Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-28 / 71. szám

Ara: 10 fillér

it évfolyam 71. szám. Budapest, 1939 március 28. Kedd

Előfizetés, ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér.

Tunisz,

Dzsibuti, Szuez

(sp) — Erejének és elhatározottságának teljében a Duce vasárnap elmondotta Európaszerte lázasan várt beszédét, amelyben hármat szögezett le. Először az olasz nép erejéről, harci készségéről és a fasizmus törhetetlenül előretörő szelleméről nyilatkozott, másodszor hitvallást tett a Berlin—római tengely mellett, harmadszor konkrét formában újra leszögezte Olaszország ismert gyarmati követeléseit. Londonban és Párizsban aggódva várták a nyilatkozatot, de Mussolini virtuóz diplomáciai művészetével ismét elérte, hogy a beszéd nem ejtett oly gyógyíthatatlan sebeket, mint ejthetett volna, ha erőszakosabban fogalmazzák meg. Párizsban szinte föllélegeztek, holott a Duce mindent bejelentett, amit kívánt. Hosszabb idő óta diplomáciai közhelynek számít az a feltevés, hogy a nagy német középeurópai térhódítás után a bungeiyhat&imak közű! most újra Olaszország van soron, hogy érvényesítse kívánságait és az általános feltevés szerint az olasz előtörés veszedelmesebb jellegű, mint a német, mert inig a birodalom Középeurópában nem sért közvetlen nagyhatalmi érdekeket, Mussolini minden egyes lépése a leg- vitálisabb angol és francia érdekekbe Ütközik. S annak ellenére, hogy így Van, nagyon is elképzelhető, hogy az olasz kívánságok teljesítése ugyanolyan könnyen, sőt könnyebben és teljesebb megegyezéssel valósítható meg, mint a németek követelései.

Alapjában nem sok az, amit Róma kíván. Első kívánsága Tuniszra vonatkozik. El akarja érni, hogy a Szicíliával szemben fekvő földterületen olasz befolyás érvényesüljön, mint a tartományt az ősi olasz bevándorlás és kul- túrépítés révén megilleti. Virginio Gayda, az olaszok nagy politikai írója, a közelmúltban külön könyvet szentelt az olasz—francia ellentétnek (a mű magyarul is megjelent), s behatóan elemzi a tuniszi helyzetet is. A francia statisztikákkal ellentétben megállapítja, hogy a 125.000 négyzetkilométeres és 2.7 millió lakosságú Tuniszban 130.000 olasz és 100.000 francia él, de az utóbbiak többnyire naturalizált idegenek, zsidók, levantebeliek és sok közöttük az elfranciásított olasz is. Ha a bevándorlás Olaszországból ugyanolyan szabad volna, mint Franciaországból, az olaszok villámgyorsan kolonizálnák a gyarmatot, amelynek egészséges és megművelhető földjén akár még négyöt millió szorgalmas és igénytelen olasz megélhetne, míg a franciák nem megművelni és kiépíteni jönnek a földet, hanem kizsákmányolni. A francia gyarmatbirodalomban jelentéktelen apróság Tunisz, amire Franciaországnak nincs lényeges szüksége, olasz szempontból viszont hallatlan érték, a nemzet emberfeleslegét egészségesen és megkönnyítőén levezető szelep, életérdek és nélkülözhetetlen kenyéradó. Itália még azt sem akarja, hogy Franciaország azonnal olasz fennhatóság alá helyezze a területet. Kívánsága mindössze az, hogy adja vissza Tunisznak azokat az autonóm jogokat, amelyeket az 1881-i puccsszerű birtokbavétel után

POLITIKAI NAPILAP

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Jőzset-körút 5. szám Telefon: 144-400 o Telefon: 144-400

A magyar-szlovák bizottság hétfőn formális ülést tartott

és kedden megkezdi az érdemleges

tárgyalást

Szlovák repülők támadása magyar nyilt városok és falvak ellen — A magyar légierők iölényessen visszaverték a támadást és 28 szlovák repülőgépet elpusztítottak — Megtorlásul bombáztuk az sgfói repülőteret A honvédség zavartalanul tartsa az Ung

kába vett pontokat

A szlovák delegáció a legutóbbi fegyveres incidens kapcsán a tárgyalások fel- vételére hétfőn délelőtt Budapestre érkezett és már a hétfői napon megkezdte tanácskozását a magyar delegációval. Hét- főn délután a külügyminisztérium nagy tanácskozótermében gyűlt össze a két bizottság, amelynek vezetője a szlovákok részéről Zvrskovac külügyi államtitkár, magyar részről pedig V ö rn 1 e János rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a külügyminiszter meghatalmazott helyettese. A hétfő délutáni első tanácskozás csupán formális volt.

