Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-19 / 41. szám

VSHmuta MtU&ARHIRME 1939 FEBRUÁR 19. VASÁRNAP Párísból és Oslóból kiutasították '. ;v * ''; ■ . 4 Schulcz Ignácot, aki prágai elvtársait kifosztotta és repülőgépen Párisba szökött Surányi Géza, a volt akadémiai főtitkár párisi karrierje Egy budapesti lap és az aktivista szélhámosok Bt0bipcst% február 18. A pozsonyi Uj Hitekből vesszük át a következő tar­tamú cikket: • — Több ízjses beszámoltunk már az ok­tóber 6-i fordulatot megelőző rezsim né­hány veszedelmes politikai . kalandorá­nak viselt dolgairól, — írja a csehszlo­vákiai -magyarság hivatalos lapja — ftkik közül Schulcz Ignác volt szociálde­mokrata nemzetgyűlési képviselő az • el­múlt rezsim aktivista politikájának egyik főoszloposa és társai tartoznak elsősorban, akik a politikai' fordulatot követő napokban Pozsonyból előbb Prá­gába, .• majd onnan repülőgépen Párisba s/.öktek- Még' azt sem állíthatjuk ezekről a. kalandorokyól, hogy elárulták a ma gyarságöt, mert Ijiszeh már csak szár mázasuknál fogva sem tartozhattak •soha a magyarsághoz, amely az elmúlt ívét évtized során csak arra volt jó ne kik, -hogy a busás prágai vér díjért kő- ■vethették el sorozatos gazlet Leiket a ma •gyarság életérdekcínrk rovására. Hogy kjk • ypltnk ezek a valóságban, mutatják az alábbiak. • -r- Bz a dá&zas társaság, mint annak i4«jg® jelentettük. százötvenezer koronát lopott Prágá­ban és ezen a pénzen repülőgépen Párisba szökött. A pénzt a volt szociáldemokrata párt prágai' központja illetőleg a párt elnöke Hgmpl képviselő utálta ki Sohnléz-Ig­nác, Surányi Géza, Várad) Aladár dr. volt komápetírS*'kBzjegyiö; Úirrbaí Sán­dor volt magyarországi kommunista népbiztos. Kéri Pál, a Tisza-gyilkosság miatt halálraítélt budapesti zsjdó újság író 06 a díszes társaság csoportjához tartozó több más, emigráns útiköltsé­gére, bogy ezen a pénzen külföldre tá­vozzanak. A százötvenezer koronát Schulcz Ignác vette fel Hampl képvise­lőtől azzal, hogy majd elosztja az emlí tették között Ehelyett azonban Surányi Gézával és VAradi Aladárral együtt Prá gdban repülőgépre ült és Párisba szö­kött ki. Mikor Schulcz Ignácot fentebb említett társai hiába várták, a megbe­szélt prágai kávéházban, rosszat sejtve mentek föl Hampl képviselőhöz és el mondták neki a dolgot. Hampl felhábo­rodva jelentette ki Schulcz Ignácról, liógy „zlodej“ — magyarul gazember. Természetesen már tehetetlenek voltak a megszökött tolvajokkal szemben, de úgy tudjuk, hogy Schulcz Ignác ellen lopás miatt, megtették Prágában a büntető tel­jéjén tést. Schulcz Ignác a saját elv- és kenye­restársait is megrabló, volt aktivista ve­zér díszes pályafutása azonban ezzel még nem ért véget. Párisba érkezve, termé­szetesen első dolguk volt, hogy jelentkez­tek a francia szociáldemokratáknál, ahol politikai emigránsoknak tüntették fel ma­gukat és segélyt eszközöltek ki a maguk részére. Ott szódban rövidesen megtud­ták róluk a valóságot és Schulcz Ignácot egy másik társával együtt néhány hót múlva kiutasították Páriából. Schulcz crpe Oslóba tette át székhelyéi, azonban a megérdemelt sors itt sem volt kegyesebb hozzá, mert néhány héten belül innen is kiutasították. Az ideérkezett hírek sze­rint a díszes jómadár most Londonban tartózkodik és minden követ megmozgat ,abban.