Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-09 / 81. szám
26 TEOTIDEKl -Mzu&ärhirme 1939 ÁPRILIS 9. VASÁRNAP HÚSVÉTI LAKODALOM Irta: Szombathy Viktor rél vele. A prímás álla alá szorítja a mélyhegedűt és halkan, fájdalmasan, búgva felsír a régi kuruc kesergő: i «— Nagybercsényi Miklós, sírdogál magában. • A magyarok asztalainál halálos csönd. Különös, kábító varázs ejt hatalmába mindannyiunkat. Egry Ferenc szép öreg feje lassan a mellére hanyatlik, Mécs László arcára sejtelmes merengés lopózik. Ó, mi mehet most végbe ezekben a harcos magyar lelkekben? Ó kuruc melódiák. Ha valahol szívbe- markolóak, lázítók, sírásra fakasztok lehettek, sehol inkább, mint itt Zrínyi Ilona földjén, ahol először lobogtatta meg a máramarosi hegyekből fúvó szél a Máriás kuruc lobogókat. Tizenegy óra felé járhatott már az idő, mikor Egry szenátor egyszerre hirtelen felállóit. Indulnom kell, fiúk, nálam holnap reggel kezdődik a cséplés. — Mi is megyünk — mondta Mécs —, féltizenkettőkor van még egy vonatunk, «zzal hazajuthatunk Kaposx-a. Egry még kivitt minket autóján az állomásra, ott elbúcsúztunk tőle. Mi is csakhamar felszálltunk az egy-két kocsiból álló kis vicinálisra. Az utolsó kocsiba kerültünk. Mécs beült az egyik fülkébe: talán breviáru- mozni, vagy egy verssel birkózni. Én kint maradtam a hátsó folyosón. A kis játékmozdony mérgesen dohogva, pöfögve indult meg, nagy sötét füstgomolyo- kat és sűrű szikra-esőt hányva hosszú kéményéből. De aztán lassan lecsillapodott és csendesen zakatolva gurult a néma éjszakában. Czél Jenő: Verhovinai iskolában ( Bükköspatak, 193 A május) Mi Száz piros tollú hajnaLmadár Vert fészket a kőriskoronán, ökrösszekér vonaglik a porbant Szív.rrany csorog fenyők ormán; Indulok az iskolámba, Penész-tömlöc, gúnyos sírirat Zengi: Tisztaság fél egészség Képek a>z élet napfürdöjéböl A sok gyermekszív csupa kétség E fény és árnyék cirkuszában. Két kislány (hervadt tarlóvirág) Zabkenyeres ozsonnát hozott. Az iskolán röhögő élet, Mely a halálnak ad légyottot A bámult padsorok között. Mértékegységről magyarázok, Időt, pénzt, orvosságot mérek És leltemből már rég kihullott Minden egység és minden méret, A mérték örök bilincs volt. A szünet dús tökéit fosztják A gyermekek. Zug a hunyósdi. Szívük még öröm-ércből öntött Harang. Az enyém szürke, ósdi Zenemű bús fináléja. A párkányra heverek. Egymásba Kapcsolódik arcom és a nap: Egy f'ny-temetö s egy fényforrás. .4 patakkövek morajlanak Iskolám ablaka alatt. Imre meg Julis a sarokban ültek, a szentkép alatt és bárgyú szemmel nézték a körülöttük indult mozgalmat. Kétségtelen, hogy a mozgalom őértük jött létre, reggel óta tart és úgy látszik., nem lesz még vége, mert a jegyző úr csak mostanra ígérte a jövetelét, Sárkány úr, a bérlő is üzente, hogy egyet akar fordulni a menyasszonnyal. Erre a hírre Vontszemű Rókus, a cigányprímás rögtön félrekapta az arcát, mert Sárkány úr rendszerint a bal arcfélre hajdntja a pofont. Imre is, Julis is, alig szóltak egymáshoz ma még egy szót. Imrét fenemódon szó* rította a gallér s állandóan nyújtogatta benne a nyakát, Julis fejéin viszont olyan begycsen állott a mirtuszkoszorú, mintha sose