Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-08 / 6. szám
1939 JANUAR 8. VASÁRNAP TEtvrotfKT MAß 2a # © & Évek óta nem volt a sportolóknak Oyen „szerencsésen“ induló telük, mint az idén. Természetesen ez esetben a szerencse főleg a kedvező hóviszo- nyokra és az egyenletesen nulla fok alatti időjárásra értendő. Mert minden más egyéb: a sport, az öröm, a siker — és nem utoljára az épségben megőrzőit végtagok — már az illető sportolók szorosan vettmagáncserencséjétől függnek . . . A tartós tél eredménye, hogy a sísport híveinek tábora ismét tekintélyes csoportokkal gyarapodhatott. Az „újak“ előbb a környék szelíd símezőivel ismerkednek meg. De amint ott tartanak, hogy a föld vonzerejének ellenállni képesek és nem a sí-deszkák kénye, hanem a saját kedvük alapján siklanak; sietve hagyják el a szelíd hajlású „tanulómezőt“. Előbb a közvetlen környékre merészkednek. Aztán a távolabbi vidéket is bebarangolják. Végül pedig rajtuk is erőt vesz a síelők felfedező kedve és — híres sporthelyek prospektusainak tanulmányozásához látnak. Ha az anyagiak bele nem szólnak, a prospektusok csábításának előbb-utóbb minden síelő áldozatul esik és február elején már valahol a Mátrában, a Felvidék fehér hegyei között, az Alpesekben, vagy a Dolomitokban gyakorol, meg túrázik tovább ... SUftk zzÍKek-d'áKy&ett! A sporthelyekre készülő hölgyeknél természetesen fontos a „mit is vigyek magammal“ kérdés. A terjedelmes bőrönd legaljára az idény újításainak megfelelő sídresszt fektetik. Az „idény újdonsága“ kifejezést azért hangsúlyozzuk, mert, mint minden ami a divat hatásköréhez tartozik, így a sí-dresszek is, idényről-idényre átváltoznak. A tavalyi dresszek az alpesi jelleg jegyében készültek. Tiroli, stájer, Vorarlbergs bajor népviselet befolyásolta a eídivatot és a párisi tervezők a síző dámákat lehetőleg á la Hannes Schneider — aplikált alpesi zekébe, rövid, bő sportnadrágba, kézzel kötött tiroli harisnyákba és vidám vorarlbergi kalap- kákba — öltöztették. Az idei síruhák viszont — színesek! Bár a sportdivat az élénk színhatások terén mindig igen engedékeny volt, az idei szezonban azonban az eddiginél is korlátlanabb „színszabadságot“ engedélyez. Az élénk színkombinációk mellett újak és tipikusan ideiek az egyes anyagösszeállítások is. Ballonselyem és gyapjú, vízhatlanított gabardin és bőr, lódén és bársony, posztó és szőrme találkoznak a legfrissebb sí-modelleken. Főként az elütő bőrdíszítés népszerű. Majdnem minden dresszen vagy a gombok, vagy a gomblyukak, vagy a váltak készülnek elütő színű bőrből. A színesség és a fokozott anyagkombináció odavezetett, hogy az új dresz- szek között csak elvétve látni olyanokat, melyeknél a nadrág és a kabát — ugyanazon anyagból lennének. A színük is elüt. Szabály, hogy ha a nadrág sötét, akkor a kabát világos színű vagy fordítva. Mióta a ballonselyem zubbonyok feltűntek, nem föltétlenül kötelező az sem, hogy a síkabát anyaga vízhatlan legyen. Sőt... Egyre nagyobb lért hódítanak a lódenból, sportbársonyból és harris-tweedből készült kabátok, melyeknek szabása a kényelmes, sport- kosztümkabátokéval azonos. Láttunk egy barna gabardin nadrágból és kockás középzöld színű tweedkabátból álló dresszt. A tweedkabát berakott hátszabással, fazónkihajtóval és nagy, rátűzött zsebekkel készült. Az összeállítást visszahajtott nyakú terrakotta- színű pullover egészítette ki. Egy másik modell fekete whipcordnadrágból, erősen derékbaszabott halványszürke szmokingkabátból állt és rákpiroe színű 1tasáwicm, dimila/éí kötött blúz, kesztyűk meg sáli egészítették ki. Veszel a i/Áltáwzác Újdonság, hogy a ballönselyemzubbo- nyok majdnem mind csuklyával — népies nevén kapucnival — készülnek. A nagy sportdivatcégek ugyan már tavaly is sok csuklyás ballonselyem- kabátot mutattak be. De általánosságban csak az idén váltak divatossá. Nemcsak azért, mert fiatalosak és az élénk színű bélésük hízelgő keretet ad az arcnak, hanem mert valóban praktikusak. Nagyobb túráknál mindennél jobban védik a hideg ellen a fejet és az arcot. A kapucnis ballonselyemkabátkák- nál az idei