Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-12 / 59. szám
20 •moiDttci AkofeuiHiRMfi Tavaszi divat — Vasárnapi divatlevél. — Ha a divatról van azó, úgy emlékszünk még róla, mint valami egységes egyöntétű fogalomról. Pedig — még sém az. Hiszen nemcsak az egyes napszakok ruhatípusai között nagy az eltérés. Nemcsak a munkához, sporthoz, utazáshoz, szórakozáshoz kell más és más öltözék... Ezeken a megkülönböztetéseken túl, más divatja van a nagyvárosoknak, más a kisebb városnak és más a falunak is... Különösen az utóbbi divatja üt el a többitől. A „miért” pedig igen kézenfekvő Más külsőt kíván a nőktől a nagyváros óBrnyezet. Itt — ha kritikával és bizonyos fokú mértékek betartása mellett is, de — követni kell a divatnak gyorsan változó ötleteit, szeszélyeit és elő- ftásait. A nagyvárosi élet szinte megköveteli a nőktől, hogy a külsejük elegáns és a megjelenésük a divat előírásainak megfelelő legyen. Nagyvárosban nemcsak, hogy nem keltett feltűnést a téli divat sajátos vonalvezetésű kabátja, a fejbúbra felloknizott hajviselete, az előre billentett és erős színű fátylakkal elikötött kalapviselete; hanem, mert rövidesen megszokták, félig-meddig szinte kötelezővé is vált. Ugyanígy lesz ez az új tavaszi divattal is. Nagyvárosban nem fog „feltűnni” vagy nevetségesen hatni a bő, harangszoknyás ruha, amely alól úgy háromujjnyira előkan- difcál az — alsószoknya... Nem lesz rikító a két-három, egymástól meglehetősen elütő színből összeállított kosztüm. Sem a bokorugró rakott szoknya, a dúsan ráncolt bő kabát, vagy a gyümöl- ° csőkkel díszített, lengő fátylas parányi kalap ... Sőt. Amint az ideje elérkezik, egy-kettőre megszokottá válnak és éppen az fog feltűnni, aki — nem az új divat előírásai szerint öltözködik. A jelszó: egyszerűség Viszont, ugyanezek az újdonságok a kisebb városokban már különlegesen és feltűnően hatnának. Ide már tompított elegáncia, szolid színek és minden túlzástól mentes, egyszerűbb viselet való. Ahol egyszerűbb a keret, csendesebb az élet, ahol minden ember ismeri egymást — oda csakis az egyszerűbb, a szolid jellegű öltözködés való és csakis ezeket a nem feltűnő holmikat lehet kellőképpen kihasználni is. A falún aztán merész újdonságokkal, a térdigérő, rakott szoknyákkal, kiabáló Bzínkombinációkkal, fejtetőre tornyozott loknikkal — végleg nem lehet mit elkezdeni. Kezdve a „ragyogó” színű ruhákon, folytatva a picikabátos és elálló szoknyás kosztümökön, húzott ujjas kombinált kabátokon, gyümölcs és fátyoldíszes parányi kalapkákon és végezve a kétszínű kesztyűkön, magastalpú cipőkön, pettyekkel behímzett fá- tyolharisnyákon és kosárkákhoz hasonló retikülökön: a falun mindez használhatatlan. Sőt, egy némelyik divatötlet egyenesen — nevetséges. Azoknak a bokorugró tavaszi ruháknak láttára például, melyek alól kilátszik a tarka taft alsószoknyák fodra — biztosan összeszaladna az egész gyermeksereg. És a mulatságos, lengő fátylas zsíraldi- formák fölötti ámulattól elhallgatnának talán még a házőrző komondorok is. Falura csakis az igen sima és igen szolid angolos viselet illik! Az új divatnak a kosztüm a kedvence! Ennek megfelelően sok féle a választási lehetőség is. Ügy az alig derékon alúlig érő, testhez szabott kabátkás és igen bő szoknyás kosztümök, mint a gallér nélküli, sok gombos és szegőzés díszes változatok meg a csinos kétharmados red ingotok között lehet szabadon válogatni ... De — csak a nagyvárosban! A kisvárosban bizony okosabb már a rövidkabátos és igen bőszoknyás két, meg három színű kosztümkéktől eltekinteni. Mert bizonyos fokig jelmezszerűén hatnak és a kisvárosnak már — „túlzottak”. Még a gallérnélküli, sókgombos fazonoknál is óvatosan kell