Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-12 / 59. szám
18 ■tTronwln -MaßtSRHIMiaE 1939 MÁRCIUS 12. VASÁRNAP Cheron káplár nem fújta le a háborút... A huszonötödik háború folyik a nagy fegyverszünet óta tonai demostrációk” valóságos háború, össze, hogy ezt a kérdést minél bensőségesebben munkálhassák és minél reálisabb alapokra helyezzék. A dinamikus múzeum Az Auslandinstitut megtekintése Után átvonultunk az „Ehrenmal der deutschen Leistung im Ausland” palotájába, amelyet 1936 augusztusában létesítettek. Az intézet munkássága itt a látnivalón külső megjelenésében sorakozik fel a szemlélő előtt. Úgy is mondhatnánk, hogy ez az „Ehrenmal” nem egyéb, mint egy dinamikus múzeum, amely nemcsak konzervál, hanem a külső és folyton előrehaladó élettel áll élő kapcsolatban, maga is mindig fejlődik, változik. Hatalmas fatérképeken látjuk itt a világ egész németségének elterjedését, a történelem itt máris utolérte a múzeumot, a csehszlovákiai németség például már a birodalomhoz tartozik. Feltárul előttünk a német gyarmatosítás minden eredménye, szembeállítva a háború utáni sokkal gyengébb fejlődéssel, külön teremben csodálhatjuk meg a külföldi németek népviseleteit és természetes nagyságban elkészített parasztházak lakószobáit. Az „Ehrenmal” felépítése és stílusa népies, közvetlen módon szól hozzánk, a pár szavas feliratok röviden, de annál beszédesebben mutatják be a külföldi német népcsoportok életét és történeti fejlődését. A magyarországi térkép hatszázezer németet említ és ezt a mondatot idézi: „Ungarn verdankt den deutschen ebensoviel, wie den Magyaren.” A német felfogás itt mereven szembehelyezkedik a magyarral főleg ebben a mondatban: „Bis ins 19. Jahr- hundert waren Ofen und Pest deutsche Städte” és alig pár méterrel odébb a hatalmas felírás: „Deutschtum ím Osten — Bollwerk Europas”, csak azt felejti el ez a német felfogás, hogy a magyarok tízszer annyira „Bollwerk Europas” voltak és ennek volt tulajdonítható az is, hogy míg a magyar nemzet elvérzet a pógányok elleni csatatereken, a német nép építeni, fejlődni és nem utolsó sorban — szaporodni tudott, hogy vendégként letelepedhessék a kipusztult magyar területeken. (így Budán és Pesten is.) A kiállítás egyébként nagy történelmi átnézeteket nyújt a szemlélő részére és mindvégig érezhető, hogy sohasem akarják múzeummá merevíteni a kiállítást, hanem a lüktető élettel akarják kapcsolatban tartani. És ez sikerült is a tervezőknek. Rendkívül érdekes az „Ehren- mal”-nak az a része, amely egy stuttgarti család történetét tárja elénk. Ez a család négy elvándorolt férfit adott a németségnek, közöttük Bäh Ervin dr. (1849—1913), aki mint orvos Japánba vándorolt ki és ott megvetette a modern japán orvostudomány alapjait. Balz nemzedékeket nevelt fel a japán orvostudománynak, japán nőt vett feleségül, évtizedekig benne élt a japán élet ke!Ős közepében, a japán császári család kedvelt házi orvosa volt — és mégis mindvégig szülőföldjéhez hű német maradt. Mikor már élete végéhez közeledett, hazajött meghalni a Schwa- benlandba. A kiállításnak ebben az ideiglenes részében az ő életének emlékeit látjuk felsorakozni, közöttük a japán császári ház értékesebbnél értékesebb ajándékait. Két napig tanulmányoztam a stuttgarti Auslandinstitutot és szivemben mélységes szomorúsággal, de legalább ugyanakkora elszántsággal hagytam ott a külföldi németek városát. Szomorúsággal, hogy a magyar társadalom még annyira kezdetén áll annak a fontos nemzeti munkának, amelyet