sportdivatra annyira jellemző „színesítést“ főleg a — kapucnikra összpontosítják. Láttunk például egy ' fehér ballonselyemblúzt, amelynél a szögletes plasztrónrésszel i'ást vezetett be. Eddig ugyanis a sínadrágok olyan kirtelben készültek, hogy a nadrág végig egyformán hőszárú volt és alul szélesen borult rá a cifőre, így viseltük éveken át, míg az'i'n lassan beV.zonyosodott, hogy a bő szabás hátráltatja a mozgást és a cipőre ráhajló szabása — kimondottan kényelmetlen. Az új sínadrágok már mind a jobbnak bizonyult térdtől kezdve fokozatosan elszűkülő szabással készültek. A hosszú nadrágokról száműzött bőség csak a másik divatos sínadrág változaton: a rövidebb „térdnadrágon“ engedélyezett. Itt aztán — annál kiadó- sabban. Hogy melyik népszerűbb, az elszűkülő hosszú vagy a szoknyához hasonlóan bő, félhosszú nadrág — nehéz lenne eldönteni. Minden esetre a hosszú nadrág inkább nyújt. Ha a síző hölgynek ennek ellenére gondot okozna a választás, azt a taáösot adhatjuk — csomagolja be, mind a két változatot... egybeszabott csuklya kivíilről sötétkék színű volt, belülről pedig pirosezínű béléssel készült. Egészen „szerzetesi“ jellegű volt egy másik, középbarna bal- lonselyemzubbony, amelyet fehér kapucni egészített ki. Az összeállítás „szigorúságát“ a zubbony erős rózsaszín alábéleléso enyhítette .,. A ballonselyeonblúzokról csaknem teljesen eltűntek a gombok! Helyüket a célszerűbb villámzár foglalta el, mely nemcsak előnyös, de ráadásként még díszít is. A szokott rozsdaálló nik- kelezett villámzárak mellett, az idén még piros, kék, sárga, barna ás élénk zöld színűeket is alkalmaznak. Ami az idei sí-dresszek friss, színes jellegét előnyösen fokozza. Villámzárral csukódnak még a szövetből készült síkabátok, mellények, szvetterek, sőt — nadrágok is. Mindez azt bizonyítja, hogy a villámzár, amely a „civil“ délelőtti meg délutáni ruháinkon a múló divatszeszélyt képviseli, a sportdresszeknél komoly, szinte nélkülözhetetlen kellékszámba megy. Ez sportszempontbó’ annál örvendete- sebb, mert könnyen kezelhető, hideget és nedvességet át. nem enged: egyszóval, tökéletesen zár... Hadcáfy vzúkntya? A sízni készülő sportlédi tehát legalább egy-két élénk színnel alábélelt, kapucnis vízhatlan blúzt is készítsen elő. Aztán néhány mosóblúzt meg rövid és hosszú ujjas szvettert. Ha mindezek mellé még egy jószabású tweed vagy lódén sportkabátot is csomagol, ügyesen, célszerűen válogatott... Persze — ez csat a kezdet. Mert hátra van még a lényeg: a sí-nadrágok! A divat itt is újított és más szaA kis újdonságok mellett— szenzáció is akad. Ez a térden alulig érő, harang- szoknyás síruha! Párisi példa nyomán majdnem minden nagy sportszalón kihozta ezt az újdonságot, amely — és ezt el kell ismerni — hogy sokkal csinosabb és nőiesebb, mint a nadrágos dresszek. Bájos kis kapucnikat tesznek rájuk, színes villámzár, bőr- vagy prémvállrész a díszük, sportbársony meg vékony lódén az anyaguk. Élénk piros, búzakék, sárga meg fehér színekben készülnek és nőiességüket fokozza még az a körülmény, hogy a bőrvagy prémvállrészek mellé tarka, népies hímzést vagy aplikációt is adnak. A bemutatókon megtapsolták az ötletet, mert a felhajtott, csuklyás, színes síruhákban oly kedvesen festettek a „szalónképesen“ kiloknizott mannecpii- nek, mintha a „Piroska és a farkas“ mesekönyvből léptek volna elő. Gyakorlatban azonban — nem váltak népszerűvé! Legalább is ezideig nem... És pedig két oknál fogva. Nagyobb túrákra egyáltalában nem alkalmasak és, csakis jó síző hölgyek hordhatják. Mert a „félrecsúszás“ még nadrágos dresz- szekben sem szívderítő látvány. Rövid szoknyácskákban pedig — végképpen nem... A fnifd dí&z ... Az idei sífelszereléshez hozzátartoznak még a bőrből készült — belül teve- szőrrel. vagy bárójiyprémmel bélelt — mellények is. Ezek hideg időben tesznek jó szolgálatot. Népszerűek még a puha szarvas-, őz- vagy borjúbőrből készült és kötött ujjakkal és gallérral ellátott mellények. A szezonra annyira jellemző színesség itt szintén megtalálható. Mert-nemcsak természetes bőrszínű, de