Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség V., Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., Józset-körút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00 CHAMBERLAIN NYILATKOZOTT az angol alsóház külügyi vitája során Hitler beszédéről, a magyar-cseh­szlovák határincidensek békés elintézéséről, Mussolini béke- politikáláről és az afrikai határ­■ módosításról Hiller beszéde után Európában ismét régen nem volt oly feszült a hangulat, mint azon a aapon, amikor Hitler kancellár hatalomraj u- tásának hatodik évfordulóján elmon­dotta két és félórás beszédét a világ- helyzetről. A beszéd után és a beszéd következményeit nézve ma már meg­állapíthatjuk, hogy a feszültség telje­sen indokolatlan volt és a német Führer nyilatkozata méltóan illeszkedik Chamberlain két nappal előbb elmon­dott béke nyilatkozata mellé, mintegy kiegészíti azt és összhangba hozza az európai történésekkel. A legjobban ta­lán a gazdasági világban bekövetke­zett visszahatásból ítélhetjük meg a beszéd békejelentőségét. Valamennyi tőzsde, de főleg az amerikai tőzsdék, amelyek napok óta feltűnő depressziót mutattak és Chamberlain megnyug­tató szavai sem tudták eloszlatni ag­gódó helyzetmegítélésüket, január 31-e óta ugrásszerűen javul, mindenütt vál­lalkozási kedv uralkodik, az értékek szilárdulnak s a közgazdasági élet nem fel többé bonyodalmaktól. Az a mesterségesen szított propa­ganda, amely ismét igyekezett az ör­dögöt a falra festeni és pánikhangula­tot terjesztve bejósolta, hogy Hitler beszéde a világkrízis új kezdetét je­lenti, hamisnak és indokolatlannak bi­zonyult. Az angol és a francia sajtó egyöntetűen elismeri a Führer béke­készségét és találgatja, hogy miért volt a használt hang ez alkalommal any- nyira enyhe és jóindulatú? Egyesek az angol-francia fegyverkezés követ­kezményének tekintik a német engedé­kenységet, mások szerint Anglia és Né­metország titokban már megegyezett a gyarmatok kérdésében s ebből ma­gyarázható az angol és a német állam­férfiú beszédének feltűnő összhangja. Bárhogy van is, valamennyi lap hosz- szú békeperiodust jósol, s azon a véle­ményen van, hogy a közeljövőben meginduló gyarmati tárgyalások bé­kés úton elintézik a birodalom kíván­ságait. Meglepő a feltűnő egyöntetű­ség is, amivel a külföldi lapok igyekez­nek visszautasítani Hitler legnagyobb vádjait a demokrácia ellen. A Führer ugyanis azt állította, hogy a nyugati nagyhatalmak, főleg Amerika mindent elkövetnek, a nemzeti szocialista és fa­siszta államok megfojtására, egyenesen kiéheztetik és kirabolják őket s gazda­ságilag tönkre akarják tenni a dikta­túrái. Ez nem felel meg a valóságnak, hangoztatják a nyugati újságok, sőt ellenkezőleg: a demokrata államok örömmel veszik tudomásul, hogy Hit­ler a nemzeti szocializmust „nem ex­portárunak“ nevezte el és kijelentette készségét a demokráciákkal való együt I működésre. Ilyen körülmények között a január 30-i Hitler-beszéd után tényleg általá­nos megnyugvás és optimizmus kelet­kezhetett, azaz éppen ellenkezője an­nak, ami a tavalyi Hitler-beszéd után. Mindazonáltal a kancellár nyilatko­zata nem nélkülözte a pozitívumokat sem. Fejtegetéseinek középpontjában a német gyarmati kérdés állott. Teljes részletességgel, a gazdasági és a poli­tikai érvelésnek mesteri fölépítésével igyekezett bebizonyítani, hogy mek­kora igazságtalanság érte a birodal- tnat a gyarmatok elvételével s meny­London, január 31. Kedden az an­gol alsóház újból összeült, először a kará­csonyi szünet óta. Arra a hírre, hogy a ház nagyfontos­ságú külügyi vitát folytat, a képviselők zsúfolásig megtöltötték a termet. Cham­berlain miniszterelnököt megjelenésekor a kormánytámogató pártok melegen ün­nepelték. Sir John Simon kincstári kancellár White képviselő kérdésére röviden ismertette a cseh-szlovák köl­csönegyezményt és hangoztatta, hogy a tárgyalások során szó volt a menekültek deviza szükségletének fedezéséről i$. nyíre összefügg az expanzióra és dina­mizmusra ingerlő német nyomor • a gyarmatok elvételével. Kiérezni sza­vaiból, hogyha Németország nyers­anyagot és gazdasági prosperitást kap a gyarmatok révén, megszűnik a biro­dalomnak az a nyugtalan feszítő ereje, amely ma. lázban tartja Európát. Vi­szont beszéde oly nyugodt és annyira mérsékelt volt, hogy közelfekvő a fel­tevés, hogy a gyarmatokról folyó tár­gyalások a nagyhatalmak között már