--.az irányban, hogy Amerikába jus­son ki. • $árádi Aladár volt komáromi közjegyző, Derer egyik leghívebb szekér- tolója már.. Parisban megérezte a Schulcz C^rökftse meg gyermeke mosolyát! ADORJÁN FOTÓ gvermekfényképé- 1 szeti műterme méltányos áraiból a lap előfizetőinek 10VC eugedmóiiyt ad Adorján Főié i - |V„-ret#fI Sándor-utca 10. szám. Telefon: 88-10-87 Ignác körül felszaporodott szennyet és sorsára hagyta elvtársát. Ugyanígy tett Surányi Géza is, hogy ezzel is bebizo­nyítsák, meddig tart az ilyen díszes jó- madaraknál az elv- és baráti hűség. Su­rányi Géza járt közöttük a legszerencsé­sebben, mert azon a címen, hogy Po­zsonyban az ő rezsimjiik alatt a tönk szélére jutott „akadémia“ főtitkára volt, most havi négyszáz frank apanázst kap a franeia akadémiától. > Ez a dolog jellemző a franeia tájékozat­lanságra, akik még azt is bevették, hogy Surányi Géza egyenrangú a francia akadémia főtitkárával... így végződött tehát az elmúlt húsz esz­tendő aktivista bajnokainak gyászos kar­rierje, akiket velünk szemben a volt be- nesi éra ügyészségei is védelemben ré­szesítettek. Most láthatják, hogy az idő bennünket igazolt és az akkori ügyész­ségi védelem helyett most nagy feladat .....— I hárul az ügyészre, az, hogy vaskos vád­iratot készítsen e díszes társaság ellen. Úgy tudjuk különben, hogy Schulcz Ig­nác a pozsonyi nyomdászegyesületnél is egy sereg rendezetlen ügyet hagyott hátra, emiatt pozsonyi lakását bíróilag lepecsételték. — Ez a detektívregényhe is beleülő pályafutás tanulságul szolgálhat mind­azoknak a magyaroknak, akik az elmúlt húsz esztendő alatt elég vakok voltak ahhoz, hogy Schulcz Ignácra és társaira esküdjenek. És mindezek ellenére akad még Budapesten egy nagy napilap, ter­mészetesen a körúton, amely ezeket a tolvajokat, csirkefogókat és bolsevista emigráns kalandorokat védelmébe vette. Gratulálunk a Pesti Naplónak ezekhez a pártíogoltjaihoz, de egyúttal a legeré­lyesebben tiltakozunk a zsidó szolidari­tás jegyében íródott cikk apokrif pozso­nyi keltezése ellen, mert Pozsonyban a becsületes magyar újságírók, a magyar­ság soraiban nem akadna olyan ember, aki ezeket a börtöntöltelékeket védel­mébe venné. < W ■' i — Mbukaresti foglalkozik a balkáni államoknak Ma koz való visz Belgrád, február 18. Szombaton reggel 9 órakor Metaxas görög miniszterelnök Leon Melas kabinetirodai igazgatónak és flo'setti belgrádi görög követnek társasá­gában különvonaton Belgrádba érkezett. A pályaudvaron Metaxast Cvetkovics miniszterelnök, Cincar-Markovics külügy­miniszter, továbbá a belgrádi román nagykövet, a belgrádi török követ, Andrjes helyettes külügyminiszter és több közéleti előkelőség meleg fogadtatásban részesítette. Metaxas görög miniszterelnök és Markovies jugoszláv külügyminisz­ter vasárnap este Bukarestbe érke­zik. Sa<racioglu török külügyminiszter hétfőn reggel érkezik a román fővárosba. A lialkán-értckezlet ülésezése már hétfőn megkezdődik Gafencu román külügymi­niszter elnökletével és szerdáig fog tar­tani. Hivatalos jelentést szerdán adnak ki a tanácskozásokról. A román lapok kieme­lik, hogy az értekezlet megerősíti a Bal­kán-szövetség békepolitikáját. Úgy tud­ják, hogy az értekezlet többek között a balkáni államoknak Magyarországhoz való viszonyával is foglalkozik, valamint a müncheni értekezlet után újjáéledt bolgár revíziós propagandával is. Ugyancsak megbeszélésre kerül a norvég külügyminiszter indítványa, amelyben Roosevelt közbelépését kéri az általános leszerelés ügyében. Végül az