Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-21 / 42. szám
Áras 10 fillér Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: V, Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., Jőzset-körút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00 Döntő fontosságú diplomáciai utazások, gazdasági és politikai tárgyalások európaszerte Beck lengyel külügyminiszfter Londonba, Gafencu román külügyminiszter Varsóba utazik — Bonnet fontos javaslatait vitte Baudouin Rómába — Meg* indulnak a német-angol gazdasági tárgyalások Felvidéki népjogoR Ma már tisztán áll előttünk, hogy a Felvidék problémája hovatovább szociális problémává alakul át. A csehszlovák elnyomás idején a felvidéki magyarok szociális kérdései is nemzetiségi ügyek voltak, most pedig nemzeti tekintetben nincs, nem lehet okunk semmi panaszra, nemzeti programunk azonos a legtöbb óhazai pártéval, ebben a kérdésben máris teljesen f egybeolvadtunk az anyaországgal. Nem mondhatjuk azonban ugyanezt szociális tekintetben, mert hiszen nekünk de jure és de facto más szociális berendezéseink vannak, legalább papíron és átmenetileg, mint az anyaországban van, sőt nem mondhatjuk ezt a legfőbb népjogról, a választói jogról sem, amely nálunk még egészen más, például annyiban más, hogy például mi nem ismerjük s nem igen akarjuk ismerni a virilizmust s azt a‘ megkötést sem, hogy csak akkor legyen választójogunk, ha már hat teljes évig laktunk ©gy és ugyanazon községben, holott addfi háromhavi egyhelybenlakás képesített a választójogra. Olyan szociális és politikai nép jogok vannak tehát birtokunkban, amelyekhez ragaszkodunk, s e ragaszkodásunkkal, — mondhatjuk, hogy a puszta megjelenésünkkel — szociális programot hirdetünk és képviselünk. Ezt jól tudják e szociális népjogok ellenfelei. Azok, akik bennünket a felvidéki program és általában a felvidéki szellem c s e r be n bag y ás ár a csábítanak és a magyarországi pártokba édesgetnek, nem is akarnak mást. mint épen a szociális és választójogi programunkat kívánják elsikkasztani Ez a dolgok lényege, amikor a magyarországi pártokba csábítanak. Mert egyetlenegy magyarországi párt programjában nem szerepel sem a fel vidéki szociális biztosítás, sem a felvidéki választói jog megtartása. Még a hozzánk elvben igen közelálló magyarországi testvérpártok is igen messze állnak az általános, egyenlő, mindkét nemre kiterjedő, lajstromos titkos községenkénti kötelező válasz tási rendszertől. Hát még( a távolibb, maradibb, reakciósabb pártok. De nekünk, felvidékieknek, ez elvi problémákon felül van még egy külön szociális problémánk, amely nemcsak a magyarországi pártoknak, hanem a legtöbb óhazái embernek egészen közömbös, sőt idegen, esétleg ellenszenves is. Ez a pénzátszámítás és az annak nyomán keletkezett áralakulás ügye. Mert ebben csak a Felvidék népe érdekelt és senki más. Helyesnek és igazságosnak találtuk a visszacsatoláskor, hogy a csehszlovák pénzt 1:7 arányban váltották be s a tartozásokat és követeléseket is ily arányban számították át, hiszen a novemberi napokban valóban ez volt a csehszlovák és magyar- valuta érték- viszonyát kifejező pillanatnyi arányszám. Már vegyesebb érzelmekkel, de az előbbi döntés természetes következménye gyanánt fogadtuk azt, hogy az állami tisztviselők és közalkalmazottak fizetését is hasonló arányú átszámítással állapították meg. De ezt az a tény is indokolta, hogy az így átszámított hivatalnokfizetések is magasabbak voltak a magyarországi átlagfizetésnél. Ám sokkal súlyosabbnak London, február 20. Beck lengyel külügyminiszter a Rcuier-ircda jelentése szerint a közeljövőben Londonba érkezik. Valamennyi lengyel lap közli a Yorkshire Post varsói hírét, amely szeA Times diplomáciai levelezője szerint Beck ezredes nemrég tanácskozott Hitlerrel, majd Ribbentroppal, nemsokára találkozik Ciano gróffal, majd Gafencu román külügyminiszterrel, ennélfogva tanácskozása Chamberlain miniszterelnökkel és találtuk már azt, hogy a felvidéki nyugdíjasok csekélyke illetményét, amely éppen csak élelmezésre elég, szintén így számították át. Mert a nyugdíjas hét régi koronája helyett 1 pengőt kap, de az 1 pengővel nem vásárolhat annyi élelmiszert, mint régebben 7 koronáért, hanem csak any- nyit, amennyit régebben 5 koronáért kapott. Ne vitassuk azt, hogy ez a diszázsió szükségképileg, avagy csak helytelen árpolitika miatt állt-e elő, a tény mindenesetre az, hogy a nyugdíjasok életszínvonala az átszámítási koefficiens miatt 20—25 százalékkal süllyedt. De mindezeket az áldozatokat meg