Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-19 / 41. szám
r r • " f . . • * . „ - . Ma: Képesmelléklet Ára; 20 fillér % H- évfolyam 41. szám. Budapest, 1939 február 19. Vasárnap Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 íillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: V, Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-kőrút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00 Asz utolsó felvonás (sp) — A spanyol dráma utolsó felvonása szemmelláthatóan Parisban játszódik le és nem Spanyolországban. Azana köztársasági elnök, aki kezdettől fogva a mérsékeltebb népfronthoz tartozott, nem tűri tölbbé Negrin és Del Yayo gyámkodását, s föl kívánja adni a reménytelen küzdelmet. Minek ömöljék tovább a spanyol vér, ha a csonk-köztársaság emberi számítás szerint képtelen feltartóztatni Franco djadalútját? — gondolja az elnök, akinek felelősségteljes posztja mégis csak jűttatott némi mérsékletet és ember- szeretetet. A katonai győzelemben senki sem bízik többé. Negrin és Del Vayo sem, aki kizárólag a „demokratikus államok gyors beavatkozásától“ reméli a köztársaság megmentését, de hogy mennyire illúzió ma ilyenre gondolni, bizonyítják ama fölöttébb barátságos tárgyalások, melyek Párisban és Londonban Franco elismerése körül folynak. A köztársasági hadvezérek föladták a reményt: Rojo, Jurado ég Cis- nero tábornokok lemondtak és Párisiin nyíltan kijelentették, hogy a köztársaság legföljebb őszig tarthatja magát és semmiesetre sem visél el egy újabb téli hadjáratot. Egyedül Miaja bízik és fegyverkezik, de ő is csak iolyan alapon, hogy öreg ember, aki az élettől nem vár semmit s szívesen föláldozza életét a köztársaságért. A nép hangulatát jellemzően megvilágítja a franciaországi menekültek magatartása. Háromsizázncgyvenezer ember futott át a határon, közöttük százötvenezer milicia-katona. Nos, az utóbbiak közül százezer jelentkezett eddig önként, hogy haza kíván menni es belépni Franco hadseregébe. Nagyrészük Hendayenál már átlépte a határt. Elképzelhetjük, mi lehet a hangulat a köztársaságiak között, ha egyszerre százezer katona Francohoz pártolt és hajlandó a nemzeti hadsereget megerősíteni. A nemzetiek ma csaknem egy millió haTci tűzben égő, kipróbált katonával rendelkeznek, pompás felszereléssel, vezérkarral, utánpótlással, megszervezettséggel. Az egész spanyol ipar számukra dolgozik, anyagilag függetlenek, hatalmas külföldi barátok támogatják őket. Miaja legföljebb háromszázezer levert és éhes katonát állíthat ellenük, minden utánpótlási lehetőség nélkül, demoralizált, nyomorult, szinte ellenséges lakossággal a háta mögött. A harc kimenetele nem lehet kétséges. Minden újabb kiontott vércsep azoknak a lelkén szárad, akik nem hajlandók levonni a következtetést a helyzetből s új életeket áldoznak föl a kilátástalan ügyért. Azana magatartása nem téveszthet hatást a központi Spanyolországban, s ha Del Vayo meg Negrin meg is akadályozta az elnök békeproklamá- ciojának kihirdetését, a lakosság bizonyára tudomást szerzett az elnök álláspontjáról, s valószínűleg elvesztette azt a kis reményét is, ami esetleg még megmaradt. A kapituláció elkerülhetetlen. Ha ma még nem történik meg, meg fog történni, amint az átcsoportosított nemzeti csapatok először érnek el jelentősebb győzelmet a középspanyolországi fronton. Európát többé nem is érdekli a spanyol politikai helyzet. Francot győzTELEKI PÁL GRÓFI Magyar úton kell itt tartani a lelkeket A munkát, amelyre vállalkoztam, meg kell fogni Ma az a feladata egy miniszterelnöknek, hogy nemzetet neveljen A vallás- és közoktatásügyi minisztériumban ma búcsúzott él a minisztérium tisztviselő karától Teleki Pál gróf miniszterelnök s ma vette át hivatalát Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter. T : A minisztérélnökke kinevezett Teleki Pál gróftól Szily Kálmán államtitkár vett búcsút. Megemlékezett annak a kilenc hónapnak a munkájáról, amelyet a minisztérium tisztviselői kara Teleki Pál gróffal végzett s kijelentette, hogy a mi1 nisztérium tisztviselő karának bizalma és szeretető elkíséri őt új pozíciójába, a miniszterelnökségre is. Teleki Pál gróf miniszterelnök az üdvözlésre adott válaszában többek között a következőket mondotta: — Kedves Barátaim! Amikor melegen megköszönöm azokat a mély baráti szeretettől sugall t szavakat; amelyeket Szily Kálmán barátom hozzám intézett, be kell vallanom nektek, hogy nehezen megyek el innen. Mindén hivatás szép, ha az ember lelkiismeretesen tölti be és különösen szép az a hivatás, amelyet a Kormányzó Ür Öfőméltósága most ruházott rám. Az idők nehezek, de ez adja ennek k hivatásnak a szépségét. De mégis nehezen megyék el innen, mert ehhez a hivatáshoz, a kultuszminiszteré,- hez közelebb álltam és jobban hozzánőttem egész múltammal. Kedvvel is