Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-25 / 70. szám

TEEWDEta \ 1939 MÁRCIUS 25. SZOMBAT BESZÉLNEK A BÖRTÖNFALAK... •• Ősi rovásírás a „Kitvány város tőmlöca/taján — A % akasztófaKumor költészeté és a titkos Körtönnaptár — Kasszaluró és zsekmetszö verses vetélkedése Ha a falak beszélni tudnának — hány­szor sóhajtják ezt az emberek, amikor a rideg vakolattal simára egyengetett kő­kockákat nézik, amelyek nagy élmények­nek, komor emberi szenvedéseknek vagy szenvedélyeknek voltak néma tanúi. A falak hallgatnak, szenvtelenül titok­zatosan, a durva anyag sohasem adhatja vissza az indulatok és sóhajok végtelenül bonyolult, nehezen megkülönböztető árnya­latait. De a börtönfalak, amelyek félrelen­dült emberi sorsoknak talán legtöbb tra­gédiáját, vezeklő fájdalmát látták — a börtönfalak beszélnek. Lopva, írott, fel­karcolt sorok tesznek őszinte vallomást a börtönlakók életéről. Emlékeztetnek ezek a tömlöcfalakra I rövidebb szabadságvesztésre van elítélve, nem veszi túlságosan tragikusan a bebör­tönzés és túláradó optimizmussal várja a napot, amikor megnyílik előtte a börtön kapuja. Egy sikkasztás miatt elítélt rab­tól származik ez a kis versike: Itt kell ülnöm most egy évig Hála Isten nem tart Ewig. A toloncházban, amelyet a pesti alvilág Jerglinek nevez, jegyezte fel a bennlakó az alvilág költészeténeik ezt a termékét: Eltörött a kocsi kereke Mivel visznek a Jerglibe? Zsupkocsival, hat zsaruval Várnak a jasszok a sült krumplival. Használati utasítást is mellékel a vers­hez, megírta, hogy a Nagy a feje, búsuljon a ló dallamára lehet énekelni. A kecskeméti fogházban ült egy rab, aki kétezer pengőt sikkasztott, nyomban elmulatta és kétévet kapott érte. Cinikus jellem lehetett, mert ezt karcolta a cella­falra: Ezért élvihettem volna még ötezret... A híresebb rabok csaknem kivétel nél­kül bevésik monogramjukat a cella fa­lába. A sopron-kőhidai fegyházban rabos­kodó E’ndesz Árpád, a hírhedt betörő­király, így örökítette meg az emlékét: Én is itt jártam, húrom mázsát keres­tem, Endesz Árpi. A három mázsa tolvajnyelven három évet jelent. A fegyelmi zárka falán egyszer ezt a feljegyzést találták ... — Tizennégy nap sötét zárkát, harminc napos kiskosztot, hatvannapos kurtavasat töltött itt Puskár. Puskár, aki valami fegyelmi vétségért kapta a szigorú büntetést, fogságában kü­lönben egy csodálatosan finom, preciz, világ-órát szerkesztett, amely pontosan jelezte, hogy egyazon időben a világ kü­lönböző városodban mennyi időt mutatnak az órák. Bámulatos kézügyessége volt és akik ismerték a munkáit, azt mondják, kivételes képességű mechanikus lehetett volna, ha betörőszerszámok helyett gépe­ket konstruál. hajóval, katonákkal és mesterembereikkel látta el, hogy Franciaország számára meg­hódítsa Madagaszkár szigetét. A sziget törzslakói Sába királynétól származónak mondják magukat. Buja a sziget növény- és állatvilága, többfajta nép is lakja, pillangói madárnagyságúakra nőnek és szárnyuk álomszerű szépségben csillog a napsugárban. Aminthogy álomszigetnek) is nevezik a benszülöttek Madagaszkárt, az arabok pedig holdszigetnek, mert a holdat képzelik el olyannak, amüyen Madagaszkár. A franciák nem tudtak győzedelmes­kedni a benszülöttek felett, bár több­ízben megkísérelték, hogy leigázzák a szi­get lakóit. Benyovszky gróf vállalkozása