ugyanezekben a kérdésekben a maga területén el kellene végeznie és elszántsággal, hogy mindazt a jó példát, amit ezen a téren nekünk a németek mutatnak, magyar viszonyainkra alkalmazva minél előbb meg kell valósítani. A németek felfogásáról lehet bármilyen véleményünk, de azt mindenesetre megtanulhatjuk tő’ük, hogy kell a nemzetet frázisok nélkül szeretni és hogyan kell dolgozni érte. A compiegnei erdőben, az egyesült antant hadak főhadiszállásán, 1918 november 11-én délelőtt féltizenkettőkor kürtjébe fújt egy acélsisakos, szürkeköpenyes katona: Cheron tizedes a 101- es francia gyalogezredből, lefújta a háborút egy perccel azután, hogy a főhadiszállás vonatának egyik szalonkocsiA háború utáni háborúk sorát az oroszországi csaták nyitják meg. Öt hatalmas sereg harcolt a szovjet ellen. Ezek a csaták nem egyszerű polgár- háborúk voltak, mert jobbára önálló országrészek vezérei vonultak a szovjet ellen. Egyik sereget, a szibériait, Alexander Vaszeljevics Kolcsak tengernagy vezette. Véres csaták után Kolcsak a vörösök kezébe került, akik kivégezték. Anton Denikin tábornok, a kaukázusi sereg fővezére közel két évig harcolt a szovjettel, de végül leverték. Judenics tábornok csapatai már Péter- vár felé nyomultak győzelmesen, Qacsi- nánál azonban összeomlott a támadás. Petljura Simon az önálló ukrán köztársaság elnöke (akit később PArisban egy merénylő agyonlőtt) is háborút viselt az oroszokkal, de leverték. Vereséggel végződött Vrangel tábornok harca is. Még két „szovjetcsata” zajlott le: a magyarországi tanácsköztársaság vörös hadserege verekedett a cseh-szlovák ég1 román hadseregekkel. Véres háború folyt 1919-ben Galicia és Lengyelország között. A békeszerződés Galíciát Lengyelországnak ítélte. Kelétgalicia egy részé azonban Ukrajnához akart csatlakozni. A lengyel csapatok érre ellenük vonultak, öldöklő csaták folynak napokon át, még Lemberg utcáin is. A lengyelek teljes győzelmet arattak, a keletgaliciaiak csatlakozási terve meghiúsult. Háborút viseltek a lengyelek az oroszok éllen is a következő évben. Ezer kilométeres fronton dühöngött a csata. A vörös csapatok már Varsó felé közeledtek, amikor a lengyelek megtörték az előnyomulást, majd ellentámadásba mentek át és irtózatos csapást mértek a vörösökre. A szovjetcsapatok fejvesztetten menekültek, a lengyelek orosz területre is benyomultak. Az oroszok félmillió embert veszítettek. Rigában kötötték meg a békét. Ugyanakkor még egy csatát folytatott az újjászületett Lengyelország. Zéligovszky tábornok csapatai megszállták Litvánia fővárosát, Vilnát, amely azután később végleg Lengyelországé lett. Méreteiben kicsi, de hírében annál nagyobb volt a D’Annuzió fiumei háborúja. A nagy olasz költő szabadcsapatok élén megszállta Fiúmét, amelyre a jugoezlávok tartottak igényt. A következő esztendőben Höfer generális vezetésével német önkéntes légiók nagyarányú ütközeteket vívtak a lengyelekkel Kelet-Sziléziában. A görög-török háborúk Egyszerre kell megemlékezni a görög-török háborúról. A világháború után nem kevesebb, mint három görögtörök háború folyt. I9l9-ben a görögök b ..yomultak Kisázsiába és megszállták Szmirnát. 1920-ban a törökök örmény- országba nyomultak és sorra elfoglalták a nagyobb városokat. Az év végén kötötték meg a bókét, amelyben a törökök megszerezték Örményország jó részét. A harmadik görög-török háború 1921-ben kezdődött, amikor Kemál állt szemben a görögökkel. A kemálista új Törökország teljes győzelmével végződött ez a háború. 