ki és erre akasztotta mint kirakatba sze­zoncikkét, míg többi áruja nagy garma­dában a földre kiterített lepedőn feküdt. A zólyommegyei és nógrádi híres szitások 2—3 kürtöt raktak össze szitáikból, a nyereg két oldalára akasztottak ilyen kür­töket és így indultak a vásárokra, vagy házaló útjukra. A bodnáráruk ezer faj­tájával derék szlovákjaink árasztották el az egész országot, a rimalehotai kreká- csok híres kocsigyártók voltak s úgy szál­lították a kész szekeret, hogy az egyik nagy szekérre felrakták a másik szekeret szétszedett állapotban, a harmadikat meg az elsőhöz kötötték és így hét erős mar­hával három szekeret vontattak le az Al- Jöldre. Liptóban, a murányi völgyben, a zólyom­megyei Pojnikon és Lehotkán százezer­számra gyártották a zsindelyt, a több mint harminc üveghuta kitűnő üvegárut gyár­tott és a zólyommegyei szilhai huta retor- táival szlovák házalók elárasztották az or­szág minden patikáját. Alig volt kelendőbb áru akkoriban még messze külföldön is, mini a podrecsáni pipa, de a gömörmegyei Perlác pipája is messzi földön híres volt. A rajeci vörös- és sárgabőr megjárta az egész Magyarországot, ebből készült vala­mennyi kordován csizma. A gömörmegyei Patkón több mint száz mester, Csetneken pedig 30 mester a marha-, juh-, kecske- és borjúbőrt készítette ki, a sárosi Hanus- falván, Héthárson és a fintai Dessewffy- gyárban a híres orosz jachta-bört és nagy­szerű talpbőrt készítettek. A szlovák bőrö­sök országrészek szükségletét látták el a Felvidéken kikészített bőráruval. Szinte kimeríthetetlen téma a magyarországi áng- liusok gazdasági tevékenykedése. Mint fuvarosok, a legnagyobb hírre az úgyneve­zett zólyommegyei pressburkerek tettek szert. Ezek közvetítették a közbülső Fel­vidék forgalmát Pozsonnyal és Béccsel. Négy-hat erős lovat fogtak be hatalmas szekerükbe, amelyre IfO—60 métermázsa árut: vajat, sajtot és más egyebet raktak fel és így hajtottak a császárvárosba. A legtöbbjük írni-olvasni sem tudott, de becsületesek és megbízhatóak voltak, írás néUcül ezer forintot is bíztak rájuk és a megbízatások garmadájával halmozták el őket, mindet nagyszerűen hajtották végre. A brezovai házaló szlovákok örökösen úton Komárom, április 11. A Központi Szálló nagytermében gyülekeztek össze az anya­ország és Felvidék messzi városainak pol­gári iskolai tanárai. Somogyi István, a komáromi áll. leánypolgári igazgatója, a fel­vidéki Polgári Iskolai Szakoi>ztály elnöke köszöntötte Illyefalvi Rákosi Zoltán orszá­gos elnököt, vitéz Szabó István megyei tan­ügyi tanácsost és az összes kartájakat. Komoly és tartalmas beszédében méltatta azt a nemzetpedagógiai értelemben felbe­voltak. Ha megkérdezte tőlük valaki, hová tartanak, csak úgy ímmel-ámmal felelték: Ide a szomszédba, Kecskemétre. Közmondás volt, hogy akkor lesz végítélet napja, ha egyszer a brezovaiak valamennyien együtt lesznek falujukban. Az angol szellem olyan kereseti lehetőségeket is élőjükbe tárt, amikre más valaki aligha gondolt volna. így egykori lapokban olvassuk, hqgy a trencsénmegye-i Mresicén egy házaspár az összes Motissicsky-erdőségekben egy- begyüjtötte a taplót, a férfi otthon feldol­gozta az anyagot, az asszony örökösen úton volt, szekéren sokszáz métermázsa taplót vitt ki egy esztendőben Csehorszá­gon át Lipcsébe és a majnamenti