Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-12 / 59. szám

1939 MÁRCIUS 12. VASÁRNAP

TEbVIDElQ •J'fefifeRHIMtÄK

A FELVIDÉKI PARASZTSÁG húsz év alatt nemzet-sorba nőtt

Irta: Haltenberger Imre

'A csonkaország a visszatérő felvidéki magyarságot előlegezett nagyrabecsüléssel és értékeléssel fogadta. Azt hitték, hogy mi tökéletesen megvalósítottuk a társadalmi és politikai egységet, azt hitték, hogy lelkiségünk, neirizetszemtale- tiink teljesen egységes. Nos, rövidesen rájöhetett az, aki a felvidéki magyarságot figyelő szemmel vizsgálta, hogy társadalmunk tele van kisehb-nagyobb repedésekkel, hogy szemléletünk nem egységes s hogy az új magyar egységes lelkiség kialakulásáról sem beszélhetünk; mindezek után ma úgy tűnhet fel sokak szemében, hogy csak a híre volt nagy a fel- vidékisignek, de bizony az elmúlt esztendők nem hoztak létre a magyar életben példaként követendő értékes változást.

Az előlegezett túlságos nagyrabecsülésnek éppen úgy nincsen igaza, mint a második felfogásnak. Nagy és ellentétes erőknek kitett, mggára utalt nemzettest voltunk és sokrétűség jellemzi a mi társadalmunkat jg, mint minden emberi társadalmat. Éppen ezért, nem lehet minden egyes ember közülünk hordozója és kifejezője annak, amit a Felvidék szellemiségének nevezhetünk.

Amiben nincs különbség

Akik a nemzet szellemi eredményeit magukba szívták, a magyar történelmet ismerik, tanulságait meglátták, egyéni létüket belekapcsolták a nemzet egyetemességébe és sorsukat, jövőjüket s cselekedeteiket a nemzet jövőjétől elválasztani nem tudják, azok a nemzet szellemének hordozói, a nemzeti szellem kifejezői, a nenvKet igazi képviselői. Ezek közül kerülnek ki a felvidéki magyar szellem kifejezői s így a csonkaországi, erdélyi, felvidéki magyar szellemiség között lényegében különbség nincs. Most csak azt vizsgálhatjuk, hol lelhetők fel a felvidéki magyarság körében ezek a szellemhordozók, hányán vannak, sokan-e vagy kevesen s hogy a kisebbségi élet kifejlődőjüket elősegítette-e vagy nem. Meg kell vizsgálnunk továbbá, hogy ez a szellem létrehozott-e valamit gyakorlati téren tó.

E szellemiség kifejezőit megtaláljuk a Felvidéken minden társadalmi rétegben, városban, faluban egyaránt, én azonban csak a falusi nép körében keresem most ezeket a tudatos és felelősségteljes nemzettagokat s azt kísérlem meg feltárni, hogy kifejlődésükre a kisebbségi helyzet milyen mértékben hatott.

Ha a felvidéki magyar paraszt nemzeti állásfoglalását és szemléletét vizsgálom, két típust különböztethetünk meg: az egyiket a régi, a másikat az új magyar paraszt típusának nevezhetem.

A régi típus magáin viseli a magyarság 'ismérveit. Nyelve magyar s a magyar népi hagyományok gazdag televénye valóban a magyar nép tagjává avatja, de ebből a magyarságából több következtetést nem von le. A nemzet, mint közösség, nem él tudatában s ő maga nem érzi magát a közösség tagjának. A háború előtti urbánus és centralizált népművelés nem adott neki alapos történelmi tudást, sem nemzeti öntudatot. Közvetlen utóda ez a típus a jobbágynak. Küzd a megélhetésért az ellenséges világban. Az a felfogása, hogy a legjobb hallgatni, nem avatkozni semmibe sem s odaállni, ahol •egyéni boldogulását meglelheti. \

Szervezkedő parasztok

Ezt, a típust megtaláltuk a magyarság politikai pártjában ugyanúgy, mint a kormánytámogató pártokban, mert csakis az érdek vezette s odaállt, ahol érdekeinek támogatását remélhette. Nincs tó több mondanivalónk róla. Hogy ilyen, el sem ítélhetjük. Ilyen lett, más nem lehetett. Ha ennek a régi típusnak képviselői nem is tartoztak mindannyian a régi korosztályhoz, legnagyobb részt mégis az öregek voltak, akik belecsontosodtak szemléletnélküli szemléletükbe s rajtuk már nem változtatott, a megváltozott köz- igazgatási és politikai miliő sem.

