Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-05 / 53. szám

ft buvii/uni Jb

A névtelen felvMélki tanár

Irta VASS LÁSZLÓ

Majd később, nyugalmasabb időben, mikor a boldog utódok megírják kisebbségi életünk krónikáját a szükséges távlatban szerzett tárgyilagossággal, fénylő helyet kapnak benne azok a névtelen magyarok is, akik húsz éven át csöndes szerénységgel, alázatos munkakedvvel rakták a téglát a téglára, nevüket sok- sokszor nem is tudtuk, annál inkább láthattuk, élvezhettük áldozatos munkájuk eredményeit. És mikor ránk- köszöntöttek a felszabadulás örömteli napjai, ők akkor is szerényen ott húzódtak meg, elvegyülve a tömegben, szürkén, könnyes szemekkel. Nem tolakodtak magasabb állásokért, nem dicsekedtek érdemeikkel. Az ünneplés mámorában is megőrizték józanságukat és arra gondoltak, miként kezdik másnap a munkát, a felszabadult hazában.

Említsük meg ez alkalommal a névtelen felvidékiek soraiból a tanárokat, az iskolák fáradhatatlan munkásait, a kisebbségi nemzet elitjének lélekformá- lóit, közülük is elsősorban az idősebbeket, azokat, akik húsz évvel ezelőtt, az összeomláskor nem hagyták el őrhelyeiket, nem szöktek meg a nehezebb munka- vállalás feladatai elől, továbbra is ott maradtak a megriadt kisvárosokban, ha másnak nem, hát megtűrt harmadrangú állampolgárnak, de kezdettől fogva mindvégig magyaroknak. Ök jelentették akkor a jogfolytonosságot, ők voltak a magyar kultúra kisugárzó telepei, bátor tűzcsiholói a megfélemlített magyarságnak. Amit esetleg az iskolapadok előtt nem tudtak nyíltan kifejteni, az idegen állami utasítások tiltó kényszere folytán eredményesebben művelhették az önképzőkörökben, és a polgárság körében a megjózanult felvidéki kaszinók, társalgási egyletek fehér asztalainál. Voltak olyanok is, akik ennyi működési szabadságot sem élvezhettek a húsz év alatt, mert csehszlovák gimnáziumokba kerültek. Mégse kellett őket félteni, de félni 6e tőlük. Nehéz, igen veszélyes posztjukon, ha mindjárt latint, görögöt, vagy matematikát is tanítottak a túlnyomó- részt magyar városka csehszlovák gimnáziumában, mégis, titokban, a lélek búvó tárnáin át ők sugároztatták a csehszlovákizmusba kényszerített magyar gyermekek felé az évezredes magyar kultúra láthatatlan szálait, a magyar fajszeretet apró szikráit. Nem változtak meg, nem is lehettek mások, mint akiknek nevelődtek a Pázmány Péter Tudományegyetemen, vagy a kolozsvári egyetemen. A Beöthy Zsoltok, a Riedl Frigyesek, Szinnyei Józsefek, az Apáthy Istvánok és Schneller Istvánok neveltjei voltak, kitörülhetetlen, mély nyomokat, gazdag örökséget kaptak tőlük és ez a jól konzervált magyar és humanista örökség ‘tulajdonképpen akkor kezdett csak igazán hatni és gazdagítani újabb nemzedékeket is, a megróbáltatás súlyos esztendeiben. Megedzett konzervatív világnézetük azonban nem zárkózott el szigorú merevséggel a fiatalok újszerűbb életfelfogásától, igyekeztek őket megérteni, megértették az államfordulattal rájuk szakadt árvaságot, amelyben az ifjúság, ha tántorogva, bukdácsolva is, elindult. Talán az anyaországban ez szokatlan jelenség, ami nálunk a FelvidéKfiszfinelnyilvánU

S, ismerőért g^ász- dékű' hitRokonainknak, barátaink Beinknek, kik acjBÍáduiika eset alkalnvpUlir boldogÉ

vesem, illetira «des jó any ^

__

iránti tiszteletjíknek személyesen,'írás- baii, virq^ küldésével, a gyásztisztességen részvételükkel vagy más módon kifejezést adtak/ mélyen érzett hálás köszönetünier fejezzük ki.

KassánWl939 március 3.