lett volna szükség édesanyja intésére a nyáron, amikor is Imrének végül meg kellett kérnie Julist, minden törvényben előírt módon. No, hálistennek azonban, hogy ennyire jutottunk. Julis apja nagyot rikkant ennek örömére és csordultig töltögeti a poharakat, .amelyeknek csak azért nem húzódik össze a savanyúságtól a szájuk, mert hogy viharálló üvegből valók. Csank Péter, a szomszéd, folytonosan a sült csirkével bajlódik, mert az a hibája, hogy kívülről elpörkölte a bőrét a tűz, belülről viszont véres még a hús. Csank Péter a rásült toll-kocsánokkal bajlódik s általában az egész násznép önmagával van elfoglalva. Vőlegény-menyasszonnyal bizony senkinek sincs ideje törődni. A vacsorának vége van már, Vontszemű Rókus bandájával a konyhába szorul s összekeveredett a vén- asszonyokkal, akik dél óta ott pipiskedtek a sarokban, szorongtak és pergették a nyelvüket. Pedig mit nézhettek a lakodalmi népen, hiszen évek óta mindennap ugyanazokat az arcokat látják... Valahogy elmúlt ez is. Imre ünnepi arca és Julis lesütött szeme maradt csak állandó. Mint két fabábu ültek egymás mellett. Olykor Julis táncintott egyet, rendszerint az újdonsült férjjel, később eljárta a menyasszonytáncot és mindenkit felkért, aki ember, asszony, gyerek csak tartózkodott a lakodalmas háznál. Még a vén Saraméval is járt egy fordulót, pedig az igazán zsugori egy asszony s nem is tett a szalvétás tányérba többet két fillérnél. A jegyző úr azonban tíz pengőt tett, Sárkány úr is ötöt. A jegyző úrnak megérte, igen olcsón kapott telket az építkezésihez, a bérlő úrnak pedig politikai cél- ;ai vannak, kenik a fösvény parasztját... Miikor összeolvasták a tányérba gyűlt pénzt, a násznép is elszömyedt: öt év óta nem volt ennyi menyasszony-pénz a tányérban. Kilencven pengő és két fülér. A kétfillérest Péter rögtön kihajította urasán a tányérbl, hogy ne csúfítsa a többit. A küszöbről és a konyhából közelebbhúzódtak a népek, úgy adták tovább a nagy újságot: Imrééknek kilencven pengöI vel indul a házaséletük. Most táncolta össze a menyecske. — Mindig is vajjal volt megkenve a keze Imrének... — bosszankodott egy legény — mivel végzi, ha így kezdi. Julis semmi örömet nem mutatott, hiszen ez illetlen volna. Imre is úgy gyűrte zsebre a pénzt, mint egy grófi intéző, hadd lássák a népek, hogy a pénz nem érdekli s csak éppen azért sepri össze, mert adták. Belül azonban vadul toporzé- kolt a szíve örömében. Eljárták a táncot, Vontszemű már megkapta a dukánciás pofont, a boroshordó egyre jobban ürült s a gyerekek odakint már a kutyát kínozták. Kürti Jóska abbahagyta a csárdást és manszteppet rendelt, ami annak a jele, hogy félre azzal, aki nem mulatós. Julisok, Marisok, Veronok és Sárik illegtek-biilegtek szendén, negédesen, mellrehúzódva a Jánosok. Palik, Imrék és Istvánok ingujjas karján.