Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-11 / 58. szám

1939 MÁRCIUS H, SZOMBAT T'ElíVIDEfcl -jMAG^ARHIRMEí / Megbuktak az intrikák A zsidó javaslat vitája a vége felé kö­zeledik. Érthető tehát, hogy a javaslat ellenzői most mindenkivel összeszövet­keznek s elsütik utolsó nagyágyúikat, hogy, lelőjék a javaslatot, vagy a javas­lat harcosait. A javaslat parlamenti tárgyalásának megkezdését azzal pró­bálták megakadályozni, hogy családfa- kutatásuk eredményével Imrédyt a ku­lisszák mögött a javaslat csendes elej­tésére bírják, Imrédy azonban e helyett inkább a miniszterelnöki pozíciót ve­tette el magától, hogy a javaslat mégis eredeti alakjában a parlament elé ke­rült. A zsidótörvényt sürgető nagy nem­zeti mozgalmat, a Magyar Élet Mozgal­mát Imrédy mellett még Rátz Jenő és Jaross Andor irányította, tehát Imrédy megsebzése után Rátz és Jaross. ellen indult meg a névtelen családfakutatók hajszája. Ifj. Mikszáth Kálmán kedé­lyesen megírta, hogy a híres Gellért- syállóbeli ellenzéki vacsorán egy arisz­tokrata úr három különféle családfát húzott elő, amíg a kívántat megtalálta. E héten már egy másik családfa ellen támadt az anonim szervezet. Rátz Jenő családfája ellen. De a régi nemesi csa­ládfa tulkemény volt, semmiféle rág­csálók ki nem kezdhették, a rágcsálók mindössze annyit találtak, hogy a ki­tűnő magyar tábornok nevét szülőköz­ségének görögkeleti vallású lelkésze, aki történetesen román érzelmű volt, ro- mánosan Ratin-nak írta, holott 1600 óta ezt a családot mindig Rátznak ír­ták. A magyar közvélemény csak fölé­nyes mosollyal tért napirendre a szá­nalmas bűzbombavetési kísérlet fölött, mert elvégre egy újszülött gyermek igazán nem lehet felelős a keresztelő pap helyesírási hibájáért. S így a Ma­gyar Élet Mozgalmának második vezé­rét nem sikerült megsebezniük. És most a körvadászat harmadik sza­kaszáig jutottunk. Jaross Andoi*ra, a mozgalom harmadik megteremtőjére é3 vezérére, a zsidóprobléma további nagy mozgatójára került sor. őt a család' fáján keresztül szintén nem kezdhetik ki, személye sem sebezhető. A kor­mányból sem lehet kibuktatni. Mert ezt megpróbálták. Különféle kerülő utakon és közvetítőkön keresztül mindjárt a Teleki-kormány megalakulásakor pró' balták megkörnyékezni Telekit, hogy ejtse el Jarosst és egy más felvidéki politikust vegyen föl kormányába. De ez a terv csúfosan megbukott Teleki éleslátásán. A liberális intrika most más úton akarja paralizálni Jaross po­litikai befolyását. Már nem ragaszko­dik Jarossnak egy más, liberálisabb po­litikussal való fölváltásához, hanem bársonyszéket akarja alóla elbűvész­kedni. Különféle kaszinói kamarillák kifőzték, hogy mivel Jarosst magát nem lehet megbuktatni, ezért a minisztériu­mát kell megszüntetni. A külföldi saj tóban, így elsősorban a felvidékiek előtt is jól ismert zsidó-liberális jellegű Prager Tagblattban elterjesztették an­nak hírét, hogy Jaross felvidéki minisz­tériumát eltörlik, a hivatalt államtit­kára: jgá szervezik át s beolvasztják miniszterelnökség, vagy a belügymi­nisztérium egyik ügyosztályába. Az ál­lamtitkár pedig nem Jaross lesz. A ti­tokzatos intrika-központ ma már to­vábbment: belföldi lapokban, Bethlen 8 órai Újságjában és az Estben he' lyezte el ugyanezt a híradást. Szóvá megindult a roham Jaross pozíciója el­len. Ez a mai