Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-25 / 70. szám
/ • ' ; I9S9 MÄRCrUS 25. SZOMBAT «FELVIDÉKI •J'VaötoiRHiRiiaE 17 A Ruténföld útja Magyarországtól Magyarországig Irta: Borsody István Érdemes volt megfigyelni, hogy a páriskörnyéki békeszerződések alkotói, a nyugati nagyhatalmak — amelyek pedig nem szívesen látják be a húsz év előtt elkövetett hibákat és tévedéseket — milyen beleegyező nyugalommal fogadták a Ruszinföld visszacsatolásának hírét. Nem tiltakoztak, nem emlegettek igazságtalanságot, vagy erőszakot — ezzel mintha kicsit jóvá akarták volna tenni mulasztásukat, amit Trianonban elkövettek, amikor alapos meggyőződés és igaz meggyőzés nélkül odaítélték a ruszinlakta földet Benes és Masaryk Csehszlovákiájának. Mert a Ruszinföld volt az a része Csehszlovákiának, amely talán a legkevesebb vizsgálat és megkérdezés nélkül került a mesterséges cseh állam keretébe. Érdemes feleleveníteni ezeket a tényeket, mert ezek nemcsak Magyar- ország igényeit támasztják alá, amelyeket e napokban érvényesített, hanem némileg megmagyarázzák azt is: miért vette tudomásul Nyugateurópa a Ruténföld visszacsatolását oly természetes megnyugvással, mintha a történelem igazságtételét látta volna benne saját tévedésével és mulasztásával szemben. A történelem tanú reá, hogy a ruszin nép mindenkor a legnagyobb békességben élt a magyarral: ezt még a magyarországi nemzetiségek közötti ellentétekre szimatoló cseh propaganda is kénytelen volt elismerni, — annál nehezebb volt tehát munkája, amikor a ruszin nép képviselőit akarta megnyerni a Magyarországtól elszakadás és a Csehországhoz csatlakozás gondolatának. Ez nem is sikerült a cseheknek, mert sohasem tudták még az illetékes ruszin népképviselőktől sem az erre vonatkozó meggyőző szabad beleegyezést megszerezni, magáról a ruszin népről nem is szólva... * 1918-ban az önrendelkezési jog hangoztatásának idején megszólaltak az amerikai ruszinok is: Homestead-ben, Pennsylvaniában július 23-án gyűlést tartották, amelyen a következő határozatot hozták: 1. a kárpátaljai ruténség szerezze meg teljes önállóságát. Ha ez nem le- hétséges, akkor 2. a kárpátaljai ruszinok egyesüljenek a Galíciában és Bukovinában élő testvéreikkel. Ha ez sem lenne lehetséges, akkor 3. kapjanak autonómiát. Ennek a határozatnak a szövegéből kitűnik, hogy maguk a ruszinok sem hittek nagyon abban, hogy önállóságra tehessenek szert; komolyan csak az autonómia követelését vették. Az autonómiát pedig nyilván Magyarország keretén belül képzelték él, hiszen Magyar- országon laktak és annak idején még tudomásuk sem volt Masaryk szándékáról, hogy a ruszinokat a tervezett cseh államba kebelezze be. De tisztában volt ezzel Masaryk is, aki nagy lendülettel látott hozzá az amerikai ruszinok megnyeréséhez. Masaryk Filadelfiá- ban megalakította a „Középeurópai Egyesületet”, amelynek ő volt az elnöke: ebbe meghívta az amerikai ruszinokat is. A ruszinokra ez igen nagy hatással volt, mert elsőízben kezelték őket, mint önálló nemzetiséget. Masaryk lépése csehek iránti rokonszenvet keltet az eddig jeltelenül élő amerikai ruszinokban. A cseh politikus csakhamar szert tett az amerikai ruszinok egyik vezérének, Zsatkovicsnak a barátságára, akivel megállapodott abban, hogy milyen feltételek mellett lennének hajlandók a kárpátalji ruszonok Csehországhoz csatlakozni. Ezeket a feltételeket 1918 november 19-én az amerikai ruszinok Scranton-ban tartott második értekezlete elé terjesztették, amikoris a következő határozatot fogadták el: A kárpátalji oroszok, mint a legmesz- szebbmenő autonóm jogokkal felruházott állam csatlakoznak föderativ alapon a demokratikus csehszlovák köztársasághoz, azzal a feltétellel, hogy országukhoz fognak tartozni az összes eredetileg oroszlakta kárpátaljai vármegyék, mégpedig: Szepes, Sáros, Zemplén, Gömör, Borsod, Ung, Ugocsa, Bér eg és Máramaros. Ezt a határozatot az amerikai ruszinok scrantoni gyűlésén a szavazók hatvanhét százaléka megszavazta. Ezzel az amerikai- ruszinok akkori nemzetiségi mozgalma le is zárult és Masaryknak sikerült, ha nemis a túlnyomó, de legalább a jelentős többséget megnyerni a Csehszlovákiához csatlakozás eszméjének. * Természetesen az amerikai ruszinok határozata nem kötelezhette a hazai ru- ténséget. A scrantoni