Idb. Oelschläger Lajos és gyermekei.

ken valóság volt, hogy az idősebb nemzedék — csekély kivétellel — mindig igyekezett támogatni a merészebb hangú, sokszor radikális, erősen szociális érzésű ifjabb nemzedéket. Ahogy nőttek a kisebbségi évek, úgy szűkült a szakadék is a generációk világnézete között. Az utóbbi években az egyes kultúregyesüle- tek (SzMKE, stb.) fórumain vállvetve dolgoztak egymás mellett a radikális, józan értelmű fiatalok és a megértőén konzervatív öregek. A nemzetmentés szociális parancsa hozta össze őket a közös munkakeretbe. És hogy ez így történt, annak kialakításában a lélekformálás mesterei, a tanárok jártak elől jópéldával.

Róluk emlékezünk, a névtelen felvidéki tanárok áldozatos munkája előtt tisztelgünk, amikor most egyet küzülük külön is kiemelünk: Pástzor Mihályt, a losonci gimnázium tanárát, abból az alkalomból, hogy az Önképzőkör élén harmincadik évét tölti be az ifjúság lelkes közmegbecsülésében. Előbb Rozsnyón 21 évig a Petőfi Kör tanár-elnöke volt, majd utána, mivel Rozsnyón megszüntették a csehek mind a két magyar gimnáziumot, a losonci Kármán-Kört vezette. Az ő irányítása alatt, időnként Mihály Bálint kartársának támogatásával, a losonci magyar Önképzőkör egyik legértékesebb kovásza lett a szlovákiai magyar ifjúsági mozgalmaknak. Mikor pár héttel ezelőtt a visszacsatolt felvidéki gimnáziumok önképzőkörei elsőízben ellátogattak a magyar fővárosba, még emlékezünk arra a losonci diákra, aki a végzett munka beszámolói során elmondotta, hogy ők az önképzőkörükből száműzték a versfaragást és az unalmas témákat, inkább a magyar nép nagy sorskérdéseivel foglalkoztak, elolvasták és megtárgyalták az újabb népi irodalom jelentősebb könyveit, rajonganak Kodály muzsikája iránt, és érdekli őket mindaz, ami ma a magyar sorskérdések homlokterében áll. így beszéltek a kassai, érsekuj- vári és a többi önképzőkörök diákjai is, büszke érzéssel hallgattuk okos szavaikat, amik bizony villanyos ütésként érintették az ámuldozó budapésti gimnazistákat. És mi akkor Pásztor Mihályra gondoltunk, a Pásztor Mi’nályokra, akik húsz év alatt véghez vitték ezt a csodálatos átalakulást az ifjúság lelkében, akik a rájuk bízott lelkijavakat megőrizték és még magyarabbá csiszolták. Az ő érdemük, a Mrenna Józsefeké, a Borka Gézáké, a Ferencz Ferenceké és fiatalabb kartársaiké: Krammer Jenő, Dobossy László stb., és a többi névtelen tanároké, hogy a felvidéki magyar ifjúság a húsz éves szláv áradatban megmaradt magyarnak és olyan művelt, szociális, népéért aggódó, népét szerető magyarnak, akinek most, a hazatérés után nem kell szégyenkeznie az anyaországi fiatalság előtt sem.

Meg van minden reményünk ahhoz, hogy ezek a felvidéki önképzőkörök er- jesztően fognak hatni az anyaországiakra is. Ök maguk pedig folytassák tovább belső okos munkájukat, ahogy erre szent fogadalmat is tettek az elmúlt hónapokban a nemzeti zászló előtt. Anteus- ként az anyaföldtől új erőt kell merítenünk, mondotta ünnepi beszédében Pásztor tanar a diákság előtt, hogy a magyar műveltséget, a népi erőnek minden téren való érvényesülését szerény erőnkkel is előbbre vigyük. A kor-mozgató eseményekkel és a vajúdó történelmi esemé- , riyekel meg kell ismerkednie az ifjúságik is, mert jegyezzük meg jól: nemcsak fölfelé tágult az emberi életkor halára, de az értelmiség, a tudás és akarás jifcezdő határa lefelé is kiszélesült. A mai fiatalság nem élhet oly gondtalanul,

I mint a mai apák egy emberöltővel ez- 1 előtt. A mai megnehezült korviszonyok

mellett bizony az önképzőkörökben sem adhatja át magát a ma ifjúsága az idillikus verscsinálásnak, a frázisos szócsatáknak, figyelmeztette Pásztor tanár a tanítványait. Az önképzőkörökben nem a hangoskodó és törtető úrfiak, hanem az olvasott, komoly megfontolású, az életiskolát már korán megízlelt ifjak vették át az irányítást. A népi egység és a szociális igazság eszméje, melynek most tételes törvények útján, rendületlenül érvényt akarunk szerezni, — nem ismeretlen fogalmak, de ható erők a mi fiatalságunknál. E nagy eszmék életre- hivása és megtestesítése ugyan nem az ő hivatása, hanem a kormányzaté és a törvényhozásé, azonban az eszmék érle léséhez és köztudattá emeléséhez már az ifjúságra is nagy szükség van.

