Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-12 / 82. szám

1939 ÁPRILIS 12, SZERDA teotideKi JfoGitaR-HIRIAS 5 Három felvidéki magyar kisgazda érdem A felvidéki magyarság az elmúlt húsz %\ alatt sok mindenről elszokott. így első­sorban a kitüntetések viselésétől. A csehek eltiltották. A magyar hősök arany, ezüst és bronz vitézségi érmei a láda legtitko­sabb fiában voltak elrejtve. Ha házkutatás alkalmával a cseh rendőrök éa csendőrök hadi kitüntetésekre akadtak, legtöbbször el­kobozták azokat, mert a megőrzésükben is bűnt láttak, úgy magyarázták, hogy ezzel a tulajdonosuk a régi rendszerhez való ra­gaszkodását nyilvánítja. És mégis mindenki őrizte hadi érmeit. Példáját tudjuk annak is, hogy nemcsak ä magyarok, de még a turóci szlovákok is féltve vigyáztak kitüntetéseikre, mert hí­rét hallották, hogy ezek tulajdonosai vitézi telket kapnak Magyarországon. Az Egye­sült Magyar Párt egyik kerületi központ­jához a múlt év októberében beállított két turóci szlovák atyafi s megkérdezték, hogy hol is lesz az a bizonyos tizenöt hold föld, ami nekik fejenként jár. A pártfőtitkár nem tudta, miről van ezó, miféle tizenöt holdról, de az atyafiak megmagyarázták, hogy a magyar rádióból hallották, hogy mindenki készítse elő vitézségi érmeit, mert a Magyarországhoz való visszacsato­lás után ezért vitézi címet és vitézi telket kap. Hát ők ennek a vitézi teleknek a dol­gában szeretnének valamit megtudni. A fő­titkár sajnálkozva jelentette ki, hogy a tu­róci testvérek bizony nem számíthatnak ilyesmire. Mért? — pattant föl a két ven­dég. — Talán mi nem volnánk elég jó ma­gyarok? Itt a vitézségi érmünk! — és az egyik zsebből kihúzták és az asztalra tet­ték a ragyogó nagy ezüstöt, a másik zsebből papirost mutattak elő, a vitézségi érem adományozásáról szóló iratot. A hadiérmék olyan ragyogóak voltak, mintha most jöt­tek volna ki a körmöci pénzverőből. Bizto­san gondos kézzel fényesítették őket az el­indulás előtt. Szegény főtitkárunknak csak nagynehezen sikerült megmagyaráznia, hogy vitézi címre és telekre bizony csak azoknak a magyaroknak, szlovákoknak és ruténoknak lesz igényük, akiknek lakóhelyét visszacsatolják Magyarországhoz, Turóc pedig semmiesetre nem kerül vissza. A sze­gény turóci atyafiak nagy csalódással, szo­morúan ballagtak ki a pártirodából, nagyon fájlalva azt, hogy nem lehetnek annak a hazának fiai, ahol a hősiességet úgy meg­becsülik. Ez megtörtént. A húsz év alatt tilos volt az érmek vise­lése, a felvidéki ember érdeklődése elfásult a kitüntetések iránt. Annyira elfásult, hogy szinte alig tudtuk igazi jelentőségé­ben értékelni, amikor a felvidéki magyar­ság vezéreit, akik az elmúlt húsz év alatt a magyar nemzeti ellenállást vagyonuk és személyi szabadságuk kockáztatásával szer­vezték, a kormányzói kegy magas elisme­réssel és érdemrenddel jutalmazta. Annyira távoleső lett tőlünk az elmúlt két évtized alatt az érdemek külsőleges elismerése, hogy most is alig van még fel­vidéki ember, aki tájékozódott volna, mi­féle magyar kitüntetések is vannak. Csak időnként figyeltünk föl, amikor ilyen neve­ket olvastunk a kitüntetettek sorában, mint Szüllő Géza, Pataky Tibor, Korláth Endre, Mécs László, Révay István gróf, Schubert Tibor, Flachbarth Ernő, Kör- mendy Ékes Sándor, akiknek neve össze­nőtt a felvidéki magyarság hősi küzdelmé­vel. De a leginkább figyeltünk föl akkor, amikor három sokkal igénytelenebb fel­vidéki nevet láttunk a hivatalos lap egyik minapi számában, három kisgazda nevét, Pintér Béláét, Papp Mihályét és Juhász Ernőét. Három falusi magyar kisgazda kapott arany érdemkeresztet „a felvidéki