Frankfurtba, onnan pedig Angliába szál­lították, ahol hajóvállalkozók jó árat fi­zettek érte, ezzel tömték be a hajókon mutatkozó réseket. Vágújhely lakásai bükkfa-taplót gyűjtöttek és Szállítottak nagy tömegben Szászországba, ahol igen jól megfizették. Csak néhány jellemző kortörténeti ada­tot gyűjtöttünk össze a tizenkilencedik század elejének egykorú lapjaiból. Ezek mind azt mutatják, hogy „az ezer­éves járom” idején, éppen abban az idő­szakban, amikor a nemzeti eszme ébrede- zöben volt, a szlovák népelem Magyaror­szágon a gazdasági virágzás tetőpontján állott. Egykorú forrás írja fel azt is, hogy ezek a szlovákok — ha külföldi vándorlá­son voltak — egymásközt szlovákul beszél, ték ugyan, de ha idegen megkérdezte tő­lük, hogy milyen nemzetbeliek, egyönte­tűen azt válaszolták, hogy magyarok. Gaz­dag külföldi tapasztalataiknak gyakran ki­fejezett, leszűrödött tanulsága az volt, hogy az igazi haza a szentistváni Magyar- ország és a testvémemzet a magyar, amely kenyeret biztosít minden szorgalmas, de. rék polgárának. VÉCSEY ZOLTÁN DR. csülhetetlen munkát, mélyet az elszakított területek magyar- pedagógusai végeztek az elnyomás húsz éve alatt. A magyar nevelők hűséges szeretettel, rettenthetetlen bátor­sággal álltak őrt a magyar kisebbségi élet omladozó gátján, védve, ápolva a nemzet nagy és szent örökségét és kultúrértékeit. Nagy eredményeinket, főleg azt, hogy szinte töretlenül került vissza az egymillió- nyi magyar lélek, — köszönhetjük annak a sokszor rosszul értelmezett „felvidéki szel* lem”-nek, amely a legszélesebb alapokon; nyugvó, nép-nemzeti erők összefogását va­lósította meg. _ i A nagyhatást keltő beszéd után Illye* falvi Rákosi Zoltán orsz. elnök ismertette a nap nemzetpedagógiai értékét. Kiss Béla orsz. titkár tájékoztató előadást tartott az, egyesület múltjáról,» jelenéről, intézményiéi' ről és célkitűzéseiről. Somogyi István fe'y vidéki elnök javaslatára a közgyűlés táv* iratban fejezi ki hódolatát Horthy Miklós kormányzónak, üdvözli továbbá gróf Teleki Pál miniszterelnököt, dr. Hornom Bálint és Jaross Andor minisztereket, Kosa Kálmán min. osztályfőnököt és dr. Damjanovich min. tanácsost. Ezután Somogyi István is­mertette a cseh iskolapolitikát, a szakosz­tály harcait és a múltban végzett munkás­ságát. Majd a felvidéki polg. isk. tanárok problémáit világította meg és méltatta azt a nagy nemzetmentő munkát, melyet azok végeztek, kik szakképesítésüket a cseh megszállás alatt szerezték meg. Előadásá­hoz hozzászóltak Keresztessy Ferenc (Kassa), Tóth Kálmán (Léva) tanárok, Vásárhelyi Károly polg. isk. igazgató (Komárom), Kossányi József, Györy Kál­mán, Baláhó Dénes és mások, akik méltá­nyos magatartást kértek a tanügyi kor­mánytól. Illyefalvi Rákosi Zoltán orsz. elnök megnyugtatta a felszólaló tanárokat, hogy mind a kultuszkermány, mind pedig az egyesület elnöksége a legnagyobb sze­retettel és megértéssel viseltetik a felvi­déki tanárok problémái iránt és az aggo­dalomra semmi ok nincs. Ami nehézség van, az is megoldódik. Farkas István talp­raesett beszédben köszönte meg a felvidéki Polgári Iskolai Szakosztály elnökségének sok fáradsággal járó áldozatos munkáját s méltatta Somogyi István, Vásárhelyi Ká­roly, Czéh István, Biró Gyula polg. isk. igazgatók s a vezetőség többi tagjának ér­demes munkásságát.