Bölcs, józan szavak ezek, világító tanácsok, amikre a magyar fiatalság ma mindenütt szomjúhozik. Vajha az anyaországi diákokban is meghallgnttatásra találnának, és mint odafent nálunk, húsz év alatt, bennük is megindulna végre a népi szemlélet szélesebb, erőteljesebb folyamata. Mert most már egyek vagyunk,

szeretnénk húszéves tapasztalatainkat és a nagy tanulságokat szétosztani az itthoniak között is.

freier

Xli. Fiús pápa távirata Horthy Miklós kormányzóhoz

„Boldogok vagyunk, hogy viszonozhatjuk ezeket a jókívánságokat Főméltóságod és a kedves magyar nemzet boldogulására"

Róma, március i. XII. Pius pápa címerében három szó áll: Opus justitiae pax. A címerben egy galamb látható, amely csőrében a béke olaj ágát tartja. A galamb hármas halmon áll, felette pedig harántozott csíkozás vonult át. A címer felett a máltai kereszt látható, efelett pedig a hármas korona díszük.

A Popolo di Róma szerint biztosra vehető, hogy az új bíboros államtitkár Luigi Maglione bíboros lesz. Luigi Mag- lione 1877 május 2-án született Nápolyban. XI. Pius pápa 1935-ben nevezte ki bíborossá.

XII. Pius pápát március 12-én, vasárnap koronázzák meg. A pápa koronázásával kapcsolatos ünnepségeket a helyszínéről közvetíti a magyar rádió is.

A pápa koronázása nem a Szent Pé- #er-bazilikában megy majd végbe, hanem azon a loggián, amelyről a pápa az áldást szokta osztani s így a szertartás a közönség szeme előtt folyik le, amely a székesegyház előtti téren helyezkedhetik el. Ezzel felújítják az ősi hagyományos szokást, amely lehetővé teszi, hogy úgy az olasz, mint a külföldi hívek tízezrei vegyenek részt a szertartáson, míg a bazilikában csak 50.000 ember számára volna hely. A koronázási szertartás tehát a szokottnál fényesebb keretek között zajük le. Ezt az erkélyt, amelyen a koronázás történik, Bramante egyenesen ilyen célra tervezte.

XII. Pius pápa ma délelőtt az állam- titkári dolgozószobájában dolgozott, csak a jövő hót keddjén költözködik ki. Ma több bíborost fogadott, közöttük Quebec és Sevilla érsekét. Holnap és hétfőn magánlakosztályában fogadja az apostoli kamara prelátustagjait és a szalé- ziánus Don Bosco szerzet atyáit. Kedden már megkezdődnek a szabályos kihallgatások.

Az új pópa sürgönyválasza a kormányzónak

Magyarország főméltóságú kormányzójának XII. Pius pápához intézett üdvözlőtáviratára Őszentsége a következő sürgöny választ küldte:

Őszinte örömünkre szolgált a Főmél- tóságod részéről kifejezett üdvözlet és szerencsekivánat. Igen boldogok vagyunk, hogy viszonozhatjuk ezeket a jókívánságokat Főméltóságod és a kedves magyar nemzet bodogulására, amelyre igen meleg atyai áldásunkat adjuk.

Á kormányzó a főméltóságú asszony szerencsekívánatait fejezte ki a pápának

Horthy Miklós, Magyarország kormányzója XII. Pius pápához egy további sürgönyt intézett az alábbi szöveggel:

XII. Pius pápa Öszentségének, Vati* kánváros.

Kérem Öszentségét, fogadja kegyesen hitvesem legalázatosabb gyermeki sze- rencsckívánatait, akit felette boldoggá tett a Szent Kollégiumnak Magyarországra nézve oly szerencsés döntése Horthy Miklós, a magyar királyság kormányzója.

Csóky István gróf vezeti a pápakoronázásra utazó magyar küldöttséget

XII. Pius pápa március 12-én végbemenő koronázásán Magyarország külön- küldöttséggel fogja magát képviseltetni, amelynek vezetője gróf Csáky István külügyminiszter, tagjai pedig Somssich József gróf nyug. külügyminiszter, Magyarország legelső vatikáni követe, valamint Farkas Ferenc vezérkari ezredes, a Ludovika Akadémia parancsnoka, aki a múlt évi eucharisztikus kongresszus szerSX.OÁii0j(mca. clK- j

2/Y\Aj?'xxX£At 0 Imd&Sj, 0%4fAc AasA+uJj