Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-09 / 81. szám

1939 ÁPRILIS 9. VASÁRNAP

TECTlBBtl • A<5fevRHTHMB

27

ECER VARÁN ÚJRA A KERESZT RAGYOG ♦ ♦ ♦

IRTA: DR* VÉCtEY ZOLTÁN

'Április másodiki, vasárnapi számunkban közöltük szerzőnek Műm- kacs vár kapitulációjáról szóló cikkét. Ezt a nevezetes történelmi eseményt egy hónappal előzte meg Eger vár visszavétele, amely betetőzte Magyarországnak a másfélszázados török iga alól való felszabadítását. Eger visszafoglalása a magyar hadtörténelem egyik legdicsöbb ténye, abban nagy szerepet játszottak a felvir déki vitézek, egyik legkiemelkedőbb hőse volt a dicső emlékezetű Koháry István, a magyar barokk korszakának ez a legkimélkedöbb történelmi egyénisége. Tanulságos lesz tehát, ha a múlt vasárnapon közölt cikkel kapcsolatban megismerjük az Eger ostromával és visszafoglalásával kapcsolatos eseményeket, amelyeket a cikk ötödfél évszázad távlatából idéz vissza.

1-687 december 17-én, a törökök csaknem százéves uralma után Eger várából kivonultak Ruszten pasa janicsárjai. Azóta csaknem száz éven át minden évben december 17-én megszólaltak Eger harangjai és hálaadó körmenet ünnepelte a jelentős eseményt. Nemcsak egy dicsőséges haditett ünneplése volt ez, hanem megemlékezés arról is, hogy Eger városa tulajdonképpen ezen a napon született újból. Mert a felszabadító hadak alig találtak Eger városában őslakót. A lakosságot újból kellett telepíteni és ai teljesen török jellegűvé változott várost újból kellett építeni.

Eger hősi védelme

1520-ban Eger várában mulatott egy tizennégyévas gyermekember aki többet élt, mint másfél évszázad alatt. Nagy vadászatok szórakoztatták II. Lajost és udvari embereit. A vár felügyelője, Süveges András uram, értett hozá, hogy minél több hasznot csikarjon ki a király kedvteléséből. Lajos a püspöki pénztár minden pénzét odaadta S-üveges András idomított sólymáért. Hat év múlva a Csele patakjába fulladt a király. Török had nyomult Budáig. 1541-ben az ország szíve, Buda vára, Mátyás király büszke székhelye török kezére került. 1552-ben a hadak roppant áradatával zúdult a török az országra. A várak hősi ellenállás után kerültek a kezére. Temesvár, Drégely, Szolnok maroknyi helyőrsége sok tízezer ostromlóval dacolt, míg végre meghajolt a túlerő előtt. Ámhád nagyvezér elhitte Ali basának szavait: Eger csak egy gyönge akol, amely az első ágyúszóra megadja magát. Ha pedig elesik, akkor megnyílik az út a hegyek közé s a Kárpátok vonaláig semmi sem tartóztathatja fel a szultán hadát. Ám a kettős körfallal és azonkívül magyar módra dögönyölt palánkkal körülvett várat Dobó István védelmezte, aki megeskette katonáit, hogy inkább a halált választják, semhogy feladják a várat a pogánynak. Ámhád megadást követelő üzenetére az volt a válasza Dobónak, hogy koporsót tétetett ki a bástya fokára. Tizenhárom rohamot vertek vissza Eger hős védelmezői. Szeptember 11-én szállta meg a török és október 18-án szégyenszemre elvonult a százezres had a „juhakol” alól, mert a magyarokkal ,,az Isten hadakozik”. Eger megtörte a török lendületét és kijelölte azt a védelmi vonalat, amely mögött a meg nem hódolt ország bátorságos életet élhetett, mert végbeli vitézek őrködtek a nyugalmán. A végházak vitézlő népe tartotta föl a törököt, ez a nép volt a küzdő magyarság' és a bécsi állami levéltár egyik okirata ismeri el, hogy ue% a nemzet hosz- 8zú idő óta nagy dicsőséggel egyedül tartotta vissza a törökök nagy tömegét s nem ritkán fényes győzelmet aratott azokon, úgy hogy méltán nevezte és tartotta mindenki Magyarországot — christianitatis propugnaculum et antemurale — a kereszténység bástyájának és védőfalának”,

