Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-12 / 35. szám
193* FEBRUAR 12. VASÁRNAP TEIsUlDElCl -MmAarhirdae 23 Húsz év előtt Pozsonyban hot magyart megölt, huszonhármat megsebesített a gyáva és alattomos cseh terror Á véres szerda hiteles története — A magyarság a huszadik évfordulón kegyelettel emlékezik a tragédia áldozataira Budapest február 11. A magyar fővárosban 1920 eleje óta minden év február tizenkettedikén egy csoport férfi és nő ogybegyült valamelyik templomban és kegyelete« lélekkel vett részt az ez alkalomra megrendelt gyászmisén. Ugyancsak minden év február tizenkettedikén Pest környékének egyik nagyközségében, Cinkotán, az állami tanítónőképző intézet dísztermében egybegyűltek a bennlakó növendékek, a szülök és a rokonok és kügyeletes lélekkel emlékeztek meg arról a tragikus eseményről, amelynek húszéves fordulójáról emlékezik meg a mai napon az egykor kisebbségi sorsban élt és a még ma is kisebbségi sorsban élő magyarság. Az a férfi és női csoport, amelyik valamelyik székesfővárosi templomban találkozott ez alkalommal, o pozsonyiak és pozsony vármegyeiek egyesületének tagjai közül került össze, a cinkotai tanítónőképző intézet is az eleven pozsonyi tradíció alapján tartotta emlékünnepét, mert ez az intézet az egykori pozsonyi magyar tanítónőképző szellemi és lelki örököse. Ennek az intézetnek folyosóján őrzik díszhelyen, örökzöld növények között azt a márványtömböt, amely Fad- vnsz porbadöntött műremekéből való, ennek az intézetnek falait díszítik a régi Pozsonyra vonatkozó képek, metszetek, történeti jelenete.k Az idén február tizenkettedike vasárnapra esik és az egyház előírása szerint vasárnap nem lehet tartani fekete miseruhás gyászmisét. De különleges egyházhatósági engedéllyel az emlékezés .miséjét most. is elmondatják a pozsonyiak' a budai várkápolnában és ezen a kégyeletcs aktuson lélekben ezrek és ezrek Vesznek részt, azok is, akik felszabadultak, még inkább azok, akik idegen, állam fennhatósága alatt élnek és így . sokszorosan átérzik a nemzeti érzés miatt szenvedett mártiriumot. A húszéves forduló alkalmából emlékezzünk meg Pozsony véres szerdájáról, az emlékezetes 1919 február tizenkettedikéről, amelyen magyar mártírok vére omlott Pozsony egyik térségén. Sokan, akik szemtanúi voltak a véres eseményeknek, akik átélték ennek a napnak s a megelőző időknek minden borzalmát, talán csupán egyes részletekre emlékeznek, talán csak az idegrázó jelenetek emléke villan föl bennük, sikoltást hallanak, puskaropogásra emlékeznek, fegyvertelen emberek kétségbeesett menekülési kísérletére, zászlót magasba emelő kar aláhullására emlékeznek vissza, de nem ismerik összefüggésben a történteket. Elérkezett az ideje annak, hogy kisebbségi életünk minden jelentős eseményének történelmi feldolgozását megkíséreljük és elvégezzük. Mostani visszaemlékezésünk csak kísérlet erre, mert a belső összefüggésnek oknyomozó földerítése nehezebb és sok utánjárást kívánó feladat, de már most is, húsz esztendő perspektívájából élesebben látunk néhány Összefüggést, mint akkor, az események sodró áradatában... A húszéves forduló alkalmából tehát hadd emlékezzünk! Sfobár dunaparti fővárost akar Pozsonyba 1919 január elsején vonul- ; tak be a csehszlovák megszálló csapatok, Boriam olasz tábornok parancsnoksága alatt. A város magyar és német őslakossága a legnagyobb ellenérzéssel fogadta a megszállást, de nem szegült erőszakkal szembe, mert még mindig bizakodott Wilsonnak a népek önrendelkezéséről hirdetett elvében és erősen hitte, hogy a békekonferencia döntése nem szentesítheti a történelmi fejlődéssel, gazdasági és népiségi viszonyokkal, a város teljes lakosságának lelkiségével merőben ellenkező erőszaktevést. Az újonnan berendezkedő hatalom érezte a vele szemben megnyilvánuló ellenséges érzületet és Pozsonyban is úgy járt el, mint ahogy a parvem'í és a más fegyveres erejében, a hatalmas barátokban bizakodó szokott, az urat játszotta és minden ellenkezésre kérlelhetetlen szigorúsággal fenyegetőzött. Az akkori napok emlékeiből látjuk, hogy Pozsonyban nem volt népszerűtlenebb ember, mint a Srobiír által megbízott zsupán, Zoch Sámuel és rendőrkapitánya, a cseh Bru- mer Richard. Pozsony nyolcvanezer lakosa egyöntetű ellenszenvvel fordult az új rendszernek ezzel a két vezető exponensével szemben. Az ellenszenv még inkább fokozódott, amikor