Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-08 / 6. szám
■ teisVideKi J^Äßfc\RHIRI>AI> 1939 JANUÁR 8. VASÁRNAP 24 F\ cseh demokrácia áldozatai Egy hires magyar iskola mártiromsága és feltámadása Húszéves szünetelés után újból megnyílik a kassai premontrei főgimnázium — fl magyar kanonokok hősi szenvedései „E porba hullott szép haza fel fog ébredni még“ Ka&sa. (Szerkesztőségünktől.) Néhány héttel ezelőtt, mint ismeretes, a magyar reálgimnázium elfoglalta a kassai pre- Jilontrei főgimnázium szép épületét és az ünnepélyes „Veni Sancte“ óta újból magyar szó hangzik fel a híres iskola falai között. Közel húsz esztendeig szlovák és cseh nyelven folyt a tanítás az épületben, amelyet a cseh államhatalom erőszakkal, karhatalom igénybevételével vett el annak idején a premontreiektől. Az erőszak ideje elmúlt végre, a régi tanintézetben újból magyarul folyik a tanítás. Ebben az évben még az állami magyar reálgim názium működik az épületben — Buczkó Emil premontrei rendi igazgató vezetése alatt —, a jövő tanévben azonban már megint a premontreiek főgimnáziuma nyílik meg és folytatja áldásos oktatómunkáját a régi épületben. A szerencsés fordulat után, akkor, mikor a magyar igazság győzelmesen .juttatta vissza régi hivatásának a magyar tudomány e csarnokát, érdemes visszaemlékeznünk a jogtalanság és szenvedés húszéves múltjára, azokra az eseményekre, amelyek következtében elhallgatott a magyar szó a kassai premontréi főgimnáziumban. Erőszakos előjáték A legilletékesebb személyiség, dr. Szabó Adorján igazgató úr, a nagyjelentőségű fordulatok- szenvedő és cselekvő bőse Volt ágikét*' kérdésünkre elmondani a történelmi eseményeket. — Előjátéknak lehet tekinteni a gimnázium épületének erőszakos elfoglalásé hoz a konviktus épületének konfiskálását. Ez 1919 május 20-án történt. Repka János tábort lelkész és Matyasovszky Kál mán jelentek meg akkor katonák kísére tőben a konviktus épületében és hiába tiltakozott Szepessy Géza, a konviktus akkori főnöke, karhatalommal birtokba vették az épületet. Röviddel későbben én is érezhettem az új uralom hatalmát. Rám üzent Mutnánsky Vladimir, az új polgármester és Hegedüs-Murgas Károly, az új szlovák gimnáziumi igazgató, hogy tilos a premontreiek templomában a magyar himnuszt énekelni. Jellemző, hogy Mutnánsky intézetünk növendéke, Hegedüs-Murgas pedig intézetünk tanára volt azelőtt. Különösen érdekes körülmény, hogy Mutnánsky az ifjúsági zenekar vezetője, Murgas pedig az énekkar vezetője volt és mint ilyenek vezényelték egykor azt az előadást, amelyet egy évfordulói ünnepélyen tiszteletemre rendeztek. A zene eme „apostolai“ tiltották be a magyar Himnusz éneklését, hiába hivatkoztam arra, hogy a Himnusz imádságot jelent és a magyar Himnusz a mi legszentebb imádságunk. — A csehek következő lépése az volt, hogy o tornatermet követelték a Sokol- egylet számára. Tiltakoztam ez ellen és indokoltam a tiltakozást, ahogy csak lehetett. Közöltem Mutnánsky úrral, hogy az elemi higiénia szabályai szerint sem tornázhatnak felnőttek és gyermekek ugyanabban a tornateremben, amelybe a mi fiaink csak tornacipőben léphetnék be. Egyébként is gyengék a tornaszerek, csak gyermekeknek alkalmasak, felnőttek testsúl 5ra alatt eltörnek, tönkremennek. Hiába volt minden érv. Székács zsupán rám parancsolt, hogy a tornatermet engedjem át Két főhadnagy jelent meg az iskolában katonák kíséretében. Még ezeket is próbáltam meggyőzni, azt mondtam, hogy én nem tehetek semmit, a jászéi prépost rendelkezik az épülettel. A cseh tisztek válasza az volt, hogy feltörik a termet, ha nem kapják meg a kulcsot. „Ezt máris betörésnek tekintem“ — szóltam és odadobtam rr,l~‘k a kulcsokat. prágai hatóságoknál, magánál a köztársasági elnöknél is eljárt az ügyben és az elnök ígéretet is tett, hogy visszakapjuk az iskolát. Ez az ígéret csak olyan cseh Ígéret maradt. A Kazinczy Társaság is megtett minden tőle telhetőt, tiltakozó ülést tartott, elküldte memorandumait illetékes helyekre. Semmi sem használt. Szeptember 22-én megtartottuk a beiratásokat; Az egybescreglett szülök hangosan adtak kifejezést kétség- beesésüknek, mi pedig óvátosságra intettük őket. Iskolánkat az -Orsolya zárda