A végbeli vitézek élete

A végbeli vitézéletben pedig félszázadnál tovább Eger mutatott tündöklő példát. Itt éltek a legjobb vitézek, a vének és a hírnévre vágyó ifjak. Hiába tiltották béke idején a virtuskodást szigorú királyi rendeletek, Eger vitézlő népe soha veszteg nem maradt. Vásárütéseiről legendák szóltak és ezekben a legnagyobb virtust Balassi Bálint mutatta, akinek hatvani és dömsödi vásárütéséről sokáig beszéltek. De sokszor csalták lesre a törököt, így Húszéin basát, amikor a füleki várparancs- nokság átvételére indult és minden málháját, értékes holmiját elragadták tőle az egri vitézek. Két fővajdája is fogságba került, tömérdek emberét levágták. Olyankor messze földre, egészen Szegedig elkalandoztak az egri vitézek és mindig nagy prédával tértek vissza. Otthon pedig vidám volt az életük. Járta a nótaszó és vidám poharazgatás közben teltek a pihenés órái. „Hárfák zengésétől, kobzok pön- gésétől, hegedű hangjával, duda nótájával, hoptánc porából, Bachus jó borából öt-hat pintet bevenni” — ez volt a búskomorság akkori orvossága és az egri vitézek ugyancsak éltek ezzel az orvossággal. Az egri végbeli élet utolsó esztendejében 15.200 csöbör bort fogyasztottak el Eger mulatóskedvű vitézei. Félszázadon át a vitézi élet fáklyája volt Eger, lantosok és hegedősök zengették dicsőségét. Balassi Bálint így énekelt róluk:

„Egriek! vitézek! végeknek tüköri, Kiknek vitézségét minden föld beszéli, Régi vitézséghez dolgotokat veti, Istennek ajánlva légyetek immár ti!” Még a török lantosok sem fogytak ki az egriek dicsőítéséből. Pecsivi török történetíró szerint a török végházakban széliében járta egy ének Eger vitézeiről s ennek refrénje így szólt:

„Tincs véletek egyezségünk, ej, ti ravasz

egriek!”

Bizony, sok borsot törtek a török orra alá, még az is megtörtént, hogy Vácot megsarcolták, kiűzték belőle a törököt s tömérdek zsákmányt vittek haza. Nem is fogytak ki a budai basák az ellenük szóló panaszokból, amiket a császárhoz intéztek. De sokszor panaszolták, hogy az egriek semmibe se veszik a frigyet. A mérték akkor telt be, amikor 1588-ban Szikszó alatt ütöttek rajta a törökön a szomszéd végházak népével együtt. Amikor a kémlelők jelentették az egriek zászlajának feltűn tét, „két béget kivert a félszeplő”. Balázs deák István egri lovasai olyan nagy öldöklést vittek véghez, hogy tizenhárom török zászlót és 110 levágott török fejet vittek haza.

A török megveszi Egert

Amikor a hosszú háború kitört és III. Mohamed került a trónra, elhatározta, hogy maga áll a hadak élére és seregével egyenesen Eger alá készült. Harminc esztendeje, amióta a nagy Szulejmán szultán a kis szigeti sárvár alatt örök álomra hunyta a szemét, nem volt szultán Magyarországon és édesanyja most is féltette fiát a veszedelemtől. De hiába való volt esdeklése, hiába biztatta fel a legkedvesebb odaüszkot, hogy maradásra bírja a fiát, a dicsőségre vágyó uralkodó önkezével ölte meg a kedvelt nőt és rettentő hada élén útnak indult Magyaror- gzág ellen, 1595 szeptember 20-án érkezett Egár alá. A várat vitéz katona: gróf bedeghi Nyári Pál védte, de a négyezer főnyi védőseregből csak a fele volt magyar, a többi német, cseh és belga. Amikor a szultán rettentő üzenetet küldött, hogy ellenállás esetén mindenkit kardélre hányat, feltámad a zendülés, az ellenállásra buzdító parancsnokokat megkötözték és követeket küldtek a szultán táborába. Mohamed aranyhegyeket ígért, nemcsak szabad elvonulást, amire október 14-én megnyíltak Eger kapui. De az áruló legénység nagy részét kardéjre hányták, a többit fogságba vetették, így jutott a magyar vitézi élet példaképe, Éger vára a török kezére...

