Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-19 / 41. szám
193» FEBRUAR 19. VASÁRNAP ■ftlvideIíi J^G^AR-HIRME 3 IMRÉDY BÉLA: Sokan talán azt hiszik, hogy én most félreállok, visszavonulok pihenésre, nagyon tévednek Vállaltam a harcot s ha a harcban sebet kaptam, büszke vagyok rá Támogassátok utódomat — mondotta búcsúbeszédében lmrédy Béla a miniszterelnökség tisztviselői karának Ä miniszterelnökség tisztviselői kara szombaton délelőtt búcsúzott el a távozó miniszterelnöktől: vitéz lmrédy Bélától. A miniszterelnöki palota sárgaszalónjá- ban gyülekeztek össze a tisztviselők s amikor vitéz lmrédy Béla a terembe lépett, meleg tapssal és éljenzéssel fogadták. i A tisztviselői kar nevében Vay László báró államtitkár a következő beszéddel búcsúztatta vitéz lmrédy Bélát: — Engedje meg, hogy a miniszter- elnökség tisztviselői karát elnöki székből történő távozása alkalmából a miniszterelnökség tisztviselői karát vezessem Nagyméltóságod elé és a búcsúnak ebiben a reánk nézve igen nehéz pillanatában kifejezést adjak mindenekelőtt annak, hogy /a Nagyméltóságod váliaira nehezedő súlyos terheket könnyebbé és elviselhetőbbé próbálja tenni. — Hogy mit jelent ennek az egyébként rövid, de eseményekben és maradandó eredményekben annál gazdagabb kilenc hónapnak a munkája a nemzet számára, azt talán senki sem érzi át olyan mélyen, mint mi, akik Nagyméltóságod közvetlen-közeiében élhettük át ennek a munkásságnak sokszor éjt-nappalt egy- gyétevő és idegeket feszítő fázisait. A magyar úri felfogás fölénye — A szentistváni év eseményei, a népi egység és szociális segítés gondolatára felépített korszerű reformok sorozata, amelynek tengelyében a zsidókérdéssel való radikális leszámolás és a föld birtokpolitikai probléma megoldása áll, a honvédség felszerelése, az ország igazgatásának egy háború esetére való előkészítése, a Felvidék visszaszerzése és annak az anyaországgal - való egyesítéséhez szükséges intézkedések megtétele, külpolitikánknak' e legnehezebb időkben való irányítása és még sok-sok más fontos problémának a megoldása kellett, hogy beleférjen ennek a rövid kilenc hónap pák a munkájába. — Mindenki féltő aggodalommal figyelte, hogyan bírja Nagyméltóságod szervezete azt a szédületes iramot, azt a munkatempót, amely messze meghaladta a normális emberi teljesítmény határait. Mi láttuk és közelről figyeltük meg azt a fanatizmust, amely csak a hívő lelkek sajátja és amely erőt adott Nagyméltóságodnak ezeknek a teljesítményeknek az elvégzésére. — S amidőn most néhány szóval emle kőzetébe idézem Nagyméltóságodnak en nek az eredményekben gazdag kilenc hónapnak az eseményeit, meg kell állapi tanom azt is, hogy ennek a munkának az iránya nyílegyenesen, törés nélkül haladt tovább azon az úton, amelyen Gömbös Gyula és Darányi Kálmán indultak el. Ez az út a keresztény nemzeti gondolat megalkuvást nem tűrő győzelmének az útja és ma már bebizonyoso dott, hogy erről az útról sem Nagyméltóságodat, sem pedig a nemzetet semmi féle gáncsvetéssel többé eltéríteni nem lehet. —•Az egész magyar társadalom tisz tán és világosan látja, hogy milyen alantas és eléggé el nem ítélhető mód Szerekkel szerették volna egyesek Nagyméltóságod személyén keresztül az új magyar élet útját elgáncsolni, de látja azt is, hogy Nagyméltóságod sohasem nyúlt ehhez hasonló fegyverekhez, hanem harc hevében is mindenkor példái mutatott arra, hogyan kell tudni megtartani a magyar úri felfogás fölényét — Ennek a kilenc hónapnak a munkáját mindenkor nagy elvi szempontok, a nagy magyar közösség magasztos eszméi vezérelték és sohasem kicsinyes személyi avagy hatalmi érdekek és éppen ennek tuladonítható az, hogy ezekben a történelmi időkben Nagyméltóságod munkája a nemzet legszélesebb rétegeiben oly elismerésre talált s annyi reményt és bizakodást öntött a keresztény nacionalista társadalom és a falu népé nek soraiba egyaránt. Most, amikor Nagyméltóságodtól búcsúzunk, ezt abban a tudatban és reményben tesszük, hogy attól az irányzattól, amelyet Nagy méltóságod ebben az épületben kifejtett munkásságával képviselt és kijelölt, nem kell majd el búcsúzni soha. De bizonyosak vagyunk a felől is, hogy Nagy méltóságodat bármily helyre állítsa is a