Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-29 / 24. szám
18 temupeKi AálG^ARHIftMB 1939 JANUÁR 29. VASÁRNAP ’ Vasárnapi divaltevéi A farsang kellős közepén vagyunk; l)álok, estélyek, teák, meghívások és premierek tarka össze-visszaságban követik egymást... Az örök öltözködési gondok előterébe az estélyi toalettek kerültek, meg az a hamleti méretű probléma, hogy a. többféle lehetőség közül vájjon melyik mellett döntsön a dáma? Itt van mindjárt a krinolinszerű stílruha. Igazán hatást keltő, báliasan nagyestélyi toalett. Mély vállkivágása, szűk darázsdereka, nagyon bő szoknyája és az aljába bedolgozott, szélesre kitartó „reifok“ szokatlanná és igen mutatóssá teszik. És mindezek mellé — ráadásképpen — elragadóan öltözteti nemcsak a húszéveseket, de a jól konzervált húszon és még néhány évet számláló hölgyeket is — ha... Ha a dekoltázsuk szép, ha az alakjuk elég magas: meg hajlékony. És, ha a derékbősé- . giik nem haladja meg az Eugénia császárnő korában megengedett méreteket!... Mindez roppant lelkesítő és csábító egészen addig, míg a dáma nem szerez tudomást arról, hogy bizony az ilyen ragyogó krinolinos ruhához közel tizenötméteros bársony, brokát, vagy moáré is elkél. Csipkénél, tiillnél meg muslinnál viszont akár a kétszeresére is el kell készülni... Ennek hallatára aztán a dáma már rendszerint kevésbbé lelkesedik és további lehetőségek között 1 -J»' - - ..keresgél. ,■- Változatok az estélyi ruhák körül Mert a krinolinosak mellett viselnek még olyan estélyi ruhákat is, melyek veszedelmesen emlékeztetnek a 60-as evek turnürös divatjára. Itt lényegesen kevesebb anyagra van szükség. A bőség csakis a ruha — hátrészére összpontosul... Ezen a furcsaságon túl L még az alakot erősen kidomborító szabás :és pillangószorűen elálló kis „son- kaujjak“ fokozzák az érdekességét. Igen csillapító a görögös fazonú estélyi ruha is! Ez úgy szabásban, mint anyagban teljes ellentéte az előbbi kettőnek.. Lágy húzások és művészi drapi- rozások jellemzik. Áttetsző, fátyolszerű sifíőnból, muslinből, zsorzsettből; tapadó jersey-lamméból vagy pedig a -húzást, drapirozást vagy plisszérozást . legszebben visszaadó selyem marokénből készül. Bő szoknyája olyan szép redőkbe esik, hogy valóban, a görög szobrok klasszikus vonalaira emlékeztet... Bezárja a sort még a „La persane“ névre hallgató stílus. Mert van az idei estélyi divatban még némi keleti hatás is. Ez azonban iokább csak a feldolgozott keleti mintás brokátokkal vagy széles, keleti motívos hímzésdíszítésével szolgál rá a nevére... Ennyi mutatós és egymástól annyira elütő lehetőség közül — el kell ismerni, ‘hogy — nem lehet egykönnyen választani. A dámák kűniósan elmélkednek a . nagy probléma lelőtt. Hogy vájjon inkább a krinelin, vagy a sejtelmesen görögös, avagy talán mégis csak a bizo- ‘ nyos „hátul bővebb“ fazon mellett d öntsenek-e ?’ És végül... Rájönnek arra a régi igazságra, hogy a dekolm s* SZERKESZTŐSÉG: ÉD-UTCA 10 125 —350 * KIADÓHIVATAl: Vili., 3ÓZSEF-KÖRUT í Telefon: 144-400 tóit nagyestélyi ruha viselésére, kivéve a fényes bálokat meg estélyeket, aránylag kevés a kínálkozó alkalom. Annál bőségesebben nyílnak a lehetőségek a kisebbszerű estélyi toalettek számára! Ezek a kevésbbé díszes, kevésbbé bő, vagy szűk és kevésbé dekol tál t ruhák állandóan „üzemképesek“! Színházak, vacsorák, estélyek és összejövetelek lehetőségeit Ők uralják ... így aztán a dáma és a vele tárgyaló sza Iónok idegtartalékának felemésztése után, a hosz- szú választás többé-kevésbbé a „kis“ estélyi javára dől el! Színházban... vacsorán... Egyetlen nagyestélyi toaletben is „fényesen“ lehet farsangolni. Míg a kis- estélyiekből jóval bővebb választékra van szükség. Főként olyanokra, melyek — a nagyestélyiek brokát és lammé korativ, mintha hosszabb lenne. De viszont előnye, hogy autóbusz vagy villanyos