-— Ideje, hogy menjetek! — lökte oldalba újdonsült férj-fiát az öreg Imre, — ott a kocsi befogva, majd a vén Ambrus elkísér. Éjféli idő járt már. Imréék kinn laktak, a falun túl egy kis tanyán, úgy illik, hogy a menyasszonyt kocsi szállítsa odáig. Nagy kiáltozások között pakkoltak föl. Imre kabáthajtókáján búsan árvult a mirtuszvirág, Julis a legényeket verdeste el magától. Mindenki mondott egy illő szót, álltáim as mondást az ifjú párnak. — Van-e zálogdíjad, amivel kiváltod a menyecskét? — kiáltotta feléjük egy kolléga, Árgyusi Ignác. Merthogy a menyasszonyváltság nagy divatban van még ezen a vidéken. Imre leszólt a kocsiból: — Vein hát, egy pofonra hajló jóbbke- zem... — Annem ölig! Készíts egy nyálazott húszast! Nem felelhetett Imre. mert a kocsi megindult nagy pattogások között s a lakodalmi nép lármája is meghalkult a következő utcasarkon. Ambrus bácsi, a vén cinkos azonmód elaludt a bakon, s a lovak csak találomra mozogtak. — Szép az idő! — nyögte végre Imre, mert ebben az ünnepélyes menetelben más igazán'nem jutott eszébe. — Anna néne a köténye alatt egész sült libát vitt haza, — mondta el Julis is, függetlenül az Imre megfigyelésétől a maga észleletét, mert legkiváltkép ez foglalkoztatta az este. Ide értek a beszédben. Ha meg az utat tekintjük, akkor körülbelül a Csenkei Mi- hályék sarkán lelhetett a támadás. — Állj! — kiáltott a sötétben egy igen borszagú hang. A kiáltás azt mutatta, hogy katonaviselt kollégával állnak szemben. Mivel az átkozott vén Ambrus elaludt, a lovak megálltak s hiába rángatta Imre a gyeplőt vőlegényi kezeivel, azok nem is mentek tovább. Ezt okosan is tették, mert kötél volt az úton keresztben kifeszítve. — Mit akartok? — dühöng Imre. Három alak is imbolyog a kocsi körül: — A menyasszonyváitságot. ölig pénzt össze táncol tatok! Eddig barátságos volt a hang. Imre megpróbálkozott egy kifogással: — Az már nem szokás, magam se gyakoroltam 1 egén y ko romban. Menjetek hozzánk és igyatok! De azokat nem lehetett lebeszélni. Julis csak némán ült a kocsiban. — Hát adsz, vagy nem adsz? Imre kelletlenül felelt: — Egy pengőt! — Kevés. — Kettőt! Ez annyira nem elég, hogy a derék kollégák mám kezdik kifogni a lovakat s emelik Ambrust a bakról. Ez nagy sző* gyen lenne pedig, 1 Két villanylámpa' mered Imre szemének. Julis a kezével fedi el a világot. — No, adsz, vagy nem adsz? — Adok! — csördít Imre egy tekintetéig pofont a legközelebbi képre. — Héj, fösvény bitangja! — fakadt el a kép gazdája s orronvágta az ifjú házast* Amire Ambrus bácsi is felébred és szó nélkül sújt egyet az ostorral. A lovak ije* dezni kezdenek és nekiszaladnak a kötél-* nek. Bele is keverednek a kötélbe, drótba, — Ötven pengő! — lihegi egy hang. 1 Imre fajét elborítja az indulat vörös* sége. Kölyökkorában azt tanulta az idő* sektől, hogy az egész váltságdíj csak jel* kép és egy liter borra elegendő pontosan* — A jelképes mindenedet! — ugrik lel a szekérről. Nem a menyasszonyt félti, az be van már nála biztosítva, hanem az öt* venest, amely a mellényzsebben van 3 amelynek már jól kitervelte a rendelteté* sét. Julis sikolt, Ambrus hörög, a legények eloltják a villanylámpát s csak tompa puf* fanások hallatszanak a földön. Valaki re>* volvert ránt s eldördül egy lövés. A km tyák is beleszólnak a koncertbe. Imre vág* dalódzik jobbra-baira, egy húsáng fejem találja. Julis ruháját is megszaggatja a1 a verekedés. — Üssétek ezt a fösvény Imrét! Imre szédül és üt, rugdos és vérzikS mire a lakodalmas nép meghallja a dör* renést és kinyílnak