Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-26 / 47. szám
1339 FEBRUAR 26. VASÁRNAP TELVIDr/KI 23 Ne térj íe az útról! Üzent a fenyő, — a tátrai fenyő! üzent a havas, messzelátó csúcsról. Üzent a világnak: Neked katonának: Ne térj le az útról! I „Vigyáztam a fényre, Vigyáztam a vadra Zuzmarás álmokon mindig északabbra, Mindig magasabbra törtetett a vágyam — Erőt az erődből! — kárpáti szél szava Sugdosott utánam. Vigyáztam áz égnek tiszta kékje nélkül. Hideg gyopár szivét őriztem emlékül Zörgő zerge nyomát: málna izét nyáron S egymagámban álltam — a földi magasságon. Egymagámban álltam: völgy nyúlt el alattam, Szivek tiszta, szavát sohasem hallhattam. Csak viharját láttam: borzongott a velő! Kárpáti szél zúgta: büszke, bátor fenyő! Egymagámban álltam s lenéztem a völgyre — Hazug álpróféták kaphatták örökbe, 'Mert felsírtak a mezők, felsírtak a rétek S a kárpáti szél zúgta: büntetlen vagy vétek! Egymagámban álltam, mint ki mindig árva. Zörgő zerge futott s beérett a málna... Viharkergető lett örvény átka észben Sok idegen hordán csak úgy végignéztem. Csak úgy végignéztem, hogy hervad az álom S nincs ki rajtaüssön lejárt adósságon! — Két karom kitártam: Ne legyen már préda Magyar szivek álma, hordák martaléka! Két karom kVártam —- így álltam az éjben! Szél vihara döntött: álltam feketében. Álltam mint egy pózna kitűzve a szirtre És őrködtem tovább minden magyar szívre. Egymagámban álltam, mint ki mindig árva. . Zörgő zerge futott s beérett a málna.. —-Idegen vad horda nem vert le a csúcsról Üzenem hóit néked: Ne térj le az útról! Korompai Anna. A KÁLMÁNCSEHI-FÉLE KÓDEX A Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárának nagy olvasótermében szombaton délelőtt 12 órakor mutatták be — meghívott közönség jelenlétében — a nagyhírű Kálmáncsehi- féle kódexet. Hoffmann Edith dr. nemzeti múzeumi igazgató szakszerű tájékoztató előadásban ismertette a kódex keletkezésének és hazakerülésének történetét. A vaskos, gyönyörűen illusztrált kézirat az 1474—1481. évek közötti időszakban készült és tulajdonképpen Kálmán- csehi Domokos székesfehérvári prépost napi használatára szánt breviáriuma volt. A kötet, amelyet Corvin Mátyás király híres másolóműhelyében készítettek, szokatlanul díszes kiállítású, csaknem minden egyes oldalon gazdag és kifogyhatatlan leleményossógű, változatos iniciálékkal, fejlécekkel ékes. A szöveg természetesen latinnyelvű. A gyönyörű rajzolatok művészi készítője: Franciscus de Castello Italico de Madiolano, vagyis itáliai Castello Ferenc, milánói származású rajzolóművész. Művészi munkájára nyilván a szerző is büszke volt, mert a kor szokásától egészen eltérőleg, három helyen is névaláírásával szignálta a rajzolatokat. A könyv egészen bizonyosan Budán készült, a használt betűtípusok magyarországi eredetre vallanak. Castello mester Mátyás király könyvmásoló műhelyének az 1480-as években minden bizonnyal egyik legfőbb irányítója, illetve vezetője lehetett. A kódex az idők 'olyanián az Esterházy hercegek birtokába, majd innen a lambachi bencés kolostorba került. Az osztrák bencések valószínűleg a múlt század folyamán értékesítették a drágamívű kötetet és így az Lipcsén keresztül az egyik jónevű •páriái műkereskedő-cég birtokába jutott. Most a magyar renaissance e jellemző ís nagyfontosságú műkincse bemutatóra terült Parisból Budapestre s a párisi rég a Magyar Nemzeti Múzeumnak felajánlotta megvételre. A franciák pillanatnyilag 4000 angol fontot kérnek a kódexért. ezt az arat azonban a Magyar Nemzeti Múzeum — érthetően és jogosan — sokalja. A Múzeum igazgatósága legfeljebb 3000 fontot adhat a kötetért A magyar sakkozás dicsőséges száz esztendeje Egy érdekes jubileum: Száz esztendővel ezelőtt alakult meg Budapesten az első szervezett sakkor — A magyar sakk útja Szén József londoni sikerétől a magyar sakkcsapat londoni világbajnokságáig Budapest, február. A magyar kultúr históriának nagyon érdekes dátuma van: a magyar sakkélet az idén ünnepli meg azt a nevezetes eseményt, hogy száz esztendővel ezelőtt, 1839 tavaszán Pesten megalakult az első magyar sakk-kör, amely néhány esztendei működésével máris világhírűvé tette a