helyzet. Ehhez azonban nekünk felvidékieknek is van némi szavunk. És pedig őszinte; komoly szavunk. Már régóta figyelem­mel kísérjük a Jaross elleni intrikát, de ildomosnak tekintettük hallgatni róla. Most azonban nem hallgathatunk, Mert nem személyekről van szó, hanem személyeknél többről: elvekről. Nem Jaross személyének félretolásáról, ha­nem az egész felvidéki párt szétrob- bantását célzó kísérletről. Nem hallgat­hatunk tovább, mert a hallgatás cinkos­ság lenne azokkal, akik az Egyesült Magyar Párt egységére törnek. A felvidéki Egyesült Magyar Párt sokaknak van útjában. Mindenkinek, aki a mai reformtöbbségnek és a refor­moknak ellensége. Mert kulcshelyzete révén a felvidéki párt mandátumai dön­tötték el a reformtöbbség fölényét a disszidensekkel szemben. Ezért a kon­centrált gyűlölet és intrika ellenünk és raross ellen. A zsidó íiberálizmuson cívül a feudális tőke is ellenfelünk, mert tudja, hogy a zsidóreform után a földreform és más szociális reformok tövetkeznek. Ezeket a reformokat akar­ják megakadályozni a felvidéki egység szátrobbantásával. Magáról a robban­tási kísérletről nem kívánunk többet mondani, mint azt, amit a Porubszky Géza dr. képviselő mondott. Porubszky bevallotta, hogy egyike volt azoknak, akiket a liberális-konzervativ kapita- izmüs meg akart környékezni s el akart tántorítani a szociális programot jelentő felvidéki egységtől,.de ő a meg- úsértetésnél így válaszolt; „Nagy tisz­telője vágyok Szüllő Gézának, de ha él­vekről van szó, se balra,, se jobbra nem lajlok el, hanem az igazság mellé állok, Jaross Andor mellé.” Ebben, az egy mondatban benne van minden, amit a felvidéki Egyesült Magyar Párt elleni intrikákról tudnunk kell. A robbantási kísérlet abból az ötlet­ből indult ki, hogy a felvidéki egységes politikai - közvéleményben megmaradt a régi keresztény szocialista, illetve nem­zeti párti rétegeződés. Az ötlet téve3 volt, mert bizony ez a rétegeződés el­tűnt, ehelyett csupán a nemzedékek sze­rinti rétegződés maradt meg. Mint azt Pfeiffer Miklós dr. híres cikkében meg­állapította, a Felvidéknek voltaképpen két lelke van: az öregek és fiatalok szemlélete. Az öregek a megszállás előtti űri individuális politikai aktus és iberáiis életforma konzervatív hirdetői voltak, s ugyanazokká lettek, mihelyt becsatlakozhattak az óhazai életbe. A fiatalok — ma már bizony ötven évese­kig bezárólag számít ez a „fiatalság” ■ a hazatérés után is hívek a néppel együtt folytatott közös harchoz, a szo­ciális népi eszmékhez, a népi demokrá ciához, a kollektiv szellemhez, amely szemléletben a keresztény szocializmus és nemzeti radikalizmus két régi irány­zata tökéletes szintetikus egységbe ol­vad össze. Ideológiai alapon hiába pró­bált köztünk kettészakadást a pesti intrika, hiába környékezte a keresz­tény szocialistákat: együttmaradtunk. Csak a legidősebb korosztály egyik­másik kiválósága szakadt le mozgat műnkről. Mert visszaotthonosodott az ősi politikai stílusba, amelyben fiatal korát leélte. A liberális és individualista politikai sakkjátékba, amelynek igén bonyolult és ravasz szabályai vannak Az előkelő kaszinókba, amelyek tükör­sima parkettjén csak a politikai tak­tika nagy művészei tudnak járni. A felvidéki fiatalabb nemzedék nem is­meri, de nem is akarja elismerni ezt a túlfinomult taktika-művészetet, csak