Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-26 / 47. szám

Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egye* szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: V, Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili, József-kőrút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00 A hungarista Teleki Pál gróf rádiószózata józan meggondolfságot, egyéni á mérsékletet hirdetett a miniszterelnök II buicása ’ A Szálasi—Huibay-féle „Nemzeti Szo­cialista Párt — Hungarista Mozgalom“ feloszlatása és vezetőinek őrizetbe­vétele nem lepte meg a közvéleményt. Amióta nyilvánvaló lett, bogy a do- hányutcai merénylők a Hungarista Párt Andrássy-úti „zöldházá“-ban — a magyarországi nácik ugyanis nem barna, hanem zöldszínű inget viselnek egyenruha gyanánt — tartották össze­esküvő tanácskozásaikat, továbbá, hogy egy olyan titkos „karhatalmi csoport­nak“ voltak a tagjai, amely a párton helül végzett funkciót, mindenki szá­mított a párt föloszlatására. Még maga Hubay Kálmán képviselő, Szálasi he­lyettese is. Mert a föloszlatás előtti na­pon már előre tiltakozott a föloszlatás és a pártveaetök felügyelet alá való he­lyezése ellen. Beszédéből — melyben különben teljesen hamis indokolással és alaptalanul támadta meg Jarosst — kiderült, hogy nem tudja cáfolni párt­jának a fölforgató elemekkel való kap­csolatát, mindössze azzal igyekezett enyhíteni a dolgot, hogy a bombame­rényletet „puffancs“-csínynek minősí­tette, s bizonyítgatta, hogy a puffan­csok „emberélet kioltására alkalmatlan eszközök“, mert „legföljebb gombostű- féjnyi“ folytonossági hiányokat okoz­hatnak az áldozatok bőrfelületén“, de ezzel nem cáfolta meg, hogy maguk a „puffancsokkal“ való merényletek igenis társadalomfölforgató módszerek s nem tartozhatnak semmiféle politikai moz­galom eszközei közé. Ugyancsak tisztá­ban volt a párt reménytelen helyzeté­vel a párt másik országgyűlési képvi­selője, mert az utolsó napon még re­ménytelen kísérletet tett egy pótpárt­nak, a „Hungarista Pártnak“ a meg­alakítására, s így akarta menteni, ami a fölforgató módszerek használatával kompromittált csődtömegből még ment­hető. A belügyminiszter nem tehetett mást, mint hogy ártalmatlanná tette azt a gócot, amely a forradalmi eszköz­zel élt. A közvélemény minden különösebb kedélyhullámzás nélkül vette tudomá­sul a több mint húsz budapesti szerve­zettel bíró párt föloszlatását, bár az Andrássy-úton elég nagy feltűnést kel­tett, hogy csaknem egy egész napig nem lehetett közlekedni Budapest leg­előkelőbb sugárútjának középső részén, ahol a döntő jelentőségű házkutatás folyt. Nem volt emiatt sehol tüntetés, sehol nem hangzott el tiltakozó tömeg­szó. Pedig állítólag milliós tömegű pár­tot állított félre a belügyminiszteri ren­delkezés a politika porondjáról. A valóság az, hogy a párt maga fu­tott zsákutcába. Nem a párt jóhiszemű része, amely igazán szociálisan gondol­kozó meggyőződéses nacionalistákból áll, hanem azok a vezetők, akik köny- nyelműen játszottak a jóhiszeműek bi­zalmával és kalandokba sodorták a pár­tot. Mindenekelőtt itt vannak a szeren­csétlen állami alkalmazottak. Ezeknek kormányrendelet tiltja a hungarista mozgalom támogatását. A felvidéki pol­gárok különösen a fölszabadulás első napjaiban gyakran találkoztak ilyen fiatal állami tisztviselőkkel, akiknek a nyakkendőjében ott volt hol titokban, hol nyíltan Szálasi fogházszáma, a 9323-as szám, annak jeléül, bogy a hun­garista mozgalom, bebörtönzött yezérét Teleki Pál gróf miniszterelnök