magyarság érdekében kifejtett érdemes tevékenysége elismeréséül”. Három egy­szerű harcos magyar, a nép romlatlan és hamisítatlan fia, három névtelen magyar katona. Ennél a ténynél rögtön egész más értelmet és jelentőséget nyer szemünkben az egész magyar kitüntetési rendszer, Mi, felvidékiek, egész nemzeti életünket a népre építettük föl, szemléletünk alapja a nép, mindent elsősorban a nép szemszögé­vel bírálunk el. És nem tagadhatjuk, a Felvidéken eddig az volt a közfelfogás, hogy a kitüntetések rendszere az urak szó­rakozására való, az urak címkórságát elé­gíti ki. Pedig ez rossz előítélet, mert pél­dául van egy cím, a világ legmagyarabb és legegyedülállóbb intézménye: a vitézi rend, amely a maga katonaiasan magyar fegyelme mellett a legdemokratikusabb szer­vezet, mert benne a nép egyszerű hős fiai egy testületben vannak az első magyar vitézzel és annak tábornokaival, s címben mindannyian egyformán „nemzetes urak”. A vitéz tábornokok és vitéz tizedesek rang­ban különbözők, de címben egyenlők, nincs külön az értelmiség és külön a nép: kicsi­ben együtt van itt az egész nemzet. S most Pintér Béla, Papp Mihály és Juhász Ernő érdemkereszttel történt kitüntetése óta a magyar érdemrendek ügyét is egészen új megvilágításban látjuk. Látjuk azt, hogy az érdemek osztásában nincs különbség úr és a nép fia között, az érdemrend nem a kiválasztott tízezrek osztálydísze, nem úri passziók kielégítése, hanem valóban az igazi érdemesek erkölcsi megjutalmazása. Ma már az érdemrendek osztásában is ér­vényesül a népi igazságosság. Mert ki az a három kitüntetett felvidéki magyar kisgazda? Valóban a három leg­érdemesebb népi harcosa a magyar ügynek. Jól ismerjük őket, mindig elől voltak a magyar szervező munkában, ahol jutalom nélkül kellett munkát és kockázatot vál­lalni. Pintér Béla, a harmincnyolcholdas udvardi kisgazda, a doberdói tüzér, akinek háborús kitüntetései vannak, a leghatalma­sabb magyar falusi pártszervezetet alkotta meg és ezer formában harcolt a cseh el­nyomás ellen, a börtönt is több ízben meg­ismerte. Ismeretes a magyar paprikater­melők jogaiért vívott kemény küzdelme. Jellemző rá, hogy most, a kárpátaljai mozgósításkor hatalmas községének több­száz fiatalabb gazdájával együtt, azok élén önként jelentkezett katonai szolgá­latra. S ott van Papp Mihály, Nagykapos bí­rája, a nagykapocsi egyesült párti járási szervezet elnöke, aki a cseh uralom alatt is nagyszerűen vezette hosszú éveken át egy járási székhely életét. Egyszerű kis­gazda, de a Szabó Pálok, Veres Péterek típusából, biztos, tökéletes szónok, akinek minden mondata tökéletes fogalmazvány, gyorsírással leírva azonmód nyomta­tásba lehet adni. A Bodrogközben ő volt a magyar mozgalom legkitartóbb és leg­sikeresebb szervezője. És itt van Juhász Ernő, a zsemléri kisgazda, akinek nevét a Felvidéken sem mindenütt ismerik, de aki a Garam mentén fogalom volt. Juhász már a világháborúban is tanujelét adta bátorságának, megbízhatóságának, bizo­nyítja több kitüntetés, de ugyanúgy mert vállalni életkockázatot a visszacsatolás előtti súlyos napokban is a magyarság fölszabadulása érdekében. A felvidéki ma­gyar küzdelem három vitéz népi katonája kapta meg itt megérdemelt jutalmát, az érdemkereszt legmagasabb fokát: az arany érdemkeresztet. A nép fiain ke­resztül a felvidéki magyar nép kapta ezt a kitüntetést. Ezzel kapcsolatban érdemes megismer­kedni a magyar kitüntetésekkel. Három­féle kitüntetés van: az érdemrend, az ér­demkereszt és az érdemérem. Az érdemrendnek hat fokozata van, ezek: a nagykereszt, az első osztályú ér­demrend, a középkereszt a csillaggal, a középkereszt, a