választani. Hasonlóan a redingote szabásoknál. Ez az óvatosság pedig nem csak a fazonra, ^ hanem a színre, anyagra, mintára, díszre és a kiegészítőkre is vonatkozik. Angolos kosztümök... Falún pedig végérvényesen — egyik sem illik. Itt csakis a sima, egyszerű, angolos kosztümöket lehet hordani és kellőképpen kihasználni. Ennek a szigorú „megvonásnak” azonban sok előnye van. Főleg az, hogy a falusi völgy jól szabott, letompított elegán- ciájú, szolid színű kosztümje akkor is „hordható”, mikor a derékbaszabott, oöszoknyás kiskosztümök; a sokgombos változatok és a redigoteok — azokkal az újdonságokkal együtt, melyek tipikusan 1939 tavaszi divatjához tartoztak — az idénnyel együtt „letűntek”! Persze a divat praktikusabb és egyszerűbb újdonságaira nem vonatkozik a „tilalom”. Sőt... így például az új viseletben oly sokat szereplő rakott szoknyákat, mérsékelten bő princessz szabású ruhákat, síma és mintás kelmék kombinálását a falusi garderóbnál is alkalmazni lehet. A „taileur” kosz- tümfazón mellett legajánlatosabbak az úgynevezett sportkosztűm fazonok, melyeknél a kabát kényelmes, húzott vagy rakott hátrésszel, három-négy gombbal csukott elejével és kettős le- varrásokkal kiemelt vállal, övvel meg zsebekkel készül. A tavaszi divatban gyakran szereplő térden félűiig érő, bő vonalú sima kabátból és mintás aljból álló együttes, kisvárosba és falúra is igen alkalmas, amellett praktikus vise- et. Díszítésnél pedig a sima és mintás íombináció az, ami a feltűnés veszélye nélkül alkalmazható... . Természetesen a megkülönböztetés nemcsak a szabásra, hanem a színekre is vonatkozik. A tavaszi kosztümök általában élénk színűek lesznek. Vezet az erős kék többféle árnyalata, aztán a ilásba játszó bordó, a sárga és az élénk zöld. Ráadásként ezeket a ragyogó színeket nemcsak önmagukban, de nem kevésbé élénk vagy pedig egészen szo- tatlan összetételű sötét színekkel kombinálva alkalmazzák. Igen frissek és mutatósak ezek a nagyvárosban! De — falun?... Az erős kék, a terakotta, a sárga, a Más és az élénk zöld színű kosztümök, melyek üdén fognak elütni a nagyváros szürke hátterétől — a falusi meg a kisvárosi környezetből, igen kirínának. Sötétkék meg sötétbarna kosztümökkel pedig ott, ahol az aszfalt uralma megszűnik, egyenesen kínszenvedés az élet... Olyan színt kell tehát választani, amelyen nem látszik meg rögtön a por. Középszürkét, drapot, falun... sárgás zöldet, tompa szürkéskéket és mustárszínt. Ezeken nemcsak a por, de a szezon elmúlása sem „fog” ... Az élénk színektől — óvakodjunk A tavaszi kabátoknál is körülbelül ezek a szempontok érvényesülnek. Itt is inkább az angolos a jelszó. Ami úgy értendő, .hogy a kisebb városokban és falun élő hölgyek a gloknis aljú vagy nagyon bő ujjú divatkabátok helyett inkább egyszerű kiállítású, mérsékelten bő nagy zsebes kabátokat viseljenek. Még a gombok kiválasztásánál is ügyelni kell, hogy az új divat fantasztikus virág, állat és mértani arabeszk- hez hasonló alakú gombja helyett — egyszerű angolos gombokra essen a választás. Ami a színeket illeti, a megválasztásnál ugyanúgy a középárnyalatú, strapabíró színeket kell szem- előtt tartani, mint a kosztümöknél. Az anyagnál pedig a könnyű, exponált mintázatú „divatkelme” helyett az időjárást és a használatot jobban bíró szövetek ajánlatosak. A tavaszi viselet előtérbe helyezi a fiatalos, színes mellénykéket is. A városi nő csak divatból viseli ezeket a mutatós „blúzpótlékokat.” A falusi garderóbban azonban egyenesen — áldásosak. Néhány különböző színű és minőségű mellénnyel változatossá lehet tenni egy és ugyanazon kosztümöt vagy bő kabátos kompiét. Amellett — ha gyapjú jerseyből, vagy vékonyabb szövetből