Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-05 / 29. szám
ti TEisviDEta JfejGttMHIRMS 1939 FEBRUAR 5. VASÁRNAP 4U MEGJELENT Európa legötletesebb, legjobb és legfrissebb rfcjlvényujsáaja Egész heti MUinő szórakozás! Óriási rejtvény verseny, pazar díjazás. Értékes heti f tilalmak! Megjelenik minién génieken! Szerkó: ztíság és kiadóhivatal: Budapest, tX., Ü.löt-úf 11. sz. a fülébe, hogy az államnak terhet jelent, nem kívánatos, megbízhatatlan elein, akinek annyi jogot adnak, ameny- nyit akarnak? Az államalkotó jelleg megvonása volt egyik leggyökeresebb oka annak, hogy a kisebbségi ember államon kívül állónak érezte magát. Az állás és kenyér lehetőségétől az állam rendszeresen fosztotta meg a kisebbségi egyéneket. Bizonyos pályákról teljesen ki voltak zárva. Nem lehettek magasabb rangú álfemj és közhivatal- nokok, nem kaphattak közjegyzőséget vagy gyógyszertárt, másoknak jutottak pz állami szállítások. A legalacsonyabb fokú egzisztencia biztosítása is rendszerint ahhoz a feltételhez volt kötve, hogy a kisebbségi egyén nemzeti öntudatáról lemondva aktivista pártok csatlósává szegődjék. Ezért egészen természetes volt, hogy nemcsak az állammal szemben nem lehetett igenlő állásfoglalása, hanem az államfunkciók szerveivel sem- vállalhatott közösséget. Mennyiben érdekelhette egy olyan bíróság, mely hiányos államnyelvtudását kihasználva, nehézségekbe döntötte, olyan közigazgatás, melyhez segítségért nem fordulhatott, olyan törvénykezés, moly a mechanikus demokrácia jegyében néhány képviselőre engedélyt adott, de azok ténykedését mindenben és mindenkor majorizálta. Az anyagi segély önkéntelen kapcsolatot teremt az egyén és állam között-. A kisebbségi egyénnek — nemzeti öntudata megőrzése mellett — földmüves- kölcsönre, árvíz- és inségsegélyekre nem igen nyílt kilátása. Gazdasági, kulturális és szociális intézményeit sok küzdelem árán önmagának kellett fenntartania. Ezért utilitarista alapon sem fejlődhetett ki pozitív államszemlélete. Annyival kevésbbé, mert a jogvédelem terén is önmagára volt hagyatva és sohasem remélhette, hogy igazsága ön- rnagáért győz, ha a többség naoionali- záló érdekeibe ütközik, vagy ha győzelméből a többségnek legalább közvetett haszna nincsen. Pontosan tudta, hogy csak akkor kap valamit, ha ez a. többség külföldi propagandáját szolgálja. A kötelességek az állammal szemben többségi életben még akkor is kapcsolatot jelentenek az egyén és állam között, ha túlsúlyosaknak is látszanak. Az egyénnek ilyenkor is megmarad a reménye, hogy változtathat az állami berendezésen. Oroszország uultszázadbeli titkos társaságai és nyíltan reformokat hirdető politikai szervezetei egyformán azt jelentik, hogy az egyének akarnak •valamit az államtól. Amikor azonban a kötelességek értelmetlenek, akkor az egyént az államból kivetik. A kisebbségi ember katonáskodása idején azt tapasztalta, hogy céltalan dolgot miivel, a középponti eszme hiánya elviselhetetlen teherként nehezedett rá, mely a mozgósítás válságos pillanataiban még százszor súlyosabban gyötörte, amikor a csehszlovák magyarnyelvű rádió így vigasztalta: „Ne reszkessen kezetek, ha magyar testvéreitekre lőttük! Gondoljatok arra, hogy a másik oldalon a fasizmus bérencei állanak!“ (A pozsonyi rádió szózata a mozgósítás napjaiban.) Éppen ilyen értelemben volt az adókötelesség. Eltekintve attól, hogy a raffinált adóbehajtási rendszer a kisebbségi magyarra ok nélkül többszörös adóterhet vetett ki, az adó alakilag helyes magasságában is értelmet-, lennek látszott, hisz a kisebbségi em bér tudta, hogy verejtékesen összehordott fillérekből őrá semmi sem áramlik vissza. De még azt sem remélhette, hogy alkalmas politikai képviselet útján javulást érhet el, mert jól tudta, hogy az adott államkereten belül bármilyen változás áll be, nem lehet többséggé, nem juthat el a javulás forrásához. j A modern kor magasabb fokú állam- ' szemlélete azon alapul, hogy az egyén egy közösség tagjának érzi magát és ‘adja, hogy ez a közösség igazgatja az illamot. Csak így érhetjük meg, hogy ; a közösség elismerése mellett áldoza i tokra is hajlandó. A kisebbségi egyén nem vállalhatott semminemű lelki kapcsolatot az állammal. Minden közösségi jegy az állam szempontjából teljesen idegen volt számára. Más volt a nyelve, mint a többségé, az uralkodó történelmi hagyományok nemcsak idegenek voltak számára, ha nem minden részletükben sértették saját hagyományait. Egész fogalmak hulltak ki lelki életéből. Nem volt, mert nem lehetett hazája. Nem kívánhatta, hogy „állama“ nagy legyen, mert közösséget vele.nem vállalt és tudta, hogy kívánságának a teljesülése saját elpusz futását még elősegítené. Hitler azt mondotta egyik novemberi beszédében: „Ihr Sudetendeutsche, müsst wissen, dass Ihr nicht allein seid!“ Ez a közösségi érzés egyik alapvető eleme, a védelem, a biztosság tudata. A 20 éves csehszlovák állam a kisebbségi egyénnek ezt a tudatot sem kifelé, sem befelé nem adta meg. Ramuz „Besoin de grandeur“ című kitűnő könyvében a svájci ember leg lényegesebb államkapcsolatát a táj élméyiyhen keresi. A hegyek, folyók, a mezők és szántóföldek állandó közelsége mély kapcsolatot teremt az egyén és azon intézmény között, mely ennek a tájnak az igazgatója. A kisebbségi sors két irányban szüntette meg ezt a köteléket. Az állampolgársági és a megélhetési bizonytalanság megfosztotta a kisebbségi egyént attól a tudattól, hogy állandóan és elmozdíthatatlanul részese a tájnak s beléneveite azt a felfogást, hogy a táj igazgatója az ö ellensége Ebből a tájkapcsolatból származott az őslakosról szóló 15 évet élt teória. Az elméletet a nacionalizmus emberi és nem területi anyagra épülő fejlődése szorította ki. De az őslakos-teória sem nyújtott alapot pozitív államszemlélethez. Ellenkezőleg, az őslakos-teória a? államonkívüliség állapotát az egyének bői álló körből kiterjesztette egy egész területre. Jegyében nemcsak egyének, hanem táj és területek voltak államon kívül. A kapcsolatok és kötelékek teljes hiányában természetes lett volna, ha a kisebbségek a saját államon kívül keresik az államot. Sajnos, a külpolitikai vezetés és a belpolitikai intézkedések gondoskodtak arról, hogy az ilyen ala pon kialakuló kultúrállamszemlélete.. csíráiban , is megfojtsák. Az anya országi kultúra behozatalának a tilalma gyakorlati téren zárta el az anyaországtól a kisebbségeket, a magyar kul túrközösség hangoztatása vétek volt vagy a legjobb esetben is gyanú tárgya Allamalko" helyeken annyira féltek a kultúrközeledés minden, legelemibb mértékű hangoztatásától is, hagy egyízben például a pozsonyi magyarnyelvű rádióban e ser ok írójának egész előadását elkobozták, mert előadásában a kultúrkö- zösseg elméleti kérdésével foglalkozott. A magyar kisebbség 20 évig kívül élt a politikai államon és néhány szeren esés egyént kivéve, akiknél a magasabb kultúrfok és az anyagi függetlenség tette ezt lehetővé, széles tömegeiben a kultűrállam szemléletéig sem tudott eljutni. Nietzsche tragikus meghasonlása, a megcsömörülés keserű íze uralkodott felkén: „der Staat 1st das kälteste aller Ungeheuer!“. Még negatív értelemben sem volt közössége az állammal. Áz érzékenység államszemlélete A hivatalos nyilatkozatok szerint a magyar kisebbségnek a 20 óv folyamán volt demokráciája és volt politikai állama. De mind a két fogalommal egyformán jártunk. Nem azt tanultuk ■ meg, hogy milyen a demokrácia és milyen az állam, hanem az a képzet vésődött mélyen lelkűnkbe, hogy milyennek kellene a demokráciának és az államnak lennie. Nem oszthatom sokaknak, saját táboA Kormányzó Űr Őfőméltósága mélynyomást! arcképe 63 95 cm. méretben ! P 1.40 + periéköltségért, | valamint a egúiabban megjeleni Csas ez a eresztünk 0 a ml fciéranli Ez a mi hazánk feliratú fenti nagyságú, de háromszm nyomású képek P 1.50 + portóköltségért megrendelhetők SíAüíUfi SAlTÓBAllALAT RT-nól Budapest, VI., R6MB*uica 111. >i. runkban is hangoztatott véleményét, hogy a magyar kisebbség megismerkedett a demokratikus életformákkal és ezért jutott el távolabbra, mint az anyaországi magyarság. Nem ismerkedtünk meg velük állami viszonylatban, csak saját belső életünkben. Az állam számunkra csak a mechanikus demokráciát tartogatta, mely liideg számokban és élettelen képletekben pe- regtette le előttünk a demokrácia filmjét. Azt hangoztatták nekünk, hogy államformánk demokratikus, mert az alkoimánylovél élettelen betűi demokratikusak. Arra tanítottak bennünket, hogy szociális törvényhozásunk demokratikus, mert ennyi meg egnyi törr vényt hozott betegsegélyzőkrői és nyugdíjintézetekről. Azt hirdették, hogy gazdasági téren virul a demokrácia, mert nagyszámú szövetkezet létezik. Közben pedig sohasem kérdezték meg tölünk, hányszor valósítottuk meg politikai akaratunkat, bár a demokrácia dicsőségére, voltak politikai képviselőink; hogyan működtek a szociális intézmények és mennyit hoztak nekünk a szövetkezetek. A magyar kisebbség tehát látta a sémát s rájött arra, hogy. ellentétes gyakorlat mellett ez a séma mennyi áldást jelenthetne. Hasonlóképpen volt az állammal is. A sok negatívum kifejlesztette benne az ideális államszemléletét. Ügy érezte, hogy a saját, nemzeti állam, vagyis azon állam ellenléte, melyen kívül élt, szociális, gazdasági és kultúrális téren nem lehet egyéb, mint a tökéletes berendezések sorozata. Szinte utópisztikus reményeket fűzött a saját, nemzeti állam képzetéhez. Ki róhatja fel vétkének, hogy ebben, a jövendő homályába távolodott elképzelésben minden jó kútforrását kereste? Ki gáncsolhatja el azért, hogy a megpróbáltatás nehéz óráiban, midőn, az egyik oldalon a mindennapi gyakorlat eltorzult arca meredt feléje, a kisebbségi magyarság olyan saját, uem- zeti állam képzetével vigasztalt^ és erősítette magát, mely a demokrácia intézményeit nemcsak papíron hirdeti és teremti meg, hanem a gyakorlatban is megvalósítja1 A 20 óv elmúlt és elmúlt az államonkívüliség érzése is. A visszamaradt szlovákiai magyarság az új szlovák államban igyekszik helyét megtalálni és az államonkívüliség tudatát termókeny közösségvállalással felváltani. A felszabadult Felvidék magyarsága pedig itt áll egykor utopisztiktis állam szemléletének gyakorlati megvalésidása előtt. Senki azért el nem ítélheti, hogy többet, tökéleteset vár új, saját politikai államától, melynek képzetét nehéz órák gyötrődésében minden ideális tulajdonsággal ruházott fel. A 20 év tengernyi negatívuma meg tanította őt arra, hogy milyennek kellene az államnak lennie. Ezért érzékeny, ezért más, mint az anyaországi magyarság és ezért nem szabad őt elítélni, ha az utópiából a valóságba rohant államszemlélete igényesebb, kritikusabb és sokat kíván attól az államtól, mely végre sajátja^ saját nemzeti állama. Magyar a Magyarért / Ez a minden magyart lelkesítő akció, a nemes ügy szolgálatában művészi kiviteli- a Felvidék térképével ellátott * cigarettadobozt hozott forgalomba, mely gyönyörű emlé ke lesz minden hazafias magyar embernek. Ennek a szép és hasznos, ajándéknak is különösen alkalmas ajándéktárgynak megvásárlásával a nemes, jótékony célt is szolgáljuk, mert úgy jegyirodánk, valaI mínt az összes eladással foglalkozók, az eladást haszon nélkül, teljesen önzetlenül végzik, ezért a teljes összeg a kitűzött jótékony célt szolgálja. Egy doboz ára huzatban) 7.- peogi Kapható egyelőre a következő helyeken: Lapunk jegyirodájában: VIII., József-körűt 5. Hadtestparancsnokság (Állomásparancsnokság) IV., Veres Pálné-u. t Hivatalos órák: 9—2. Pfeifer Ferdinánd-féle könyv- kereskedésben: Kossuth Lajos u. 5 Az „Erka“ kötelékébe tartozó 140 fővárosi előkelő cég központi irodájában IV., Esküét 6. Klotild palota, valamint az „Erka“ összes megbizoltaínáU