tiszti kereszt és a lovag­kereszt. A hat centiméter nagyságú nagykeresztet tízcentiméteres fehér és zöld csikós vörös szalagon a jobb vállról . a bal cipő felé viselik s a bal mellen tíz­centiméteres nyolcágú ezüstös csillag jár hozzá. Az első osztály 5 centiméteres, aranyszélű, fehérzománcú kereszt, amelyet sötétzöld szalagon viselnek a nagyke­reszthez hasonlóan. A középkeresztet 52 milliméteres sötétzöld szalagon a nyakban viselik, a hozzátartozó ezüstös csillag nyplccentiméteres átmérőjű és a jobb mellen viselendő. A tiszti keresztet, amely 5 centiméteres, szalag nélkül a bal mel­len hordják, a lovagkeresztet pedig, amely négycentiméteres nagyságú háromszög alakban összehajtott egyszínű sötétzöld szalagon a bal mellen. A magyar érdemkeresztnek három foko­zata van: arany, ezüst és bronz. Nagysága négy centiméter. Háromszögű zöld szala­gon viselik a balmellen. A szalagon piros csík van. Az érdemkereszt belső oldalán Szent István jelmondata van bevésve lati­nul: Si Deus pro nobis, quis contra nos. 1922. A harmadik kitüntetés az érdemérem, máskép „signum laudis”. Ez is háromféle: aram", ezüst és bronz. A polgári szemé­lyek Magyarország kormányzója első íz­ben tudtul adott „elismerésének” látható jeléül a bronzérmet, a másodízben kifejezett elismerés jeléül az ezüstérmet viselhetik, amelyek átmérője 30 milliméter. Az elsőnek szalagja sötétzöld, a másikénál egy 5 milli­méteres széles ezüstpánt is van s a balmel­len viselendő. A „teljes elismerés” jele a keskeny fehér zománccsíkkal ellátott zöld zománc babérkoszorúval övezett ovális aranyérem, mely 47 milliméter átmérőjű. A mellső oldalán dombornyomásban hár. mashalcm és kettőskereszt, a hátsó olda­lán a „Signum Laudis” felírás van. Az érem 20 milliméter átmérőjű Magyar Szent Koronán függ a 38 milliméteres széles pi­ros és 3—3 milliméter szélességű fehér csíkkal szegélyezett szalagon a nyakban vi­selendő. Az érdemkereszt és az érdemérem meg­alapítása 1922-ben történt s 1936-ben Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt az érdemrend alapszabályaival együtt végle­ges formába öntötték a háromfajta kitün­tetés rendszerét. Azóta alapították a Cor- vin-rendet, amelynek kitüntetéseit a tudo­mány, irodalom és művészetek legkiválóbb művelői kapják. Reméljük, hogy a szabad hazában a nép szemében is újra becsület lesz viselni a hadi és a honpolgári kötelességteljesítés és érdemszerzés külső jelvényeit. AZ EMBER HA RE Rablótámadás egy budapesti villában — rádiószó mellett Kovács Ferenc székesfővárosi műszaki tisztviselő húsvét hétfőn éjféltájban ha­zatért Széher-út 22. sz. alatti villalaká­sába, s arra lett figyelmes, hogy a lakás­ban szól a rádió. Bement a felesége szo­bájába, s a padlón eszméletlen állapot­ban találta feleségét, a szája rongydara­bokkal volt betömve. Nagynehezen sikerült eszméletre térí­teni feleségét, aki elmondta, hogy g is 9 és 10 óra között tért haza a lakásra, ő is arra lett figyelmes, hogy a rádió szól és azt hitte, hogy férje már otthon van. A lakásban két férfit talált, akik betöm­ték a száját, s olyan erővel vágták a földhöz, hogy elvesztette eszméletét. A műszaki tisztviselő azonnal jelen­tette az esetet a rendőrségen, ahonnan bizottság szállott ki a lakásba, megállapí­tották, hogy a rablók a fürdőszobán ke­resztül jutottak a lakásba, onnan kétezer pengő értékű ruhaneműt vittek el és el­fogyasztottak egy üveg barackpálinkát. A rablótámadás tetteseit a rendőrség kö­rözi. „ A Balkánszövelség szorosabbá Igyekszik tenni kapcsolatait a szomszédos népekhez Törökország szilárdan ragaszkodik a békéhez Ankara, április 11. Gafencu és