Az új paraszttípus képviselői nem szükség szerint kerültek ki a fiatalabbak közűi, nagyobbrészt mégis azok voltak. Mikor az 1918-as nagy fordulat a regi- tipusú magyar parasztot opportunitásra késztette, ugyanakkor parasztjaink nagy részében elindult az a folyamat, amelynek eredménye az új magyar paraszt tí- gusa lett,

A folyamatot elsősorban a türelmetlen közigazgatás, és a magyarral szemben ellenséges állami apparátus indította el. A magyar parasztság jó része látta, hogy az államhatalomtól nincs mit várnia, hogy a kormánytámogató pártok csak ígérnek és csak csalogatónak halmoznak el egy- egy magyar parasztot minden jóval, míg a többi melléjük állt magyar semmi jóban sem részesül. A tisztánlátók már ekkor tudták, hogy csakis sajátmagukban bízhatnak s rögtön az államfordulat után találkozunk már magyar parasztokkal, akik hozzálátnak a szervezkedéshez.

Egy abaúji vegyes nemzetiségű faluban egy fiatal parasztgazda már 1920- ban megalakítja az YMCA-t s ennek keretében kezdenek népművelő munkát.

Ugyanez a gazda fogyasztási és hitelszövetkezetet is létesít: Ő rázta fel faluja magyarjait s beállította őket a falu magyar életébe. Mikor azután 1928-ban megalakult a SzMKE (a Szlovenszkói Magyar Kultúr Egylet), a Felvidék keleti részén ebben a faluban alakult meg az egyesület első helyicsoportja.

Közbevetőleg megjegyzem, hogy a bécsi döntés ezt a falut nem juttatta visz- sza a csonkaországhoz. Január elején felkeresett á szervező gazda felnőtt fia; megtudtam tőle, hogy apja a döntés következtében kedélybeteg lett s helyette ő vezeti a falu magyarságát. Mikor elváltunk egymástól, azt mondta: „Húsz évig bírta az apám, most majd én is bírom még egyszer húsz évig.”

A nép: saját sorsának irányítója

E faivak mindegyikében volt egyesületünknek helyi csoport ja és éppen áz egyesület működésének is tulajdonítható, hogy az öntudatos magyarság kialakulhatott, hogy a falú életében az újtípusú parasztok juthattak szóhoz. Egyesületünk helyicsoportjait a keleti körzetben mindenütt parasztok vezették. A tisztikar és a választmány tagjai parasztok voltak s így az egyesületet a nép valóban a sajátjának tekinthette, egyben mindany- nyian úgy érezték, hogy egyesületünk révín a nemzeti munkában vesznek részt, a jövőn munkálkodnak. Ez a felemelő érzés felelősséggel tölti el az egyszerű embert is s új cselekvésre serkept, Minden új sikert viszont úgy tekinthettek, mint egyesületüknek, a sajátjuknak a sikerét. — Itt, az egyesületek munkájában találkozott a müveit magyar fiatalság pa- raszjainkkal mikor előad ásta r tá s ra, látogatóba jártak ki falvainkba s itt mosódtak el az urat a paraszttól elválasztó határvonalak, itt alakult ki a magyar és magyar között különbséget nem tevő népi szellem.

Eredményes munkálkodásunknak égjük eszköze volt az is, hogy az. egyesület megszűrte az embereket. A naponkénti összejöveteleken egyrészt csak azok jelentek meg, akik művelődni akartak s kiket a nemesebb időtöltés vem zott, másrészt pedig azok, akik magyar voltukat mindenkor bátran megvallottak: így erkölcsiekben és szellemiekben magyarság szempontjából is a legjobbak voltak együtt az egyesületekben s lassan-lassan a falu súlypontját jelentette az egyesület kin csoportja. Hogy ez a kiválasztódás helyes volt, bizonyítja az is, hogy a múlt- nyári községi t'álnsztásokon nyolc községben lett a SzMKE helyi elnöke községi bíró s minden községben, hol egyesületünknek helyicsoportja van, a képviselőtestület tagjai túlnyomóríszben egyesületünk vezetőségéből kerültek ki.

Sok mindent indítottak el a mi népi- szellemű egyesületeink. Minden helyi- csoport vett már rádiót. Egy-két nap alatt gyűlt össze a vételhez szükséges 2000—2500 korona, még egészen kicsiny falvakban is. Ahol nem volt az egyesületnek megfelelő helyisége, a parasztok maguk ajánlották föl szobájukat vagy házukat az egyesületnek. Másutt a szövetkezet épített kultúrházat, de sok helyen maguk az egyesületi tagok építették fel kultúrhajlékukat. Egy kicsiny, három- száznegyven lelket számláló faluban pedig 1.0.000 koronáért vett a helyicsoport házat az egyesületnek; a 10.000 korona, legnagyobbrészt szegény zsellérek, kétkezi emberek pénzéből gyűlt össze.

