Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-25 / 70. szám
1939 MÁRCIUS 25. SZOMBAT temhpEKi -Mm&ARHIRME 21 A barokk Kassa Irta: Dr. VÉCSEY ZOLTÁN A 17. század elején Kölnben egy nagyszabású gyűjteményes munka jelent meg, amely Európa városait mutatta be írásban és képben. Ebben a „CivitMes orbis terra, rum” című gyűjteményben találjuk Kassa városának első hiteles látképét, azt a képet, amelyet Van der Rye belga művész rézmetszete után készített Georgius Hufnagel hírneves flamand mester. Az élénk színeikben pompázó festmény homlokzatán ez a felírás hivalkodik: „Cassovia civitas superioris Hungáriáé primaria”: Kassa, Felsőm agyar ország fővárosa. Ha képzeletünkben a két alak mögé állunk — az egyik Bocskay korabeli köznemes, a másik módos kassai polgár —, akik Hufnagel festményén déli irányból nézik a várost, úgy érezzük, hegy a 17. század elejének Kassája valóban megérdemelte ezt a díszítő jelzőt. A reneszánsz humanista szellemisége adta a Cassovia nevet az egykori Kosa úrról elnevezett városnak, ez a szellemiség vezette vissza a város eredetét CasSius római praetorra, akinek természetesen semmi vonatkozása nincs ezzel a vidékkel. A reneszánsz korának Kassája az, amit Hufnagel festményén látunk. Büszke és boldog város. A háttérben, a várost nyugatról környékező dombokon, jól gondozott szőlők díszelegnek, a dombok alatt erős falak közé zártan nyúlnak a magasba Kassa díszes templomai és épületei, a templomokat ragyogó kék bádogtetőzet borítja, a többnyire emeletes házakat vörös cserép, vagy zsindely fedi. A déli kapu előtt látjuk a külvárost a mai Erzsébetváros helyén. Akkoriban ez volt Kassa kertvárosa: gyümölcsfák és más lombos fák között kedves házak sorakoznak sűrűn egymás, mellé. Vidám majorok udvarán juhokra vigyáz gazdájuk: bőség, nyugalom, megelégedettség sugárzik erről a képről, mintha nem lenne gyilkos valóság, hogy — Simplicissimus tudósítása szerint — három mérföldnyire innen cl’li irányban török martalócok száguldoznak, hogy rabságba ragadják a kezükbe kerülő veszendő keresztény lelkeket. A vagyonban dúskáló magyar és protestáns Kassa A 17. század elejének Kassája ez: a protestantizmusnak, a fölkeléseknek s a fölkelő vezéreknek székhelye. Alvinczy Péter Kassája. A város lakossága nemcsak érmésben, hanem nyelvében is teljesen meg- magyaroeodott. A „zord idők”-nek a Felvidéken városfejlesztő hatásuk volt. Az Alföldről menekült értékes városi elemet, a „futott embereket” felvidéki városaink szívesen fogadták falaik közé és Kassán, amelynek falai teljes biztonságot nyújtottak, különösen sokan telepedtek meg Debrecen. Szeged, Várad futott kereskedői közül. A céhek sorjában megmagyarosodnak, a céhkönyveket magyarul vezetik. Az öt- vösaéh 1584-ben készített új pecsétlőjének mezejében magyar viseletű, magyar ábrá- zatú mestert látunk s a pecsétlő készítésének körülményeit magyar nyelven örökíti meg annak nyelén készítője. Erőteljes magyar kereskedőcsaládok fejlődnek ki, köztük Almássy István, Herczeg István országosan ismert nevek és olyan tekintélyük yan, hogy Becsben korlátlan hitelt élveznek. A város egy hatalmas kereskedelmi tárház, a bolthajtásos áruraktárak szűk sikátorokat alkotnak a forgalomra szánt utak között és ezeket éjszakára vasrácsozattal zárják el, a rács előtt pedig alabárdos őrök cirkálnak. A „piaci utca”, amelyet a barokk korában urak utcájának, ma pedig Fő-utcának nevezünk, tele van nagy keres- kedöházakkal, amelyek elé oszlopos előtor- nácokat építenek, ezek nyílt boltok. A kézműipar virágzik, a céhek száma meghaladja a félszázat, a remekbeszabott munkák messze földön kelendők. A város polgárainak száma több mint tízezer. A polgárság anyagi jólétben él, a város gazdagságát mi sem mutatja jobban, mint királyi adójának mértéke. 