Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-10 / 7. szám
£jr -mm Ára: 10 fillér ftr M V* ) II. évfolyam 7. szám. Budapest, 1939 január 10. Kedd vmisbmHißMß Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 'illér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség. V., Honvéd-utca 10. Kiadóhivatal Budapest, Vili., Józset-kőrút 5. Telefon, kiadó- hivatal és hirdetési osztály i-444-OO l// elljelye*- kedés Kassa. Vízkereszt napján a külső ünnepélyesség minden jellegével és a belső jelentőség tudatával és átérzésé- vel folyt le Kassán az ítélőtábla ünnepi ülése, tényleges jelentéséül annak, bogy a magyar igazságszolgáltatás iijból bevonult a felszabadított Felvidékre. Az országos vendégek közül ott láttuk a Kúria elnökét, alelnökét, az igazságügyi államtitkárt, a budapesti ítélőtábla alelnökét. De ott láttuk a díszgyűlésen a kassai magyar közélet vezetőit is, nemcsak a legkiválóbb bírákat, hanem mindazokat a férfiakat, akik a megszállás keserű esztendeiben magason tartották a magyar lelket, vezették a magyarság harcát a gazdasági, nemzeti és kulturális megmaradásért. Felemelő érzés volt együtt látni a kisebbségi sors izzó magyarjait azokkal a nagynevű férfiakkal, akik az egész ország jogszolgáltatásának méltóságát, de egyben az egész ország testvéri megbecsülését, felszabadulásunk fölötti örömét, az összeölelkezés melegségét hozták el közibénk. Az igazságügyi államtitkár beszédében Madách híres jelmondatát idézte: „Ember küzdj és bízva bízzál!“ Valóban, a szüntelen való, hősies magyar küzdelemnek most megvolt Kassán a magasztos ünnepe. De az ünnep csak arra való, hogy lelket adjon a további munkának, megnyugvást és további célt a küzdelemnek. Szegény országot, mondta az államtitkár, se jogszabályokkal, se jelszavakkal nem lehet gazdaggá tenni. A jogszabály csak azt biztosítja, hogy senkit se érjen méltánytalanság. A gazdagságot csak kitartó munkával lehet megteremteni. E szavak azért voltak nagyon aktuálisak, mert valóban a kitartó munka, az áldozatos és önzetlen munka férfiait láttuk itt együtt, örült a szívünk, hogy együtt láttuk őket és azokról is, akik nem voltak jelen, tudtuk, hogy a közért való tennivalójuk tartja őket távol. Tudtuk, hogy mindazok a kassaiak, akik együtt vannak, a törhetetlen magyar hűség mintaképei, s a lemondás, a tűrés, igen sokszor a megaláztatás tövisbokrain át jutottak el a felszabadult nemzet e szép ünnepéig. Örült a szívünk, hogy töretlenül, lélekben felmagasztosulva jutottak el idáig és visszagondoltunk azokra, akik nem érhették meg e napot, akik idő előtt lettek a nemzetért folytatott harc hősi halottjai. Azok, akik megmaradtak férfias erejükben, a helyükön vannak: ez a felemelő és megnyugtató tudat. Nem azt kutatjuk, hogy a méltó helyen van- nak-e, amelyet áldozataikért megérdemelnek, hanem azt vizsgáljuk és örömmel állapítjuk meg, hogy azon a he lyen, amelyen a legnagyobb tapasztalattal, a legnagyobb hozzáértéssel és munkakészséggel szolgálhatják tovább a nemzeti építőmunka ügyét. Ott látjuk a nagytudású bírót, akit a köztársasági elnök külön rendeletére nyugdíjazott a cseh uralom, mert — nem törődve magasbaívelő pályájával — csak igazságérzetére hallgatott és megítélte járandóságukat az elbocsátott magyar vasutasoknak, ott látjuk a pásztort, aki ezer támadás, ezer veszély és intrika között vezette nyáját és építeni tudott ott, ahol minden elVisszavertük a második cseh orvtámadást is Cseh reguláris csapatok és ukrán bandák megtámadták a nagygejőci határbiztosító őrséget — Á helyőrség visszaűzte a támadá bandát — A magyar kormány javaslatára a cseh-szlovák hadsereg kiüríti Munkács környékét Megtorlást és biztosítékokat követelünk Prágától A munkácsi és nagygejőci orvtámadások ügyében erőteljes tevékenységet fejt ki a magyar diplomácia. Hétfőn már a második erélyes lépést tette Prágában a magyar kormány. Magyarország követeli, hogy a cseh-szlovák kormány nyújtson haladéktalanul biztosítékokat, hogy a jövőben meg fogja akadályozni a munkácsi és nagygejőci esetekhez hasonló támadásokat. A magyar kormány azt is közölte Prágában, hogy feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy a cseh kormány megtorolja az orvtámadást és a legerc- lyesebben folytassa le a vizsgálatot. A magyar kormány egyúttal megtette az összes szükséges határvédelmi intézkedéseket, mégpedig olyan mértékben, hogy a cseh-szlovák katonai körök előtt nyilvánvalóvá legyen, hogy minden további hasonló támadás, a munkácsi és nagygejőei esetek bármilyen formában való megismétlése beláthatatlan következményeket vonhat maga után. Magyarország prágai követe, Weitstem János, jelenleg szabadságon van. A követ szabadsága a közeli napokban telne le, de Wettstein János engedéljt kapott, hogy addig folytassa szabadságát, amíg a cseh kormány nem folytatta le a vizsgálatokat és nem rendezte azokat a kérdéseket, amelyeket a magyar kormány elé tárt. Ezek szerint a prágai magyar követ egyelőre nem tér vissza állomáshelyére. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az egyik ungvári határbiztosító századtól vasarnap reggel három órakor érkezett jelentés szerint cseh reguláris csapatok és ukrán bandák január 7-én 21 órakor a nagygejőci magyar határ- biztosító őrsöt megtámadták. Az Örs megerősítésére Ungvárról katonaság vonult ki. lenség összefogott a hívő magyarság szétbomlasztására, ott látjuk az építőket és összetartókat, akik egységet tudtak teremteni a magyarságban, mikor a legnagyobb ínség és legnagyobb csábítás sziklái között hajózott. És boldogan láttuk, hogy a helyükön vannak. Nem magas méltóságban, hanem a legigazibb munkahelyen. Nem szólhatunk mindenkiről külöií-külön, pedig a történetíró tollára tartozik személyük és működésük. És még kevésbé nevezhetjük meg itt a tömegeket, akik ép olyan hűséggel kitartottak magyarságuk mellett és most méltán várják sorsuk jobbrafordulását. Tudjuk jól, hogy a jóvátétel és az építőmunka most kéz dődik. Ma még — és talán még hosszú hónapokig — azon kell dolgoznunk, hogy megalkossuk az új magyar munka kereteit, feltörjük az utat, amelyen a magyar tömegek boldogulása vezet. Ez a legnehezebb munka és annak elvégzésére csak a legrátermettebbek alkalmasak. Értsük meg jól: ma még nem érdemek jutalmazásáról, hanem igen sürgős, az egész jövőnket megalapozó munka elvégzéséről van szó. Talán csalódást érez sok türelmetlen magyar, aki nem tudja, hogy e napokban mennyivel fontosabb a hozzáértés minden érdemnél, mert csak a hozzáértéssel elvégzett munka biztosíthatja az érdem jutalmazását. Ez a jutalmazás nem lehet sem több, sem kevesebb, mint az érdemesek megélhetését biztosítani, számukra munkaalkalmakat teremteni. Ha pedig a beszervezést, az előkészítő alapmunkát rosszul végezzük, ha avatatlan kezekre bízzuk az alapok lerakását, úgy annál kevesebb érdemes magyar juthat megéltető munkához. Beszéljünk világosan: a közigazgatási gépezet minél zavartalanabb megindulása és működése teszi lehetővé a gazdasági vérkeringés minél gyorsabb, egészségesebb megindulását. Még nagyobb mértékben áll ez a forgalmi intézményekre: vasútra, postára, pénzügyi intézményekre. Azokat, akik ma a felvidéki közhivatalokban ülnek, elsősorban a szakértelem és munkabeli megbízhatóság képesíti. És ez ma nagyon jól van így. Idővel, talán rövid idő múlva változni fog a helyzet. Ha túl leszünk a kezdet nehézségein, ha le lesznek rakva az alapok és elindul a kerék, a közhivatalok munkásait egyre inkább úgy lehet megválogatni, hogy fokozatosan minél több olyan ember kerüljön he és részesüljön kiképzésben, aki bizonyságát adta nemzethűségének és ki is állotta a szenvedések tűzpróbáját. De még akkor sem lesz annyi üres állás a közhivatalokban, amennyit jogosan igényelhetnének azok a derék magyarok, akik az elmúlt húsz esztendő alatt félreérthetetlenül pecsétel ték meg hűséges magyarságukat. I régi magyar betegség, amely csak ; közhivatalok felé sodorta a fiatal ér telmiséget, szerencsére kihalóban vai a Felvidéken. Az elnyomatás húsz év keserves körülmények között leszok tatta a magyar fiatalságot a közhiva falókban való elhelyezkedésről és arr kényszerítette, hogy szabad pályán é magánhivatalokban keresse meg k( nyerét. Az ilyen elhelyezkedésre mór bőséges alkalom lesz és a felvidéki fir talok, akik már nem az állami hivr falban látják az egyedüli boldogulás és boldogságot, azzal az előnnyel br nak, hogy gátlás nélkül és fürgén tue ják megtalálni az elhelyezkedés új ú'. jait. Tudjuk, hogy sok ezer fiatalembe- kérvénye fekszik az egyes városol Nemzeti Tanácsainak hivatalaiban, olyan emberek kérvényei, akik nem zethűségükre, érdemeikre és képessé geikre hivatkozva kérnek munkát é •. kenyeret. Jó volna, ha ezek a fiatalok mihamarább felismernék az úi adottságok előnyeit és nem elégednének meg boldogulásuk elérésére azzal ;• ténnyel, hogy beadták kérvényüket Fel kell hívni a felvidéki ifjú magyar ság figyelmét arra, hogy merre ke’ orientálódni, ha minél előbb el aka helyezkedni és minél előbb meg aka: élni a maga erejéből.,,
