Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-29 / 24. szám
1*» JANUÁR 29. VASÁRNAP TEBÜIBflíI •jMafiVSR'HIRKVE 19 r3őe, ni ád-p a rti difii én rK régi időben a díszítő jelzőket bőyen osztogatták városainknak. A Felvidéken egymás tőszomszédságában három olyan városunk is volt. amelyet hosszai időn keresztül Athénnek tituláltak. Az egyik a sajóparti Athén volt: Rozsnyó, a másik a hernádparti Athén: Kassa, a harmadik pedig a tarcaparti Athén: Eperjes. Az Athén díszítő jelző adományozása azt a közfelfogást fejezte ki. hogy ezekben az empóriumokban olyan magasfokú kulturális élet virágzott, mint Pallas Athene híres vá- v rosában. A három város között azonban kétségtelenül Kassát illette meg elsősorban ez a díszítőjelző, mert Kassa virágzásának kezdete óta valóban a magyar szellemi életnek központja volt. Kassa nagy földrajzi energiája már a kora középkorban rendkívüli mértékben érvényesült a város fejlődésében.' Ipari és kereskedelmi élete az ország első városai közé emeltec Polgárai messze földet járó, világlátott emberek voltak, akik az Európát mozgató eszmék ismeretében tértek vissza a város falai közé és ezeknek az eszméknek Kassa városa mindig lelkes istápolója, fenntartója, volt. A középkori Kassában nagyszerűen kivirágzott a humanizmus és a város tudós jegyzője, Kromer Lénárt ékes disti- ehonokban örökítette meg a város nevezetesebb eseményeit. A XVII. század első felének nagy humanistája, Boeatius János, Rudolf császár poéta laureátusa, európai hírt szerzett városának s a fennmaradt okiratokból látjuk, hogy Kassa egyszerű polgára is olyan könyvtárról végrendelkezett, aminő bármilyen nyugati polgári háznak díszére vált volna. A latin nyelvű műveltség helyébe Kassán is a nemzeti nyelvű műveltség lépett és az akkor még protestáns Kassának lelki vezetője, Alvinczy Péter három évtizedre terjedő kassai működése örök emlékezetű hitvitázó irodalmunkban. A török hódoltság korában a magyarság független politikai élete, egész szellemi világa az erdélyi és a felvidéki területre szorult és ekkor Kassának kulturális jelentősége a magyar szellemi életben még inkább kidomborodott. A Pozsony és Brassó között elhelyezkedett, önálló életet élő magyarságnak Kassa volt a szellemi központja, innen indult ki a magyar szellemi élet minden hullámrezgése s a XVII. század derekán Kisdy Benedek egri püspök nagyszerű alapításával, a kassai egyetem létesítésével, a város a magyar nevelésügynek is az élére került. A katolikus restaurációnak Kassa szintén egyik legfontosabb vára volt. A nyugati területen a nagyszombati jezsuita rendház, a középen Kassa, keleten pedig a kolozsvári kollégium volt az a kisugárzó szellemi központ, amely sűrű nyomtatványaival, iskoláival, jezsuita drámáival a magyarság minden társadalmi rétegét megmozgatta és a nemességet és a polgárságot teljesen átitatta az új életideállal, a barokk heroikus, vallásos embertípusának ideáljával. Ez a művelődés a XVIII. század derekán már nemzeti irányban haladt, aminek bizonysága az, hogy a kassai kollégiumban előadott jezsuita iskoladrámák az utolsó harminc esztendőben már magyar nyelvűek és így ez az ősi intézet az erősen idegenajkává váló városban hathatós terjesztőjévé vált a magyar nyelvnek és fejlesztőjévé a nemzeti érzésnek. IJe az a Kassa, amely a XVITT. század derekán előttünk áll, már nem az Alvinczy Péter magyar Kassája. Tudjuk, hogy száz esztendővel azelőtt, az egész XVII. századon át a város csaknem