Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-25 / 70. szám
24 TEWiDEta 1939 MÁRCIUS 25. SZOMBAT egy hidrogén- és három oxigénatomot tartalmaz (HNO3). Benne a levegő oxigénje és nitrogénje békésen fér meg a víz alkatrészeivel. A levegő és a víz minden élőlénynek egyaránt jóbarátja. A salétromsav, amelyet ez ártatlan anyagokból az emberi leleményesség elővarázsolt, már korántsem ilyen békés anyag. Súlyosan maró hatása kíméletlenül megtámad minden élőt. De nem is azért állítják elő millió és millió tonna mennyiségben, hogy közvetlenül használják föl. A salétromsav nem végállomás. Csak igen fontos gócpont: a továbbfolyó termelés itt elágazik. Két fővonal vezet ki belőle. Az egyik a, béke világába visz, nyomában új sarjadzásnak indulnak a növények, gazdagabbá válik a termés, boldogság és jólét fakad az emberiségre. A másik vonal a háború borzalmaiba vezet. Ezen az úton a pezsgő növényi életet gránáttölcsérek pusztasága váltja föl, a napsugarat lőporfüst homályosítja el és ugyanaz az anyag, amely a másik vonalon nagy adakozásokra volt képes, emitt csak pusztulást és enyészetet hagy maga után. Ki ne keresné az ilyen mindenható ve- gyiilet kegyeit? Ki ne nyújtaná ki a ekzét utána? Levegő, víz és energia van mindenütt. A salétromsav tehát senki számára sem elérhetetlen. És akiben van élniaka- rás, az meg is teremti magának. (Folyt, köv.) ■— ... A PESTI HIDAK REGÉNYE Amikor az anarchisták fel akarták robbantani a Margit-hidat — Csipcsala, a Turul-madár első lovasa — Kossuth Ferenc mint az Erzsébet-híd titkos tanácsosa — Konfliskocsisok és szabadnapos bakák szövetsége a hídpénz ellen A pest—budai hidak felett éjszakánként, amikor elcsendesedik a forgalom, talán ott lebeg egy szellem. Néhai való Nagy Kovács Ferenc uram, az egykori dunai hajóhíd utolsó gondnokának szelleme. Vissza-visszajár megnézni, miféle ördöngős szerszámok, hatalmas vasszörnyetegek, kőmonstrumok segítségével vertek pallót mostanában Pest és" Buda közé, amelynek olyan sokáig elég volt az a hidacska ott a Kishíd-utca tájékán. A kit testvérváros egyetlen hajóhídja helyett azóta már hét híd íveli át a Dunát és ráadásul még kettőt terveznek, egyet az Árpád-utca irányában, a másikat Óbudára. Mert amióta Nagy Kovács Ferenc uram utolsó feljegyzését bevezette a hajóhíd' naplójába, sok minden megváltozott a ng^tbudai Dunapart tájékán. Büszke pa- lotasorok szegélyezik a két partot, nép- tömeg hullámzik a hidakon, motorok, autók serege dübörög a Duna fölött és még újabb hidakra van szükség, hogy zökkenő nélkül bonyolíthassák le a milliós város forgalmát. A pesti hídpajta Száz éve sincs még, hogy az első állandó hidat megépítették Pest és Buda között. Először az úgynevezett Nagyhíd kötötte össze a két várost. Bárkákra épített hajóhíd volt, a Nagyhíd-utca, a mai Deák Ferenc-utca tájékán állt. Később áthelyezték, „modernizálták”, a mai Tűit István-utca tájékán állították fel, innen vezetett a Vár aljáig. A Türr István-ut- cát Kishíd-utcának nevezték, az új hajolnának is Kishíd volt a neve. A híd közepén két őr állt, kémleltek a Dunát és ha hajó közeledett, jelt adtak a gondnoknak, aki intézkedett, hogy húzzák szét a hidat és a hajó áthaladt a rés között. Kora tavasztól kora télig így folyt a közlekedés Buda és Pest között. Mikor megindult a jégzajlás, szétszedték a hidat, partravontatták a bárkákat és a pallót társzekereken a mai Ferencz József-tér környékén álló hivatalos épületbe, az úgynevezett hidpajtába szállították. Ott aludta a hid téli álmát. A két város lakossága pedig azalatt úgy közlekedett a partok között, ahogy tudott. Lélekvesztő- vel, életveszély között, vagy a befagyott Duna jégpáncélján át. így tartott tavaszig, amikor azután megint hidat vertek. Nagy Kovács Ferenc, a Kishíd utolsó gondnoka nagyon ügyelt, hogy minden rendben legyen a hídon, gondot fordított a „külcsinra” is. A híd egyik ékessége Nepomuki