- ——m A bánatos cselédleány esete a szerencsehozó cigányasszonnyal Szabó Teréz fiatal ceglédi cselédleány szolgálati helyén szomorú, bánatos arccal üldögélt a ház előtti kis lócán. Arrafelé járt Jakab Teréz Borbála 27 éves cigány­asszony. Mint a rutinos cigányprímás, aki eltalálja a mulató vendég nótáját, úgy Jakab Teréz Borbála is rögtön felismerte a helyzetet, hogy a busuló cselédleány szo­morúságából tőkét kovácsolhat a maga számára. — Látom, — mondotta a cigányasszony — hogy nagy szomorúságod van. Jósoltass magadnak és én elűzöm a bánatodat, sze­rencsét hozok neked. Egy darab ideig forgatta és gusztálta a cselédleány tenyerét, aztán a következőket mondta a leánynak: — Jaj édes galambom, te rajtad nagy rontás van. Ezért hagyott a faképnél a vőlegényed. Ezt a rontást le kell venni rólad, mert csak úgy tudom visszahozni hűtlen vőlegényedet. De ahhoz, hogy a rontást elűzzem rólad, ahhoz pénz és ruha­nemű is kell. így azután kicsapta a cselédleány összes készpénzét, kilenc pengőt, elvette kékpety- tyes ruháját és kötényeit a ezzel a zsák­mánnyal továbbállt, azzal az Ígérettel, hogy másnap újra visszajön és a rontás elhajtására hoz gyógyfüvet. Természetes, hogy többé nem jelentkezett. A leánynak így még nagyobb lett a szomorúsága. Vé­gül feljelentést tett a cigányasszony ellen, akit a ceglédi járásbíróság csalárd szem­fényvesztés kihágásában mondott ki bű­nösnek és figyelemmel büntetett előéle­tére, nyolcnapi fogházbüntetést és 50 pengő pénzbüntetést szabott ki reája. Ezt az ítéletet a kecskeméti törvényszék is helybenhagyta. A bejelentett semmiségi panaszok foly­tán a budapesti királyi tábla Lakatos Gábor dr. elnök,lésével tárgyalta a cigány­asszony ügyét. Pálos Hugó dr. kir. fő­ügyészhelyettes felszólalásában hangoz­tatta, hogy a vádlottnő többször volt bün­tetve csalás miatt és a vádbeli cselekmé­nye is csalásnak minősítendő. A tábla is1 erre az álláspontra helyezkedett, az alsó- bíróságok ítéletét megsemmisítette, a bűntettében mon­dotta ki bűnösnek é3 ezért jogerősen haíU hónapi börtönre ítélte el. M8ST JELEHT IflEQI üapiaink legnagyobb probiamajanan magyarázata! Dr. Marjay Frigyes, a kitűnő politikai író legújabb könyvében elmondja: a fasizmus lényege ? Valóban munkásellenes-e a fasizmus? Bili a Különbség a isneráüs is a lasiszta Korporatiy gazdasági rendszer közit!? MARJAY Ne* ** 'mz | i: íni|«v í* ,f mm ■At*--f : ■ ..... - í !- '■>- - } Mik a fasizmus alapelvei és melyek legna­gyobb alkotásai? Erre ad választ MARJAV » FRIGYES legújabb munkája. Megmutatja a magyar olvasónak az egyenes és közvetlen utat korunk legnagyobb hősi époszának meg­értéséhez. Klasszikus tömörséggel, világosan és erőteljesen foglalja ös3ze a fasizmus lénye­gét A könyv csupa világrengető esemény, feszült Izgalom, váratlan fordulat. A magyar könyvpiac eseménye: Marjay Frigyes legújabb műve. üt mindenkinek tudnia kell, hogy ml a ——j fasizmus I Kapható a Stádium kőnyvkiadóváUalatnál: Bpest, VI, Rózsa-u. 111 a könyv árának előzetes beküldése mellett (bélyeg ellenében is); minden jobb könyv- kereskedésben, Budapesten és vidéken, dohánytözsdékben és az IBUSZ-pavil lókban, Éra kemény kötésben 1.50 cigányasszonyt csalás —a—tmmmrn— i Á Polgári Iskolai Tanár Egyesület országos közgyűlése Komáromban

Next

/
Thumbnails
Contents