előbbrehaladottabbak, mint a közvéle­mény gondolná. Ezt látni a beszédet követő angol és francia sajtóvélemé­nyekből is. A nyilatkozat elhangzása után azon­nal megkezdődött Londonban és Páris- ban a német gyarmati követelések kon­krét leszögezése és bizonyos kristályo­sodási folyamat indult meg, amelynek végén feltűnnek a gyarmatokról döntő nagy nemzetközi konferencia összehí­vásának tervei. A lapok napok óta hangoztatják, hogy hamarosan sor ke­rül „a második Münchenre“, amely egyetlen délelőtt dönt majd a német gyarmati kérdésről. Ez a döntés is meglepetés lesz a laikus számára, de a beavatottak régen készülnek rá és ré­gen számolnak vele. Az olasz és a né­met igényeket körülbelül egyszerre elégítenék ki, írják Londonban, hogy milyen formában, azt még korai volna megmondani. Viszont az angol lapok már felállítják az ellenkövetelést is. Ifjabb Henderson Artúrnak Hitler kancellár hétfői beszédére vonatkozó kérdésére felélve, Chamberlain minisz­terelnök a következőket mondta: Üdvözlöm Hitler kancellár tegnapi beszédének ama kitételeit, amelyek­ben hangsúlyozta, hogy az angol és német nép közötti kölcsönös bizalmat és együttműködést kívánja. Örömmel ragadom meg ezt az alkalmat, hogy újból kifejezzem azokat az érzelme­ket, amelyekben az angol kormány Junktimba kívánják állítani a tengely hatalmainak gyarmati követeléseit az általános lefegyverezéssel s valószínű­nek látszik, hogy a kívánt ellenszolgál­tatást a két középeurópai hatalom készséggel megadja, már csak azért is, mert túlszegény a. fegyverkezés mai iramának folytatására és pénzelésére. A világra tényleg hosszú békekor­szak virradna, ha egyrészt Német­ország és Olaszország a gyarmatok visszakapásával megnyugszik, más­részt a lefegyverzés megkezdésével. el­múlik Európa feje felől az irtózatos erővel háborúra törekvő hadseregek Damoklesz-kardja. De bármint fejlődnek is az esemé­nyek, Hitler nyilatkozata után bizo­nyos, hogy a birodalom érdeklődése némileg elfordult Középeurópáról és a német külügyi hivatal problémáinak középpontjában többé nem a Dunn- medence, vagy a kelet felé irányuló expanzió áll. A beszédben egyetlen Jelentősebb szó sem hangzott el e ke­leti kérdésekről, pedig az aggódó köz­vélemény éppen ezen a téren várt döntő bejelentéseket. Ukrániát Hitler meg sem említette, s a dunai államok­ról is csak úgy nyilatkozott, mint olyan országokról szokás, amelyeket a külügyi expozé folyamán meg kell em­líteni. Bennünket magvarokat végleg megnyugtathat az az elismerő és tisz­teletet, kinyilvánító hang, amivel H;t- ler Magyarországról beszélt. Látszik, és nép teljes mértékben osztozik. Jelenleg az angol és német kormány kö­zött nincsen szó tárgyalásokról, öröm­mel állapíthatom meg, hogy nemrég az angol és német ipar képviselői között megbeszélések folytak kereskedelmi ügyekről. Sir John Nall képviselő megkérdezi, folytatnak-e tárgyalásokat a közeljövő­ben az angol és német kormány között. Chamberlain: Nem. Malcolm MacDonald gyarmatügyi miniszter bejelentette, hogy a palesz­hogy a Führer középeurópai politiká­jának tengelye még mindig Magyar- ország s mmél inkább irányul a német érdeklődés nyugat felé és az óceánon túlra, annál inkább szüksége van a ten­gelynek a megerősödött Magyarország­ra a Duna medencéjében, mint megbíz­ható hátvédre, amelyben nem csalat­kozhat. A Führer szavaiból kitűnt, hogy a csehszlovák köztársaság még korántsem lopódzott ennyire a néme­tek bizalmába. Általában véve mintha a németek bizonyos desinteressement-t Jelentettek v Ina be a középeurópai dolgokban s a feltűnő fordulatnak egyik oka kétségtelenül az a megegye­zés, amely Ribbentrop varsói tartózko­dása alatt a németek és a lengyelek között létrejött. A nyugat felé forduló Németország bizonyos tekintetben sza­badabb kezet biztosított a lengyelek­nek, kunt eddig tette s főleg egyelőre teljesen lemondott az ukrán tervekről, amelyek úgy sem voltak soha konkré­tak. vagy hivatalosak. Mindezekkel a következtetésekkel a világsajtó bőven foglalkozik. Kétség­telen, hogy Hitler beszéde fordulatot ielent a német birodalom nolitikéJá- ban; a germán erő keletről most hir­telen nyugatra, az óceánon túlra for­dult s onnan remél gyógyírt gazdasági gondjaira. Az eljövendő hónanok meg fogják mutatni, hogv e számítás meny­nyiben volt reális és mennyiben veze­tett általános kibontakozáshoz.

Next

/
Thumbnails
Contents