földszinti helyiségeiben nyitottuk meg ideiglenesen, ahol egyelőre csak vizsgáztatást folytattunk. De néhány nap múlva az egyházközség iskolaülésén megjelent Stefanik csehszlovák kultúrreferens és kijelentette, hogy a premontrei gimnázium működését betiltja és a zárdái gim náziumot bezáratja. Tost Barna prelátus- plébános, az ülés elnöke bátor hangon követelte az iskola visszaadását, de Stefanik kijelentette, hogy a premontrei rend nem kaphatja vissza többé az épü letet, mert államellenesen viselkedik. Ekkor már javában folyt a cseh agitáció, megjelentek Mutnánsky falragaszai, hogy „szlovák származású gyermekek szlovák kólába valók“, Stefanik úr szónokolt, hogy „a mongol magyar faj elnyeli szlovákjainkat“. Az egyházközség iskolaülésén a szülők részéről Hegedűs Pál köA premontrei gimnáziumnak a cseh elnyomatás alatti történetéhez tartozik egy szomorú fejezet: a rend egyik elté- velyedett tagjának, Siklai Gyulának szereplése. A " megállapítottan terhelt származású ember agyát megszállta a politikai érvényesülés gőze és mint az agrárpárt bérence, arra törekedett, hogy a mindig gerinces magyar magatartásé premontrei rendet kiszolgáltassa a cseh kormánynak. Gyakori prágai utazásai után egy ízben azzal tért vissza, hogy a premontrei rend csak akkor maradhat meg, ha újra megnyitják a gimnáziumot — szlovák tanítási nyelven. Hodzsa támogatásával sikerült is elérnie, hogy a rendház épületében néhány évvel ezelőtt megnyitották a szlovák gimnáziumot, amelynek működése csak arra szolgált, hogy a rend régi presztízsét lejárassa. Siklai Gyula, akinek ma gátiélete is Soltúig foglalkoztatta a bíróságot, magyar lelkeket halászott a gimnázium számára, magyar nyelvű napilapban tett közzé apróhirdetést, amely ma'gyar gyermekeket csábított a szlovák gimnáziumba Nem csak a magyar közönség körében, de a premontrei rend kebelében is óriási felháborodást keltett Siklai Gyula poli tikai ágálása. Szereplésének csúcspontja a szomorú októberi hétfő megrendezése volt a premontrei templomban. Szlovák Hlinka-gárdistákat csődített a templom ba és mikor a magyar himnuszt énekelték, a szlovák diákok az ö jeladására véres verekedést kezdtek a templomban. A templomgyalázó események, mint ismeretes, azzal végződtek, hogy rendőrló taposta a premontrei templom előcsarnokát. Siklait- akkor csak a gyors futás mentette meg a felháborodott magyar ifjúság tettleges bosszújától. De ez a gyors futás volt utolsó szereplése Kas vetelte, hogy adják vissza az iskolát a permontrei rendnek és Stefanik ekkor kijelentette: „Még a javaikat is elkobozzukb. Egy kis hazugság Megtudjuk a továbbiakban, hogy az új urak a maguk módja szerint követtek el mindent, hogy a rend ittlévő tagjaitól megszabaduljanak. Egy szép napon leirat érkezett Pozsonyból, amely azt tartalmazta, hogy a prágai kormány utasítására a szlovákiai minisztérium kiutasítja a rend Kassán lévő tagjait. A rend képviselője nyomban eljárt Prágában a kiutasító végzés visszavonása végett és ekkor derült ki, hogy szó sem igaz a ki- -utasitásról. A belügyminisztériumban. Chvalkovszky titkár, a jelenlegi külügyminiszter hosszas nyomozás után kijelentette, hogy ilyen aktának nyoma sincs. „Mi vagyunk az erő és hatalom“ 1919 november 11-én történt meg a gimnázium hivatalos átadása. Az aktusnál jelen voltak: a premontrei rend főszámvevője, dr. Szabó Adorján igazgató, dr. Aranyossy Arisztid, a rend ügyésze, az egyházközség három kiküldöttje. Csehszlovák részről a tanári kar több tagja és Parniczky ügyvéd, aki később öngyilkos lett, vettek részt áz átadásnál. Dr. Szabó igazgató még ekkor is tiltakozott, kijelentette, hogy a gimnáziumi épület rendi tulajdon, azt az államnak nincs joga elvenni. Végül is követelte, hogy pontos leltárt vegyenek fel és annak értékét állapítsák meg. Parniczky gőgösen vetette oda: „Mi vagyunk az erő és hatalom, önök gyöngék, kötelesek engedelmeskedni.