Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-19 / 65. szám
í TEBCiDEta 1939 MÁRCIUS 19, ▼ASÁUTCMP yilághatalom ellenőriz. Ez a különbség egy régi típusú szövetség mellett bizonyára arra vezetett volna, hogy az egyik fél, miután megvalósította a maga töreki végeit, egyszerűen magái"», hagyta volna a másikat. Németországot azonban törekvései megvalósítása után is Olaszországhoz köti az a létszükséglet, hogy közös frontot kell alkotnia a világ-koalicióval szemben. Ebben van a tengely belső ereje. Mindez már előre látható volt, éppen azért Olaszországnak nem szabad türelmetlenkednie. hogy a Földközi-tengeren nem holmi Csehországgal találja magát szemben. Olaszország biztos Hitler barátságában és politikai ösztöne azt súgja ndd, hogy Németország minden területi megnövekedése az Alpoktól északra szükségképpen módosítja a földközi-tengeri hatalmi egyensúlyt is. Beck lengyel külügyminiszter április l én utazik Londonba Varsó, március 18. Beck lengyel külügy-1 miniszter fogadta a brit nagykövetet. Politi- I kai körökben úgy tudják, hogy Beck külügy- I miniszter április 1-én utazik Londonba. Rendkívüli minisztertanács Londonban London, március 18. Szombat délutánra rendkívüli minisztertanácsot hívtak egybe a külügyminisztérium épületébe. Chamberlain miniszterelnök, aki Birminghamban szándékozott eltölteni a hétvéget, azonnal visszatért Londonba, hogy a minisztertanácson elnökölhessen. A délután folyamán az Egyesült Államok ■nagykövete megbeszélést folytatót Lord Halifax külügyminiszterrel. Úgy tudják, hogy Mialatt Beck külügyminiszter pénteken Kenumd angol nagykövetet, Arciszewski helyettes külügyminszter Moltke német nagykövetet fogadta. Kennedy nagykövet látogatásának .-'Ma az volt, hogy közölje az angol kormánnyal Roosevelt felfogását a középeurópai helyzetről. A német nagykövet déltájban az angol külügyi hivatalba ment. Halifax külügyminiszter szombaton fogadta a külügyi hivatalban Corbin londoni francia nagy követet és Majski szovjet nagykövetet is. Gróf Teleki Pál miniszterelnök a Felsőház ü lésén bejelenti a Ruténföld visszacsatolását Üzenet fiatal mágnás barátomnak „Tanuljatok tölünk, felvidékiektől!“ Alaptalan koholmány Németország romániai ultimátumáról Berlin, március 18. A Német Távirati Iroda beavatott helyről a következő értesülést kapta: Bukarestben jelenleg német-román gazdasági tárgyalások folynak, amelyek a szokott mederben haladnak, s amelyen az ilyenkor szokásos kérdések kerülnek szóba, mint például az árucsereforgalom növelése stb. Mindaz, áruit eszel kapcsolatban a külföldi, különösen pedig az angol sajtóban ezen felül állítanak, a tudatos nemzetközi kútrnér- gezés körébe tartozik s olyan kísérletnek tekintendő, amely feszültséget akar teremteni, így természetesen minden alapot nélkülöző koholmány az az állítás is, amely szerint Németország ultimátumót intézett Romár niához. A román koronatanács Bukarest, március 18. Románia, mint a szombatra virradó éjszaka tartott' koronatanácsról kiadott jelentés közli:, különböző katonai intézkedéseket léptetett életbe. A koronatanács a király elnökletével ült össze és résztvettek azon a kormány tagjain kívül a korona tanácsosai, továbbá a vezérkar főnöke, valamint több magasrangú katonatiszt. A hivatalos közlemény így szól: í. — A koromtanács meghallgatta a kormány előterjesztését a külpolitikai helyseiről. A beszámolót helyesléssel tudomásul vette, ugyanúgy, mint a már foganatosított katonai intézkedésekről szóló bejelentést. A koromtanács elhatározta a katonai intézkedések kiegészítését a nemzet érdekeinek védelmére. A minap, hogy a néhány perc alatt lepergő — részemről indulatos, de emelke- dettebb szempontoknak érvényt szerezni akaró — vitánk közben szerencsém volt rajtad keresztül bepillantanom, arisztokráciánk lelki habitusába, sikerült meggyőződnöm a kérdéssel