Szent János szobra volt, amelynek tövében éjszakai mécses pislogott. Ennek a szobor nak a történetéről sokat beszéltek. Mikor a hajóhidat végképpen lebontották, a szobor a vízivárosi plébániára került, onnan pedig egy dunai uszályra. Ez az uszály pár hónap múlva Csepel szigeténél elsüllyedt és elpusztult a szobor. Öngyilkosság a lánchidi oroszlánok miatt A hajóhíd sorsát Széchenyi István reformkorszaka pecsételte meg. Széchenyi István vetette föl először a gondolatot, hogy állandó kőhidat kell építeni Pest cs Buda között, Pártfogója is, ellenzéke is akadt a hídépítésnek. Az anekdota szerint, amikor Széchenyi egy ülésen nagyban fejtegette az állandó híd fontosságát, egy maradi öregúr legyintett a kezével és közbeszólt: — Ugyan minek már arra a rövid időre... Ezt az egyetlen érvet tudta szembeállítani a hídépítéssel a maradi politikus. Igaz, hogy akkor nyolcvanöt esztendős volt az öregúr. A Lánchíd végül mégis csak fölépült. Részvénytársaság alakult az építkezésre és az 1840-ben kelt XXXIX. törvénycikk biztosította a részvénytársaságnak a szabadalmat, hogy a megnyitástól számított nyolcvanhét éven belül a hídtól jobbra- balra egy-egy mérföldnyi távolságig újabb híd nem épülhet. Tíz esztendeig tartott a Lánchíd építése, Tierney Clark Vilmos angol mérnök tervezte, az építés munkáját a testvére, Clark Ádám vezette. 1848- ban fejezték be a híd építését és a következő évben, nov. 20-án adták át a forgalomnak. 31 év múlva, 1870-ben az állam tizennégy millióért megvásárolta a hidat és megváltotta a részvénytársaság szabadalmát is, úgy hogy épülhetett már új híd is a Lánchíd táján. Amíg azonban idáig eljutottunk, sok érdekes dolog történt a Lánchíd körül. Először is Alnoch osztrák ezredes fel akarta robbantani. Azután a pesti humor kikezde a Lánchidat. Egyszerre csak felfedezték a pestiek, hogy a Lánchíd két oroszlánjának nincsen nyelve. Az élclapok egyébről sem írtak, csak erről, tréfás versek, gúnydalok születtek, állítólag tudós bizottságok tanulmányozták a dolgot és híre járt, hogy az oroszlánok alkotója, egy kőfaragómester bánatában és szégyell-'ben a Láncliídról a Dunába vetette magát. A budapesti tantusz őse Mi igaz ebből, mi nem, azt ma már nem lehet megállapítani. Történtek azonban olyan dolgok a Lánchíd körül, amelyekről a szemtanukortársak és írások tanúskodnak. Ilyen volt például a hídpénz körül folyó háborúság.Az utasok eleinte egy-egy krajcárt, később két-két fillért fizettek, ha Pestről Budára, vagy Budáról Pestre jöttek. Utóbb megváltozott a fizetés rendje. Csak egyszer kellett fizetni, egyszerre négy fillért Pestről Budára. Visszafelé, Budáról Pestre nem kellett fizetni. A kincstárt az az elgondolás vezette, hogy aki Pestről átmegy Budára, egyszer úgyis csak visszajön. Itt osztogatták a budapesti tantusz ősét, a hídbárcát. Kétpengős nagyságú olé hl emez volt ez. A pesti hídfőnél váltotta meg az utas, átballagott vele a hídon és a budai hídfőnél dobta be a gyüjtőperselybe. Megtörtént, néha-néha, hogy valaki kiejtette kezéből és begurult a vízbe. Az utas ilyenkor kénytelen volt visszafordulni és új tantuszt váltani a nesti hídfőnél, mert különben nem engedték a partralépni Budán és a budai hídfőnél nem árusítottak tantuszt. Sok panaszkodás után megreformálták a híöpénzszedést. Azontúl is a pesti olda- 'on kellett megváltani a hídjegyet, de két ’énsssel arrébb állt a persely es ember és elfedte. Budapesten sok a „bliccelő”, vígan folyt a bliccelés a hídpénz körül is. Gyakran előfordult, hogy az átkelésnél kikerülték a perselyes embert és a megmaradt tantuszt féláron eladták, A kincstár feljelentést tett a rendőrségen, sokáig folyt a nyomozás, a tetteseket azonban nem sikerült fülönfogni. A hid kezelőeége azután úgy segített a bajon, hogy többféle hídpénzt készíttetett, volt kerek, háromszögű és szögletes, sima és lyukasztott. Naponta változott a rend, mindennap más-másfajta