nyílegyenes politikai stratégiát ismer, százezres és milliós együttesben , való egyenes menetelést. Számunkra a poli­tika nem sakkjáték, egyáltalán nem játék, hanem véresen komoly hitvallás, együttes munka a néppel a népért. Sajnáljuk; kimondhatatlanul sajná:- juk, hogy éppen a Felvidék legerede­tibb, legszellemesebb politikai szemé­lyisége, Szüllő Géza az, aki elsőnek visszahasonult a kónzervativ-indivi- dualista magyar stílushoz s teljesen egyéni utakra tévedt, olyan utakra, ahová a kollektiv szellemű Felvidék közvéleménye nem követheti. Sajnál­juk, ; végtelenül sajnáljuk, hogy mialatt a Felvidék egy emberként szociális re­formokat, zsidójavaslatot és földrefor­mot sürget, ugyanakkor volt vezérünk azokkal engedi ünnepeltetni magát, akik az Egyesült Magyar Párt eme céljai, szervezeti egysége és ‘mostani vezére ellen intrikálnak. Sajnáljuk, de megért­jük. Megértjük, mert tiszteletre méltó koránál fogva tért vissza oly könnyen a régi politikai iskolához és a régi poli- ,ikai iskola módszereihez, amelyből a íúsz felvidéki év alatt kiszakadt. Nagy -isztelői vagyunk mindannyian kiváló személyének, de az elveinkhez hívebbek vagyunk, mint a személyekhez. Különö­sen akkor, ha e személyek eltérnek az elvtől. Mert ne feledjük el, a mi egy sé­ges felvidéki szemléletünk 1936 óta, a pártegyesítés óta alakult ki. A párt­egyesítést annak idején Porubszky Géza is ugyanúgy ellenezte, mint Szüllő Géza. De miután kiharcoltuk az egysé­ges keretet, attól kezdve Porubszky Géza egyik teremtő ideológusa, fegyel­mezett harcosa és példaképe volt a kö­zös új szellemiségnek, a keresztény, nemzeti szociális és demokratikus népi politikánknak, ellenben sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az egységes új szellemiség kialakításának munkájából Szüllő Géza kimaradt. Nem mi távolod­tunk el tőle hanem a párt éléről eltá­vozván, ő maradt el tőlünk. Erről nem mi tehetünk. Elismerjük, hogy ez szo­morú . dolog egy nagy politikai szemé­lyiségre, de ne felejtse el, hogy minden nagysága mellett mégis csak egy em­ber, mi felvidékiek pedig egymillió- nyian vagyunk. És így el kell ismernie, • ' , _ ráflíet/ss»] eStet cserélek: tóik szőnyi jövök. jtSi _______ drási magyarpftBfc^- Minden másfajta legmagasabb árbanWjgk- ®ÍÜgllTVÍ?l.a LEIN ÖDÖN Budapest/hKcssuth Lajos- utca 2, si6nyegfltnS‘­gyelmezetlen egyéniség hirdet\ hanem az, amit a felvidéki egymilliói fegyel­mezett ember vall egységesen j és fe­gyelmezetten a magáénak. Ami pedig a felvidéki jnimsztérium megszüntetését illeti, erre cspk egyet mondunk. Egy szó sem igaz »belőle. Az ellenzék akarja. Ezenfelül a liberális és feduális kapitalizmus és a zsidóság is akarja. A Felvidék ellenben ragasz­kodik hozzá. Nem a minisztérium for­májához, hanem minisztere befolyásá­hoz. Mi is azt mondjuk, hogy meg kell szüntetni a tárcanélküli minisztériumot, mihelyt betöltötte föladatát. Ám eddig’ még csak a föladatok kezdetén va­gyunk. Ezernyi teendő van a legtöbb téren, még mindig az ideiglenesség je­gyében állunk. Akármit csinálnak s akármilyen messze nyúlnak a liberális és feudális érdekszövetség csápjai, Jaross és a Fel­vidék nem hátrál meg előtte. A felvi­déki minisztériumot megszüntethetik, de nem szüntetik meg Jarosst és azt a. törhetetlen szociális szellemet, amelyet hogy az igazi felvidéki