A magyar és szlovák bizottság holnap, kedden délelőtt kezdi meg az érdemleges tárgyalásokat, amelyek várhatóan néhány napot igénybe vesznek és remélhetően mindkét fél részéről teljes megegyezéssel végződnek.

A magyar kormány kezdettől fogva a történelmi álláspontot képviselte, amely nem ismeri a Szlovenszkó és Kárpátalja között a formális államhatárt, mely ilyen a múltban sohasem volt megállapítva. Éppen ezért Magyarországnak azungvár — uzsoki vasútvonal biztosítására feltétlenül meg kellett tennie a biztonsági lépéseket,, melyek ma már lezártnak tekinthetők. A két bizottság holnap kezdődő tanácskozásai az ebből eredő összes függő kérdéseket megvitatják.

A szlovák támadás és a magvar megtorlás

A Magyar Távirati Iroda jelenti:

Pénteken a magyar csapatokat megtámadták szlovák reguláris erők földön és levegőben. A magyar csapatok március 23-án hajnal óta elfoglalt állásaikat

megtartották, ezekből egy pillanatra sem mozdultak el. A szlovák repülőgépek Ungvár, Rozsnyó és N a g y b e - r e z n a nyilt városokat bombázták. A magyar repülőgépek hét darab szlovák repülőgépet lelőttek, egyet leszállásra kényország-világ előtt ünnepélyesen megígért, s amelyeket azóta lábbal tipor. Tegye lehetővé, hogy az olaszok szabadon bevándorolhassanak, ingatlant vegyenek, nemzeti és gazdasági jogaikat szabadon gyakorolhassák, résztvegye- nek a tartomány autonóm irányításában. Most mindez tilos, mert Francia- ország az olasz befolyás erősödésétől fél, az olasz népelem ugrásszerű szaporodásától és az autonóm tartományban való döntő szerepétől. Régóta készül a tuniszi szerződés Párizs és Róma között, a franciák évtizedekig elszabotálták az ígért szerződés megkötését, — nos, Itália most azonnalra követeli a tuniszi szabadság és autonómia ügyének rendezését.

A második kívánság: Dzsibuti. Franciaország a Vörös-tenger mellett a szo- máli partokon jelentéktelen, 22.000 négyzetkilométeres, 44.000 lakosú gyarmatocskával rendelkezik, ahol csak 1300 európai él, közöttük 900 ..francia” (naturalizált zsidó, görög,

levantei, indokínai). A gyarmat tropikus homoksivatag, értéktelen, lakhatatlan. Egyetlen jelentősége e forró és fülledt földnek, hogy itt van Dzsibuti kikötője, Abesszínia kapuja, s innen indul ki az értékes abesszín gyarmatba vezető egyetlen vasútvonal. Nos, a vasút francia tulajdon, illetve a négus birtokában lévő részvényeket a franciák 1937-ben birtokukba vették. A franciák ma úgy sáfárkodnak a kezükben lévő hatalommal, hogy lehetetlenné teszik Abesszínia feltárását, kiaknázását és értékesítését. A kikötőben hallatlan béreket és vámokat szednek. A vasút elképzelhetetlenül drága, kis teljesítményű, s a franciák hallani sem akarnak arról, hogy a vasutat az olasz gazdasági érdeknek megfelelően kifejlesszék. E közlekedési és szállítási lehetőségekkel a franciák egyrészt lefölözik az olaszok abesszíniái verejté- kes munkájának eredményét, másrészt olyan méretekre korlátozzák az olasz gyarmatosító munkát, ahogy éppen jónak találják. Mondanunk sem kell, hogy hatalmukhoz jogtalanul jutottak, amennyiben a négus 1937-ben átadta nekik az abesszín államvagyont alkotó részvényeket. Ismét a kizsákmányoló, munkátlan francia kapitalizmus győz itt az olasz munka és kenyérért való küzdelem fölött, a gazdagok helyzeti előnye a szegényeken. Olaszország azt követeli, hogy francia—olasz szerződés szabályozza a dzsibuti-i kérdést is. Jogalapja van ezt követelni, de a franciák egyelőre hajthatatlanok.

A harmadik probléma: Szuez. Virginio Gayda meggyőző erővel festi meg előttünk a csatorna történetét, s azt, miként játszotta ki a ravasz és kétszínű Lesseps Ferdinánd (akit később a Panama-botrány alatt szélhámoskodásai miatt Párizsban el is ítéltek) az olasz Negrellit, a csatorna tulajdonképpeni tervezőjét és a terv pénzelőjét, hogyan semmizték ki Velencét és Triesztet, pedig e városok milliókat adtak a ködösnek látszó terv finanszi-