újpiros, fűzőid, türkizkék, narancssárga és eperszínű „ujjasmellényeket“ is láttunk. A bőrmellényeket legtöbbször — hímzéssel díszítik. Szépek és ízlésesek a magyaros pamut- meg selyemfonálhrmzéssel díszített modellek. Ha a sízni készülő dáma igen elegáns akar lenni, szerezzen he magának ilyen hímzett díszű — akár ujjas, akár ujjatlan — mellényt is. Meg egy bőven szabott és belül tarka sí blúzanyaggal bélelt fehér vagy halványszürke báránybőr kabátot. Ne feledkezzen meg a különböző színű sálakról, harisnya és kesztyű garnitúrákról meg a vízhatlan, színes bőrrel szegett kamásliról sem. Ami a kalapokat illeti — most is a kerekformájú, zsinórral díszített tiroli kalapok vezetnek. De a kapucnik és a csinos, tarka kendők mellett alaposan a háttérbe szorultak. Mivel a nap nemcsak sízésből, da egyéb eseményekből is áll, a csomagoló hölgynek a sífelszerelés mellett egyéb ruhákra is szüksége van. Többek között egy korrekt hosszú nadrágos, férfimódon megvarrt öltönyre, vagy pedig csíkos férfiszövetből készült „dressing-grow“-ra. Mert az idén — legalább is az elegáns eporthelyeken — ilyen „férfias“ öltözékekben teáznak és táncolnak a nők. Estére aztán mindenki „civilbe“ öltözik. A sporthely nagyságától függően egyszerű délutáni ruhák vagy nagy vacsorázóruhákra lehet szükség. Képünkön négy csinos sídresszt mutatunk be. A balszélső ábra például sötétkék félhosszú nadrágot, fehér ballonselyemből készült csinos szabásúi zubbonyt visel, amelynél a kapucni kívülről kék, belülről pedig piros színű. A nadrág oldalvarrását piros bőrpasz- pol emeli ki. A második modell rozsdavörös és zöld, spriccelt mintás tweed- zakkót visel: galambszürke, alul elszűkülő gabardin nadrággal és erős zöld szvetterrel. A harmadik ábrán fekete bársony- nadrág és kötött kihajtós újpirog szarvasbőr mellény látható. A negyedik modellnél úgy az elszűkülő nadrág, mint a derékba szabott kabát mogyoró- színű gahardinhól készül. Ä vállait: viszont bordó bőrpassré borítja: Radványi Magda. 1. Huizinga: A holnap árnyékában (Fordította: D. Garzuly Mária; Kir. Magy. Egyetemi Nyomda) Három évvel ezelőtt írta a világhírű holland filozófus és történész, ezt a köny- v.el’ ®hogy ő nevezi: ezt a klinikai szemlélődést, egy súlyos bajba esettnek, a kultúra betegágyánál. Magyar fordítása most jelent meg, pár hónappal ezelőtt, amelyhez I. Huizinga baráti utószót- is írt. részint azért, mert bevallása szerint: reá a magyar népiség különös varázzsal hat. Három év óta, az európai bajok, bizony nemcsak látszatra, rosszabbodtak és megsokasodtak, ám a holland bölcs mégis bízik a betegség ellen küzdő erők fejlődési folyamatában, mert végül győz a szellem... Az elmúlás hangulata szállta meg Európa legjobb elméit is, minden elveszettnek látszik, a nietzschei, spengleri prófécia beteljesülését hirdetik a kor gyászos jelei és a próféták fáradt epigonjai. Kevesen vannak a „várakozási horizonton“, az „Untergang des Abendlandes“ vészjele felriogatta az egész értelmiséget. Ismeretlen mélységek és messzeségek előtt állunk — nyugtat meg I. Huizinga. A római kultúra útja a barbársághoz vezető út volt. így lesz-e ma is? A haladás kétértelmű fogalom, talán nem történt egyéb, mini beomlott egy híd alattunk, vagy hirtelen szakadék támadt. Kétségtelenül, szoros összefüggés van a szellemi krízis és a gazdasági viszonyok között. Mégis, mi a legszükségesebb? Uj szellemnek kell jönnie. Az egyházak, mint szervezetek, csak akkor képesek a megújító szellem hordozására, ha hívőik szívét megtisztították: előírásokkal és akaratkényszerekkel nem tudják a bajt elhárítani. A katharzisnak el kell jönnie, vagy talán már abban is élünk. I. Huizinga szerint az öregek könnyebben elviselik n súlyos szellemi szorongások idejét; a fiatalok nem maradnak el az előbbiektől, talán még bátrabbak és kiválóbb szelleműek, mint a régiek. E fiatal nemzedékben bízik a holland tudós és éppen ezért minden jelenvaló baj ellenére is — optimista. Látszat szerint még nem indult meg a gyógyulási folyamat, mégis, a fiatalság már ismeri a betegség diagnózisát és receptjét most fogalmazza... (vl|
