Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-31 / 25. szám
Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség V., Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., Józset-kőrút 5. sz Telefon, kiadóhivatal é* hirdetési osztály 1-444-00 Egyike a régi jó táblabíráhnak HITLER nagyfontosságú beszéde a birodalmi gyűlésen rUn, január 30. Az egész nagynéniét birodalomban lelkes ünneplésekkel ülték meg a nemzeti szocialista párt hata- lomrajutásának hatodik évfordulóját. A városok és falvak zászlódíszben pompáztak, a helyőrségi városokban zenés ébresztő volt s valamennyi német rádió- állomás egész napi műsora a történelmi évforduló jegyében állott Berlinben korra reggeltől késő éjszakáig beláthatatlan tömegek hullámzottak az utcákon- A fővárosban most tartják az agrárhetet úgy hogy a vidékről is több mint százezer vendég tartózkodik Berlinben. A külföldi németek ifjúsági szervezetei is most tartják kongresszusukat Berlinben s az utcákon minduntalan feltűnik a fekete karszalagos és fehéringes külföldi német ifjúsági szervezetek egy-egy csoportja. Az érdeklődés központjában a birodalmi kancellári palota állott s egész nap tízezrével tolongott a nép a Wil- helmsplatzon, hogy láthassa Hitler kancellárt és hódolhasson a nemzetiszocialista birodalom megteremtőjének. Délután gyülekezni kezdtek a nemzeti szocialista párt régi harcosaiból összeállított fáklyásosztagok és elfoglalták helyüket a főváros különböző pontjain, ahonnan a birodalmi gyűlés ülésének befejeztével a brandenburgi kapun keresztül a kancellári palota elé vonulnak, ugyanúgy, mint hat évvel ezelőtt, amikor a kancellárrá kinevezett Hitler Adolfot ünnepelték. Estefelé már mozogni sem lehetett a kancellári palota körül. A birodalmi gyűlés színhelyéhez, a Kroll-operához vezető útvonalat százezrek özönlötték el, akik mind látni akarták Hitler kancellár felvonulását a nagynémet parlament történelmi ülésére. Hitler megérkezik a birodalmi gyűlésre Hatalmas fényszórók szórták sugaraikat a birodalmi gyűlés ideiglenes palotájára, a Kroll-operára, amikor az esti órákban megkezdődött a képviselők és a közönség felvonulása a történelmi ülésre. Az egész palotát beborították a horogkeresztes zászlók. A képviselők padsorai már jóval az ülés megkezdése előtt megteltek s a diplomaták páholyában sem maradt egyetlen hely üresen. A baráti hatalmak nagykövetei és köve tei egytől-egyig eljöttek s ott vol Sztójay Döme magyar követ is. A sajt számára fenntartott karzatokon a bel földi újságírókon kívül igen sok külföld tudósítót lehetett látni. A képviselői sorában most vonultak be először a birodalmi gyűlésbe Ausztria és a Szudétaföld képviselői. A Kroll-opera előtt tíz................................................... .......................................................................................................................... (s. i.) Kassa. Bocsánatot kérünk Bor- biró Ferenc dr. főispán úrtól, hogy ezen a helyen is megemlítjük nevét. Bocsánatot kérünk azért, mert a főispán úr első. jelentkezésünkkor nem volt hajlandó nyilatkozni a sajtó számára, mondván, hogy a jó közhivatalnoknak olyannak kell lennie, mint a jó asz- szonynak: akkor van jó híre, ha nem beszélnek róla. Most mégis beszélnünk kell önről, főispán úr, mert a szombati ünnepi ülésen a törvényhatósági bizottság előtt szíves volt nyilatkozni a nyilvánosság számára és e nyilatkozata olyan volt, hogy nem lehet az egyszerű beszámolóval napirendre térni felette. Szép, magvas, átfogó beszédet mondott Kassa szabad királyi város főispánja a húsz év óta először ülésező törvényhatósági bizottság előtt és e beszédben az egész nyilvánosság előtt mutatkozott meg olyannak e férfiú, amilyennek eddig csak munkatársai és azok a szerencsések ismerték, akik rövid kassai időzése óta személyesen érintkezhettek vele. Borbiró Ferenc dr. nem kassai ember, de párhónapos ismeretség után olyan tiszteletnek és megbecsülésnek örvend, mintha már évtizedeket töltött volna el a legeredményesebb módon Kassa város szolgálatában. „Nem lehet idegen az az ember“, — mondotta a főispán, — „aki a város javára akar dolgozni.