átszállásoknál nem zavar ... léöv id, vagy hosszú legyen a szoknya A kivágásnál, ujjszabásnál és díszítésnél is vannak hasonló egyszerűbb és igényesebb megoldások. Az idén nagyon divatosak a gazdagon dolgozott, bő ujjak, melyekhez csaknem annyi anyag kell, mint a hozzájuk tartozó sima kisestélyi ruhához. Aki „teheti“ és jó néhány kisestélyi között válogathat — föltétlenül ilyen „biedermeyer“ ujju divatos fazónt válasszon. Ha azonban nem nagyon dús az estélyi garde- robja — inkább a kevésbbé bő ujj megoldások mellett döntsön. Elsősorban ke- vésbbó feltűnők, már pedig kevés számú ruha mellett ügyelni kell arra, hogy az egyes darabok simábbak és nem felfí pompájával. szemben — sima anyagból és egyszerű szabással készülnek. Szabály, hogy minél díszesebb és változatosabb a nagyestélyi gála; annál simább és diszkrétebb az úgynevezett kisestélyi viselet. Ez a szokás különösen az idén érvényesül, mikor a nagyestélyi ruhák a szokottnál is érdekesebb és fényesebb kivitelben készülnek. A kisestélyiek —- egészen egyszerűek! Éppen csak annyiban ütnek el a simább vonalú nappali ruháktól, hogy valamivel „estélyiesebb“ anyagból vannak és egészen hosszúak. Mindez: a nagy egyszerűség, sima szabás, kevés dísz — nagy örömére szolgál a kissé szögletesebb vállú ,;sport-lady“ típusú hölgyeknek, akik bizony nem a legelőnyösebben festenek a mélyen dekoltált krinolinos, vagy a lenge görögös estélyi ruhákban. Ezzel szemben a kis ki vágású, angolosabb kisestélyiekben igen elegáns és egyéni megjelenésű ek. Természetesen a simaság és egyszerűség mellett is bőségesen akadnak ötletek és eredeti változatok. Elsősorban a szabás terén. Divatosak az egyenes szoknyák, meg az erősen harangszabá- súak is. Látni „kisestélyieket“, amelyek ünnepélyes kis uszályba végződ nek. Ezzel szemben igen sok modell készül úszóiytalan. körben „kerek“, földig érő hosszúságban. Viszont szintén sok olyan „kisestélyi“ szabású, anyagú és díszítésű színházi meg vacsorázó ruhát hoztak ki a szalonok, melyeknél a szoknya egy centiméterrel sem hosz- I szabb az átlagos délutáni ruháénál! Az utóbbi természetesen nem annyira detünőek legyenek. Másodszor — nem kell annyi anyag hozzájuk és — a nem nagyon bő ujju kabátok vagy bundák alatt is viselhetők ... „Hivatalosan“ a kisestélyinek — szerényebb dekoltázs jár. Pici, szivalakú kivágás a legtöbb, amit a divat engedélyez. Viszont — saját szigorúságát azzal enyhíti, hogy tüll vagy csipke felsőrészes modelleket készít. Ezek, a magas csukódásuk mellett is, felérnek a szerényebb „nagyestélyi“ dekoltázsával. Sőt — színes csipke, tüll vagy zsorzsett borítása szinte még sejtelmes- sebbé teszi a hatást... De itt is a kisestélyi ruhák száma a döntő. Nagyobb választéknál természetesen bátran csináltathat a dáma egy zsorzsett- vagy tiillvállú modellt. Sőt... Kevesebbnél azonban okosabb, ha magasnyakú vagy legfeljebb kissé kivágott megoldást választ. Ezeket nem lehet oly gyorsan megunni. Az előbbit klipszek vagy gyöngyláncok, az utóbbit pedig színes sáliak vagy virágok cserélgetésével lehet változatossá tenni. harmonikus díszek A díszítésre jellemző, hogy csaknem mindig szigorúan a ruha színében tartják. Tavaly a széles arany- és ezüsthímzések, színes gyöngyözések és rátétek vezettek. Az idén viszont a ruha és a dísz színe egészen harmonizál egymással, ami a modelleket határozottan diszkrétebbé és egyszerűbbé teszi. Igen népszerű a tüll alódolgozás! Különösen a vállon vagy az ujjakon, ahol a virág vagy arabeszk minták előnyösen érvényesülnek. A pailletté- hímzés is nagyon kedvelt. De mert drága — csak igazán nagy szalonokból kikerült modelleken látható. Legutóbbi egy fekete Mainbocher-féle kisestélyi ruhát láttunk, melyet az ujjak Oil és a szoknya alján rövidebb-hosszabb fekete paillette-csíkok díszítettek. Ugyanez áll a gyöngyözésre is... A ruha