készül, nemcsak díszít, hanem — melegít is. Miután nemcsak egyszínű, de mintás mellények is divatosak, ügyes díszítési és — ha tavalyi kosztümről van szó, — alakítási lehetőséget nyújt, ha sima szövetű kosztümhöz, vagy kabát alá élénk színű és nagymintás, mintásakhoz pedig élénkebb árnyalatú, de egyszínű mellényt választanak. Praktikusak és csinosak a kötött meg horgolt mellények is. Különösen akkor, ha bőr vagy tressz szegélyezéssel készülnek. Előnyük pedig, — hogy házilag Is előállíthatok! Két féle mellénytípus divatos. Az egyik, amely egészen magasan csukódik, a másik, amelynek mélyebb, ékalakú kivágása van. Tetszés szerint rövid vagy félhosszú ujjal készülhetnek. A száműzött fátyol... A kosztümök és kabátok „angolossága” után szinte természetes, hogy falura az _ egyszerűbb, angolos kalapformák ajánlatosak. Szerencsére, mint minden idényben, így a tavasziban is akadnak nemcsak bolondos franciás, hanem szolid, sportszerű kalapmodellek is. Ezek most is túlnyomórészt filcből készülnek, középszerű — két oldalt felfelé vasalt — a karimáj uik és közepesen 1939 MÁRCIUS 12. VASÁRNAP A Kormányzó Űr mélynyomásu arcképe 63 * 95 cm. méretben P 1.40 + portóköltségért, valamint a legújabban megjelent Csak eat a keresztünk 0 a ml uezériink Ez a ml hazánk feliratú fenti nagyságú, de háromszin nyomású képek P 1.50 + portóköltsésért megrend elhetők: STÁDIUM SAJTÜVALLAUIT RT-ndi Budapest, Wl., Rózsa-utca 111. az. magas a tetejük. Ezek a fiatalos és angolos formák nagyszerűen illenek a vidéki hölgy angolos eleganciájú tavaszi garderóbjához. Természetesen — minden virág, gyümölcs, lakkszalag, toll-> pompón és fátyol nélkül! Ami pedig a cipőket illeti, hála á szöbbnél-szebb lapos és félmagas formáknak, szinte öröm köztük válogatni. Hol van már az az idő, mikor a vidéken lakó hölgy sáros időben valóságos bakancsokban volt kénytelen járni. Szép időiben pedig magassarkú cipőkben botorkált a kényelmesnek igazán nem nevezhető falusi járdán ... Ma, mikor a városban is egyre több a laposabb sarkú cipőkért lelkesedő hölgyek száma, a cipőipar olyan célszerű és amellett csinos trottőr cipőket készít, melyek gyakran túlszárnyalják még — csinosságban és ízlésben — a magassarkúakat is. Az angolos jellegű kabátok és kosztümök komolyságát aztán igen sokféle divataprósággal lehet változatosabbá és színessé tenni. Természetesen lényeges, hogy a stílussal összhangban legyenek. Elsősorban a kedves, tarka sálakat említjük fel. Tavaszra ismét a taft sálak jönnek divatba, ezeket pedig még a „nemfeltűnésre” beállított falusi ruhatárban is ügyesen lehet felhasználni. Aztán a különböző bőr gomblyukvirágo- kat. Az úgynevezett sportékszerek közül a mutatós fa-brossoknak, klippszeknek, gomblyukdíszeknek láthatják hasznát a falusi hölgyek. Annál is inkább, mert ma már ezeket a fából készült kis díszeket magyaros népművészeti mintákkal díszítik... Divatképünk balszélső ábrája spriccelt mintás mustárszfnű sportkosztümöt visel, kényelmes szabású háttal és mély berakásos szoknyával. A következő ábrán viszont világosbarna, bővonalú kabátból és barnászöld kockás szoknyából álló együttest mutat be, ahol a kabátot a szoknya mintás kelméjéből készült kihajtók élénkítik. A harmadik, falusi garderób számára igen ^ ajánlatos, modellnél az angolos szabású, kényelmes kosztümkabát sárgabarna kockás anyagból, a szoknya viszont egyszínű barnából szabott. A negyedik modell háromrészes „kompiét” visel. Itt a szoknya spriccelt mintás szürke angolszövetből, a bő kabát pedig egyszínű, kettős levarrásokkal díszített szürke szövetből készül. A mellényke viszont háromféle kék színben tartott, kék jerseyből mutatós. Radványi Magda. i ELE FON SZÁM: 144-400