1921-ben volt a nyu* jában Foch marsall aláírta a fegyverszüneti szerződést. Az a pillanat, amikor Cheron káplár kürtje megharsant, új dátumot iktatott a világtörténelembe. A kürtjei után következő időt azóta így nevezik: „A háború után”... Pedig azóta nem kevesebb, mint huszonöt háborút ért meg a világ. gat-magyarországi felkelés, amely után a velencei egyezmény, majd a soproni népszavazás következett, amikor Sopron hűsége Magyarország mellett nyilatkozott meg. A gyarmati háború Európa és Ázsia után Afrika következett. Abd el Krim 1924-ben a riff- kabilok szultánjává kiáltatta ki magát. A harcias szultán 1925 májusában betört Francia-Marokkóba, de összeütközött a marakkói spanyol csapatokkal is. Elszántan viaskodott a franciákkal és spanyolokkal, akik végül kooperációban állapodtak meg. A francia és spanyol hadsereg egyesült, közös offenzívára indult. A spanyolok október 25-én elfoglalták a riffek fővárosát. Abd el Krim csapatai lassan visszahúzódtak és gerilla harcok következtek. 1926 májusában összeomlott a riffka- bilok frontja. A szultán Tara mellett jelentkezett á francia előőrsöknél és megadta magát. A franciák Reunion szigetére száműzték. Ez alatt még két gyarmati háború volt. A druzok a franciákkal, az arabok pedig az angolokkal viaskodtak. A druzok Siteida mellett megverték a franciákat és bevonultak Damaszkuszba is. A francia csapatok Sarrail tábornok vezetésével ellenoffenzívát indítottak. Ennek legvéresebb állomása Damaszkusz ostroma volt: a franciák bombázása 1600 halottat szedett a városban. Az angolok Ibn Baud királlyal keveredtek harcba. Az arab király elfoglalta TransJordániát, amely angol protektorátus alatt állt, megszállta Mekkát és Medinát, az Izlám szent városait. Váltakozó hadiszerencse után Anglia hivatalosan elismerte Ibn Baudot. A vérbeborult Balkán és Délamerika De nemcsak a gyarmatokon dörgött az ágyú 1925-ben, hanem a Balkánon is rövid csata dúlt. Október 21-én görög csapatok átlépték a bolgár határt és bevonultak Petricsba, hadi pilóták pedig bombáztak több bolgár várost. Az antant demarsot küldött Athénbe és az ellenségeskedés beszüntetését követelte. Néhány nap múlva a görögök visszavonultak a határok mögé. Az ügy a Népszövetség elé került. Genf úgy döntött, hogy Görögország köteles nyolovonötezer angol fontot fizetni az elesett bolgár katonák hozzátartozóinak, azonkívül fizessen ötvenhétezer fontot Bulgáriának kárpótlás címén, mert ennyibe került a bolgár hadsereg mozgósítása. Arányaiban ugyancsak kicsiny, de annál szívósabb és makacsabb volt a délamerikai háború: Bolívia és Paraguay küzdelme a Gran Chako miatt. Újkori „hétéves háború” volt ez: 1928- tól 1935-ig tartott. Ugyancsak 1928-ban csaptak össze az oroszok és a kínaiak a íelet-kinai vasútvonal birtoklása miatt. Gazdasági okokra, politikai jogok védelmére hivatkoztak mindkét oldalon, de a „kakeretéi között zajlottak. A huszonötödik... 1935-ben indult az olasz-abesszjh íáború. Ennek részletei még frissen éllek emlékezetünkben. A háború utáni háborúkhoz kell még számítani a spanyol eseményeket, amelyek túlnőnek a polgárháború keretein. A kínai polgárháborúkat, amelyek szakadatlanul tartanak, nem soroljuk ide. Viszont formális hadüzenet nélkül is „kiadós” háború Japán és Kína harca, amely javában áll. Ez a huszonötödik békebeli háború. Talán utolsó — talán nem. Ki tudja? A háború legyen gyors Claus ewitz a XIX. század elején élt német katonafilozófus szerint az erősebb harcmód a védelem, mert a terep, a mesterséges és természetes akadályok, a rej- tettség, a tűzfegyverek tervszerű beállít- hatósága olyan nagy harcászati előnyöket biztosít a védőnek melyekkel a támadó többszörös túlerejét is képes kiegyensúlyozni. 