szomba­ton este a következő rádióbeszédet mon­dotta: — Rádión beszélek. Mégis szeretném úgy elképzelni ezt, mintha mindnyájan a Rákos mezején volnánk, az országot építve, erősítve, az egész nemzet, azok, akiknek szava van az ország ügyeinek intézésében közvetlenül és azok, akik velük együtt az ország testét alkotják, családjuk és mindnyájan, a nemzet min den fiához. Bizonyára eókan azok kö­zül, akik most hallgatnak, olvasták be­szédeim, amelyekkel a törvényhozás két házában bemutatkoztam, amelyekben el­mondottam politikai programomat, el­mondottam azt, hogy amikor, mint a keresztény nemzeti eszme öreg szolgája erre a helyre állok, ugyanazt a programot, ugyan­azt az irányt kívánom szolgálni és tovább építeni, amelyet közvetlen elődön, illetve elődeim szolgáltak. tekintik eszményüknek. Most a Hun­garista Párt központjában — hír sze­rint — megtalálták a titkos tagok név­sorát. Az állami tisztviselők névjegy­zékét, akik a kormányrendeletet sem­mibe véve, a „föld alatt“ tovább is resztvettek a mozgalomban. Most eze­ket felelősségrevonás várja. A Hungarista Párttal a nemzeti szo­cialista frakciók leghatalmasabbika tű­nik el a magyar politikából, de egyes kis töredékek még megmaradnak. Az a csodálatos, hogy éppen a más nemzete­ket annyira egyesítő nemzeti szocializ­mus Magyarországon pontosan az el­lenkező eredményeket érte el eddig. Nemcsak hogy nem tud egyesíteni, ha­nem ellenkezőleg, éppen a magukat nemzeti szocialistáknak vallók között van a legnagyobb viszálykodás és zűr­zavar. Ma a magyar képviselőházban hat különféle „nemzeti szocialista“ pár- tócska bír képviselettel. A parlamen­ten kívül még legalább hat kisebb ala­kulat van. S mindegyiknek élén vezér­jelölt. Annyi ilyen párt van, ahány vezérjelölt van. Ez az operettszerű hossz a nemzeti szocialista pártokban rendkívül nagy mértékben bizonyítja e vállalkozások legtöbbjének komoly­talanságát. A legkomolyabb volt a ke­resztény nemzeti szocializmus és az úgynevezett nemzeti front, ennek par­lamenti képviselői most formálisan be­léptek a legnagyobb parlamenti egy­ségbe: a Magyar Élet Pártjába. A jó­hiszemű hungarista tömegek a meg­maradt frakcióknál nem igen tudnak majd elhelyezkedni, túlságosan ismerik gyengéiket. S így valószínű, hogy a Magyar Élet Mozgalma és a Felvidéki Mégis, ha mindezt sokan olvasták is és tudják is, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatokat fenntartom s ugyan­úgy kívánom megvalósítani és tudják azt is, hogy mik a távolabbi célkitűzé­seim: elsősorban a nemzetnek a nagy feladatokra való megerősítése, nevelése, mégis szükségesnek, illőnek tartom, hogy a nemzet minden fiához és lányához szól­jak egynéhány barátságos és komoly szót, ezekben a nemzetre oly nehéz idők­ben ■ és magamra nézve oly felelősségtel­jes pillanatokban. Sok személyes ismerőshöz szólok, váro­sokban, falvakban, tanyákon, régi fegy­ver- és baj társakhoz, az élet mindenféle küzdelmeiben és különösen a keresztény, nemzeti Magyarországért vívott harcok­ban, öreg és fiatal munkatársakhoz az ezért a Magyarországért vívott munká­ban. Még többekhez szólok, akikhez nem fűz ugyan személyes ismeretség, de hi­szem: ugyanaz az érzés a hazáért. Barát­Magyar Párt keresztény, nemzeti és szociális programja fog rájuk vonzó hatást gyakorolni. A magyar nemzeti szocializmus táborának széthullottsága ideológiai okokban nyeri magyarázatát. A nem­zeti szocializmus parancsuralmi elvre épül föl. A magyar természetnek meg­felel a tekintélyelv, de már a parancs­elv