határozathozók nagyrésze nem is ösmerte a hazai állapotokat, sőt maga Zsatkovics ötéves kora óta állandóan Amerikában élt: a határozat létrehívója néhány ruszin in- tellektuel és kárpátaljai zsidó volt. Ezért rpaga Masaryk is kénytelen volt hangoztatni, hogy ez a határozat csak akkor léphet jogerőre, ha társul hozzá a hazai ruszinok egyetértő akarata is. Masaryk most már .arra törekedett, hogy az amerikai határozathozatal minél nagyobb propaganda erőt fejtsen ki az otthon élő ruszinok körében. De így sem volt könnyű munkája ... A hazai ruszinok két nemzeti tanácsot szerveztek 1918 őszén: az egyiket Eperjesen, a másikat Ungvárott. A két nemzeti tanács közt viszont a legélesebb ellentét uralkodott, mert míg az eperjesi tanács a Csehszlovákiához csatlakozás mellé állt, az ungvári tanács a magyar állam keretében akart maradni. Az ungvári nemzeti tanács egyházi autonómiát, valamint szociális, politikai és kulturális reformokat követelt. Az 1918 december 25-én kelt X. számú magyar törvény eleget is tett ezeknek a követeléseknek. A törvény szerint Ugocsa, Máramaros, Bereg és Ung vármegyék „Ruska Krajna” néven autonóm területet képeznek. Ez a terület egyházi, nevelésügyi és műveltségi kérdésekben teljes önkormányzatot élvez. Ezenkívül autonómügyeknek tekinti a közigazgatást és az igazságszolgáltatást is. A magyar állammal közöseknek tekinti a hadügyet, a külügyet, a pénzügyet és általában a gazdasági ügyeket. A törvény elismeri a ruszin nemzetgyűlés törvényhozó jogkörét is. A közigazgatás élén miniszter áll, aki felelős a törvényhozó testületeknek. Az ország élére a magyar törvény kormányzót állított. Az ennek a törvénynek alapján összehívott ruszin nemzet- gyűlés a ruszin kormányzó útján újabb követeléseket támasztott Budapesttel szemben. * Ezeket azonban már nem lehetett tárgyalás alá venni, mert közben kitört a bolsevista forradalom és az új kormány ruszin nemzeti tanácsot nevezett ki, amely azonban nem soká működött. 1918 december 28-án cseh csapatok megszállták Eperjest, 1939 január 13-án pedig Ungvárt is elfoglalták. Közben román csapatok is benyomultak Kárpátaljára, sőt 1919 január 17-én ukrán katonaság érkezett a „szabad önrendelkezés biztosítása” céljából. A románok az ukránokat hamarosan kiszorították, de a néhány nap is elegendő volt ahhoz, hogy az ukrá/nok Huszton nemzeti tanácsot állítsanak föl és Kárpátaljának Ukrajnához való csatolása mellett kardoskodjanak ... Akárcsak húsz évvel később Volosin vezetésével... A románok májusig maradtak Kárpátalján, amikor a csehek nyugati szövetségeseik’ engedelmével megszállták az egész országrészt. Ezzel Kárpátalját ténylegesen e: szakították Magyarországtól. De hátra volt még a lakosság megkérdezése, hogy melyik országban akar élni... Masarykék tovább ügyeskedtek. A Masaryk hatása alatt álló Zsatkovics 1919 február 13-án Amerikából Párisba érkezett. Zsatkovics Ungvárra küldte a csehek mellett állást foglaló scrantoni határozatot, az ungvári ruszin nemzeti tanácsra azonban ez ha- tássai nem volt és kitartott a Magyar- ország mellett maradásnál. Zsatkovics közben Párisban megalakította Beskyd Antallal, a csehbarát epérjesi ruszin nemzeti tanács elnökével és Gardos amerikai ruszinnal az összes kárpátoroszok főbizottságát és Benes révén tárgyalást folytatott 1919 február hó 24-én Plouse-zal és Tardieu-vel, akiktől ígéretet kapott arra, hegy az ötös tanács vizsgálat tárgyává tegye a kárpátoroszok ügyét. Érre Zsatkovics leutazott Kárpátaljára, május 8-án sikerült neki az egymással civakodó ruszin nemzeti tanácsokat Volosin elnökletével közös központi orosz nemzeti tanácsba összehozni és elfogadtatni velük a scrantoni határozatot, amely a Csehországhoz való csatlakozás mellett szólt. * A Volosin elnöklete alatt álló tanács kido’gozta a csatlakozás feltételeit, amelyet május 22-én száztizenkét tagú küldöttség vitt Masarykhoz, azzal a kérelemmel, hogy továbbítsa a béke- konferencia elé. A feltételek közt szerepel első helyen, hogy a rutének a csehszlovák köztársaság keretén bélül független államot alkotnak ... Hogy mi lett ebből a függetlenségből, az kisült az elmúlt húsz év alatt. De maguk Masarykék sem gondolták komolyan ezeket a feltételeket, nekik az volt fontos, hogy a hazai ruténség részéröl is kezükben legyen