kapcsolatos egyéni sejtéseim és közvetett értesüléseim sajnálatos igazságáról. Nem sokáig disputáltunk; nagyon fölülről — rápillantottál kopottas cipőmre, legyintettéi egyet és otthagytál. Az azóta eltelt idő nem mondható krónikus távolságnak, de éppen élég volt nekem ahhoz, hogy a heves belső tombolás, tehetetlen agresszív kedv után lecsillapodjam és a makulátlan objektivitás hűvös, talajáról néhány megfontolandó gondolatot üzenhessek néked. Miből is indult a vitánk? Te vádoltad a kultuszminiszter intézkedését, mely szerint a felvidéki főiskolások aránylag nagymérvű tan- és mellékdíjkedvezményt élvezhetnek ezidei tanévre szóló érvénnyel. Egyáltalán érthetetlennek találtad, hogy miként lehet főiskolásoknak ilyen aprócska dolgok körül problémája. mint a tandíj vagy a mellékdíjak. Hiszen — szerinted — egy helyrevaló egyetemistának a havi zsebpénze is több száz pengőnél. Mikor megmondtam, hogy az 1000 felvidéki főiskolás közül legkevesebb 800-nak az édesapja napszámos. k—5 holdas kisgazda, vagy a legjobb esetben 100—150 pengős havidíjas hivatalnok, azt felélted, hogy akkor kár volt az egyetemi városba jönnünk, mert úgy sem lesz belőlünk úr soha. Ugyanis — így mondád — az urasághoz adottságok kellenek, családi hagyományok és pénz, hogy az embernek legyen módja beleélnie magát a társadalmi pozícióba és már fiatal korában megtanulhasson reprezentálni. Valami pszichológiai könyvet emlegettél, mélyből azt a lélektani tényt okoskodtad ki, ' hogy az alacsony sorsból származó embernek kár erőlködnie, mégha tehetséges, akkor is élvész: az alacsonyrendűségi tudat semmivé senyvesztj ösztönös ambícióit — vagy a legkedvezőbb esetben is örökös félszegséget. ijedélmes, aggódó határozatlanságot fejleszt a léikében. Ha ismernéd a magyar történelmet (különös tekintettel a kultúrtörténetre), magadtól is rájönnél, hogy ez az említett lélektani jelenség nem is annyira tény, mint inkább absztrakció útján létrejött hipotézis. Számos magyar büszkeségünk kunyhóból indult, néhány hatossal a zsebében. S hogy pár tehetséges szegény magyar ember nem tudta megragyogtatni a nevét — a te lélektani teóriád bizonyságául, ez nem az ő hibájuk volt, Alacsonyrendűségi tudattal senki sem jön a világra. Ez a lelki teher az érzékenyebbnél a születésüknél fogva előkelőbbek idegenkedésének, lenéző modorának a hatása. Ezeket nem azért írtam le, hogy egyrészt kinyilvánítsam, miszerint mi (felvidékiek) valamennyien, — hogy már idézzek is valamit — be akarunk futni „a nagy szent Óceánba”; másrészt pedig ha valamelyikünk derékon törik, megint csak a te lélektani teóriád igazolására. hát ezt már eleve a ti (mágnások) velünk szemben tanúsított fölényes, semmibe sem vevő viselkedésieknek tulajdonítsam. Nem barátom! Nem akarunk valamenynyien csillagokká lenni — és nem félünk o.z alacsonyrendűségi tudat senyvesztö hatásától. Kisebbségi életünkben nem éreztük magunkat kevesebbnek a cseheknél, annál inkább nem érezzük magunkat álacsonyabb- rendűeknek saját hazánkban. Csehszlovákiában — súlyos körülmények között komolyan magyarok voltunk és fönn hordtuk a fejünket. Most itthon vagyunk. Nyitva az út előttünk a magyar kultúrához, a lelkiismeretünk tisztasága pedig nem pénzkérdés! Tehát lehet belőlünk úr! A te szótárad szerinti uraság nem ideáin iÍz. Szerintünk úrnak lenni nemcsak előnyt és jólétet jelent, hanem inkább nagyobb felelősséget. A „nem élhetek muzsikaszó nélkül“ féle uraságtól — enyl én szólva undorodunk. Mi tanulni akarunk (nagyon komolyan gondolom, amit leírok), hogy majd hozzáértéssel dolgozhassunk népünkért. Nem szándékunk ham 100 pengőért reprezentálást gyakorolni a kávéi ázakban. Mi ennyi (vagy esetleg egy kicsivel több) pénzből családot fogunk eltartani, mégis magyar urak leszünk! Igen, így gondolkodunk mai magyarul. Neked és nektek pedig üze em, hogy tanuljatok tőlünk. Ha eddig