magyar sakkozást. Ebből az érdekes alkalomból tanulságos lesz rövid visszapillantást vetni a magyar iníívelődéstörtónelemnek arra a fejezetére, amelynek kezdete a legendá-s középkorig, történelmi bizonyossággal ki- mutathatólag az Anjouk koráig nyúlik vissza. Róbert Károly fejedelmi ajándéka a cseh királynak A sakk, ez a legszellemesebb és legősibb táblajáték, ez a legkiválóbb szellemi sport már nagyon korán terjedt el és tett nagy népszerűségre Európában. Bizonyos, hogy Nagy Károly udvarában ismerték. Hazánkban első történelmi nyoma az Anjouk idejére esik. Ekkor már nemcsak fejedelmi udvaroknak, lovagváraknak kedvelt szórakozása, hanem meggyökeresedett a polgári körökben, a városokban is. A 14. században Prágában igen fejlett sakkéletet találunk és mert Prágából Briinnön át Nagyszombatra, majd onnan Budára vezetett a nagyfontosságú középeurópai útvonal, amelyen nyugat kereskedői jártak hazánk szívébe, bizonyos, hogy Nagyszombat, Pozsony, Sopron és Buda vagyonos polgárházaiban is hamarosan gyökeret vert a királyi játék. Azonban a sakk, a Indus scacorum, vagy ludus latrunculo- rum, ahogy abban az időben az oklevelek nevezik, elsősorban udvari szórakozás volt. Fejedelmi ajándékok között elsősorban díszes kivitelű, rendkívül értékes sakktáblák és figurák szerepelnek. így Thuróczy krónikájának briinni, 1488-as kiadásában, amely a Nemzeti Múzeum könyvtárának égjük szekrényében ékeskedik, olvashatjuk, hogy 1335-ben, midőn Róbert Károly visegrádi udvarában létrejött a Prága—Buda—Varsó közötti tengely Becs kereskedelmi túlsúlyának megtörésére, a vendéglátó király pazar ajándékokkal halmozta el János cseh királyt és többek között adott neki „una tabula pro scacis“-t is, egy nagyon értékes sakktáblát. Hogy a sakk az Anjouk korában menynyire volt elterjedve hazánkban, arra több történeti adatunk nincs. De annyi bizonyos, hogy száz év múlva, Zsigmond korában, amikor a tudományok és művészetek terén Magyarország már vezető helyen van, a sakk általános népszerűségnek örvend. „A nyugodtabb szórakozások között az előkelő körökben első helyen ekkor a sakkjáték szerepel — írja Horváth Henrik, a székesfővárosi múzeum igazgatója Zsigmond király koráról szóló művében — és- ez a nemes szórakozás a 14. században nagy kedvelt- ségnek és elterjedtségnek örvendett. Zsigmond apjának, IV. Károlynak uralma alatt Csehországban a sakkjáték már széles polgári rétegekben is tért hódított. Ezt Zsigmond Magyarországra nézve még indokoltabban fel kell tételeznünk. Olyan természetű adataink vannak, hogy belőlük a játék népszerűsége feltétlenül kitűnik. A veszprémi káptalan kincseinek leírásában több helyütt a szövetmintákat sakktáblaszerű alakulatokhoz hasonlítják, ami általános nyelvhasználatra utal. A soproni Szent Jakab kápolna egyik sírkövén nagyon elromlott és hiányos felirat hirdeti egy jó játékos emlékét“. Sajnos, éppen a neve mosódott el ennek az első kiváló magyar sakkjátékosnak. Egy kiváló magyar főúri játékos Nagyon értékes, sakkra vonatkozó kultúrtörténeti adalékot őriz meg Pray oklevél-gyűjteménye. Ez a 16. század egyik legkiválóbb magyar főurának, Nádasdy Tamás nádornak 1557-ben Sárvárról Batthány Ferenchez intézett levele. A levélből megtudjuk, hogy ebben a korszakban Magyarországon Batthány Ferenc volt a legkiválóbb sakkjátékos, olyan erős, akivel senki más nem mérkőzhetett. Nemcsak mint sakk játékos tűnt' ki, hanem kiváló közéleti férfiú is volt, aki egyideig a főpohárnok! méltóságot viselte, a mohácsi vész után Vasmegye főispánja volt, de hat év múlva lemondott és ekkortól kezdve több időt szentelhetett kedvelt szórakozásnak is. Náda-sdy Tamás a magyar színek becsülete érdekében szólította barátját a küzdőtérre, mert megjelent a Nádasdyak sárvári kastélyában egy híres olasz játékos, Oliver Jeromos nevű, aki már bebarangolta egész Európát és nem talált méltó ellenfélre. Tömérdek címert, jelvényt nyert össze és azoknak mását magával hordozza. Most is azért jött hazánkba, hogy akad-e magyar játékos, aki legyőzi őt, elveszi tőle Bergamo büszke címerét és a tétül kitűzött száz aranyat,, ha ő lesz a győztes, ő kap száz aranyt és címert, vagy jelvényt. Rákóczi mint