“ Mégis, a leltár felvételének volt köszönhető, hogy a csehek kivonulásukkor nem rabolhatták el a gimnáziumi berendezést. A kassai gimnázium elkobzását követto a rozsnyói premontrei gimnázium erőszakos elvétele és a tanítórend tagjai ezután csak lelkipásztorkodással foglalkoztak. Nyolcán közülök Kassán maradtak, heten pedig Csornára kerültek az ottani premontrei prépostsághoz. són. A bécsi döntés utáni éjszaka Siklai úr, — ez a papi, emberi mivoltából kivetkőzött valaki — álruhában menekült Kassáról. Egyes hírek szerint apácaruhá- San. Azóta se tudja senki, hogy hol van, mi van vele. A rend minden közösséget megtagadott vele. „Van bíró a elhők e'ett...“ Dr. Szabó Adorjánnak adjuk át ismét a szót: — Megérhettem, hogy az igazságtalanság, az eröszák jóvátétefett. Néhány nappal a bécsi döntés titán, 1038 november 6-án én vettem át újra a csehcktől a premontrei gimnázium épületét, a drága hajlékot, amelyet az én kezemből raboltak el annakidején. A kassai Magyar Nemzeti Tanács megbízásából jelentem meg az épületben és éppen jókor érkeztem, hogy megakadályozzam a berendezés elrablását. A cseh katonák már megbízást kaptak az elszállításra, de én az annakidején felvett leltár alapján kimutattam, hogy a berendezés nem állami, hanem mdgántulűjdon. így azután nem is bántottak semmit. És most, amikor megtörtént a gimnázium ünnepélyes átvétele, ugyanazokkal a szavakkal kezdtem beszédemet, amelyekkel annakidején a kétségbeesett magyar szülők társadalmától búcsúztam. Bajza örökéletű szavaival: „E porba hullott szép haza • fel fog születni még, Van bíró a felhők fölött, áll a villámot ég.“ ' Fslelős szerkesztő: POGÁNY BÉLA Felelős feiadő: NEDECZKY LÁSZLÓ Fegyvertár után kutatnak a templomban — Még súlyosabb beavatkozás történt .1919 március 17-én. Ekkor már egyenesen. templomunkba hatoltak be, felforgattak. mindent, fegyverek után kutattak. Találtak is a sekrestyében egy kardot és egy revolvert néhány tölténnyel, ezeken kívül elvitték a megyezászlót, amelyet a sekrestyében rejtettünk el. És elvitték a templomi szőnyeget is, talán szintén mint veszedelmes fegyvert. Ez esettel kapcsolatban egy francia röpirat azt írta á cseflzt hiszik az urak...? — Következett a felhívás, hogy tegyünk hűségnyilatkozatot a csehszlovák köztársaság mellett. Ezt valamennyien megtagadtuk, Szlávik György, a későbbi miniszter azt mondta ekkor: „Az urak azt hiszik, hogy visszajönnek a magyarokt“ Valóban azt hittük és Szlávik is tudta jól, hogy szentül hiszünk ebben... — Szeptember 6-án, a kassai vértanuk emléknapján Vass Miklós premontrei fiz igazi hóhérmunka — Ennyi előzmény után 1919 szeptember 11-én történt meg a gimnáziumi épület erőszakos elvétele. Simecsek-Gára tanfelügyelő állított be hozzám két volt piarista kíséretében és követelte, hogy nyomban adjam üt az épületet. Természetesen tiltakoztam, kijelentettem, hogy a gimnázium nem állami tulajdon, a rend vagyona• és felette csak a prépost rendelkezhetik. Simecsek-Gara erre magából kikelve kiáltotta: „Hozok katonaságot!“ El is rohant és hamarosan visszatért négy szuronyos katonával és egy főhek információja alapján, hogy „valóságos arzenált“ találtak a premontrei temp- .ómban. Rövidesen kiderült, hogy az egyetlen kardot és egyetlen revolvert a sekrestyés egyik barátja rejtette el annak tudta nélkül. A rendőrigazgatónál tiltakoztam a szentségtörés ellen, a rendőrigazgató nekem adott igazat. Rövidesen- el is csapták, mert méltányos ember volt. kanonok tartott szentbeszédet a Dómban. Igaz magyar szíve szerint beszélt,-a következmények nem is maradtak el. Ott volt a templomban Székács zsupán, és Bulla zsupánhelyettes, ezek nemcsak a szónokot vonták felelősségre, hanem néhai Físcher-Colbrie püspököt is, aki szintén jelen volt a templomi ünnepségen, de nem is hallhatta a beszédet, mert hatalmas oszlop választotta él a szónoktól. hadnaggyal. Az erőszak ellen nem tehettem semmit; át kellett adnom a kulcsokat. Tudni kell, hogy időközben az egyházközség fennhatósága alá helyeztük az jskoját és így azt igyekeztem elérni, hogy az egyházközség döntését várják meg az iskolaépület átadására nézve. Ezt sem sikerült elérni, mert Simecsek-Gara kijelentette, hogy nem várhat egy évig. Mondanom sem kell, hogy megtettünk mindent, ami csak elképzelhető, hogy a gimnáziumot megmentsük. A rend nevében a prelátns- tiltakozott a pozsonyi és Egy renegát csúfos viselkedése és szökése STADIUM SAJTÓVÁLLALAT BT, BUDAPEST. VIII, BÖKK SZILABD-UTCA 4. - FELELŐS: GYÖBY ALADÁB IGAZGATÓ