Szarad- zsoglu külügyminiszterek törökországi ta­lálkozója után a következő hivatalos közleményt adták ki: „A török és a román külügyminiszter az isztanbuli találkozáson megvizsgálta a legutóbbi események megvilágításában országaik közös és együvétartozó érde­keit a Balkán-szövetség keretében. A két miniszter egyetért abban, hogy továbbra is folytatni kell eltökélten a Balkánszö­vetség békés és szilárd politikáját, amely arra irányul, hogy megerősítsék a baráti és szövetséges államok biztonságát és függetlenségét, továbbá, hogy a szalonikii egyezmény szellemében szorosabbá tegyék a szomszédos népekhez fűződő kapcsola­tokat”. A találkozás után a török külügymi­niszter visszautazott Ankarába, a román külügyminiszter pedig Bukarestbe. A török nemzetgyűlés kedden össze­ült, hogy meghallgassa a kormánynyilat­kozatot, amely főként a török külpolitika irányvonalait ismertette. A nyilatkozat rámutatott a jelenlegi világválságra, amely szembeállítja egymással a népeket és minden pillanatban mélyreható válto­zásokat hoz létre a nemzetközi helyzet­ben. Törökország, amely mindig szilárdan ragaszkodott a békéhez, ilyen körülmé­nyek között fokozott éberséggel kiséri az eseményeket. A török külpolitika semmi­ben sem változott. Híven barátaihoz, szö­vetségeseihez, adott szavához és alá­írásához, Törökország rendületlen hittel kitart ama szilárd elhatározása mellett, hogy a békét szolgálja. Törökország a mostani nemzetközi zavarok közepeit is fenntartja és a jövőben is fenntartani igyekszik barátságos kapcsolatait, egy­forma szívélyességgel és becsületességgel minden nagyhatalom vagy kisállam irá­nyában. A mai időkben, amikor az esz­mék és érdekek hatalmas erővel ütköz­nek össze, Törökországot semmiféle esz­meáramlat vagy érdekkör nem térítheti el a béke útjától. A török kormánytól nem indulhat ki semmiféle olyan cselekmény, amely veszélyeztetheti a nemzet életét vagy jólétét, hacsak minden állam ká­nyában tanúsított őszinte és barátságos semlegességre irányuló jószándéka elle­nére nem fenyegeti közvetlen vagy közve­tett erőszak kísérlete. A miniszterelnök hangsúlyozta nyilat­kozatában, hogy Törökország éberségé­nek bizonyságául minden intézkedés meg­történt a török nemzetet esetleg fenye­gető események kivédésére és büszkén jelentette ki, hogy Törökország erős had­serege képes elhárítani minden veszélyt és minden támadást. A kamara a jelenlevők 389 szavazatá­val egyhangúan bizalmat szavazott a kor­mánynak.-----------<*>-----------­Siring Tripoliszban Tripolisz, április 11. Góring tábornagy felesége kíséretében a Monserrato gőzösön vasárnap délután ideérkezett. Balbo tábor­nagy a gőzösre ment és ott üdvözölte a vendégeket. A kikötőparton Göring tábor­nagyot katonai tisztelgéssel fogadták, majd a díszszázad előtt történt ellépése után a hatóságok üdvözölték. A várost német és olasz lobogók díszítik. Nagy embertömeg lelkesen ünnepelte a vendégeket, amikor szállásukra, a kormányzósági palo­tába hajtattak. Este a színházban hangver­seny volt. Góring tábornagy és felesége több napot töltenek itt. Göring tábornagy Balbo kíséretében Li­bia nyugati részén tett látogatása során megtekintette az olasz telepesek né­hány új falvát és tanyáját és elismeréssel nyilatkozott a terület mező­gazdasági kihasználásának nagyszabású eredményeiről. A vendéget az olasz és a bennszülött lakosság mindenütt meleg tün­tetéssel fogadta, küljiBífien Mizurataban és Zlitenben. Göring^zotánSfelkereste Leptis Magna ókori jrtmíai emlékeit is. Olleschau Sa Gyártja: Hesse s papír. szivarkapapír és dobozgyár R. T. XD3, Gornb-u, 32.

Next

/
Thumbnails
Contents