kellett hoznunk az egyenlő elbánás elve miatt. Ám sehogy sem értettük meg ennek az átszámításnak a magán- gazdaságban jelentkezett további következményeit. Nem értettük meg, hogy a magánvállalatok a munkások bérét — amely tudvalévőén éppen az elsőrendű életszükségletek fedezésére szolgál — szintén ilyen 1:7 arányban állapították meg, ami érezhető bérdevalválást jelentett. De mert éppen a szociális tekintetben leggyengébb réteggel történt ez, az átszámítás abszurditása nyomban kitűnt, bebizonyosodott, hogy az ilyen formájú bérleszállítás tarthatatlan. Ezért rövidesen megindult az egészséges kiegyenlítődés, a bér és az új pénz vásárlóképessége közti egyensúly helyreállítása. A legrint Be^k-lengyel külügyminiszter márciusba*v Londonba ma zik.' A' lengyel lapok szerint az angol miniszterek a lengyel külügyminiszter látogatását felhasználják arra, hogy megbeszéljék vele az időszerű, nemzetközi kérdéseket. Halifax külügyminiszterrel mindkét fél számára igen értékes lehetne. A Daily Telegraph varsói levelezője szerint Beck ezredes március végén a népszövetség danzigi hármas bizottságának ülésére Londonba utazik és ez alkalommal az angol és esetleg a francia államférfiakkal is tanácskozik más kérfontosabb nyugati vállalat, a Hanza 1: 5.60 arányban számította .át alkalmazottainak illetményét. Két kassai nagyüzem rögtön 1 :6 arányt állapított meg, a Rimamurányi Rozsnyón 1:5.80 arányú bért fizet. Fs jellemző, hogy .a földbirtokosok — a Felvidék szociális öntudatának ragyagó példái — anélkül, hogy erre bárki. fölszólította volna, vagy hogy egymással ösz- szebeszéltek volna, 1 :6 arányban értékelték át alkalmazottaik fizetését. És e példák általános irányzatot jelentenek a Felvidéken: a szociális szellem diadalát. Egy egészséges áramlat indult meg alulról a nagy zökkenő ki- egyenlítésére. De ezek a szociális dolgok és árproblémák, — mondom — csak bennünket érdekelnek, a nagytőkés érdekekkel átszőtt magyarországi pártokat nemcsak hogy nem érdeklik, do a feudális és ipari nagytőkének nem is áll érdekében a mi szociális igényeinket és színvonalunkat az egész országra átterjeszteni. Sőt még a magyarországi kisember sem viseltet elég megértéssel irántunk. Csak egy példát rá. Egy köztisztviselői testület, amelynek tagjai igen fontos funkciót látnak el a nemzet életében, emlékiratban szögezték le, hogy mivel felvidéki kartársaik fizetése az 1 :7-es átszámítás után is magasabb, mint az övék, ezért az egyenlő elbánás elvénél fogva kívánják a felvidéki kartársak fizeiésé- nek további leszállítását. Nos, nekünk, désekről is, beleértve az úgynevezett gyarmati problémát is. Varsóban életbevágóan fontosnak tartják, hogy Lengyel- ország nyersanyagforrásokat kapjon és egyszersmind fokozott támogatásban részesüljön a zsidók kivándorlásának elintézése kör ÜL A News Chronicle szerint Beck ezredes londoni tárgyalásai során a következő kérdések kerülnek szóba: 1. A Lengyelországból kivándorló zsidók otthonának kérdése, 2. Lengyelország hozzájuttatása a nyersanyagforrásokhoz, 3. Kölcsön a lengyel fegyverkezés meggyorsítására. Ennek ellenében — írja a lap — Lengyelország hajlandó szorosabban együttműködni Angliával és Franciaországgal. felvidékieknek, nem ez a szociális programunk. Hanem ennek az ellenkeeője. Mi is akarjuk az egyenlő elbánást, de a szociális igazságosság, nem pedig a szociális igazságtalanság szellemében. Mi is akarjuk, hogy az anyaországban és a Felvidéken egy szintre kerüljön minden fizetési csoport illetménye. De nem úgy, hogy a magasabb szociális szinten levőket leszorítjuk az alacsonyabb szinten levőkhöz, hanem úgy, hogy az alacsonyabb szinten levőket fölemeljük a magasabb színvonalra. Ez az európaibb megoldás. Amíg ezeket a szociális problémákat és választójogi problémákat meg nem oldjuk, addig őrt kell államink a felvidékiek szerzett jogai fölött. Addig minden felvidéki egy érdekközösséget, alkot, s mi a puszta létünkkel és megjelenésünkkel szociális programot, népjogokat képviselünk. Ebben áll a fölvidékiség lényege. A szociális szel- lemhez és a népjogokhoz való hűségben. örömmel állapíthatjuk meg. hogy eddig igen kevesen lettek hűtlenek ehhez a programhoz közülünk. Volt program- hirdetőink közül csak ketten idegenkednek Jaross szociális hitvallásától. Kissé túlmessze kerültek régi felvidéki gárdáinktól, előkelőek lettek a gárdához. Egyik kegyelmes úr lett, másik méltóságos. A gárda azonban bű marad a felvidékiséghez: a szociális népi programhoz. A zsídókivándorlás, a gyarmati kérdés és a lengyel fegyverkezés