alapszínével megegyező színben készítik. Sokat szerepel a bársony és a selyem, a csipke, főleg a gyapjúcsipke, meg a vékony gyapjúzsorzsett összeállítás. A „felemás“ ruhák általában igen kedveltek és nemcsak alakításkor születnek, hanem eredeti modelleket is csinálnak kétféle anyagból. A szatén fényes és matt oldalának felhasználása azonban már egy kissé a háttérbe szorult. Vagy egészén fényes, vagy fénytelen selyemruhákat látni. A férfiszövetekhez hasonlóan mintázott lammék és brokátok sokszor előforduló kisestélyi anyagok. De — nem ruhákat, hanem rövid „berakott“ vagy földigérő szűk szoknyás kosztümöket csinálnak belőlük. Divatszín a fekete és megint a fekete. Aztán jön a sötét acélkék és a bordóba hajló püspöklila. A feketét fukszialilával, türkizkékkel és erős búzakékkel élénkítik. * Divatképünkön négy „kisestélyi“ mo< delit mutatunk be, melyek úgy hosszú, mint rövid változatban felhasználhatók. A bal szélső, fekete romén ruha kissé drapirozott nyakkal, mutatós külön derékkel és részes harangszoknyával készül. A szoknya — lehet rövid is, csak akkor a képen látható szögletes, tüll alátét bordűrt, el kell hagyni róla. A második rajz szintén fekete, selyem- jerseyből készült estélyi ruhát mutat be, melyet a felsőujjakon, a derkán és az alján paillette-hímzés díszít. A harmadik ábra bársony színházi és vacsorázó ruhát visel, melyet csöppnyi uszály és kis váll behasítások díszítenek. A negyedik ruha kétrészes. Hosszú, fekete szoknyából és derékbaszabott, echarpe-pal díszített felsőrészből áll. melyet kúsza paillette- — esetleg —* gyöngyhímzés díszít.- Rövid 'Szoknyával is nagyon csinos. Ebben az esetben1 természetesen rövidebb echarpe-pal .kell készíteni. Radványi Magda, Fertsek Ferenc: Pubí és a körülmények ("Egyetemi Nyomda kiadása^ Intőt kap Pubi és ezzel rászakad a diákélet minden keserve a kis pesti liúra. Tanácstalanul ténfereg a ma ijesztő kérdései között, otthon nem kap választ és tanácsot, szüleitől mindig csak egyet hall: — Inasnak adlak... Nos, a tizegy- néhányéves liú elindul, hogy megizleljo az önállóság útjait. Tipikusan a fővárosi középosztály gyermeke, aki a város hatarain túl alig tud valamit a magyar életről és annak szenvedő hőséről, a szegény népről. Pubi eljut egészen a lebbencs- levesig, sok sok mulatságos kalandon keresztül, hogy végűi föleszméljen arra az igazságra amit maguk a felnőttek is alig ismernek még és a nép szegény fiának koporsója fölött vallomást és fogadalmat tesz: — Idehallgass! Ha én megnövök és megvalósíthatom mindazt, amit szeretnék, és nekem szavam lesz ezekben a dolgok-, ban, fogadom, hogy emberibb élet következik majd rátok. Jani, meglátod! Nem fogtok többé dohos, levegőtlen lyukakban éhezve-fázva kínlódni, mialatt nekünk a ráklevest és a fogolyt lencsével szervírozzátok. Ó, nem, az az idő megszűnik, Jani, meglátod. A ti helyetek is a nap alatt van, nem egy ilyen gödörben, időnap előtt...’ — Nem kell megijedni, nem az egész könyv ilyen komor és — hihetetlen... Ellenkezőleg, minden lapja csak úgy harsog a pesti gyerekvilág mókáitól, srácjaitól, utcai csínyjeitől. A felnőtteket is megszégyenítő komoly jelenet csupán az utolsó fejezetben jön elő, — bappyend helyett. A szerző a pedagógus művész-tollával írta meg ezt a csupaS2ív történetet, anélkül, hogy száraz elméletekkel oktatna: rendkívül finom műszerével a hétköznapok szürke fátyolán át csillogtatja meg a serdülőkor nagy válságában magányosan vergődő fiatal lélek derűjét és korai bánatát. Sivár, cél jatté vesztett ifjúsági irodalmunknak bátran iránymutatója lehetne ez a kitűnően megírt könyv, amelyet nyugodtan elolvashatnak a felnőttek is. Az emberebb ember és a magyarabb magyar kialakításához segít ezzel a könyvével szerző és kiadó egyaránt. Rideg irodalmi életünkben és elüzletiesedett könyvkiadásunk te-< rén ritka oázist jelent. i