teljes egészében színmagyar volt. A mai Kovács-utcát akkor Tót-utcának nevezték, ami azt jelenti, hogy a csekély szlovák réteg ezen az utcasoron lakott, Ue olyan kisszámú volt, hogy mint ku* riozitást külön utcanévvel jelölték meg lakházainak sorát. A városba vissza- szivárgó német elem — egykorú feljegyzések szerint — abban az időben nem annyira a belváros területén, mint a hostátokon lakott, az akkori piaci utcának nevezett főuteán pedig a gazdag magyar polgárok építették lakóházaikat. Kassának ekkor egy színmagyar kereskedő-rétege volt, amely főleg Szegedről és Debrecenből került fel ide északra. A török elől menekülő „futott“ emberek megtelepedtek a város biztonságot nyújtó falai között s magukkal hozták kifejlett kereskedői gyakorlatukat, amellyel hamarosan virágzó kereskedelmi életet teremtettek Kassán. Almássy Mihály és Hercegh István voltak Kassa legnagyobb kereskedői ebben az időben és akkora tekintélyük volt széles körzetben, hogy Bécs- ben is korlátlan hitelt élveztek. Ez a színmagyar patrícius-osztály egy évszázad alatt teljesen megsemmisült. A szakadatlan háborúság, utána a megtorlásként Kassára szabadított császári katonaság rövid egy-két évtized alatt valósággal kiélte Kassa gazdag éléstárad. A város külsejében is megkopott, a protestáns és magyar patrícius családok pedig a protestantizmusra nehezedő nyomás miatt kivándoroltak. Helyükbe az új uralom nyugatról, különösen Pozsonyból és Sopronból, de távoli német vidékekről is német polgárokat telepített be. A török pusztítása idején pedig Abauj magyar falvai is pusztulásnak indultak, alig száz esztendő alatt hétezer virágzó magyar porta helyett kétezer maradt meg. Nyugati irányból, Gömör felől, ebben a korszakban nyomul előre a keleti szlovákság és tölti meg a Kassa környéki egykori magyar falvakat. A szlovák elem a városba is behúzódik és míg a XVII. század végén Kassa szinte teljes egészében magyar, ötven esztendővel később a magyar elem háttérbe szorul, a vezetőréteg németnyelvű, a köznép pedig megtelik szlovák elemmel. De a magyar élet egyetlen pillanatra sem szűnik meg Kassán és szinte providenciális jelentőségű, hogy a szellemi élet megújulása a bécsi testőriskola mellett Kassán következik be. Éppen abban a korszakban, amely történelmünknek egyik legnemzetietlenebb kora, a kalapos királynak, 11. Józsefnek korszaka. Leginkább a három vezető irodalmi alaknak: az öreg ex-jezsuita Baróti- Szabó Dávidnak, a kamarai tisztviselői állást betöltő Bacsányi Jánosnak és a kassai kerület tanügyi felügyelőjének, Kazinczy Ferencnek kassai szereplését emlegetik, mint ennek az új magyar szellemi mozgalomnak nagy mérföldkövét. De rajtuk kívül még sokan vannak Kassán, akiknek a neve kevéssé ragyogó, működésük azonban igen jelentős a magyar kultúréletbeu. Ugyanebben a korszakban él Kassán Simay Kristóf, Vályi András, Aszalay János és Kazinezynak több kedvelt „társa Apollóban“. Elmondhatjuk, hogy Kazinezynak hétéves kassai tartózkodása, a város szellemi életének aranykora. A székely ex-jezsuitának, a kálvinista nemesnek és a jakobinus kamarai tisztviselőnek szövetkezése az első magyar irodalmi társulás és folyóiratuk, a Felsőmagyarországi Museum, a XVIII. század legnagyobb és legjelentősebb magyar irodalmi vállalkozása. Érdemes megemlékezni arról a történelmi évfordulóról is, hogy ebben az esztendőben van 150-ik évfordulója Kazinczy nagy vállalkozása, az Orpheus megvalósulásának. A Museum-beli társakkal