1914-ben a háború mozgéharcokkal^ indult meg, azonban a támadó átkarolásától való félelem arra késztette a yédekezőt, hogy szárnyalt mindaddig meghosszabbítsa, amíg tengerig vagy semleges országhatárig ért. így keletkeztek az összefüggő hosszú védővonalak mindkét félnél. A védelemnek azonban az a nagy hátránya* hogy azzal egymagában pozitív hadműveleti célokat elemi nem lehet, azok kivívására támadni kell. Miután a gyors sikert biztosító átkaroláshoz a szabad szárny a hézagmentes védőállások keletkezése folytán megszűnt már az első hónapok után, ezért ilyen szárnyak ‘teremtéséhez összegyűjtött nagy erőkkel meglehetősén nagy hézagokat kellett ütni a védőálláson, hogy a résen keresetül támadó, az ellenség így keletkezett szárnya ellen tudjon fordulni és a tespedésből, az állásharcból ismét mozgásba, támadásba mehessen. A siker érdekében tehát dupla műveletet kellett végrehajtani, ami viszont sokszoros túlerőt követelt meg. A nagy kiterjedésű védővonalak megszállása a haderők zömét igénybe vette, tehát a veszélyekkel járó kivonások és összpontosítások egy-egy áttörés helyére úgy csapatban, mint a kívánatos anyagban az óriási távolságok mellett igen sok időt vettek igénybe és ea rendesen nem maradt titok az ellenségei ott sem, aki így rendesen idejében felkészült az áttörés elhárítására védőállásnak mélységbe való tagozásával. De ha sikerült is az áttörés, a siker kiaknázásához hiányzott a támadónak a gyors mozgási lehetősége ahhoz, hogy az ellenséget újabb védőállás kiépítésében megakadályozza. így egy rövid ideig tartó mozgás után ismét állásharcba merevedtek az arc- vonalak. Ennek következménye lett a háború elhúzódása, ami rengeteg vér- és anyagáldozattal járt és a katonai döntés lehetőségét mindjobban csökkentette. A világháborúból azt a tanulságot vontuk le, hogy az állásháború csak hátrányokat rejt magában. Időben hosszúra nyújtja a háborút, ami sok vér- és anyagi áldozattal jár, megnehezíti, esetleg kizárja a katonai döntést, anyagcsatákat eredményez, ahol háttérbe szorult a katonai vezetés és előtérbe lép az anyag. Az győz, aki anyaggal tovább bírja. Békekötésnél a legyőzött teljesen ki van szolgáltatva a győzőnek, mert minden ellenállásra képtelenné válik. Bár a legyőzöttet a hosszú állásháború anyagilag teljesen tönkre teszi, de a nagy áldozatok miatt a győztes részére is csak pyrrhusi győzelmet jelent. A szegény államoknak különösen érdekük, hogy a háborúban az állásharcot minden eszközzel megakadályozzák és elkerüljék, mert anyagilag kimerülnek, az idő a gazdagabbnak kedvez, de éppen olyan veszélyes játék a gazdag fél részéről is a háború húzása, mert anyagilag ő is kimerül, Tehát a jövő háborúban, a világháború tapasztalatain okulva, a gyors katonai döntésre kell törekedni, ami csak mozgóháborúban lehetséges. A mozgás fenntartásának eszközei: a csapatoknak gépkocsin való szállítása, sok gyorsan mozgó csapat és pedig páncélos és lovas csapat, nagy repülő erő a földi erőkkel összeműködő függőleges átkarolásra és a gázharc. Miután azonban az állásháború veszélye a jövőben is fenyeget, minden áldozatot meg kell hozni, hogy hadseregeinket a mozgó harc eszközeivel annyira felszereljük, hogy a gyors katonai döntést és ez. zel a jövő háború megnyerését lehetővé tegyük, - .1 Orosz-lengyel és egyéb összecsapások