jegyet adtak ki, a bliccelők nem tudhatták, hogy aznap milyen jegy kerül sorra és így megszűnt ez a visszaélés. Még cifrább volt a konfliskocsisok esete. Az egyfogatú kocsi 12 krajcár hídpénzt fizetett, a kitfogatúnak 20 krajcár volt a taksája. A konflisok szerették volna megtakarítani ezt a pénzt és kitaláltak egy nagyszerű fogást: szövetkeztek a szabadnapos bakákkal. Katonáknak ugyanis nem kellett hídpénzt fizetni. Va~ sárnaponkint mindig szabadnapos bakák sétálgattak a Lánchíd tájékán, a kocsisok szót értettek velük, a bakák betelepedtek a kocsiba és a kocsis vidám ostorpsfto- gással hajtott át a hídon, rá se nézetű a vámszedőre. A budai oldalon azután egy- egy rövid szivarral gazdagabban szálltak ki a konflisból a bakák és mivel Budán nem kellett hídpénzt fizetni, gyalogszerrel ingyen visszasétáltak a pesti oldalra. Kerek negyedszázad telt el, amíg az öreg Lánchíd szomszédot kapott, 1875- ben nyílt meg a Margit-híd. Három esztendő alatt épült tízmilliós költséggel, egy francia cég terve szerint. Eredetileg csak Pestet és Budát kötötte össze a Margit-híd, csak újabb negyedszázad múlva, 1901-ben építették hozzá a szárnyat, amely a Margitszigetre vezetett, addig csak hajón vagy csónakon lehetett megközelíteni a szigetet. A Margit-híd a rendőri krónikában is szerepel. A kilencvenes években, amikor anarchista mozgalmak hulláma vert végig Európán, a budapesti rendőrség is nyomozott anarchisták után. Akkoriban ugrattak szét nálunk is egy anarchista páholyt és razziát tartottak a Rana Rossa-kocs- mában, ahol olasz anarchista munkások gyülekeztek. A rendőrség Clyan értesülést szerzett, hogy egy anarchista csoport fel akarja robbantani a Margit-hidat. Szigorú rendőri intézkedésekkel tisztogatták meg Budapestet az anarchista- gyanús elemektől. Az anarchista ügyek nyomozását szigorúan bizalmas ügyként kezelték, a róluk készült aktákat ládákba csomagolva gondosan őrizték a főkapitányság egyik irattárában. Ma már nem lehet pontosan megállapítani, hogy állt a merépylet terve, mert a kommün után a román megszálló csapatok a főkapitányságon is „fekviráltak” és — nem tudni miért — ezeket az iratokat magukkal vitték. Az öngyilkosok hídja A Margit-híd után vasúti híd következett, a lágymányosi bid, amely Fekete- házy János állami főmérnök terve szerint készült. Ezt követte a Millenium esztendejében a Ferenc József-híd, ugyancsak Feketeházi tervének felhasználásával, ötmillió koronába került. Két évig tartott az építése, 1896 október 4-én adták át a forgalomnak. A magyar ipar egyik büszkesége volt akkor ez a hid. Magyar mérnökök tervezték, magy ar vasgyárakban készült vasból állították össze szerkezetét az államvasutak gépgyárában. Nagy ünnepséggel nyitották meg. Ferenc József is megjelent az ünnepségen, get. A pesti hídfő elején, a déli olda- get. A pesti hídfő legelején, a déli oldalon ma is látható az I. F. J. monogrammal ellátott ezüstszög, amelyet üvegfal takar. A Ferenc József-híd is rövidesen bevonult a rendőri krónikába és azóta is állandóan szerepel benne az öngyilkosságok miatt. Röviddel a háború előtt történt a hídon az első szerencsétlen eset. Csipcsala János, egy fiatal úszó és birkózó szerződést kötött egy filmvállalattal, hogy felmászik a Ferenc József-hid Turul-madarára, onnan fejest ugrik a Dunába és, a vállalat ezt filmre veszi. Csipcsala felmászott a Turul-madárra, a menyasszonya a hídról nézte. A fihn- felvevőgép pergett, a fiatalember leugrott, de olyan szerencsétlenül vágódott a Duna vizére, hogy belehalt sérüléseibe. Ez a szerencsétlenség valósággal iskolát teremtett az öngyil'kosjelöltek között. Azóta évről-évre tucatjával másznak fel az öngyilkosjelöltek a Turul-madárra, de érdekes, hogy alig akad olyan, aki vallóban leugrott volna. A legtöbb megijedt a szédítő magasban és a Turul-madár vasszerkezetébe kapaszkodva várta meg, amíg a tűzoltók felmásztak érte és lehozták. A Turul-madár lovagjainak száma any- nyira elszaporodott, hogy nemrégiben a rendőrség és az állami hidak igazgatóságának tárgyalásai alapján szögesdrótkerítést húztak a Turul-madár köré. A turulos lovagok azóta csak a szögesdrótig jutnak, ahonnan könnyebben hozhatják le őket. Kossuth Ferenc és a híd A Ferenc József-híddal csaknem egy- időben készült el az újpesti összekötő vasúti híd. A város legfiatalabb hídja pedig az Erzsébet-híd. Ez hat esztendeig épült. 