„Műveltek, gazdagok és Jó politikusok legyünk“

Milyen nagyszerű munkát végeztek rajzijaink Fegyelmezetten és fegyelmezzen, leleményességgel, helyes érzékkel

vezették az egyesületet. Százával hozhat-* nám fel a nagysze rűbbnél -nagyszerű bH példákat. Beszélhetnék a péderiekrőí, csécsiikről, deregnyőiekről, elmondhat-* nám, hogy egy ungmegyei faluban hogyan alakítottak: szövetkezetét az új-* típusú parasztok, hogy az uzsorás, be-* súgó, karhatalommal támogatott légió-* nárius kocsmáros-boitost anyagilag gyen-* gítsék s szabaduljanak tőle. Elmondhat-* nám, hogyan alakították meg a kultúr-* egyesületet, hogy legyen könyvük, lap-* juk, hogy tanulhassanak; hogyan alakítottak gazdasági egyesületet s hogyan okoskod ták ki a községi választások előtt azt a jelölő módszert, hogy csak ön« zetlen és alkalmas ember kerülhessen bei a képviselőtestületbe. Minden párttag; három embert jelölt s ezekből a jelöltekből állították össze a legtöbb szavazatod kapottak rendjében a jelölő listát. Ebben a faluban mondta nekem egy gazda, hogy nekik, magyar parasztoknak három célért kell dolgozatok: „Azért, hogy művel« tek legyünk, hogy gazdagok legyünk éji politikailag erősek legyünk. Egyik a másik kettő nélkül semmit sem ér.” ' Ennek a falunak a népe sok mindent máskép- ipen szeretett volna látni a magyarság) politikai pártjában, bírált, de mégjH mindvégig kitartott híven a párt mellett 4 ,,Nem szabad szét szakadoznunk, mert aki kor végünk” — mondták.

Akárhány példát hoznék nőiig fel* mindegyik csak egyet bizonyítana: ató, hogy parasztságunkban feltámadt, meg« erősödött a nemzeti öntudat és felelősségérzet, képességeik nagyszerűen bontakoznak ki az egész nemzet javára.

Mindez a magyar paraszt értékeiről beszél. Azokról az értékekről, amelyek rí sajátmaga felé fordult magyar népi társadalomban minden mostoha sors ellenerő is kibontakoztak, mert a paraszt alkotó, cselekvő, felelősségteljes része lett rí nemzetnek. Jövőbe rííz, tervez, cselekszik, mert megadatott a lehetősége. Magára ismert akkor, amikor politikai fontossága megnövekedett, amikor lehetővé) tették, hogy alkosson, működjék a sajátjában magáért és a nemzetért. Meggyőződésem, hogy az egyik út, amely a nemzeti megerősödiíséhez vezet, éppen ez: fein használni a parasztságban rejlő alkotón erőket, felébreszteni az összetartozás tu- datát és beállítani az alkotó nemzeti munkába. Bizonyos vagyok felőle, magától láttam, hogy a magyar paraszt képességei felhasználhatók a nemzet érdekében, annál is inkább, mert a magyar parasrí; közéleti lény. Hiszen a falusi élet megkívánja gazdáinktól, hogy a közéletben! résztvegyenek. A tehetősebb gazda tagjai a községi képviselőtestületnek, résztvesi-i az egyházközségi életben, iskolaszíki tagúrbéres elnök, a szövetkezeti választmányt tagja, helyi pártfunkcionárius, figyelemmel kell, hogy kísérje a közmunkákat, érdeklődnie kell és érdeklődik is minden, iránt, ami a község életében történik*, mert minden változás, minden esemény közvetlen közelről érinti őt.

Húsz év tanulsága

Korántsem értük el még azt, amit szereltünk volna, de láttuk, hogy a jó utó 1 indultunk el. Láttuk, hogy a társadalmi! úton az alulról elkezdett szervezkedő» akár gazdasági, akár kulturális területen történik, felszabadítja a szunnyadó erőket. Azzal, hogy a szervezés társa * dalmi s nem. közigazgatási úton történik, azzal, hogy a tagok mind önszántukból, spontán elhatározással állnak be szervezetekbe, egyesületekbe, biztosítja azt, hogy az egyesületet sajátjuknak is tekintik, elkövetnek núndent, hogy fejlődését elősegítsék s mikor világos lesd előttük, hogy a nemzeti munkában vesznek részt, munkakedvük, nemzeti összetartozás- s felelősségtudatuk csak nő.

A kisebbségi életben ezt láttuk. Láttuk, hogyan lett a paraszti társadalomnak mindig több és több olyan tagja, akiben, kifejeződik a nemzet szellemisége, aki. cselekedeteivel mindig a nemzeti jövendőn, munkál.