több fontos szempontból ferde volt a felfogástok, az inkább az áltálad említett, évszázadok során nehezen reformálható adottságok, családi hagyományok hibája volt. mint a tietek. De ha ezután nem tanultok tőlünk, nem hallgattok ránk, akik felülről (Felvidékről) és alulról (paraszti- és munkássorsból) jöttünk, úgy magatokra vessetejc, ha majd a történelmünk porondján megjelenik egy új Dózsa, ha nem is kapával, kaszával a kezében ... HUBIK ISTVÁN Románia valamennyi szomszédjával jó viszonyban kíván élni Bukarest, március 18. A romániai lapok behatóan foglalkoznak a péntek este megtartott koronatanácsról kiadott közlemény tartalmával. A külügyminiszterhez közel álló Timpul szombati számának vezércikke megállapítja, hogy a király elnöklete alatt megtartott koronatanács egyhangúlag jóváhagyta a kormánynak azt a politikáját, amelyet ezekben a világpolitikai eseményekben gazdag napokban követett. Ezek az események Románia határáig értek. Azok az alapelvek, amelyeken Románia biztonságának megőrzése és tekintélyének védelme alapul, változatlanok maradnak Románia ezekben a napokban is a józanság igazi példaképét szolgáltatta és újból bebizonyította, hogy valamennyi szomszédjával jószomszédsági viszonyban akar élni. Hogy azonban bebizonyítsa, hogy ez a tartózkodás és jóakarat nem gyengeség jele, bizonyos intézkedésekhez is nyúlt, amelyek mutatják Románia kemény elszántságát, hogy az állam jogait és érdekeit kívülről is megvédelmezi. Volosin elutazott Kolozsvárról Bukarest, március 18. A Románia területére menekült cseh tisztek és köztisztviselők elhelyezése a kormánynak súlyos gondot okoz. A román kormány legfőbb törekvése, hogy a menekültek mielőbb elhagyhassák az ország területét. A menekültek női hozzátartozóit Zsombolya határállomás érintésével, Jugoszlávián és Németországon keresztül szállítják haza. A menekült tiszteket Kolozsvárra irányították, ahonnan Lengyelországon keresztül utaznak majd vissza Csehországba. A legénységet egyelőre Nagybánya, Besztercebánya és Szamosujvár menekülttáboraiban helyezték el. Volosin volt kárpátorosz miniszterelnök pénteken este kilenc óra tájban érkezett meg kíséretével Kolozsvárra. A volt ruszin miniszterelnök társaságának egyik automobilja útban Kolozsvár felé elakadt és most megvárják ennek a kocsinak megérkezését is. Volosin a kolozsvári Astoria- szállodában szállt meg. Hír szerint Volosin szombaton délelőtt továbbutazott Kolozsvárról. Az egyik verzió szerint Jugoszláviába utazik, egy másik •értesülés szerint az egyik bánáti fürdőhelyen szándékozik letelepedni. A román lapok hosszú tudósításokban számolnak be a Romániába menekült csehek elbeszéléseiről és helyzetéről. A menekültek elbeszéléséből kiderül, hogy azokon a vidékeken, ahol román népcsoport él, a lakosság nemzeti gárdát szervezett és így várt a bekövetkezendő eseményekre. Egyes bukaresti lapok úgy tudják, hogy Volosin több mint hatmillió csehkoíona értéknek megfelelő értéktárgyat, valutát és egyéb készpénzt hozott magával. Volosin Temesvár felé vette útját, ahonnan Jugoszláviába megy. Egyes hírek szerint Jugoszláviában is csak rövid ideig marad és azután továbbutazik Londonba. Állítólag azzal a gondolattal is foglalkozik, hogy kolostorba vonul. Mielőtt elutazott Kolozsvárról, Volosin fogadta a sajtó képviselőit és hosszabb nyilatkozatot tett, amelyben mindenekelőtt köszönetét mondott a szíves romániai fogadtatásért, majd különböző zavaros politikai kijelentéseket tett a „kárpátukrán problémáról”. Esterházy gróf távirata Be eh lengyel külügyminiszterhez Beck lengyel külügyminiszterhez a kö- .vetkező szövegű táviratot küldte Esterházy János gróf: „Engedje meg Nagy,méltóságod, hogy a közös lengyel-magyar határ megváló- sulása alkalmából a legnagyobb hála érzésével párosult szívből jövő sz?rencse- kívánataimat fejezzem ki. Esterházy János.”