1630-ban 7000, 1638- ban pedig 10.000 forint évi adót fizet és az adó nagyságában csupán Pozsony és Sopron múlja felül, mivel ezek 12.000 forinttal adóznak. 1642-ben a város pénztárában 12.000 forint fekszik aranyban és ezüstben. Az építkezés nagy mértékben folyik,^ a kereskedőcsaládok századokra sízóló házakat építtetnek, világszerte híres templomukat csinosítják, a leégett fa-kampanile: a vörös torony helyébe az eperjesi származású Lindner Márton, Bethlen Gábor építőmestere fölépíti az Orbán-tornyot. Hufnagel György mester festményéről a reneszánsz- kori Kassa polgári jólétének derűlátása árad felénk. A háborúk pusztító hatása Még a század végére sem érünk és már az általános elszegényedés jeleit találjuk. A szakadatlan háborúk elnéptelenítik a környéket. A szűk termés, a dögvéss pusztítja a faltisi népet. Abauj adózó házainak száma 7400-ról 2300-ra szállott le. A kereskedelem megbénul. A városra sok teher nehezedik. A hosszú háborúk, a politikai helyzet bizonytalan volta, a sok ajándékozás, megvendégelés kimeríti anyagi forrásait. Német katonaságot szállásolnak be Kassára, a város hiába tiltakozik a praesi- dium ellen, amelyet törvényeink értelmében csak végveszély esetén szabadna a város falai közé vinni. A katonaság rabolt, pusztított, mintha ellenség lett volna. A város a végkimerülés, a végső romlás szélére jut. 1684-ben a városi tanács nagy keserűséggel, de egyszersmind lelkiismeretes igazsággal írja jegyzőkönyvbe: „Minthogy ezen mi városunk a sok nyomorúság ts kárvallás miatt amnyira jutott, hogy még csak a gyalogoknak és az aprólékos szolgarendeknek nem fizethetünk ... hát az egyházi személyekben és más tiszteknek honnan teljen fizetések? Az sok gazdálkodást teljességgel már nem győzzük. Olyan nagy a szegénység, hogy amikor Buda felszabadulásának ünnepiére a város katonai parancsnoka Te Deumot és lakomát rendel el, a város tanácsa szegénységére hivatkozva, az ebéd megtartását nem vállalja. A megkopott város Ha Van der Rye száz év elteltével, a 18. század elején metszette volna rézbe Kassa klipét, arról nem a derült boldogság sugározna. hanem a megvisel tség, a sok szenvedés rína le. A város külsejében is megkopott. Az 1732-ben Kassán megjelent „Cassovia vetus ac novum” tudós jezsuita szerzője bemutatja a megkopott dómot, de amit a városnak erről az ékességéről mond, az egész városra vonatkozhat: „Hajdani ékességéből, mellyel egykori királyok fejedelmi bőkezűséggel elhalmozták, az elszenvedett sokféle viszontagság miatt helyenként már foszlányok is alig találhatók.” Félezer lakóház helyett már csak háromszáz áll, közülük is félszáz roskadozó állapotban e ugyanannyi romokban hever. A déli kapu előtt eltűntek a kedves majorok. a barátságos kerti házak, a falakon kívül már csak egy rendes épület áll. A dombokon nem látjuk a szépen rendezett szőlőskerteket, nagy részük elhanyagolt, vagy elhagyott. Fáinak gyümölcsét nem a polgárok szedik le, hanem katonák és fegyelmezetlen diákok dézsmálják. A füstölgő romokon bágyadtan táncol a napsugár. Kivándorlás, dögvész pusztítja a megviselt várost A rendiség fegyveres harcainak vége, a béke hosszéi évei következnek. A katolikus restauráció teljes erejében érvényesül, Kassán is egyre erősödik különösen a kál- vir istákra irányuló nyomás, akik amúgyis es \ fél évszázad óta megtűrtek itt. Már pe/:g éppen ez a tősgyökeres magyar ré- tef az, amely az elmúlt évszázadban a város kereskedelmi és ipari életében vezető szerepet játszott. Varadi Pál szenátor uram 1636-ban a tanács ülésén büszkén vetette fel a kérdést: „Tudják-e lágy elmetek, hogy az ittvaló elemek majd mind alföldiek és kálvinisták?” Ennek a magyar és kálvinista elemnek most távoznia kell, önérzete nem bírja a folytonos megaláztatást, hiszen a otihek feje csak katolikus lehet, a városi tanács pedig elrendeli, hogy az úrnapi körmeneten minden polgárnak részt kell vennie, A város lakosságát egyébként is megtizedeli a háború nyomában fellépő dögvész. A ragály tömegével szedi az áldozatokat. 