mcghasonló Kazinczy ugyanis 1789-ben, tehát százötven évvel ezelőtt veti fel az új folyóirat eszméjét, és gyűjti össze munkatársait és a lap anyagát.. Ám nemcsak ez az egy alkalom volt az, amikor Kassa vezetőszerepet vitt egész Magyarország szellemi életében. Kevésbé ismert, de nem kevésbé jelentős tény, hogy ütvén esztendő múlva Berzeviezy Vincének, a magyar színészek ügyéért égő lelkes arisztokratának működése itt teremtette meg azt a kassai színészetet, amely a magyar színjátszásnak szülőanyja volt. És ez nem véletlen összejátszása az eseményeknek, hanem Berzeviczynek tudatos programjából következik. Őbenne is ott lobog annak a korszaknak nagy gondolata: a pesti állandó színház, de érzi és tudja, hogy ez a gondolat csak akkor valósulhat meg, ha Tháliának szent templomában méltó színtársiüat fogja képviselni a magyar múzsát. Ezért Kassán szervez erős társulatot, ő valósítja meg az első magyar színiiskolát és itt születik meg az első színházi folyóirat is. A kassai „nagy hét“ színész, volt az első igazán nagy magyar színész-együttes, amely azután a Nemzeti Színház első gárdájának gerincét alkotta. Ezért a sokszáz éves vezető magyar szellemiségért volt fájó, ezért volt égető seb minden magyar lelkében, hogy Trianon Kassát elcsatolta és ezért remegett meg minden magyar lelke ímrédy Béla leikével együtt, amikor az emlékezetes estén a rádióban elhangzott a döntés, amelynek csattanója ez a szó volt: Kassa. Vécsey Zoltán I .............."" ' A felvidéki magyar iskola új útja A csehszlovák iskolapolitika főelve volt: elncmzetleinteni a kisebbségeket. Ennek érdekében mindent elkövettek Üj magyar iskolák létesítése majdnem a lehetetlenséggel volt határos. Ha az egyik hivatal engedélyezte, a másik el gáncsolta. Vagy ha engedélyezték, mint Ligetfalun a magyar polgárit, egyszerűen nem hajtották végre a határozatot, vagy egyenesen felbújtatták a helyi kis basákat, mint a Csecs és Mukráne esetében a jegyzőt, aki a Köztársaság utolsó perceiben is elgáncsolta a már minden fórumon engedélyezett magyar iskolát. A eél az volt, hogy szlovák iskolába menjen a magyar ifjúság. Ott ríhat, kenyeret, ingyen tankönyvet is kapott, ha voilt a községben magyar iskola. A segélyzés azonban megszűnt, ha sikerült a konkurrens magyar iskolát bezáratni. Valóságos lélek vásárlás folyt és jaj volt annak, akit megvásároltak Nem elégedtek meg az újonnan teremtett nemzeti nagyságaik dicséretével, hanem a főcél volt, minél jobban ócsárolni a magyart. Ázsiai horda volt a legenyhébb jelző, amiben részesítették. Ami a legszomorúbb volt, magyar gyermekkel végeztették el a nemzetgyalá- zást A következő eset. Ligetfalun történt. Karácsonyi ünnepélyt, rendezett 2 cseh tauitó. Egy szegény szlovák gyermek karácsonya volt a címe. Karácsony éjjelén sorba jönnek az angyalok: Londonból, Párisból, Moszkvából és ajándékot hoznak. A kis fiú örömmel fogadja és köszöni. Egyszerre nyilík az ajtó, bereppen egy kis angyal, akit egy elhalászott kis magyar lélekkel játszattak. „Budapestről jöttein, ajándékot hoztam neked!