azonban sikerült. Csellel, furfanggal, ret­tenthetetlen bátorsággal és hősies küzde­lemmel bevette a szigetet és azután sike­rült annak lakóit békés szándékairól meg­győznie. Csakhamar megszerették és csá-< szárukká is választották. Az álomszigef császára Ezt egy nőnek köszönhette Benyovszky Móric, Susanna volt a neve annak a ma- dagaszkári benszülött leánynak, akit a gróf még Mauritiusban ismert meg és akit magával vitt a madagaszkári expe­dícióra. Susanna elhitette a madagaszkári benszülöttek törzsfőnökeivel, hogy a ma­gyar gróf anyja madagaszkári hercegnő volt: a fiatal Ampnsacsán, akit a franciák rajzolt sorok az ősember primitív ösztö­nére, amellyel barlangok, örökéletűnek hitt sziklák falára véste egyszerű, ma már ormótlannak látszó figuráit, hogy testi elmúlása után hirdesse valami az utána következőknek, hogy itt járt. A börtön­lakó, akit többnyire primitív, vad indula­tok sodortak a bűnbe, sokszor emlékeztet az ősemberre és a börtönfalak sajátságos romantikája érdekes tanulmány anyagául szolgálhat a lélekbúvárnak, aki az em­beri lélek rejtett redőit kutatja. A fogházi szabályok szigorúan büntetik a rabot, aki megrongálja, bepiszkítja cel­lája falát. A rabnak egyenes úton nincs is módja hozzá, hogy olyan eszközökhöz jus­son, amelyekkel megrögzítheti felkíván­kozó, fontosnak tartott érzékeit. A fegye­lem drótsövényein azonban áthatol a fog­lyok ravaszsága, élelmessége és a beava­tottak tudják, hogy nemcsak társaikkal, hanem sokszor a külvilággal is érintkezést tudnak találni. ,,t A megrögzött bűnözőt az elf ogatás örök veszedelme gyorsabb, ötletesebb gondolko­zásává teszi, sokszor az élete is kockán fo­rog és ez bizonyos fölényt olt belé a tisz­tességes, veszélyetlen foglalkozású ege­rekkel szemben. Egészen különös ember­fajta a börtönlakó, aki a „túlsó parton” él. Hasonszőrű társaival megbonthatatlan szolidaritás köti össze a börtönök hiva­talos funkcionáriusaival pedig örök harc­ban áll. Örül, ha bosszúságot szerez ne­kik. Az örök egyhangúságban ez szórako­zást, változatosságot jelent az életében. A börtönfal romantikája ’ Ebben a levegőben születik meg a bör­tönfalak romantikája. A tömlőé egyik cel­lájának ajtófélfájára rótta fel Rózsa Sán­dor, az alföldi betyárvilág legendáshírű hőse, ellobbanó életének utolsó fájdalmát. Nagy egyhangúságban teltek Rózsa Sándor napjai a börtönben. Morózus, bo­garas ember lett a félelmetes és egyben legendás betyárból. Még a rabok szokásos napi sétájára se ment, naphosszat tömlö- cében gubbasztott és törött kanálnyelével furcsa, értelmetlen vonalakat vésett az ajtófélfára. Nem sokat törődtek vele. Meghagyták a fogatlan oroszlánnak ezt az utolsó mulatságát. Esztendőkkel később sok kíváncsi láto­gatta meg ezt a tömlöcöt. A titokzatos írásjeleket senki se tudta elolvasni. Le­rajzolták, mint valami kuriózumot. Ké­sőbb azután rájöttek az érthetetlen írás­jelek titkára. Rózsa Sándor az alföldi pász­torok ősi rovásírásával véste az ajtóra névjegyét ée vele együtt rejtett sértődését, fájdalmát. Itt, e hitvány városban viselte nehéz rabságát Rózsa Sándor — ez volt a titok­zatos ábrák jelentése. A szegedi Csillagbörtön egyik cellája őrzi az utolsó betyár emlékét. A primitív versezet így szól: Lóban, borban asszonyban a javát szerette, Életét mégis itt végezte Énekes Tóth Lőrinc, az utolsó