Csaknem száz évig tartott a török uralom Egerben. Lakosságának egy része elmenekült. A püspök s káptalan Kassára költözött. 1686-ban megindult a fölszabadító háború. A százezres török hadseregnek bécsi kudarca, még inkább Belgrádig való szégyenteljes futása felvilágosította Európát, hogy egy gyökeréig rothadt állami rendszer nehezedik lidércnyomásként a mellére. Egyszerre feltámadt Európa népeiben az egyetemes keresztény gondolat, az új érzelmi szolidaritás, amely a vallási, dinasztikus és nemzeti villongások korában már teljesen kiveszőben volt és ez a dinamikus erejű keresztény közösségérzet Buda alá gyűjtötte Európa keresztény nemzeteit. Még a törökkel szoros diplomáciai kapcsolatban álló napkirály udvaroncai közül is sokan siettek a fölszabadító hadak táborába. Ennek az egye-, temes keresztény összefogásnak köszönhető Magyarország felszabadítása a török uralom alól, nélküle a 150 éves rabság alatt elgyötört és saját uralkodójának abszolutizmusa ellen is védekező nemzet nem boldogulhatott volna. De a magyar nemzet mégis erején felül vette ki a részét a felszabadítás vér- és pénzáldozataiból. 1686- ban a felszabadító hadsereg számára rendelt 160.000 porcióból 81.000-et, a felénél többet Magyarországnak kellett megfizetnie, egymaga több porciót fizetett, mint

az ép, friss ausztriai területek. Saját anyagi megsemmisülésével szolgálta tehát a fölszabadító háborút, s száz év alatt nem fizetett annyit a töröknek, mint most két esztendő alatt. Véráldozatával pedig szintén nem fukarkodott. Buda fölmentésében nagy része volt* a Koháry István és Csáky tábornok alatt vitézkedő tizenötezer magyarnak és míg a keresztény had Budát ostromolta, magyar vitézek födözték a hátát, nehogy Oszmán egri pasa, aki Abdur- rahmant folyton ellenállásra tüzelte, élelmet és segítő erőt juttathasson Budára.

Sikerült lesvetés

Amíg tehát Buda ostroma tartott, Eger és Hatvan között magyar lovascsapatok őrködtek és sok vitézi harcban szorították vissza az Egerből kitörő segédcsapatokat, így csalta lesre Petneházy Dávid a vitéz Oszmán pasát. Caraffa tábornok, aki az északkeleti hadműveletek főparancsnoka volt, Petneházy Dávid ezredest és Sem- sey Zsigmondot, a felsőmagyarországi mezei hadak parancsnokát egy csapat válogatott huszárral Eger alá küldte, hogy igyekezzenek a közelben legelő marhát elragadni és így lesre csalni a törököt. Pet- neházyék Eger kapujáig merészkedtek, a marhát elhajtották, mire Oszmán pasa utánuk kerekedett. Petneházyék egy völgybe futottak, ahol Csáky tábornok rejtőzött magyarjaival, támogatásukra pedig egy közeli völgyben Heissler vezérőrnagy állott készenlétben dragonyosaival. Oszmán felvette a harcot Csáky magyarjaival, de félkörben körülvették és a vitéz basa is elesett a csatában. Az egri törökök sok halottat és csaknem száz foglyot veszítettek.

Elhatározzák az ostromot

Oszmán után Ruszten pasa vette át az egri várparancsnokságot. Vitéz és kemény katona, elszánt arra, hogy a várat utolsó csöpp véréig tnegvédelmezi. Buda visszavétele után a téli hónapokban Caraffa figyelő hadcsapataival távolról bekerítette Egert, de nem volt ez szoros ostromzár, mert az egriek még ki tudtak jöni és meg tudták sarcolni a vár körüli három megyét, amely nekik adózott. Caraffa 1687 elején azt javasolta a császárnak, hogy kezdjék meg Eger ostromát, bízzák az ostrom vezetését őreá, mert ő biztos a sikerben. Ruszten pasa elfogott leveléből tudja a várbeliek szorultságát, az élelmük elfogyott, jó részük a télen át megszökött Egerből. Azzal biztatta a császárt, hogy az ostrom nem tart tovább 10—12 napnál és a győzelem nem kerül nagy áldozatba. Még azt is kéri, hogy jókor küldjék le az ostromhoz a gyujtó-ágyukat.

Az udvari tanács elfogadta a javaslatot, de a haditanács már más szemmel tekintette a dolgokat, kérkedésnek tartotta, hogy Caraffa 10—12 napról beszél, amikor Munkács várát, amelyet csupán gyönge asszony védelmez, hónapok óta hiába ostromolja. A gyujtó-ágyukkal, incendáriákkal való ostromlási módot pedig a haditanács ellenzi, meid nem tartja helyesnek, hogy a nem közvetlenül katonai célt szolgáló városgyujtogatással maguk ellen hangolják a polgári lakosságot. „Különben is — mondja a haditanács — a királyok és a hadvezérek még a legvéresebb háborúban is vonakodtak felgyújtani a várost, mit nem maguk építettek.” Két és fél évszázaddal ezelőtt a katonai tényezők másképpen vélekedtek a védtelen városok bombázásáról, mint napjainkban.