szellem mégsem 1 a Felvidék egymilliós egységes tömege az, amit egy akármilyen nagy, de fe- I képvisel. Nyolcórás ülésben tárgyalja a Ház a zsidójavaslatot Általános érdeklődés a Ház folyosóián a szlovákiai események körül Hétfőn folytatják a zsidójavaslat vitáját A képviselőház pénteken folytatta a zsidójavaslat tágyalását. Az ülés elején szavaztak arról az indítványról, amely nyolcórás üléseket javasolt a zsidójavas­lat tárgyalásának idejére. Az indítványt elfogadták, ezzel már a mai ülésen is nyolc óra hosszat folyt a vita. A vitában ma főleg ellenzéki képviselők vettek részt, akik természetesen élesen támadták a javaslatot és azt igyekeztek bebizonyítani, hogy az gazdasági téren veszélyeket jelent. A folyosón igen élénken tárgyalták azo­kat a híreket, amelyek a szlovákiai esemé­nyekről szálának, és ezzel kapcsolatban <r várható. külpolitikai fejleményeidet mérle­gelték. A kormány tagjai egyébként pénteken délután öt órakor minisztertanácsot tar­tottak, amelyen aktuális kül- és belpoliti­kái kérdéseket, továbbá folyóügyeket tár­gyaltak. A minisztertamcs a késő éj­szakai órákban ért véget. A zsidójavaslat vitáját a március 15-í, szerdai ünnepnapra való tekintettel hét­főn folytatják, természetesen ismét nyolc­órás ülésen. Nyolcórás ülés A képviselőház pénteken nyolcórás ülé­sen folytatta a zsidók közéleti és gazda­sági ’ térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat vitáját. Bobory György alelnök délelőtt 10 óra­kor nyitotta meg az ülést. A kormány ré­széről Tasnádi Nagy András igazságügy- miniszter és Antal István államtitkár je­lent meg. Elfogadták Kölcsey István indítványát, amely szerint a Ház a zsidójavaslatot a mai naptól kezdve nyolcórás üléseken tárgyalja. Buehinger Manó volt az első felszólaló. Az igazságügyminiszter keddi beszédével kapcsolatban azt állította, hogy a minisz­ter semmiféle érvelést nem akar elfogadni. Tasnádi Nagy András igazságügy-mi­niszter: ön tadja a legjobban, hogy nem igaz, amit állít. Buehinger Manó ezután Schultz Ignác FELVIDÉKI MAGYAR telefon: 144-400 HÍRLAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili, József-körút 5 szerepével foglalkozott, mire Rajniss Fe-i renc közbekiáltott: — Az a kérdés, hogy a pártkasszát el- vitte-e vagy sem. Buehinger Manó ezután R. Vozáry Alá* dár beszédével polemizált, majd azt kí­vánta, hogy a javaslat rendelkezései kö­vetkeztében megüresedő helyekre ,. ötvew százalékban paraszt származású ifjakat alkalmazzanak. A javaslatot nem fogadja el. Drózdy Győző volt a következő felszó­laló. — Elfogadom ezt a javaslatot, mert. mindent megszavazok, ami a keresztény ifjúság javát szolgálja — mondotta, — Elfogadom azért is, mert helyeslem az alapelvet és a gyakorlati célt szolgáló szá­zalékos megállapítást, amit fontosnak tartok. A továbbiakban bírálta a javaslat egye« intézkedéseit és sürgette a földreformot. Kijelentette, hogy a javaslat sok rendel­kezésével nem ért egyet, de reméli, hogy beterjesztendő módosításait méltányolni fogják. Megértéssel, fai védelmi alapon Grata Gusztáv azt fejtegette, hogy a javaslatot nem tartja szükségesnek és hasznosnak. Szerinte nem helyes, hogy , a zsidók tömegeit kizárják a magyar nem­zeti közösségből. — Mi volt a javaslat célja? — folytatja — annak megakadályozása, hogy **oy %

Next

/
Thumbnails
Contents