csinál* tarn. S e kilenc hónap után jóformán a2t mondhatom, hogy egyebet sem tettem, mint körülnéztem. Talán most kezdhettem volna eUnek a hivatásnak is élni. De amikor elmegyek innen, a történelmi folytonosság megmarad, mert akinek a kezéből vettem, annak a kézébe adom át, azt hiszem,- sértetlenül ezt a hivatást. (Lelkes taps és éljenzés.) ' ' „Ma az a feladata egy miniszterelnöknek, hogy nemzetet neveljen“ — Nekem azonban a ti támogatástokra továbbra is szükségem lesz. És ezért is, de meg az idenőttsógem miatt is, nem fogok innen soha lélekben elszakadni. A Parlamentben felszólalásaimmal kapcsolatban mindig ezt tapasztaltam, — akár lényeges, akár kisebb kérdésről van szó — a parlament tagjainak pártkülönbség nélkül az a nézete, hogy az iskolii nemzetmentés, honvédelem, ugyanúgy, mint a hadsereg. Miután a hadseregünket lábraállítottuk és felszereltük, énnekem, amennyire tőlem telik, gondom lesz arra, hggy a parlament e kívánságnak konkrét nyilvánulást is adhasson. Rátok más okból, is szükségem van, mert a *********************.........................a tesnek tekinti, s úgy számol vele, mint Spanyolország urával. Sokkal feszültebben figyel a Franco körül támadt diplomáciai harcra, amit . Madridért most Páris és London visel Berlin és Róma ellen. A nyugati demokráciák nagy játszmát játszanak és Azanán keresztül megkísérlik Francot elhódítani Németországtól és Olaszországtól, amennyiben felkínálják egyrészt a még meg nem hódított országrészt, másrészt azt az anyagi támogatást, amivel a szétdúlt Spanyolország boldog, gazdag és újjáépült országgá változtatható. Azana szívesen áll az angol—francia terv rendelkezésére, mert nemcsak a vérontást kerülheti ki a segítségével, hanem politikai ideáljaihoz is közelebb jut: Spanyol- ország nem hull szélsőségbe, hanem mérsékelt és alkotmányos ország marad, esetleg Alfonz király vezetésével. A london—párisi tervben kétségtelenül sok a kecsegtető, de Franco is érzi, hogy csak óvatosan közeledhet feléje. Miaja országrésze, amit London harc nélkül felkínál, amúgy is érett gyümölcsként esik a nemzetiek ijlébe, ha a szovjet és Franciaország nem segíti meg nyíltan a köztársaságiakat. Viszont minden spanyol tudja, hogy az angol—francia tőke támogatása nagyobb függést és megkötöttséget jelent, mintha százezer olasz van az országban és Franco szövetkezik Hitlerrel. A spanyol „függetlenség“ az angol tőke nagyobbarányú beáramlása esetén nem több, mint egy délamerikai állam függetlensége, s minden nemzeti vívmány, amit a nemzeti vezér a hároméves szabadságharcban elért, illúzióvá válik. Az ország ott lenne, ahol a háború, előtt volt, s kezdhet mindent elölről. Ugyanakkor azonban az is tény, hogy tőke nélkül lehetetlen a háborúban tönkrement országot újjáépíteni, s ki folyósíthatja a szükséges összeget, ha nem Anglia és Franciaország? Félő az is, hogy Franco vonakodása esetén a demokratikus államok oly mértékben megsegítik Miaját, hogy a köztársaságiak ellenállása mégis veszedelmessé válik. A jövő is meggondolandó: akadhat-e spanyol, aki a polgárháború után nem vágyódik nyugalom után, s nem választja inkább az angoloktól kínált semleges, boldog békét, mint az újabb politikai bizonytalanságot és izgalmat, amit az erélyes, dinamikus politika folytatása esetleg jelentene? A választás nehéz. Nem csoda, ha híre érkezik annak, hogy Franco közvetlenül Hitlerrel és Mussolinival kívánna tárgyalni a jövőről. Még nem tudja, mit várhat a békében erről a részről, miben támogathatják a fasiszta hatalmak az ríj Spanyolországot és hogy képviselik a spanyol béke és boldogság megerősítését. Nem tudjuk, megvalósul-e a három diktátor konferenciájának tervé, de mindenesetre egyike volna a- világ legszenzációsabb eseményeinek és nagy mértékben befolyásolhatná a világpolitika fejlődését. Az autoritativ államok diplomáciája nem dolgozik hangosan, nem üt nagydobra minden tervét s csak kész eredményekkel lepi meg a világot. Ha ma csak az angol -francia lépésekről tudunk, s ezeknek az államoknak elképzeléseit, módszereit és törekvéseit ismerjük spanyol viszonylatban, még nem jelenti, hogy a másik oldal tétlenül nézi az új behálózó munkát és nem tevékenykedik úgy, hogy minden látszólagos el- orientálódás ellenére Spanyolországot mégis a maga oldalán tartja meg. Az eredmény valószínűleg kompromisszum lesz: Franco megkapja az angol—francia támogatást s ennek fejében független békepolitikába kezd s nem erősíti meg kikötőit, de nem pártol el a tengelytől- sem, sőt szorosabbá fűzi a viszonyt. Annál inkább megteheti, mert a tengely politikája szintén békepolitika és nem áll ellentét* ben semmiféle kibékülésekkel. Sőt, Franco Spanyolországa lehet az a láncszem, amely a tengelyt a francia—angol blokkhoz fűzi s ezzel hosz- szú évekre biztosítja Európa nyugodt fejlődését.