értekezlet dönteni fog a spanyol nemzeti kormány elismeréséről is. * A gépimádó és távolság- evő névtelen hősök táborában Feltételes megállóként kiszállunk a Máv. egyik éjjel-nappal lüktető lázzal dolgozó munkatelepére, a Keleti-pálya­udvar f ütőházába. A távolságevő mozdonyok füsttengeré­ben keressük fel a Máv. névtelen kato­náit, a mozdonyok vezetőit, fűtőit, akikre a közönség soha nem vet egy pillantást sem, noha az életét bízza rájuk. Az egyik nyolcvanöt tonnás vasparipa most hagyja el a pályaudvar csarnokát. A mozdony kiviszi a kocsikat a pihenő- vágányra, ő maga pedig fáradtan bepöfög a fíitőházba. Fáradtan és mégis frissen ugrik le róla a vezető, meg a fütő. Sze­mükben még ott ég az út ezer apró „él­ménye“. Nemcsak a tájak szépsége, a rö­högés ritmusa, hanem a pályájukkal járó ezernyi apró izgalom, amely az irodába adott jelentés papírosán csak egy szóvá sűrűsödik: szabályszerű- Ennyi az egész. De mennyi mindennel kellett megküzdeni, mennyi lelkességet, kötelességérzést, tu­dást és egyéni adottságot kellett felhasz­nálni, hogy a jelentés „szabályszerű“ le­gyen, arról fogalma sem lehet a közön­ségnek, amely kényelmesen ült a kocsi­ban, nézelődött, olvasott, vagy aludt s most hazaérve, nem győzi kipihenni az út fáradalmait. A vasparipa huszárja Az utasok otthon vannak, lemossák ma­gukról az úti port, asztalhoz ülnek, le­pihennek. A -vasparipa és vezetője pedig bevonul — a fütőházba. . Ami itt történik, az már nem a gép és tartozékának dolga, az.a lovas nemzet fiáé: a huszáré, aki addig egy korty vizet sem iszik, míg lova újra nem tiszta, nem abrakolt, nem ivott. Akkor következik csak ő. A vasutas épp úgy gondoskodik a mozdonyáról, mint a huszár a lováról. Most vizet enged a salakra, azután ki­engedi a földre. Munkások állják körül a gépet és lapátolják’ a salakot vagonokba. Mert a salak egyáltalán nem értéktelen. Útépítésre kell a MAV-nak, sőt magáno­soknak is eladják. Azután felmásznak a mozdony orrára és kinyitják, Ez a füst­szekrény. A pernyét, az el nem égett szén­port lapátolják ki belőle. Téglagyárak ve­szik meg, Szénnel keverve, még kitűnő fűtőanyag. Könnyebben és tisztábban vonul tovább a mozdony a szénhegy alá. így hívják a munkások a széuszerelőt, amelynek ma­gasságában egy-egy tonna szén sorakozik. Németek, akik itt jártak, csodálkozva kérdezték: — Ezzel a szénnel fűtik maguknál a vo­natokatt — És nem aláírták hinni. Fénylő porosz szén helyett lignit, pécsi, tatai, pálfalvai szén szürkéllik a tartályokban. Ezeket keverik megállapított „reeept“ sze- rint a vasparipa abrakául azóta, hogy nem adhatunk pénzt a külföldnek szénérl. Nem mindegy, hogy keverik és neip mind­egy, hogy a fűtő miképpen adagolja. Valamivel odébb frissen melegített ho­mokot adnak a mozdonynak. Éles kanyar rokon, harmatos éjszakákon, ködben, téli időben menni sem tudna nélküle. Megnyílik a szertár ajtaja. Olajat cs egyéb anyagot adnak ki számára. Ügy mondják: a mozdony anyagot vételez. Most már ráállhat a fordítóra. A fordító hatalmas korongja alatt miniatűr Villa­moskocsi szalad körbe és viszi magával, fordítja a vaskolosszust. Most már szem­benéz a fütőházzal, a pályaudvarral. Do még nem mehet be. Vezetője most veszi alaposan szemügyre, a fütő most kezd a tisztításába és most kalapálják le kazán­járól a vízköveket. Szomjúságában útköz­ben meszes vizet, vasas vizet is ivott és a nagy forróságban kivált a vízből atf