1903 október 4-én adták át a forgalomnak. Több, mint tizenegymillió koronába került, a merész, gyönyörű ívelésű híd vasszerkezetének súlya több mint százezer méter mázsa. Az Erzsébet-híd építése körül sok baj és bonyodalom volt. A budai .hídfőnél, valószínűen a bujikáló melegvízfwrrások miatt állandóan süllyedt az alapépítmény. A legkiválóbb szakértők tanakodtak körülötte, azt mondják, Kossuth Ferencitől is tanácsot kértek. Kossuth Lajos ífa ugyanis nemcsak politikus volt, hanem kiváló vasút- és hídmétnök. A benfente- sek mesélik, hogy Kossuth Ferenc, mint „titkos tanácsadó” szerepelt az Erzsébet- hídnál, amely végül mégis csak megépült a magyar munka dicsőségére. Az Erzsébet-híddal jóidőre befejeződött a pesti hidak szaporodása. Sokáig elég is volt Budapestnek ez a hat híd. A forgalom miatt nem volt panasz, legföljebb a híd és Nagy Kovács Ferenc uram szelleme egy szép napon majd észreveszi, hogy furfangos masinákkal megint újabb pallót ver- dés okozott gondot a hidak kezelőinek. Nemrégiben kiszélesítették a Margit- hidat, azután megépült a Horthy Miklós- híd és Nagy Kovács uram szelleme e.gy szép napon majd észreveszi, hogy furfangos masinákkal megint újabb pallót vernek Pest-Buda között, talán Óbuda, talán az Árpád-utca táján.-- i ——c— Egy régi felvidéki földrengés epizódjai Nyolcvan esztendővel ezelőtt, 1858 ja■* nuár derekán hatalmas földrengés riasztotta meg a Felvidéket, amely a Vág völgyében végig nagy pusztítást okozott és igen nagy riadalmat keltett. Zsolnán például sok ház omlott össze, két utcát hónapokon át el kellett zárni a forgalomtól és még március havában is repedeztek meg épületek. A kár ebben az egy városban meghaladta a százezer forintot. Mint a geológusok megállapították, a rengés közép- ponja a Sztrecsnótól Znióváraljáig húzódó hegyláncolat volt, innen terjedtek sugár- szerűen a rengési hullámok végig az egész Felvidéken. Természetesen a lakosság körében szörnyű félelmet okozott a megdöbbentő természeti esemény. Heteken át azzal riasztgatták egymást az emberek, hogy a vidék elsüllyed, A Teplicska fölötti Sztrány hegyen a márciusi enyhébb idő beálltával füstöt és gőzölgést lehetett látni, mire úgy hitték, hogy vulkán tört ki. Sokán azt lúrcsztelték, hogy a kormány megveszi a veszélyeztetett területen a telkeket és a lakosságot biztos helyre telepíti. A földrengést több jóízű történet tetto emlékezetessé. Egy vágvölgyi férj azt hívén, hogy elkövetkezett az utolsó ítélet napja, amikor az embernek számot kell adnia jó és rossz cselekedetei felől, elrohant 2Jf évvel előbb elhagyott feleségéhez és újból egybekelt vele. Különös volt a túróemegyei B.... község gazdájának esete. A jó ember alaposan felöntött a garatra az emlékezetes január 15-én, amiért felesége szemrehányásokkal fogadta. A férfi erre ütlegelni kezdte az asszonyt és annak a jajgatására egyszerre csak megrendült a föld. Az ördögszesz egyszerre elpárolgott emberünkből, földre ros- kadt és kesét égnek emelte, úgy kérte Isten segítségét az ördög ellen, aki most megkísérti. Az asszony is halálosan remegett ugyan, de nem lett volna nő, ha ki nem használja a felsőbb beavatkozást, Nosza megígértette férjével, hogy nem fog többé részegeskedni és nem fogja őt verni, (v. z.) Felelős szerkesztő: POGÁNY BÉLA Felelős kiadó: NEDECZKY LÁSZLÓ STÁDIUM SAJTÓVÁLLALAT RT., BUDAPEST, Vili, RÖKK SZILÁRD-UTCA L — FELELŐS: GYŐRY ALADÁR IGAZGATÓ Anarchisták Budapesten