kevésbé. Azért van az, hogy Ma­gyarországon egyes kiemelkedő szemé­lyiségek tekintélye teremt, tart össze és gyarapít pártokat, mint most pél­dául Teleki tekintélye gyarapította számos pártonkíviili képviselő csatla­kozásával a kormányzó pártot, ugyan­akkor viszont a parancsuralmi fölépí­tésű nemzeti szocialista tábor azért hull szét annyi frakcióra, mert igen sokan vannak, akik nem akarnak — engedelmeskedni. A magyar ember is tud meggyőződéses nacionalista és szo­cialista lenni, de a magyar természet csak a katonaságnál vezényel, a politi­kában sem nem vezényel, sem nem sze­reti, ha neki vezényelnek. A politiká­ban vagy meggyőzni akar, vagy csak a meggyőzésnek hajlandó engedni. A magyar tekintélyelv a meggyőzésre ala­pul. Más szóval: a magyar alapvonás a demokratikus politikai módszerek szeretetében rejlik. Ezt nálunk, a Fel­vidéken is tapasztaltuk. A felvidéki magyarság politikai szemléletében meg­van a nacionalizmus és a szocializmus kihangsúlyozása, de ez mégsem volt német értelemben vett nemzeti szocia­lizmus. Mert keresztény nemzeti szo­cializmus volt, amely a Szüllő-féle ke­resztényszocializmusból és a Szent- Ivány-féle radikális nacionalizmusból ságosan akarok hozzájuk szólam, amint az szívemből fakad és meg akarom nekik mondani azt, hogy úgy érzem, hogy mindaz, amit tábor­tüzeken magyar fiúkkal együtt éne-. keltünk, amit egyetemi ifjak, a cser­készetből kinőtt magyar férfiak, ma­gyar leventék mondottak nekem a magyar ifjúság hazafiúi és egyéni gondjairól, amit ifjak és öregek kö­zös vagy külön tanácskozásain együtt gondoltunk ki és vitattunk meg, amit azokban a, sokféle foglalkozások­ban, amelyekben a jogásztól és a raa- gyaróvári gazdásztól kezdve a szolga« bírón, az egyetemi tanársegéden, a kép­viselőn, a főiskolai és egyetemi tanáron keresztül a különböző miniszterségekig, azután mint a legkülönbözőbb társadal­mi, tudományos egyesületek és társas­körök tagja, mint a magyar közigazga­tás sokféle ágazatának tagja, vezetője, olvadt össze azzá a politikai világ­nézetté, amelynek a két párt összeolvas dása óta Jaross Andor volt az ideoló­giai kiépítője és hirdetője. Nemzeti szocializmus ez is, de keresztény. Ke­resztény demokrácia van a módszerei-» ben, keresztény demokrácia van az em­berek közti viszony föllépésében. A kereszténység ezzel a magyar lélek számára mindennél fontosabb szabad­ságéivá is képviseli. A magyar ember nem tud élni szabadság nélkül, mint a növény nap és levegő nélkül, a ma­gyar csak akkor hajlamos fegyelemre, ha azt önként maga vállalja. A felvi­déki ember politikai fegyelmezettsége távol áll a katonás fegyelemtől, amely például a szudétanémetek sajátja, vagy amit a hazai nemzeti szocialista nyilas­frakciók próbálnak átvenni, de mé­lyebb, őszintébb és megbízhatóbb. Mert nem parancselven, hanem a keresztényi tekintélyelven alapszik. S ebben — azt hisszük —, a felvidéki politikai szemléletben termeltük ki azt a leg­modernebb politikai világnézetet, mely a legfrissebb nemzetépítő és országszer­vező nyugati áramlatokhoz a legroko­nabb, de ugyanakkor az ősi magyar alaptermészetnek is megfelel. A mo­dern magyar politikai világnézetet. Bí­zunk abban, hogy ezt magyarországi testvéreink is rövidesen belátják s a most zsákutcába vezetett óhazai nem­zeti szocialista tömegek is szintén efelé a politikai szemlélet felé fordulnak. A hungarizmus tragédiája így fordul­hat majd jóra, magyar nemzeti, meg szociális szempontból pedig szerencsés megoldássá.

Next

/
Thumbnails
Contents