“ Valóban nem idegen ő számunkra az első napoktól fogva. Nemcsak azért, mert a legjobb hír előzte meg, mert megtudtuk, milyen szeretettel, munkabírással, nagyszerű hozzáértéssel lendítette fel egy dunántúli város sorsát. A munka eredménye csak később fog megmutatkozni, de az embert, a magyar közhivatalnok mintaképét, az emelkedett és nemes gondolkodású magyar urat már megismertük benne az első napokban. Kiösit zavarban vagyunk, hogy nyilvánosan dicsérnünk kell őt, aki annyira nem szereti a nyilvános szereplést, de meg kell tennünk, mert személyével foglalkozni ma közérdek, elsősorban a Felvidék számára. A felvidéki szellem különállását, értékét, fennmaradásának szükségességét hangoztatták a felszabadulás első napjaiban, úgy a köznonti, mint a felvidéki politikai Vezetők. Az elv kezdettől fogva az volt. hogy lehetőleg azok a férfiak vezessék felelős állásokban a Felvidék ügyeit, akik keresztülmentek a húszéves elnyomatás, a magyarságért folytatott élet-halálharc edző iskoláién, azok a férfiak, akik nehéz időkben vezették eredményes harcunkat. akikben a legtisztábban és leg- példaadóbban termelődött ki a felvidéki szellem. És íme, itt van a kiáltó kivétel, a legpregnánsabb kivétel: a legnagyobb felszabadult város élére „idegen“ ember került, abba a főispáni hivatalba, amely emberemlékezet óta egyesítve volt a vármegyei főispáni hivatallal. Most különválasztották egy kivételes ember kedvéért, helyesebben kivételes okokból. Az ..idegen“ ember, aki nem lehet idegen és már nem is idegen Kassa város számára, igen súlyos feladatokat van hivatva megoldani. Az átmeneti gazdasági nehézségeken kell keresztülvezetnie a legnagyobb felszabadult várost és munkájának eredménye kihatással lesz az egész Felvidékre, nemcsak gazdasági, de szellemi tekintetben is. A gazdasági eredmények nem leb 1- nek kétségesek, ha ismerjük Bor!5ró Ferenc dr. gazdasági és pénzügyi ti dúsának és munkájának eredmér-.ét. A szellemi hatás pedig máris kezd megmutatkozni, amily mértékben m g- ismerjilk az új kassai főispán emberi kvalitásait. Azokat a képességeket, amelyek minden szónoklat, elmefuttatás helyett a leggyorsabb eredményt hozzák a legfontosabb kérdésben, az anyaország és a felszabadult Felvidék összeforrásában. Mi, akik a felvidéki szellemet reklamáljuk, nemcsak a Felvidék, de az egész ország számára, a legkisebb zavart, a legcsekélyebb ellentmondást sem érezzük eme elvi álláspontunk és Borbiró Ferenc dr. működése között. Mikor a főispán mélyen- járó, mindent átfogó, korrekt beszédét végighallgattuk, az volt az érzésünk, hogy a felvidéki szellem hangzott felénk a legtisztultabb szólamokban. Az a férfi, aki nyugalombavonulása után újból felvette a munkát és kora reggeltől a késő éjszakai óráikig dolgozik minden nap egy megtaposott város I felvirágoztatásán, olyan hangon tudott I szólni hozzánk, amely a legmelegebben csendült össze a húsz év minden tapasztalatából fakadó érzelmeinkkel. Nagy öröm volt nekünk, hogy a lelki magaslat, amelyre az eltelt húsz év után véltünk eljutni, "semmivel sincs magasabban — inkább alacsonyabban — egy „odaáti“ ember szellemi magaslatánál. íme, vannak magyarok — ez volt az érzésünk —, akik a külső szenvedés megpróbáltatása nélkül is példát tudnak adni nekünk a legszebb nemzeti erényekből, akik világossá tudják tenni számunkra, hogy a húszéves szenvedés voltaképpen nem nevelt bennünket másokká, „csak“ — magyarokká. Közeljutottunk ahhoz a tiszta szellemiséghez, amit egy munkás, becsületes és nemes magyar köztisztviselő képvisel és fejt ki, most hál’ Istennek a mi javunkra. A régi jó táblabírák egyik kitűnő mintaképe elevenedett meg előttünk Borbiró Ferenc személyében. A költő örökítette meg számunkra e magyar férfiak emlékéti akik szintén súlyos időkben dolgoztak a magyar nép, a legszegényebb, legtöbbet szenvedő maI gyar nép javára, munkával, szeretettel és nemességgel. Egyike a régi jó tábla- bíráknak Borbiró Ferenc dr., akit az első napokban szívünkbe fogadtunk a felvidéki szellem minden pretenció- jával. Az adózó fillére szent fillér, — e szavakkal férkőzött szívünkbe és egy másik mondatával emelt fel bennünket az ősi magyar korrektség ama fokára, amelyre bennünket a húszéves szenvedés nem tudott felemelni. E mondatában tisztelettel adózott Kassa város utolsó csehszlovák polgármesterének, csak azért, mert gazdaságilag hozzáértéssel és korrektül vitte a város ügyeit. E nobilis gesztust mi nem tudtuk volna megtenni annak az embernek az irányában, aki politikai és kulturális téren annyit ártott a magyarságnak, — de éppen ez a nobilis gesztus az. amivel Borbiró Ferenc dr. a leg- imponálóbb módon emelkedett fölibénk. Ez az a magaslata a magyar gondolkodásnak, amelyre a túlközeli események miatt mi még nem tudtunk eljutni de ahová el kell jutnunk. Azért a céléit, amelyet új főispánunk tárgyilagosan és tisztán lát és követni tud — a mi elfogultságunk nélkül...