A török tehetetlenség

Caraffa a saját felelősségére nem kezdi meg az ostromot. Egyelőrt megelégedett azzal, hogy megszállotta a borsod-hevesi várcsoport kis erődjeit, Cserépet, Sirokot és Szarvaskőt is így megakadályozta, hogy Eger védőőrsége a környékről élelmet szerezhessen be. A török már sejtette Eger veszedelmét és ezért még a télen nagy élelmiszermennyiséget halmozott fel Váradon és tavasszal 300 szekér útnak is indul, de Heissler a Tiszánál rájuk csap. Lőporral töltött égő golyókat lövöldöznek a szekerek közé, a marhák megriadnak, s a támadó huszárok levágják a janicsárokat, a szekereket pedig a megszálló táborba terelik. Szolimán nagyvezér eszéki táborából is küld fölmentő hadat, de Veterani a Zagyvánál 4000 lovassal fedezi az ostrom- gyűrűt, amire a törökök megriadva visszavonulnak. Ruszten pasa sorsára maradt és amikor a második mohácsi ütközetben, a nagyharsányi síkon augusztus 12-én Szolimán nagyvezér véres csatát veszít Lotharingiai Károllyal szemben, már komolyan nem is gondolhat Eger fölmentésére. Ki akart ugyan küldeni még egy alkalommal 10.000 főnyi lovast, de ezek már nem engedelmeskedtek. A katonai zendülés már előre vetette árnyékát és ez a nagyvezér életébe került és trónválsággal járt.

Szűkre fogják az ostromzárat

Június 25-én a Szolnokon tartott haditanács elhatározta Eger megvívását. De nem a véres várostrom mellett döntöttek, mert tudták, hogy a vár jól megerősített és nagy hadianyagot halmozott fel benne a török. A kiéheztetés mellett döntöttek. Az ostromgyűrűt most egészen szűkre fogták. A Dória János őrgróf vezérlete alatt álló 2000 főnyi német had az Eger vizének két partján vert tábort, s a hegyek lejtőit foglalta el, Koháry István, a bányavárosok generálisa a hatvani kapu előtt szállott meg KerecSend és Egerszalók között. A szalóki völgyet még mai nap is Koháry völgyének, a benne levő kutat Koháry kútjának nevezi a nép. Felnémet felett a putnoki és az ajnácskői várnép állott Gombos István és Vécsey Sándor parancsnokok alatt. Mintegy 4000 főnyi volt a megszálló sereg s szeptemberben Károly herceg 500 dragonyost és 500 gyalogost küldött még az ostromlókhoz.

A török védősereg számát többnyire túlozzák. Miután a vár átadásakor 4000 főnyi sereg vonult ki, ha a többször megkísérelt kitörések és az éhségokozta halálozások áldozatait tekintetbe vesszük, úgy az ostromlottak számát a 8000 főnyi ostromlóval szemben jó kétezerrel kell kevesebbre vennünk. A városban mintegy 300—400 muzulmán és renegát lakos lehetett az ostrom idején.

Koháry* a hűség mintaképe

Doria nyomban a gyűrű bezárásakor a vár körül egy mérföldnyi körzetben lábon gyújtotta föl a gabonát. Ruszten kezdetben kitörésekkel kísérletezett. Ezeket mindig véres fővel verték vissza. Ilyenkor Doria mindig a magyarokat vetette harcba és az Eger körüli csaták dicsősége elsősorban Koháry Istvánt és az alatta küzdő magyar harcosokat illeti. Eger bevétele után ugyan, Caraffa minden érdemet magának tulajdonított, de a történetírás megállapította, hogy „olyan dologgal kérkedett, amiben semmi része nem volt”. (Fessler.). Koháry, aki 36 havi fogság után szabadult Thököly fogságából, mint a hűség mintaképe — spec- taculum fidei, ahogy Lipót nevezte —* nyomban hadba szállt a török .ellen, parancsnoka volt a Buda alatt táborozó magyar hadnak, majd a visszahódított Buda parancsnokságát vette át és Budáról jött 2000 főnyi bányavidéki hadával Eger alá.

A törökök első kitörését Semsey Andrá3 ónodi kapitány verte vissza. Huszárjai a kapúig nyomták vissza a törököt és „oly dühösen vágták őket, hogy a védők szejne- láttára kaszabolták szét darabokra, egyet