1709-ben a mirigy- halál elől az erdőbe menekül a lakosság, 1710 nyári hónapjaiban olyan nagymértékű a ragályozás, hogy naponként húsznál többen halnak meg pestisben. Bethlen Gábor korában 12.000 lakosa volt a városnak, egy század múltán a város összes lakossága a felét sem teszi ki ennek. 5130 lelket írnak össze, ebből 4300 a katolikus, 600 az evangélikus és 230 a kálvinista. A kereskedelem és ipar tönkrement. A félszáznál több céh közül már csak 38 űzi a mesterséglét, de munkájuk csak árnyéka a híres régi kézműiparnak, az országszerte híres ötvösség odáig jutott, hogy a tanácsnak egy nagyobbszabású ötvösmű elkészítése céljából már idegen ország ötvöa'hea kell fordulnia, mert Kassán nem igen akad ötvös, aki a munkát el tudná végezni. Az áruraktárak kiürültek, a több mint száz kereskedőcég jórésze elpusztult. 1762-ben csupán 82 kereskedőt találunk Kassán, ezek is csupán a városból és közvetlen környékéből élnek. Vége van a közélet vagyont és szabad szellemi fejlődést biztosító önkormányzatának. Rendeletekkel kormányozzák a várost és ezekne£ nagy része elviselhetetlen anyagi és lelki megterhelést jelent. A szegénység, nyomorúság kirívó. Míg egy századdal előbb a város pénztárában 12.000 forint hever aranyban és ezüstben tartalékképpen, addig 1720ban a város egész polgárságának jövedelme 7272 forint, a bevetett terület a határban 3000 pozsonyi mérőt sem tesz ki, a szőlő pedig csupán másfél száz kapa. Uj telepesek jönnek A 17. század színmagyar élete halálos sebeket kapott. A város környékének elnéptelenedett magyar portáira ekkor költöznek be egyre nagyobb és nagyobb rajokban a szlovákok. Az elpusztult vagy a városból kibonult protestáns magyar elont helyébe pedig Hl. Károly uralkodásától kezdve a nyugati szélekről, Sopronból, Pozsonyból, az örökös tartományokból és messzi német földekről vándorolnak be németajkú jövevények. Ekkor telepszik meg Kassán a Nürnbergböl származó Bászcl.- család, amely a mai Kassának legrégibb patrícius-családja. Nürnbergben híres dísz- mű-, bőr- és különösen vasáru-üzletei voltak a családnak. 1737-ben alapította Molt János Farkas pozsonyi patrícius a piaci utca és Apáca-utca sarkán üzletét és bár ez a név nyomtalanul eltűnt Kassa kereskedelmi életéből, a környék hagyományokat- átadó szlovák köznépe a helyén Hívő üzletet a mai napon is Molya-nak nevezi. A jövevények könnyen jutottak polgárjoghoz! és Kassa hamarosan német Ó3 szlovák elemmel telt meg, bár a magyar élet folytonossága egy pillanatra sem szűnt meg. A kassai jezsuita kollégium munkája A 18. század elejének Kassája a barokk szellemiség fellegvárává alakult. Nyugaton 'Nagyszombat, Erdélyben Kolozsvár és a két végpont között Kassa vált a barokk szellemiség messzire kisugárzó központjává a bennük működő jezsuita kollégiumok révén. Kassán 1640-ben telepedtek meg véglegesen a jezsuiták, tíz év elteltével Báthory Zsófia már templomot építtet a számukra, a felvidéki barokk egyik legszebb műemlékét, ugyanekkor épül Balassa Zsuzsánna nemes adományából a konviktus és megkezdi munkáját a jezsuita nyomda, amely 1710-ben a bártfai nyomda megvásárolt készletével bővül és így a nagyszombati jezsuita nyomda mellett Felsömo,gyarország legjelentősebb nyomtatványkibocsátó műhelye. A barokk az első szellemi mozgalom, amely az iskolából indult ki s szinte kizárólag az iskoláktól nyújtott eszközökkel változtatta meg a nemzet széles rétegeinek gondolkodását. A kassai jezsuita iskola széles területről vonzotta tanítványait, tvröl-évre 300—500 diák látogatta, akiket a jezsuiták teljesen a barokk életideálja szerint faragtak emberré. A kassai polgárság is ebben