Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-31 / 74. szám
-------Előfizetés, ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Józset-körút 5, szám Telefon: 144-400 o Telefon: 144 - 400 Kereken visszautasítottuk a szlovák delegáció válaszát, amelyben magyar területre ielentett be igényt A szlovák delegáció kormányától úi utasítást kér A mi szociális szellemünk A tornaijai pártgyűlésről szóló beszámoló olvasásakor megragadja az embert Szent-Ivány József egy-két mondata: „Azt vetik a szemünkre, hogy csak a szegény néposztályokkal foglalkozunk. Ez először is nem áll, viszont természetes, hogy elsősorban ezzel az osztállyal foglalkozunk... Mindig támogatjuk azt a kormányt, amely feladatának tekinti a szegény, elesett magyar néptömegek felemelését”. Való igaz, az anyaországban itt-ott kissé „unják”, hogy a felvidéki magyarság vezérei oly sűrűn hangoztatják a szociális igényeket, a szegény néptömegek felemelésének, megsegítésének szükségességét. Talán különösnek tartják az anyaországban, hogy erélyesen követelik a szociális problémák megoldását azok a felvidéki pártvezérek is, akiktől ezt társadalmi helyzetűiméi fogva legkevésbé várják. Jaross Andor, Révay István gróf, Szent-Ivány József, Szilassy Béla dr. és a többi földbirtokos a legerélyesebben követeli a szociális problémák megoldását, holott ezeknek a pártvezéreknek a régi magyar felfogás szerint a feudális táborban volna a helyük. Arra volt példa a múltban, hogy a külpolitikát a feudális érdekek szolgálatába állították, de arra nem, hogy nagybirtokos követelte volna — mint most történik — a földreform sürgős megvalósítását. Belátjuk, hogy mindez szokatlan az anyaországbeli konzervatív politikusok számára. Belátjuk azt is, hogy az ideológiai távolság nem hidalható át egyik napról a -másikra. Csak azt nem vagyunk hajlandók belátni, hogy a felfogás különbözőségében mi vagyunk a hibásak és hogy nekünk kell megtenni visszafelé az egész utat a gondolkodás- mód kiegyenlítéséig. Azelőtt is, amikor még útlevéllel voltunk kénytelenek az anyaországba utazni, sokszor értelmetlenül álltunk bizonyos jelenségek előtt. Sokszor az volt az érzésürik, hogy minden bölcs fegyelmezettség, kitartó erély és okos politikai vonalvezetés ellenére, amely- lyel a csonkaország a maga nehéz életét a reménylett sorsfordulat felé vezette, bizonyos merevség tartotta fogva az ország közvéleményét. Sokszor éreztük magunkat úgy, ha vendégekként időztünk a megmaradt hazában, mintha régi udvarházban volnánk, amelyet elkerítettek a múlt számára és ahol csak arra vigyáztak, hogy a kerítés megóvja a régi kert megmaradt virágait. Mi pedig kint élünk az életben, a nagyvilág viharában, védelem nélkül, a magunk erejére, a magunk életképességére utalva. Életképességünk első, eleven terméke volt a szociális gondolkodás. Hogy jobban megértsék anyaországbeli testvéreink, akikkel össze kell és akikkel boldogan össze akarunk melegedni: a szegény ember gondolkodása. Értsék meg: mi egyszerűen elszegényedtünk, szegény emberekké váltunk az idegen uralomban. Még akkor is, ha némelyiknek közülünk maradt is egy kis vagyonkája, akkor is, ha az idegen ország munkástörvényei megóvtak bennünket, másodrangúakat is az éhenhalástól. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A magyar és szlovák delegációk ma délután öt órakor, Vörnle János rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter elnöklete alatt ülést tartottak. A szlovák delePozsony, március 30. A szlovák miniszterek sorozatos rádiószózatot intéznek a szlovák nemzethez. Csütörtökön este Tiso miniszterelnök beszélt, pénteken Tuka miniszterelnökhelyettes, szombaton Dur- csánszky külügyminiszter, vasárnap pedig Mach Sándor mond beszédet. Szlovákiában kormányrendelet jelent meg, amely lehetetlenné teszi, hogy az adósok fizetési kötelezettségük teljesítése nélkül elutazhassanak. A rendelet kimondja, hogy a bíróság a fizetési meghagyás elrendelésével egyidejűleg foglalást rendelhet el olyan adósok ellen, akikről feltételezhető, hogy kivándorlási tervekkel foglalkoznak. A szlovák pénzügyminisztérium felhívta azokat a nyugdíjasokat, akik eddig Csehvagy Morvaországból kapták nyugdijukat, hogy okmányaikkal jelentkezzenek a poEgyszerűen azért voltunk szegények, mert másodrangúak voltunk. A magyarság nagyrésze valóságosan elveszítette vagyonát, egzisztenciáját, társadalmi állását, éppen a magyarsága miatt. Aki maga nem ment