a szomszéd ablakok, Imre a földön ül és fogja a karját. Abba; bizony beleszúrtak bicskával, de lám, Ár* gyusi Ignác is ott sajog, ő volt az egyik tettes, kiderült. Hajnal van, mire hazaevickélnek. Julis borzasán, sirva kötözi a sebet. Az első házassági nap tehát jól kezdő* dött. Imre csizmástól dűl végig az ágyon, már majdnem elalszik, amikor hirtelen felébredt: — Megvan-e a pénz? Eléveszik a bőrbugyellárist, hálistennek, a pénzt megvan, azt sikerült megmenteni, A többi öröm meg majd jön magátóL Egyelőre sebbel, fájva és sziszegve néz egymásra a két fiatal, de az ötven pengő megmaradt. — Jó húsvéti mulatság volt, — mondja otthon Ignác is. — Körülbelül egy hónapra; taksálom a komáromi bíróságon... * A faluban pedig megjelenik egy úr, húsn vét másnapján és kedves, egyszerű, kivé* szőben lévő népszokások után kutat. — Kedves, falusi romantika, — írja a noteszébe — még divatban van a meny* asszonyváltság rozmaringos szokása ég nem finom-e egy ilyen szimbólum a ma* gyár falu egén ... S még hozzáteszi a jegyzetfüzetben: „Elégikus tanulmányt írni a kivesző népszokásokról, menyasszony-tánc, vált* ság, rigmusok satöbbi.” Satöbbi, bizony ... Ne felejtsd el hegyeinket írta: SÁFÁRY LÁSZLÓ. Mundérba bújtatott kedves p»ajtásom, a regula és a gyűlölet ostoba szavai közt, ne felejtsd el hegyeinket, és jussanak eszedbe a hegyek emberei. A nyári utak porát énrólam is lefújták már a hideg szelek, egyre növekednek vágyaim, egyre erősödnek gondolataim, és barátaim vágyai is egyre növekednek, Kis kunyhóikban, szalmakazlak tövén emberibb életről gondolkodnak szótlanul. Csak .néha találkozunk egymással a száraz fűcsomókon, a hideg csillagok jötte előtt, és a legtöbb, amit most egymásnak mondhatunk: ősz van már a Szinyák és Borló-Gyil öreg tölgyei közt. (Munkáé s.) AZ IGAZI VADÁSZ ÖRÖME! AZ IGAZI VADASZ ÖRÖMEI Kérdi vásárhelyi mm _ _ 'm a című gyakorlati BENKö FAL: d Sp 4%i { vadászati szakkönyve Felöleli a Magyarországon előforduló fontosabb vadfajok ismertetését, azok telepítését, gondozását és vadászatát. Tartalmazza a vadászati fegyvertant, bemutatja az összes modem fegyvereket, a különböző államok fegyvertípusait. Leírja a hatósági fegyvervizsgálat, belövés, puskavásárlás, célzó-távcső stb. stb. nélkülözhetetlen Ismertetését. A lőszerekről szóló fejezetben a lőporok, golyók, sörét, fojtás és töl- ténykészités részletes leírását nyújtja, majd a fegyverrel való lövés elméletét adja a belső és külső ballisztika kimerítő ismertetésével együtt. Végül a lövés művészete, a vadász felszerelése, a hajtó, a vadászkutyák, a solymászat, falkavadászat, uhuzás, vadászatrendezés, vadásztársaságok, vadorzók stb. stb. ismertetése után tartalmazza a vadásztörvényt és az Idevonatkozó rendeleteket is. Ara díszkötésben 10 pengő Megrendeléseket utánvéttel, vagy az összeg előzetes beutalása ellenében forduló postával Intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván, ügy 50 fillér beutalását is kérjük. Az utánvételes küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet PleiVer Ferdinánd CZeidler Testvérei«) nemzeti könyvkereskedése Budapest, IV., Kossuth Lajos-níca 3L Telefon: 18-57-30,18-74-00.