betyár. Rabhumor és rabköltészet Majdnem minden cellában megtalálható a falra vagy az ajtó bádogborítására kar­colva egy kezdetleges naptár. A cellákat gyakran átfestik, de mindig újabb naptá­rak kerülnek a falakra. Harminc kockára beosztott négyszög ez. a börtönlakó min­dennap áthúz egy kockát, hogy tájékozva legyen az idő múlásáról. A megrögzött bűnöző, különösen az, aki Utolsó üzenet a siralomházból A legmegrázóbb talán az a négyszavas mondat, amelyet egy halálraítélt rabló- gyilkos karcolt a siralomházzá átalakított cella falára. A halálraítélt rabokra nagyon vigyáznak, csak ennyit tudott írni: — Az anyám bocsásson meg .,. Az üzenet nem juthatott el ahhoz, aki­nek szánták. Aki írta, tudta is, hogy így lesz. A hartai fegyintézet egyik cellájában nehézkes, paraszti betűkkel karcolta fel egy rab ezt a félmondatot: Nagy Zsófi, te... Ma már nem lehet megállapítani, mi kö­vetkezett volna a „te” után, — átok vagy ellágyult vallomás. Aki írta azért rabos­kodott, mert kocsmai bicskázásban megölt egy legényt. Azóta már kikerült a börtön­ből és újra a szabad emberek életét éli. Talán Nagy Zsófia mellett, tálán nélküle. Egy másik fogoly röviden csak ennyit irt a mosdója fölé, hogy ébredéskor hőin-; den reggel lássa: lűy jár az, aki hisz egy asszonyban! A Cella bölcse Cisquet, Párizs egykori rendőrprefek­tusa emlékirataiban külön fejezetet szen­telt a börtönfalak romantikájának. Fel­jegyzi a vérrel írt, körömmel karcolt val lomásokat, amelyeket fontosnak tart azok számára, akik a rabok lélektanát ta­nulmányozzák. Kétszáz éve annak, hogy a 18. század legnagyobb kalandora: gróf Benyovszky Móric, a madagaszkári császár Verhör megszületett. Érdemes ebből az alkalom ból a verbói gróf kalandos, érdekes, korán befejezést nyert életéről és madagaszkári útjáról megemlékezni. A nyáron Pöstyénből. ahol a múzeumnak külön ,ßenyovszky-sarka” van, elmentem Verbóra. Ott már csak egy utcatábla em­lékeztet a grófra, akinek kalandjairól pe­dig köteteket^ írtak össze. „Gróf Benyov­szky Móric-tér“-nek hívják azt a teret, ahol a verbói „ferdetorony”, ennek a vág- völgyi nagyközségnek a nevezetessége áll. A ferde torony úgy keletkezett, hogy talajsüppedés következtében a templom tornya egyik oldalán süllyedt. Ellenben nem ezen a téren áll Benyovszky Móric szülőháza. Egy sárga ház a főutcában, egyenletes, boltíves kapuval, itt született a madagaszkári császár. Valamikor em­léktábla állt ezen a házon, ez adta hírül, hogy benne született Benyovszky Móric. A tábla azonban valahová elkerült, senki se tudja, hová? A francia király magyar barátja XV. Lajos francia király barátja már huszonnyolcéves korában Madagaszkár császárja lett. A Benyovszky-család már régen szerepet játszott Magyarország tör­ténelmében: Zách Felicián rokonai voltak az ősök, Róbert Károly idejében Lengyel- országba kellett menekülniük. Zsigmond alatt jöhettek vissza Magyarországra, akitől vitéz harcaik jutalmául a Vág völ­gyében dominumokat kaptak. Móric gróf Megírja memoárjaiban, hogy Jarel, a hírhedt nemzetközi zsebmetsző megszúrta kezét és_ véres ujjúval festette fel börtöné­nek falára a verset, amely hű fordításban így hangzik: A zsebmetszők nehéz vizeken eveznek, Büszke vagyok, hogy tolvajnak neveznek. , Jár élt később elhelyezték a cellából, a feliratot elfelejtették letörölni. ’A cella’ új