napvilágra került az addig Zsolnán székelő teljhatalmú miniszternek, Srobar Vavronak a terve, aki a szlovák kormány székhelyét Pozsonyba készült áttenni. Srobár dunaparti fővárost akart Szlovenszkónak, régi, hazug legendák kerültek elő Bra- tislav herceg egykori fejedelmi szókhe lyéről. Az egész magyarság jogosan érezte úgy, hogy a készülő erőszaktevés legnagyobb történelmi gazsága az, amellyel magyar királyok koronázó városát, magyar reformországgyűlések székhelyét és keleten Rákóczi fejedelem városát készülnek a magyarságtól elrabolni. A történelmi sors döntő pillanatai egybekapcsolják a nemzetet. Éreztük ezt az elmúlt hónapokban, a belvederei döntés idején, de éreztük ezt húsz esztendővel ezelőtt, amikor a magyarság akarata ellenére lábbal tiporták önrendelkezési jogunkat. A magyarság minden rétege osztálykülönbségre, politikai pártállásra való tekintet nélkül, résztvett az idegen uralom elleni lelki és ahol arra került a sor, fizikai ellenállásban. Polgári réteg és szocialista munkásság egy sorban harcolt az erőszakkal betola- kodottak ellen. Az aktivitást, mint szervezett osztály, elsősorban a munkásság tudta kifejteni. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Srobár szándéka komoly és a szlovák kormány február negyedikén ünnepélyesen készül bevonulni Pozsony városába, az elkeseredés tetőpontra hágott és az események megindultak azon a végzetes úton, amely a véres február 12-hez vezetett. A pozsonyi egyetem felfüggesztése Az eddig látszólagos nyugalmat az egyetem erőszakos bezárása szüntette meg. Az ok Zoch zsupánnak 'kicsinyes bosszúja volt a gerinces magatartást tanúsító egyetemi tanáccsal szemben Amikor ugyanis a zsupán a kormány bevonulásának hivatalos programját megállapította, felszólította az egyetem tanácsát, hogy a kormány fogadtatásán testületileg vegyen részt. Az egyetem tanácsa Polner Ödön miniszteri tanácsos, az akkori rektor magnifikus elnöklete alatt elhatározta, hogy ennek a felszólításnak nem tesz, mert nem tehet eleget. Mint a magyar nemzet és állam tudományos intézete, lelkiismeretével nem tartja összeegyeztethetőnek, hogy olyan ünnepen vegyen részt, amely Magyar- ország tervezett megcsonkításával kapcsolatos. Erre a zsupán az egyetem működését felfüggesztette, az egyetemi tanács tagjait pedig rendőri felügyelet alá helyezte. ' Az első munkássztrájk Az erőszakos cselekedetre elsősorban és leghatározottabban a szervezett munkásság reagált, amely gazdasági üx-ü- gyek alatt sztrájkba lépett, de ez a sztrájk nyilvánvalóan politikai jellegű volt. A sztrájkot éppen arra a napra valósították meg, amelyen a Srobár-kormány fanfárok hangja között bevonult Pozsonyba. A közművek kivételével minden tizemben megállott a munka február negyedikén és ötödikén, csak a vízműveknél, a villanyosművekben és a gázgyárban dolgoztak. A munkásság ilyen néma tüntetéssel akarta ország-világ előtt kifejezésre juttatni Pozsony őslakosságának igazi hangulatát a harsonás bevonulással szemben. Srobárék bevonulása Pozsonyba A SYoőaY-kormány pozsonyi bevonulása február negyedikén, kedden délelőtt, a megállapított program szerint ment végbe.'Az ünnepségre sokakat cső- dítettek egybe. Prágából három miniszter jött le, az agrárius Stanek közmunkaügyi, a szociáldemokrata Soukup igazságügyi és a szintén szociáldemokrata Habrman iskolaügyi miniszter. A miniszter-elvtársakat igen kellemetlenül érintette, hogy Pozsony munkássága éppen azon a napon rendéz tüntető sztrájkot, amely a csehszlovák izmust inaugu- rálja Pozsonyban, de Dérer elvtárs megnyugtatta őket, hogy ezekkel az irredenta, magyar és magyarón munkástömegekkel hamar le fognak számolni Prágából sok képviselő is jött le, ott voltak a szlovákiai zsupánok, a szlovák nemzeti mozgalom vezetői, megjelent Ilodzsa, akkori budapesti követ és eljött a prágai szerb követ is. Pozsony utcáin a csehszlovák katonaság állott sorfalat a bevonulás vonalain, a kocsisor a hadtestparanesnoksághoz hajtatott, amelynek könyvtártermében fogadta Srobár az elébe járuló tizenhárom küldöttséget és együttes választ adott nekik, amelyben hangoztatta a csehszlovák köztársaság demokratikus és humanista szándékait. A fogadás után díszebéd volt a hadtestparancsnok* ság dísztermében, majd fél három óra* kor a prágai operaháznak előző napon különvonaton lehozott együttese részleteket mutatott be az Elrabolt menyasz- szoDyból, fél