sakk-játékos A sakk továbbra is kedvelt szórakozása maradt főúri köreinknek és polgárságunknak. Az előkelő ifjak a fegyver- forgatás mellett gyakorolták magukat ebben a jeles szellemi tornában is. A barokk udvar egyik legfontosabb szórakozása a táblajáték volt, A gyermek Rákóczi jól tudott sakkozni és szeretettel foglalkozott a nemes játékkal. Naplójában megemlíti, hogy amikor a jindrichuv-hradeci jezsuita-kollégium- ban nevelkedett, szabad óráiban nagyon1 sokat időzött a béna Zimmermann Páter szobájában, akinek spk óráját édesite^ meg azzal, .hogy eljátszott vele. Ez az ifjú Rákóczi nemes szívének is ékeseh szóló bizonysága. Az első magyar sakk-könyv Hogy a barokkból rokokóba hajló 18. századunknak mennyire kedvelt szórakozása volt a sakkjáték, mi sem bizonyítja jobban, mint az a Nemzeti Múzeumban őrzött 39. lapos érdekes nyomtatott füzet, amely 1758-ban jelent meg a budai Lan- derer-nyomdában ismeretlen szerzőtől „Sách avagy királyi játéknak szabad rendtartási“ címen. A kis könyvecskéből megismerjük a sakkbábok akkori elnevezését. A vezért hadnagynak, vagy pedig királynőnek nevezték, a bástyát toronynak, a huszárt lovasnak, a futárnak a neve nyilas volt, a gyalogost talpasnak nevezték, míg a gyalogosok összességét bajnokoknak, a tiszteket pedig vitézeknek hívták. A sakktábla helyes felállítását és a bábok elrendezését középkori hexameter tanítja: „Rex ater in albo, servat Regina colorem.“ A mi könyvünk ezt a szabályt magyar versikében így adja: „A fekete mezőn fehér király álljon, Másik a fejérbe ellenibe szálljon, Fejér király jobbján fejér mező legyen, Fejér mezőre is tornya telepedjen.“ Ölesé társasutazások JipL Ki il a newyorMi világkiállításra I. SZ. UT JULIUS 6 II SZ, UT JULIUS 13 III. SZ. UT JULIUS 14 IV. SZ UT SZEPT 4 Oda-visszautazás és 6 napos ellátás Newyorkba: 1.084.- P Kirándulási lehetőségek Amerika nagyobb városaiba és Kanadáim Részletes és kimerítő prospektusért forduljon: felvidéki mm Hírlap utazási irodája Vili., József-kdrut 5. T. 14-44-00 Hogy ki kezdje a játékot, azt a szerző a sorsra bízza: egy talpast kell a táblán megforgatni — javasolja — s amilyen színű kockán az megáll, az a szín kezd. Ma is Bök vita kerekedik a sakkjáték legkellemetlenebb szabálya körül, amely arról intézkedik, hogy „a megérintett báb (piéce touché) lépni tartozik“, aminek természetszerű következménye, hogy megtett lépést visszavenni nem lehet. Ezt a szabályt már akkor is szigorúan gyakorolták: „Amely hadakozót valaki (mikor a járás ötét illeti) az helyéből kiveszi, avval és nem mással akkor tartozik menni. Ahová pedig leteszi, a kezét róla elveszi, onnét azon ízben nem szabad többé elvenni“. A játszma kimenetelét akkoriban másként döntötték el, mint most. A játszmát akkor is a „mát“ fejezte be győzelemmel. De ha az ellenfél királya teljesen magára maradt (sakk műszóval: roi dé- pouillé), a játék eredmény nélkül (döntetlenül) végződik. Ha pedig valaki as ellenfél királyát, habár csak véletlenül is úgy bekeríti, hogy az nem mozdulhat, anélkül, hogy neki „veszt“-et udna (ezt. most matt-nak mondjuk be), akkor elvesztette a játszmát, mert a királyt dübödőre beszorítani ezen játék illendősége nemcsak távoztatja, hanem az olyan kínsze- ritett játék vesztésével megbünteti“. — Mondanunk sem kell, hogy ez utóbbi esetet a sakkban ma patt-nak mondjuk ét> döntetlen eredményűnek számítjuk. Még egy pár érdekes szabályt és tudnivalót tartalmaz ez a kultúrtörténeti becsű könyvecske. így például megtudjuk, hogy akkoriban két lépéssel (két gyalog, vagy egy gyalog és egy tiszt) lehetett a játszmát megnyitni. Érdekes, hogy ez az atavisztikus szabály még most is sok helyütt megtalálható, tehát családról családra öröklődött. A «áneolás, amit a könyv a király vándorlásának, a várba költözésének nevez, nem volt külön lépés, hanem annak megtétele után a játékos gyaloglépést is tehetett, feltéve, hogy nem ütött a gyalogossal, vagy ellenséges tisztet nem támadott meg. Hát ilyen különösen játszottak sakkot; elődeink másfélszáz évvel ezelőtt. De az úri neveléshez hozzátartozott, mert a szerző a játék pedagógiai értelméről imigyen szól: „Annak a tudománya á-iiMÉ.t <,v_