Más nemzetek fiai felismertek már azt az erőt, ami a népi, szellemi, társadalmi: szervezkedés, kulturális és gazdasági munka nyomán támad. A németek, csehek, szlovákok nagy szervezetei tanúskodnak erről s mi magunk is láttuk má” a jelentőségét, pedig az igazi munka csalj most következett volna el kisebbségi életünkben. Ha azonban azt akarjuk, hogy a magyar társadalomnak teljes értékű,, öntudatos, a nemzetért felelősséggel munkálkodni tudó tagjai legyenek, akkori a mindnyájunktól annyira várt változás, a visszacsatolás, nem szabad, hogy megállítsa ezt a mwikát, hanem a mai kedvezőbb körülmények között még jobban ki kell bontakoztatnia.

Tudjuk, megtanultuk, hogy ez az út á magyar boldoguláshoz vezet s ez a tudat, ez a tanulság egyik fontos alkotója ma a felvidéki magyar szellemnek.

tüntető költségvetésének bemutatásakor valaki megjegyezte, hogy nem is kerül olyan sokba, egy másik hang pedig hozzátette: „No és ha mégegyszer annyiba

kerülne?! Akkor is meg kell építeni! Milyen jó volt, hogy a mi elődeink megépítették az iskolát, volt, hol tanuljunk. Nekünk is a gyerekekre kell gondolnunk, meg az unokákra.”

Egy másik vegyeslakosságú faluban egy paraszt asztalos mondta nekem a következőket, amikor elpanaszolta, milyen nehezen él meg: „Hiszen máshol jobban megélnék, több keresetem lehetne, de nem mehetek el innen. Négyen tartjuk ebben a faluban a magyarságot, ha én elmegyek, nem tudják majd a népet összetartani olyan jól. Nem mehetek én el innét”

Megint máshol, színmagyar csereháti községben a fiatalok elhatározták, hogy a Slovenská Liga iskoláját tönkreteszik. Tervük az volt, hogy először is szaporítják a magyar iskola osztályainak a számát, a következő beiratásig pedig mindent elkövetnek, hogy a lelencgyerek- tartók a vállalt gyerekeket visszaadják, mert a szlovákság terjeszkedésének egyik hutóságilag támogatott módja éppen az volt, hogy lelencgyereket adtak ki szín- magyar vidékekre, de a lelencgyerek csakis szlovák iskolába járhatott, így hát a Slovenská Liga azonnal felállíthatta a szlováknyelvű iskolát. — Múlt év szeptemberében a terv első része már megvalósult. Embereim addig fáradoztak, addig ágáltak, míg egy új osztályra való gyereket össze nem szedtek, sokat a szlovák iskolától vonván el, hogy végül is egy osztállyal gazdagabban indult a magyar iskola a tanév kezdetekor. A terv második része, Istennek hála, már nem kerülhetett sorra.

A csehszlovák impérium alatt csak lassan bontakozhatott ki a magyar élet. Idő kellett már ahhoz is, hogy a csapás következtében beállott kábulatból felocsúdjék a magyarság. A szervezkedés azonban megindult, elsősorban politikai téren. A magyarság politikai vezetői az államfordulat után azonnal felfedezték a parasztság nagy politikai jelentősegét a kisebbségi helyzetben s azon fáradoztak, hogy az új államkcretben a parasztságnak juttatott politikai jogot és kötelességet, a választói kötelességet a magyarság érdekében használják fel s parasztjainkat öntudatos magyar választókká neveljék. A párt propagandája — mondhatnánk egyenként — figyelmeztette népünket arra, hogy nemzeti kötelességüknek tesznek eleget, ha a magyarság pártját erősítik. Egyénekben keltették fel a nemzeti felelősségérzetet, egyénekben tudatosították, hogy személy szerint irányíthatják: a kisebbségi nemzettest sorsának alakulását, aszerint, hová állnak. Ezzel a magyar paraszt politikailag nagykorúvá s személyenként a nemzet tudatos, félelős- g'gteljes tagjává vált.

Ez az újszemléletű paraszttípus elkezdte munkáját a falusi élet minden területén, a képviselőtestületben, az iskolaszékben, az egyházközségi életben, az úrbéresek közösségében. Ezek az emberek már teljes nemzeti öntudattal és felelősségérzettel vettek részt a munkában.

Sohasem fogom elfelejteni falusi emlékeimet. Azt az egyik északabaúji magyar faluban lefolyt gyűlést például, amelyen a felekezeti iskola kibővítéséről döntöttek. Nem felejtem el a gyülekezet felhördülését, mikor egy öreg, zsugori gazda azt mondta, hogy minek adjon ő pénzt az iskolára, mikor ő már nem jár oda. S pár perc alatt már húszezer korona körül járt a jegyzés. Az építész 17.000 koronát felUj élet a romokon