tönkre, annak testvére veszítette el mindenét, aki megmaradt állásában, annak legjobb barátját tették ki fillér nyugdíj nélkül, aki maga nem került börtönbe, annak rokonát ítélték el hosszú évekre, csak azért, mert magyar volt. A mi szocializmusunktól nem kell félteni a magyarságot, a mi szocializmusunk egyenlő a magyarsággal. Húsz év alatt a legvalóságosabb élet tanított meg rá,, hogy testvérünk, rokonunk, barátunk a nincstelen, tönkrement magyar és ha mi magunk nem is mentünk tönkre, folyton éreztük, hogy holnap miránk is . sor kerülhet. Egymás között mi felvidékiek megmaradunk örök bajtársaknak, mint az egykori frontharcosok és ezt a bajtársiasságot akarjuk gáció a magyar kormánynak folyó hó 28-án átadott javaslatára válaszképpen magyar területre jelentett be igényt, amit a magyar delegáció kereken visszautasított. A szlovák delegáció kormányától új utasítást kér. zsonyi pénzügyminisztériumban. A nyugdíjasoknak ki kell mutatniok, hogy a jelenlegi szlovák területen születtek, vagy itt van illetőségük. Ezek a nyugdíjasok a legrövidebb időn belül megkapják illetményeiket. A rendelkezés nyugtalanságot keltett azok között a nyugdíjasok között, akik a jelenlegi Szlovákiában születtek ugyan, de a visszacsatolt területen van illetőségük, vagy pedig nem a jelenlegi Szlovákiában születtek, de állandóan itt élnek. A szlovák kormány rendeletet adott ki, amelynek értelmében az önálló Szlovákia területén csak azok az ügyvédek folytathatnak gyakorlatot, akik, illetve akiknek apjuk 1918 október 30-án Szlovákia mai területéhez tartozó városban vagy községben bírt illetőséggel. A szlov' kormánynak ez a renidelete kiterjeszteni valamennyi anyaországbeli magyar testvérünkre. Először is a visszatérés öröme, a szegény ember fokozottabb, mélyebb testvéri szeretete diktálja ezt az igyekvésünket. De diktálja az óvatosság, az aggódás és — mondjuk ki — a félelem! Húsz év alatt, amíg kint álltunk az élet viharában, a magunk bőrén éreztük a magyarság elleni mindenfajta veszedelmet, e veszedelmek tettek bennünket aggódókká és előrelátókká. Az előrelátás okozza a félelmünket, amely nem tűnik el a hazatérés első boldog óráiban, annál kevésbé, mert tudjuk, hogy odakint ma is cudar világ van. És mi átéltük a cudar világot, tudjuk, mit jelent az. Ám mondják ránk, hogy leforrázott farkasok vagyunk, azért félünk a forró víztől. De ma nemcsak egy farkast fenyeget a forró víz veszedelme. Tudjuk, hogy nem maradtak meg mindannyian a bekerített kert mentalitásában, akik a régi határokon belül rendkívül visszás helyzetet teremtett és igen sok ügyvéd létalapját veszélyeztette. Főleg a bevándorolt cseh ügyvédeket érintette ez a rendelkezés, de ugyanúgy érintett számos német, magyar és szlovák ügyvédet is. A kormányrendelet ugyanin nem fogadta el a Magyarországhoz visz- szacsatolt községek illetőségét, sem pedig a cseh-morva illetőséget, még akkor sem, ha az érintett ügyvédek jelenleg szlovák állampolgárok. Jellemző a rendelet visz- szásságára, hogy még a pozsonyi ügyvédi kamara alelnöke sem folytathat ennek alapján ügyvédi gyakorlatot, mert illetőségi helye visszacsatolt területen van. Ma az ügyvédek egy küldöttsége jelent meg Fritz igazságügyminisztemél, hogy a rendelet visszásságait feltárja.- Az igazságügyminiszter kijelentette, hogy a kormányrendelet szövegezése téves és módosítani fogják. Letartóztatták a szlovák evangélikus párt vezérét Pozsony, március 30. Az egykori szlovák evangélikus nemzeti párt vezérét, Tóth dr.-t váratlanul letartóztatták, anélkül, hogy éltek. Tudjuk, hogy a szellem, amelyet mi felvidékinek neveztünk el, bőven megtalálható az anyaországban is, de nem abban a széles, egész terjedelemben, mint a megpróbált Felvidéken. Még ha a tapasztalat jobb tanítómester is, mint az értelem és az érzékenység, a felvidéki szellem boldogan ölelkezik azzal a szellemmel, amely az anyaországban termelődött ki egyforma minőségben és hőmérsék’etben. Csak nem egyforma mennyiségben. A szellem mennyiségét, mechanikai készségét, cselekvési vágyát tartják túlsóknak azok, akik — mint Szent-Ivány mondja — azt vetik szemünkre, hogy csak a szegény néposztályokkal foglalkozunk. Az igazság az, hogy magunkkal foglalkozunk. Akár felvidéki, akár anya- országbeli magyarok: magunkkal! Mi szegények vagyunk és talán az egyetlen bűnünk, hogy az anyaországbeli testvéreinket sem tartjuk gazdagabbaknak. A szlovák miniszterek sorozatos rádióbeszédei