valami bizonyíték, amely a köztársasághoz való csatlakozás mellett dönthet. De ez a nehezen kicsikart bizonyíték is — akárcsak Amerikában — néhány ruszin intellek- tuel műve volt, akik távolról sem nevezhették magukat a rutén nép képviselőinek. És még ez a néhány intel- lektuel is csak akkor szánta el magát a Csehországhoz való csatlakozásra, amikor Magyarország a forradalom emésztő lángjában égett és az ország tekintélye Kun Béla alatt a Magyarország mellett kitartó ungvári ruszinok szemében is mélyre süllyedt. Ebben a bizonytalan, forrongó állapotban — a négyéves háború után békességre áhí- tozók végül elfogadták a cseheket, akiktől a viszonyok konszolidálását és a nyugalmat várták. Ezek voltak talán a döntés lélektani momentumai, bár nem lebecsülendő az ügyes Zsatkovics szerepe sem ... Az „ügyesség” azután is fontos szerepet játszott Kárpátaljának a cseh köztársasághoz való elcsatolásának utolsó felvonásában is: a béketárgyalások alatt. Benes 1919 május 8-án a külügyminiszterek tanácsának benyújtotta a csehszlovák köztársaság állam- politikai szerkezetére vonatkozó részletes javaslatát: ebben a Kárpátaljának nyújtandó autonómiáról egyetlen szó sem volt. A külügyminiszterek tanácsa ezért utasította a cseh bizottságot, hogy dolgozza ki Kárpátalja alkotmányát és május 15-én meghívták Benest a kárpátaljai kérdés megbeszélésére. Benes ezen a tárgyaláson hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia idővel a legszélesebb föderalizmus elvére fog helyezkedni a köztársaságba bekebelezendő országrészekkel szemben, de pillanatnyilag a decentralizáció lehetetlen, mert az országrészeknek kiforrott nemzeti érzelemre és a műveltségi, valamint gazdasági fejlődés bizonyos fokára kell szert tenniök. Benes szerint erre különösen Kárpátaljának van szüksége. Hangsúlyozta viszont, hogy csak néhány év kérdése az egész ... * Ilyen kikötések után hajlandó volt meg is ígérni Kárpátaljának a terű'éti önkormányzatot. Bene3 utána emlékiratot dolgozott ki Kárpátalja jövendő helyzetéről. Az emlékirat pedig feltűnően emlékeztet a magyar törvényre, amellyel Ruska Krajna önkormányzatát biztosította. Figyelemre méltó továbbá, hogy nincsen szó benne a föderalizmusról, amit pedig Masarykiól Zsatkovicsig a ruszinoklcal való tárgyalások során folyvást hangoztattak. Csak a köztársaság centralista fölépítéséről történik említés s még az autonómiára vonatkozór — Benes által a szóbeli tárgyalások folyamán hangoztatott — kikötések is hiányoznak. A Benes-féle emlékirat alapján aztán Ni- cölson dolgozta ki a Kárpátaljára vonatkozó szerződés-tervezetet, ezt kisebb alakításokkal elfogadták és a Saint Gennain en Laye-ben kötött szerződés 10—13. szakaszaiba cikkelyezték be. De még a becikkelyezés előtt az éber angol kiküldött észrevette, hogy a Kárpátaljára vonatkozó szakaszoltat ügy fogalmazták, hogy azok nem esnek a szerződésnek a népszövetségi szavatolást biztosító hatálya alá. .. Még ezt is kijavították és ezzel Kárpátalja jogilag is a csehek birtokába került... A már a tárgyalások alatt kitűnt „ügyeskedést” azonban a csehek nem hagyták abba: a kárpátaljai autonómiát, miután ők őrködtek végrehajtása fölött, úgy szabotálták, ahogy csak lehetett. A ruszin nép vezetői maguk is hamar rájöttek, hogy csapdába estek, amikor a csehekre bízták sorsukat: így született meg a ruszin ellenzék, amely karöltve a köztársaság többi elégedetlen nemzeteivel, küzdött a prágai centralizmus ellen. A ruszin nép pedig soha nem adta beleegyezését Kárvát- aljának Csehországhoz csatlakozásához, hogy mennyire nem: ez legszebben akkor vált ismeretessé, amikor a magyar honvédek nyakéiba borult a fölszabadulás örömkönnyeivel szemben. A fondorlat nem sikerült, hiába volt. a húsz év előtti erőlködés Amerikától Párison keresztül Ungvárig, hiába volt a nyugati nagyhatalmak maszlagolása; Kárpátalján győzött az igazság. Az igazság húszéves nyugateurópai el- homályosítói pedig ma hallgatnak, mert érzik, hogy hiába volt barátjuk húsz év előtt Masaryk Tamás és Benes Eduárd, mégis csak illendő, hogy az igazságot tartsa az ember legnagyobb barátjának. Nyugateurópa egyetértő hallgatása Kárpátalja visszatérésének napjaiban nagy elégtételül szolgálhatott a magyar és a ruszin igazságért harcoló magyar.politika számára. 1 T T