négy órakor pedig népgyű- lósekct tartottak. A gyűléseket ^ három nyelven rendezték, de kettő: a német és magyar, fiaskót vallott. A magyart a Vigadó nagytermében rendezték meg, azon Ivánka volt a szónok, de alig lé-* zengtek a teremben néhány an, úgy szintén üres volt a kisterem is, ahol Dérer és Blaho inkább cseh, mint német hallgatóság előtt fejtegette a nap történelmi jelentőségét, míg a szlovák gyűlésen Bella és Medveczky Károly volt a szénok és felszólalt Srobár is. Bosszú a megzavart pompáért A hirdetett demokratikus és hurna- nista szellemnek megfelelően, nem maradhatott el a bosszú a bevonulási ünnepség szépséghibájáért, a sztrájkért. Brumer Richárd rendőrkapitány a munkásság vezetőit letartóztatta és elrendelte internálásukat, de letartóztatták Polner Ödönt, az egyetem rektorát és Arkauer Istvánt, a Híradó szerkesztő-tulajdonosát is. Polner leartóztatásával az üdvözlők soréiból tényleg elmaradt egyetemen akartak ütni, Arkauer internálásával a sajtót kívánták megfélemlíteni. A ferencrendi zárdába hurcolták a letartóztatottakat én egy tiszt, fegyveres katonák élén, behatolva a kolostorba, Páter Molnár Arkangyal gvárdiántól követelte, hogy az internáltakat fegyveres ellenőrzés alatt a kolostorban tarthassák. A gvardián erélyesen tiltakozott a kánonjogba ütköző eljárás ellen, hivatkozott arra, hogy Szent Ferenc a szabadság ügyének és a szociális eszmének volt a nagy harcosa, ezért nagyon rossz helyet választottak, amikor ide hurcolták a letartóztatottakal. A tiltakozás nem használt, a tiszt hét cellát kiüríttetett és foglyait ezekben helyezte el, a barátoknak pedig egy közös teremben kellett tölteni az éjjelüket. A február negyedikén este végrehajtott niternálások a végletekig felizgatták a munkásságot. Másnap, szerdán délelőtt a munkásság küldöttsége megkérte Kánya Richárd polgármestert, hogy vezesse» városban mindenki előtt népszerű k'dtfí- nai parancsnok, az olasz Barecca ezredes elé. A polgármester szívesen teljesítette a kérelmet, a katonai parancsnok pedig inegigérte, hogy közbenjár az internáltak iszabadonbocsátása érdekében. Délután nagyobb tömeg verődött összo a ferenc- rendiek épülete előtt és hangos szóval követelte az internáltak szabadonbocsátá- sát. Rendőrség és katonaság oszlatta szét őket, de atrocitás nem történt. Az olasz ezredes közbenjárása gyors eredményre vitt, este 8 órakor az internáltakat kiengedték, de meghagyták nekik, hogy másnap délelőtt jelentkezzenek a rendőrségen. Itt egy nyilatkozatot akartak velük, a'áiratni, de az aláírást úgy a két polgári internált, mint a munkásvezetők csö- portja megtagadta. Polner Ödön tiltakozott letartóztatása ellen, mert a sztrájktól távol állott, Arkauer István hasonlóképpen tiltakozott minden ok nélkül történt letartóztatása ellen és hogy kihallgatás nélkül internálták. Tiltakozásukat jegyzőkönyvbe foglaltatták. A munkásság követelései Ezen a napon, február 6-án, csütörtökön a munkástanács dunautcai otthonában két gyűlést is tartott, amelyen követeléseit kilenc pontban foglalta össze. Elhatározták, hogy megkezdik a február 4-én! abbahagyott munkát, de követeléseiket pénteken délben ultimátum formájában a kormány elé terjesztik, a követelések teljesítésére szombaton este 6 óráig kielégítő választ várnak, ellenkező esetben újból sztrájkba lépnek. A küldöttség pénteken megjelent Ivánka Milán előtt, aki Srobár kormányának belügyi referense volt és előterjesztette a memorandumot, amelynek eredeti 9 pontjához még két pont járult. Ivánka vasárnapra, február 9-re közös tanácskozásra kérte a minisztériumiba a munkásság vezetőit. Meghiúsulnak a tárgyalások Vasárnap délután öt órakor kezdődtek a tárgyalások, amelyen a munkásság vezetői, a kormány részéről Ivánka Milán, Stodola Kornél és Lehoczky Manó igazságügyi referens vett részt. Érdekes volt az előterjesztett tizenegy pont és a két szembenálló felfogás vitája. Az első pont követelte a népek önrendelkezési jogának elismerését és a lelkiismereti szabadOlcsó társasutalások Amerikába a newyorki világkiállításra I. SZ. UT JULIUS 6 III. SZ. UT JULIUS 14 II. SZ. UT JULIUS 13 IV. SZ UT SZEPT. 4 Oda-visszautazás és 6 napos ellátás Newyorkba: 1.084.- P Kirándulási lehetőségek: Amerika nagyobb városaiba és Kanadába. Részletes és kimerítő prospektusért forduljon: FELVIDÉKI HAGVAR HÍRLAP utazási irodája VIII., József-körut 5. T. 14-44-00