lakója, egy kasszafúró körömmel véste a vers alá megvető lenézését: Hazudsz Jarel, mert különb sokkal A kasszafúró, mint az éhenkórász tolvaj. Kivénült öreg rab véste raboskodásának tizennegyedik évében cellája falára ezt a „világnézeti” rigmust: Isten a rablás hajlamát Egykor az emberbe oltotta át. Másnak azt az ösztönt adta, Hogy a rablót elfogja és verje lakatra, Milyen komédia is a világ! Akasztófahumor, bölcselkedés mind úgy hozzátartozik a börtönfalak romantikájá­hoz, mint ■ a vezeklő, remegő ellágyulásoik, amelyek mögül elkalódott emberi sor­sok fájdalma sajog föl, amikor megszó­lalnak a börtönfalak. is volt lengyel szolgálatban: már mint egészen fiatal legény harcolt az oroszok ellen és fogságukba is esett. Kamcsatkába vitték, ahol a kormányzó leánya belésze- retett és kiszabadította. Nem ez volt az első és nem az utolsó nő, aki a kalandos gróf életében elhatározó szerepet játszott. Párisban Lajos király kegyébe fogadta, foglyul ejtettek. A törzsfőnökök elhitték a mesét és mert Benyovszky működésének a sziget hallatlan felvirágzása volt a kö­vetkezménye, kikiáltották a magyar grófot uralkodójukká. Nem sokáig uralkodott azonban, mert alig negyvenesztendős kordban meghalt. A franciák golyója ölte meg. Elfakult emlék A pöstyéni múzeumban, ahol különbeni is rengeteg a magyar emlék: vannak ott Rákóczi Ferencnek, a Nagy Fejedelemnekj, Bercsényinek, Kossuthnak, Görgeynek levelei, rengeteg más okirat a magyar életből és történelemből és sok minden egyéb, ami mutatja, mennyire összeforrt a Vágvölgye és az egész Felvidék a magyar nemzettel és a magyar történelemmel, — a Benyovszky-sarok őrzi a kalandos grófra vonatkozó emlékeket, Két metszet a gró­fot mutatja fiatálabb és idősebb korában. Az elsőn magyaros a bajusza és zsinóron a dolmánya, a másikon simára borotvált az arca és bodrosra fésült haja rizsporo- san omlik le homlokára. A metszetet alul egzotikus tájkép díszíti: magas hegye íz által körülvett sziget partja előtt, három - árbocos vitorla áll, félmeztelen vadak fo­gadják alázattal a vitorlás mellett hajóban ülő hódítót. Azután van ott egy levél, amelyet Mó­ric gróf írt az apjának. Ez még abból aa időből származik, amikor Móric gróf itthon teljesített szolgálatot, mielőtt Lengyelor­szágba vonult volna az oroszok ellen, Maga és Péter bátyja számára két puskát és két kardot kér, apjától, — „nekünk —• írja — ezekre vagyon szükségünk, mert o.s hadi excerciumot fogunk tanulni, hogy Jövendőben felsiges kirólnénAk hív szol­gálatunkat tehessünk. Hetünket is fel ajánlhassuk." Kétszáz éve, hogy megszületett és meg­indult különleges pályájára, amely a ver- bői úriházból az egzotikus Madagaszkárra vezetett el. Madagaszkár császárára oda­haza már nem emlékeznek, azt se tudják Verbón, miért hívják róla a teret. . . . Nemo propheta in sua patria . . . Nemény Vilmos. Ölesé társasutazások "" Amerikába a newyarái világkiállításra I. SZ UT JULIUS 6 III. SZ UT JULIUS 14 II SZ UT JULIUS 13 IV SZ UT SZEPT 4 Oda-visszautazás és 6 napos ellátás Nawyorkba: 1.084.- P Hiránduiási (ehetőségek Amerika nagyobb városaiba es Kanaaúho Résztele» és kimerítő prospektusért forduljon tfLVIDEKí MAG9AR HÍRLAP utazási irodája Vili., József-körui S. T. 14-44-öß A madagaszkári császár: gróf Benyovszky Móric l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents