Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-26 / 47. szám
22 •rewittfla ifeofeut-HIRMR 1939 FEBRUÁR 26- VASÁRNAP Terítő színek, suhogó selymek, tarka (anyagok kíséretében — bevonult a Tavasz... Egyelőre természetesen csak a, legelső állomáshelyére, Parisba. Jóbban mondva a Rue de la Paix környéki divatházakba, ahol zsúfolt termekben, legkülönbözőbb nyelven csodálkozó és kritizáló közönség előtt mutatkozott be. A csodálkozás és a kritikák persze a Tavasz elsőszámú meglepetésének, a tavaszi divatnak szóltak. Mert, mint minden évben, az idén is bőségesen akadtak meglepetések. Minden egyes divatház alaposan kitett magáért. Most aztán nem titok többé, hogy az utóbbi hónapok alatt milyen divatelőkészüle- tek készültek a tavaszra. Titok csupán az a kérdés, vájjon a rengeteg ötlet, tarka szín, vidám dísz és anyag újabb üssze-visszaságából, tulajdonképen mi is lesz — igazán divatossá? Minél bőkezűbbek a divatházak, annál fogasabb ez a kérdés. Most különösen, mert a vezető házak nem várt módon tettek ki magukért. Legszerényebbnek számított a, Vionett kollekció, ahol „csak“ 200 modellt mutattak be. A többiek csaknem a. duplájával „dupláztak“ rá. Természetesen ennek a nagy tömegnek, nem minden darabja aratott sikert.. Legalább egy- harmada már a bemutatókon „megbu- bukott“! Vagy, mért túlzott volt, vagy a költséges volta miatt... A megmaradt. „kétharmadából sem válik minden egyes ötlet népszerűvé. De azért — éppen elég marad meg még így is. Sőt...! Suhognak a tavaszi ruhák ... SS Már előre elterjedt a hír, hogy a legtöbb érdekesség és újítás — Mainbo- chérnél lesz, A bemutatón aztán kitűnt, hogy a mende-monda nemcsak ügyes reklám volt, hanem igazság. Ugyanis itt szerepelnek a nyilvános- tág előtt elsőízben a Tavasz elsőszámú „szenzációi“ az — alsószoknyás ruhák! Es végig, az egész Mainbocher bemutatót. ezeknek a plisszéfodros szélű taft alsószoknyának halk suhogása kísérte. Igen, az 1900-as évek kedvence a fodros alsószoknya csipkésen és suhogva újra itt van. Hogy aztán, milyen mértékben válik népszerűvé, azt ma még nem tudja senki. Maga — Mainbocher sem... Természetesen nem hiába 38 evvel fiatalabb az új alsószoknya az elődjénél. Meglátszik rajta. Elsősorban a hosszúságnál tűnik ki a „korkülönbség“. Míg a „régi“ a földet seperte; addig az „új“ alig 10—12 -centivel van a térd alatt. És, micsoda különbség van még csaA a szabásuk között! Az új alsószoknyáknál például roppant vigyáznak arra, hogy — a világért sem — vastagitson. Tehát a „régiek“ sűrű behúzása vagy berakása helyett — nyolc meg tíz rézsútos részből állítják össze. A nagyon lelkiismeretes tervezőknél hogy — térd ígérő legyen ... Remélhetőleg, ez a következetes szoknyazsugorodás a tavaszi divatban már elérkezik a legvégső határig és a kreátorok nem kísérletezik a tovább a „továbbáll“ ... olyformán, hogy csípőig tüllből szabják és csak onnan kezdve taftból... Térd felé már azért elég tekintélyesre bővül és, hogy egyik rendeltetési céljának — hogy a harangszabású szoknyaszéleket kellően kitartsa — megfeleljen; az aljára fodrot is adnak. Hol egyet, hol kettőt. Hol húzottat, hol plisszérozottat. Hol szalagdíszest —hol csipkéset... Fontos azonban, hogy fodros aljú legyen! Meg, hogy suhogjon . . . Ezzel azonban még nincsen vége az alsószoknya körüli meglepetéseknek. Hátra van még az, hogy — az alsó- szokuyának hosszabbnak kell lenni, mint a, ruhának. Legalább 4—5 centivel. Különben oda a. húzott vagy plisz- szérozott fodor-hatás! Közös vonás a régi ós az új alsó- szoknyák között — a suhogáson túl, — hogy színesek is lehetnek. Sőt. Az S^ak között aránylag kevés fehéret áf diimt... Vasárnapi divatlevél I látni. Inkább a vidám, tarka színű; pepita, nagykockás vagy csíkos taftból készültek vezetnek ... A bővebb szoknyák .., Másik meglepetése a tavaszi divatnak, hogy a szoknyák hosszából újra lecsípett valamicskét. Ezek után bizony jnár nem sok választja el attól, Amit a tervezők a hossznál megtakarítottak, azt a hőséghez adták hozzá. A tavaszi modellek — nagyon kevés kivételtől eltekintve — mind bő szoknyával készültek. Ügy hatnak ezek a rövid és bő aljú tavaszi ruhamodellek, melyek alól kikandikál a fodros szélű alsószoknya, mint ha első „fiús“ zsúrra, készülő kisleányoknak csinálták volna... Igen fiatalosok így — a divattervezők állítása szerint — szabadabbá teszik a mozgást is és ezáltal a viselőjük kecsesebben hat. Reméljük — igazuk lesz. Mainbocher sötétbúzakék tavaszi ruhái mindenesetre beigazolták ezt az állítást. Olyan bájosak, egyszerűek és leányosak, hogy képzelni sem lehet különbet. Egyik sötétkék ruhamodell teljesen síma és testhezálló felsőrésszel készült. Még álgombolás sem látszott, rajta, mert — mint utólag kitűnt — oldalt, villámzárral csukódott. Az ujjai vállbán bővek voltak, de lejebb clszűkültek és alig valamivel a könyök alulig értek. A szoknya bő, prin- cessz szabást mutatott és fehér madeirahímzésű fodorral díszített, fehér taft alsószoknya nézett ki alóla. Ugyanebből a maderahimzésű fodorból készült a ruha, elől csokorra kötött gal- lérkája és manzsettája is. Simaság és egyszerűség szempontjából semmi kívánnivaló nem volt ezen a modellen ós mégis, a kis hímzés, a suhogó taft alsószoknya és a kikandikáló, áttört fodra — bájossá és nőiessé tették. Egy másik liláskék Mainbocher tavaszi ruhamodellnél a testhez szabott felsőrész — Erzsébet királynő korabeli lovaglóruhákhoz hasonlóan — elől mel- lényszerűen készült és a középen csukódott. Az alsószoknyája viszont kek- piros-sárga kockás chottis taftból volt. A harangszoknyás modellek mellett Mainbocher még igen sok plisszé- ós rakottszoknyás ruhát mutatott be. Közös jellegzetességük volt a testhez simuló felsőrész, a vállbán mérsékelten kibővülő rövid vagy félliosszú ujj és a világossal garnírozott kerek kivágás. Karcsú derek — előnyben! Téli divatban is jelentős szerepet játszott már az úgynevezett „darázs- deráli“. A tavaszi divatban pedig — ennél is fontosabbat. Mintha csak elvágnák a derékban a kiszélesített vállú ós lefelé fokozatosan kibővülő divatvonalat — úgy elszűkül a derék. Külön mellényrészek, széles, szűk övék; bedolgozott szalagok hangsúlyozzák ezt a furcsaságot, amely igen nőies és igen előnyös, akkor, ha a viselője sudár termetű és a dereka, két kézzel átfogható ... Különben, „veszélyes“. Ügy látszik a divatkreátorok is gondoltak arra, hogy akadnak, még hozzá elég szép számmal, darázsderékképte- lenek is. Ezért készítettek olyan modelleket is, melyeknél a derékrósz, a ruha világosabb vagy mintás alapanyagától elütő, síma és egészen sötét, fénytelen anyagból készül... Mainbocher egy mályva alapon, lilás csíkos modellhez széles — mellény- szerűen bedolgozott — fekete övrészt adott. Egy sárga jersey kompiénál a ruha dereka sötétkék, a kabát bélése pedig kék alapon, piros és sárga pettyes volt. Legtöbb sikert azonban a teljesen egyszínű kék tavaszi ruhái aratták, melyeket fehérrel vagy halvány rózsaszínnel díszített. Érdekes, hogy gombok helyett porcellán virágokat — margarettákat, rózsákat stb. — használ. Kedvenc színkombinációja a sötétebi» kék kétféle, világos és erősebb rózsaszínnel. Molyneux — a kosztümök és az egyszerű ruhák nagymestere — a tavaszi divatstílust is a legegyszerűbb oldaláról dolgozta fel. A divatvonal nála is vállbán kiszélesedő, derékban beugró és tovább kibővülő formát mutat. Ám a szoknyái nem annyira hullámzanak már, mint Mainbochernél. Kevésbé suhognak — ha egyáltalában vannak — az alsószoknyái is, és a színei, színösszeállításai jóval „szelídebbek“. A harangalj helyett a rakott és plisszé változatokat favorizálta. Fiatalosak és elegánsak a derékon alulig érő, hosszított felsőrészhez dolgozott plisszé meg rakott szoknyás modelljei. Ö is szívesen díszít hímzéssel és csipkével. Nagyon szépek az 1900-as években hordott valeneien-csipkebetétekből ós sűrűn zeimehenezett vagy plisszéro- zott zsorzsettből összeállított blúzai. A sötétebb szövetruháira is valeucien- csipkefodrokat ad... Kabátok, kompfék, kosztümök.. A kosztümök is nöisebbek lettek. Még az úg5rnevezett „tailleur“ kosztümök is, azáltal, hogy a szabásuk erősebben kihangsúlyozza a derekat, mint eddig és a szoknyák vagy a bővebb szabásukkal vagy a mintás anyagukkal „elütnek“. A síma és mintás összeállítású kosztűm és kompié a tavaszi divat legsűrűbben szereplő újdonsága. A rövid kosztűmkabátokon kívül igen sok csípőig, meg jóval csípőn alulig érő hosszúságú változatot mutattak be. Ugyanilyen változatos képet nyújtottad a tavaszi kabátok is, Az angolos, bővonalú, helül azonban tarka selyemmel bélelt típustól kezdve, egészen a két-, sőt háromszínű szövetből összeállított, húzott derekú, nagyon bő ujjú változatokig a legkülönbözőbHi testhez szabott meg egészen ho kabátfajta szerepelt köztük. Sző vet ka bútok mellett a dámák már tavasszal is pikkével bélelt imprimé kabátokat fognak viselni... Gombok helyett madár, virág, csiga vagy furcsa arabeszkalakú porcellán „gombpótlékokat“ hozott a tavaszi di vat. Azonkívül igen sok egyszínű, puha szövetet ós vékony gyapjú imprimé- ket. Feltűnően sok pettyet, hatalmas kárókat és csíkokat. Kombinált kosztümöket és érdekes peleríneket, melyek szinte még a kabátoknál is népszerűbbnek ígérkeznek. Virító színeket, merész színkombinácJ ókat. És sok, sok rég nem látott nőies díszt. * A divatképünk négy tavaszi kreációt mutat be. A bal szélei» látható kosztűm eredeti szabású, középt'n csukódó kabátja sárga szövetből vau. A szoknyája aprómintás, barna színű. A második ábrán látható összeállításnál a pelerín zöld pepitából, az enyhén harangesésű szoknyája, egyszínű zöldből, a mellénye pedig rozsdabarna színű szövetből készül. A pelerín kihajtója is barna. A negyedik rajzunk egy blú- zos felsőrészű, erősen behúzott aljú kabátot mutat be, amely fehér, kékpety- tyes imprimével bélelt kék szövetből készült. A következő — kompiénál — a lilarózsaszín összeállítás' dominál. Míg a harangszoknya sötét búzakék színű, addig a csinos szabású, rövid és bő kabát, kék és lilás árnyalatú, káros, bolyhos szövetből, a mellényszeríí blúza pedig egyszínű lilás-rózsaszín szövetből készült. Radványi Magda Ha tekintetbe vesszük, mily arányban növekedett a forradalmi elem a közelebb múlt években: aggodalom szállhat meg bennünket, de a valóságos veszedelem nem e növekedésben rejlik. A való veszedelem azon párt nézeteiben és cselekményeiben rejlik, mely a fennállót fenn akarja tartani. (Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméi..., 185í.) Az egészséges felvidéki szellem bej áramlása még kedvezőbbé teszi a légkört a földreform számára, ezt bizonyítják az ottani magyarság vezetőinek: Ester házi/ Jánosnak, Jaross Andornak és másoknak ismételt és nagyon határozott nyilatkozatai, amelyek nem hagynak kétséget abban a tekintetben, hogy a feudális magyar birtokrendszer lebontásában és a magyar paraszti társadalom megerősítésében egyik legfőbb feltételét látják a magyar élet egészséges fejlődésének és az ország biztonságának. (Kerek Mihály: A magyar földkérdés. Mefhosz kiadás: 1939. I Hest jGienft meg a Vitézi Ren«£§ Zrínyi Csoport kiadásában VITÉZ NAGY-MEGYERI NAGY KAROLY ny. altábornagy; A NAGYARSÁG FEGYWERBEH A magyar vitézség és a magyar katona története a világháborúban. 254 oldal, 31 térképvázlat. — A hadszínterek magyar vonatkozású eseményei időrendi sorrendben. A: eseményekhez fűzött példák drámai erővel illusztrálják a magyar katona törzserényeit, melyek páratlan képességekkel felruházva, páratlanul álló hősi példákra képesítik a magyar fajt. Ezt könyvet el kell olvasni mindenkinek! A világháború magyar hőseinek éppen úgy, mint azoknak, akikre a jövőben vár a kötelességteljesítés feladata. A nemzetnevelés, ifjúságunk új, faji értékeinket megbecsülő cs termelő értékké változtató nevelésének nyújt ez a könyv történelmi példákra épült szilárd alapot ÁRA: P 4.( MEGRENDELHETŐ: STÁDIUM KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT* nál, Budapest, VI., Rözsa-utca UL siám.