sors keze, ugyanolyan áldozatos munkával, hivő lélekkel és fanatizmussal fogja ezeket a célkitűzéseket és ezeken keresztül hazáját szolgálni. — Legyen meggyőződve arról, hogy mi mindannyian meleg szeretettel fo gunk lélekben Nagyméltóságod mögött állani, ugyanúgy, mint ahogy ott áll ma Nagyméltóságod mögött az ország egész nacionalista társadalma egy nagy egységben. Isten áldja Nagyméltóságodat és vezérelje tovább áldozatos magyar munkásságában. Nem végeztem hiábavaló munkát Az államtitkárnak éljenzéssel fogadott szavaira vitéz lmrédy Béla a következő beszéddel válaszolt: — Az államtitkár úr beszédében visz- szapillantást vetett annak a kilenc hónapnak történetére, amelyet együtt dolgozva töltöttünk el. Önként kínálkozik a megállapítás, hogy felejthetetlen emléket hagytak lelkűnkben ezek a hónapok. de most, amikor mondom, több ez szólásmódnál. Tény és való, hogy ennél a kilenc hónapnál nehezebb, súlyosabb, sorsdöntőbb időszaka még alig volt a magyar életnek, hiszen olyan külpolitikai események zajlottak le, olyan szociális és belpolitikai feszítőerők dolgoz tak és ütköztek meg egymással, amelyek a megoldások megtalálását, a nemzet hajójának vezetését különösen felelősség- teljessé és nehézzé tették. — Ha visszatekintek e kilenc hónap történetére, nem szégyenkezem miatta. Ha talán nem is értem el mindent, ami magyar embereknek a szívében van, mégis úgy érzem: nem végeztem hiábavaló munkát. S ha talán vannak, akik úgy érzik, hogy a nemzet lelkét valami nagy meghason- lás tépi, azt hiszem, tévednek. Mert e nemzet lelkében éppen egy nagy egység van kialakulóban, amely harcokon s küzdelmeken, eszmék tisztázásán kérész tül születhetik csak meg, de ez az egység kialakulóban van és a legrövidebb időn belül már itt is lesz. Azt hiszem, hogy ebben az irányban tettem egyet- mást. Vállaltam a harcot, amely szükséges az eszmék tisztázásához s, ha a harcban sebet kaptam, — büszke vagyok reá. — Sokan talán azt hiszik, hogy én most félreállok, visszavonulok pihenésre. Nagyon tévednek. Akármilyen helyre állít is a Sors, mindig teljes erővel és odaadással fogok küzdeni ugyanazokért az eszmékért, amelyekért idáig küzdőt •tem. Nem vagyok az, aki elkedvetlenedik, aki félreáll. Érzem a kötelességet s érzem a felelős séget, amely minden magyar ember vállára nehezedik: ami a szívében, lelkében él, amit az Úristen adott neki, azt tovább kell adnia a nemzetnek. (Éljenzés.) Támogassátok utódomat — S most, amikor egymástól búcsúzunk, hálás köszönetét mondok vala- menuyitöknek, hiszen ez alatt a kilenc hónap alatt éjt nappallá téve dolgoztatok velem együtt ,a nemzet javára. Nem néztétek saját kényelmeteket, az idő múlását, egészségteket, csak dolgoztatok velem együtt szüntelenül s ezért a nemzet hálája és elismerése illet meg benneteket, De ugyanez áll az egész magyar tisztviselői karra, amely a közelmúlt időkben is példát mutatott arra, miként kell türelemmel, kitartással, áldozat- készséggel szolgálni a nemzetet. Elnézést is kérek, hogy abban a tempóban, amelyet diktáltam, nem törődtem annyit az egyes emberrel, mint ahogyan szerettem volna. De harcban állottunk valamennyien s ebben a harcban nem volt idő az olyan kapcsolatok ápolására, amelyeknek az ember egyébként szívesen tenne eleget. — Most nemsokára megjelenik előttetek utódom. Arra kérlek benneteket, támogassátok őt ugyanazzal a szertettel, odaadással, lelkesedéssel és önfeláldozással, mint ahogyan engemet támogattatok. Férfit és emberséges embert kaptok utódomul, kiváló tudóst, ragyogó elmét, nagy magyart, aki azt a munkát, amelyet én Gömbös Gyula és Darányi Kálmán utódaként átvettem, töretlenül fogja továbbvinni és — reméljük — diadalra juttatni. Arra kérlek benneteket — s ez utolsó kérésem és kívánságom, mielőtt búcsút vennék tőletek, — támogassátok őt. Valamennyiötökre, családotokra, szeretteitekre pedig az Úristen bőséges áldását kérem. Az egybegyűltek lelkes tapssal és éljenzéssel fogadták vitéz lmrédy Béla búcsúszavait. Vitéz lmrédy Béla ezután sorra kezet fogott a miniszterelnökség tisztviselőivel és melegen elbúcsúzott tőlük. 1 liter kryptongéz van. Ez a ritka, aranynál is értékesebb nemesgáz adja a Tungsram Kryptonlámpa tündöklő fehér fényét.