ásvány és ott maradt, robbantásra: készen. Apró sérüléseit kijavítják. Ott van hely­ben a kovácsmühely, öntőműhely, az esz­tergám ühely, az asztalosul ühely, a nagy- műhely. Ott vannak számára az orvosok: és az ápolók: a munkások és a mérnökök. Ha nincs nagy hiba, a mozdony ntrakész, a mozdony mehet és a vezető is — haza. Közben eltelt két óra. Mert a fűtőház­ban nincs munkaszünet. Éjjel-nappal izzik a tűz a műhelyben, éjjel-nappal mű­ködnek a lapátok, dübörög a szén, Csiko­rog a homok, sípolnák, pöfögnek a moz­donyok, száll, a korom, az acélforgács. cl gomolyog a füst. A mozdony virtuózai A munka krónikus lázában pedig zavar­talanul alszik a pihenőhelyen a vidéki mozdonyvezető. Már letussolta magát, át­öltözött, lepihenhet. Egy-egy azonban mindig ott áll egy kis kamrában és főzi ebédjét, vacsoráját. Gázlángon, katona- csajkában apróra vágott szalonnát pirít, száraz nyers tésztát tesz bele, hagymát, paprikát és vízvezeték csapján megmosott krumpliszelete^et. Mire mindez megfő, kész a lebbencsleves; vasutasok örök, soka, meg néni unt tápláléka. Ä fűtobáz három és félmilliós költségvetésében majdnem, mindent megeszik a mozdony, a masi­niszta költségvetésében a lebbencsleves a főtétel. Tudják, hogy megérdemelnének többet, tudják, hogy nem juthat rájuk több, do mégis szenvedélyesen szeretik pályájukat. Nem is pályájukat — hivatásukat! Moz­donyvezető-dinasztiák vanruttk. A nagyapa, fiú, unoka és most már dédunoka is moz­donyvezető. Szerelmese a lüktető, ro­bogó életnek, amelyet nem szemlélhet as első osztály ablakából. Felül hát a moz­donyra magára. És úgy indít, úgy áll meg, hogy észre sem lehet venni és olyan csodálkoznivaló idő-érzéke van, hogy ko­rai indulást, késést egy mozdulattal állít be a gépen. Ho-sszú út vezet odáig. A lakatosműhely „diplomája“ után, előbb csak l'ütő lehet, vizsga után állomási tolató, helyi vonatok vezetője, majd vezető a távolsági forga­lomban és végül, a karrier utolsó állo­mása: a gyorsvonat. Nagyon fontos, hogy a mozdonyvezető és a fűtő egymás kezére dolgozzon. Annyira fontos ez, hogy a fűtők és a mozdonyvezetőt szétválasztják, ha véletlenül haragosai lesznek egymásnak. Mert a MÁV „veszedelmes“ üzem és a harag magában hordja a veszedelmeket­A korom, a füst, kalapács-csengés, sípo­láson keresztül ének hangzik. A vasutasok dalköre énekel. Ezii6tseelegek bizonyítják, hogy kitűnő a dalkör. De idővel egyre kevesebb lesz a füst és a korom a vasutas életében- Eljön az idő, amikor megváltozik a magyar masinisz­ták külső képe. Tisztábbak lesznek, ke- véshibé törődöttek. Kényelmesebb les« szolgálatuk, mert a jövő peremén fehér világosságban ott siklik a villamos AVmdó-mozdoiiy, amely meghozza a vas­utak elektrifikálását, de megtavtja a, pálya iránti rajongást, mej-t távolság, tá­volság marad és valamit mégis kell sze­retni. m; t. ................... Benes előadása Chicagóban Benes a chicagói egyetem kebelében tartott első előadásában megjósolta, hogy lüggetlenül az európai események­től a demokrata szellem végül is diadal­maskodni fog. Kijelentette, hogy eset­leg bekövetkezhetnek óriási méretű bo­nyodalmak Németország „állítólagos bé­kés terjeszkedése“, az olasz földközi­tengeri politika, Japán, Kína és Szovjet- oroszország helyzete következtében. De a cseh köztársaság volt elnöke nem hiszi, hogy e politikai összeütközésekre már a közeljövőben sor kerülne.

Next

/
Thumbnails
Contents