“ — „Menj vissza oda, ahonnan jöttél, Ázsiába az ajándékoddal együtt“ — és kirúgta a csehszlovák Hú a kis magyar angyalt. A függöny összefutott, befejeződött a szeretet és béke ünnepén előadott színdarab. A kidobott kis angyal édesanyja másnap sírva-ríva, szánombánomozva jött hozzám. Feljelentettük, eredményeképp hét hónapig sülyesztette fiókjában véglegesítésemet a tanfelügyelő. Az elhalászott kis magyaroknak az utcán is tilos volt a magyar beszéd, otthon is csak zárt ablak mögött beszélhettek anyanyelvükön, mert ha meghallotta a „spicli“, másnap jött a büntetés. De nézzük, milyen volt a sorsuk, akiknek szülei kitartottak és magyar iskolába küldték gyermekeiket. Gondoskodtak itt is megfelelő tanítókról. Tanított magyar iskolában békéscsabai emigráns, három- nevü ember, ki németből magyarosította, magyarból azután szlovákosította nevét, mert hirtelen felfedezett családjában egy „cseh“ nagymamát, de ez nem akadályozta: meg abban, hogy november 2. után fel ne fedezze, hogy apja után vitézi cím és vele birtok járna neki. Hála Istennek a magyar tanítók közt alig akadt ilyen, de a becsületes magyar tanítók ellen is megtalálták a féket. A cseh tanfelügyelők, igazgatók, az ajtó mögött leselkedő besúgó iegio- nista iskolaszolgák, az állandó fenyegetések, a kikényszerített ünnepélyek és a tankönyvök mind-mind akadályok voltak a lólekmentő magyar tanítók munkájában. Ezért most kettős feladat áll a felvidéki magyar pedagógusok előtt. A múltat, a hazugságokat temetni, a jövőt, egy boldogabb magyar jövőt építeni. A nemzet sorsa az ifjúságon dől el. Erős, egységes magyar ifjúságot kell nevelni, amely nem ismer osztó!y- és vagyon- különbséget, amelynek egységes nagy akarata van: a nemzet és haza mindenek előtt. Ezeknek a nevelésére válogatott magyar tanítókra vau szükség, különösen azokban az iskolákban, ahol a fordulat után kezdtek csak magyarul, tanítani, ahol a fordulatig a magyar tanulóknak tilos volt a magyar szó. Ezeket' a gyermekeket erős magyarrá neveiül nehéz feladat és nehezen teheti meg ogj anazou tanító, aki azelőtt tiltotta <í magyar beszédet és hirtelen csak most vedlett magyarrá. Közbevetőleg megjegyzem, érdekes lenne megtudni, hogy a. magyar nemzet hány- taggal szaporodott felszabadulásunk után? A magyar iskolában ne tanítson olyan, akinek esak szlováknyelvii képesítése van. Hogy tanítsa az a magyar nyelvet, aki nem is hallott elemeiről, aki, ha tudott is magyarul, tagadta, ciki „uiauctavaJ" válaszolt a jó nopotra. Ne tanítson a magyar iskolában olyan, aki, ha közben meg is kereste a padláson a magyarosításért kapott elismerést, ha 20 évig a Slovenská Liga oszlopos vezetője volt, ha 20 évig a magyar iskola ellen agitált, ha 20 évig büntette a tanulót, lia anya nyelvén mert megszóiaui. Egy magyar szülő mondotta: -— Gyermekemet állami tisztviselő létemre mindig magyar iskolába küldöttem a csehek alatt, minden fenyegetés ellenére. Örül- tem, hogy a derék magyar tanítók tovább fejlesztették fiamban, azt az erőfl magyar öntudatot, amit cn csöpög tettem belé, de nem tudnám elviselni, hogy' felszabadulásunk után Magyarországon olyan tanítsa magyarul gyermekemet, aki húsz éven keresztül agitált, hogy a magyar gyermek szlovák iskolába való. Ne tanítson magyar iskolában magyar történelmet az, aki húsz évig gyalázta. a magyart. Ne tanítson a magyar honvédről magyar iskolában olyan, aki még nemrég „hányt“, ha magyar katonaruhát látott. A legszebb erény a megbocsátás és ne vegyük el senkitől a kenyeret, ez igaz. , De van más foglalkozás is, más beosztás is a világon. A magyar királyi minisztériumok bizonyára meg fogják találni más állásokba való áttételüket vagy legalább is széthelyezésüket, amennyiben megbocsátottak nékik. A magyar iskola új útján a magyar ifjúságot csak megbízható magyar tanárok és tanítók vezethetik egy szebb és boldogabb magyar jövendő i