az iskolában neveltette gyermekeit és így a barokkultúra egyaránt áthatotta a nemességet és a városi polgárságot. Az életideál az erkölcsi harcos, aki legyőzi a világot és örök életet él. Az ifjúság szellemi és lelki életének átalakítása egyaránt történik a tanítási órákon, az iskolai színjátékokon, sűrű lelkigyakorlatokon és az intézeti vallásos társulatokban. Az ifjak vallásos buzgalma aszkézissá hévül, gyakran két-három napot folytonos vallásos elmélkedésben töltenek, az ádventi időszak folyamán naponként 1777 Ave Maria-1 mondanak el, mások az éj nagy részét a földön térdelve, alvás nélkül húzzák ki és hideg télben mezítláb zarándokolnak az Immaculata-szoborhoz, amely a Csermely két ága által képzett sziget csúcspontján áll és a barokk vallásos kultuszának központja. Hideg télen vékony köpenyben órák hosszat térdelnek előtte a diákseregek és felnőttek, olvasójukat morzsolva. Előkelő diákok azt a kiváltságot harcolják ki, hogy ők tisztíthassák meg a szobor előtti térséget a hótól, sártól, piszoktól. Böjttel, ciliciummal sanyargatják testüket Krisztusnak ezek a fiatal harcosai s hősi pátosszal ajánlják föl életüket a Patrona Hungariae-nak, aki a konviktus bejárójának- freskója szerint égszínkék palástja alatt óvja a köréje térdeplő magyarruhás ifjúságot. Az iskolai színjátékok És amíg az ifjúságban a jövő harcosait neveli fel a kollégium, addig az iskolai színjátékok a felnőttek körében is terjesztik a barokk életideált, a szülőközönség; e, a vendégekre, a város egész lakosságára, sőt széles környékre lélekformáló hatással vannak. A színdarabok tárgyát a bibliából, a világtörténelemből vagy hazai történelemből, a vértanuk, hittérítők életéből merítették vagy elvont igazságot, erkölcsi eszméket mutattak be olyan nagy hatással. hegy a közönség megrendültem figyelte az előadásokat, sokan leönnyekre fakadtak éis azzal a föltett szándékkal tértek haza, hogy a hősök életpéldáját követni fogj/ ':. Az iskoladráma eszmei tartalmát a színpad barokk pompá ja még inkább kiemel La és az akadémiai auditóriumban, berendezett nagy színpad pazar díszletei, gazdag ruhatára a hatást az elragadtatásig fokozták. Évenként legalább három alkalommal rendeztek előadást. 1757-től kezdve húsz esztendőn át rendszeresen játszottak magyarnyelvű darabokat is és ezzel a mád erősen németesedő városban nagymértékben terjesztették a magyar nyelvet, a polgárok gyermekei pedig a kollégium falai között olyan serényen tanultak magyarul, hogy sokan, akik a tanév elején még egy szót sem tudtak, az év végién szülönuv k nagy örömet szereztek a magyar nyelvben tett előhaladásukkal. Híres kassai jezsuiták A keresztény hősi életideált és a tekin- télytiszteletet tartalmazó barokk szellemnek leghatékonyabb terjesztői azonban a kassai nyomda nyomtatványai. Sűrűn kerültek ki kisebb nyomtatványok, ennek a korszaknak röpiratai, amelyek minden, bántó él nélkül, egyszerűen a barokk ólct- ideál korszerűségével férkőztek közel a lélekhez. A kassai kollégium jezsuitái kiváló képzettségű tudósok és kitűnő szónokok. bár Mátyás térítői működéee a legjelentékenyebb: tizenkétezer lelket vezet vissza a katolikus hitre. Szerdahelyi Gábor vallási és térítői munliái a müveit körökben épolyan olvasottak, mint Timon Sámuelnek a régi és új Magyarország írott rajza és Kassa történetét tárgyaló munkája. Spangár András adott ki elősző,r magyarul irodalmunk történetét tárgyaló munkát, Kaprinay István pedig a kútfők gyűjtésével a magyar történetírás egyik érdemes megalapítója lett. A kassai jezsuiták nemcsak a lélek és szellem szükségleteinek kielégítésével gondoltak, hanem a lakosság testi jói tévéi, egészségével is törődtek. A kollégium, egyik földszinti saroktermében nagyszerűen fölszerelt gyógyszertárat rendeztek be. „istenszem’\\olt a gyógyszertár cégére
