Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-27 / 22. szám

12 Taummi JhßfeiRHnaafi 1939 JANUAR 27. PÉNTEK BONNET nagy beszéde Münchenről, az angol-francia, a német-francia és olasz-francia viszonyról Paris, január 26. A francia kamarában a külpolitikai vita utolsó napja csütör­tök délelőtt Grenier kommunista képvi­selő beszédével kezdődött. Grenier az orosz-francia katonai szövetség fenntar­tását, illetve meghosszabbítását köve­telte. A jobboldal heves ellentmondá­sokkal kísérte a kommunista képviselő szavait. Oberkirch jobboldali képviselő leszögezte, hogy a szovjetpaktum idegenítette el Franciaországtól keleteurópai szö­vetségeseit, így elsősorban Lengyel- országot, Jugoszláviát és Romániát. rA béke biztosítását nem a szovjetpak­tum van hivatva szolgálni, hanem a múlt év decemberében létrejött német­francia megnemtámadási szerződés. Nagy feltűnést keltett az ülésen Gue- nette jobboldali képviselő bejelentése, amelyben azt követelte, hogy érvénye­sítse Franciaország birtokjogát Sejk- Szaid vöröstengeri kikötőre nézve. A délelőtti ülés vége ismét bővelkedett Viharos jelenetekben. Reymond-Laurent katolikus képviselő tiltakozott az ellen a vád ellen, hogy baloldali propaganda­célokat szolgált, amikor legutóbb több középpárti politikussal együtt tanul­mányutat tett Katalóniában. Reymond Laurent beszéde ismét alkalmat adott a jobboldalnak és a baloldalnak a spanyol-kérdés szellőz­tetésére, aminek olyan heves össze­tűzés lett a vége, Hogy Herruot elnök csak többszöri rend­reutasítás után tudta úgy ahogy biztosí­tani a vita folytatását. K<U Bonnet Münchenről Páris, január 26. (Inf.) Zsúfolt padsorok előtt és óriási érdeklődés mellett mon­dotta el csütörtök délután Bonnet külügy­miniszter nagy beszédét, amellyel be­zárta a kamara harmadik hete tartó kül­politikai vitáját. Azzal a megállapítással kezdte szavait, hogy a sok interpelláló képviselő mind megegyezett egymással abban, hogy a francia külpolitika célja a francia haza nagyságának fenntartása. Mindenki tudja azt is, hogy a nemzetközi helyzet a világháború befejezése óta soha nem volt olyan válságos, mint az elmúlt évben. A spanyol polgárháború, a távol- keleti bonyodalmak, a csehszlovák vál­ság, a földközi-tengeri kérdés és a közép­európai zavarok mind az együttes bizton­ság rendszerének összeomlásából kelet­keztek. Olyan rendszer omlott össze — mondotta Bonnet —, amelyben húsz év óta hittek és bíztak a nemzetek. Francia- ország is az együttes biztonság rendsze­rére építette fel politikáját és megpró­bálta a nemzetközi igazság alapján meg­szervezni a népeket. A Népszövetség elveszítette erejét s az európai rend felbomlott. Bekövetkezett Németország felfegyverkezése, a Rajna- vidék semlegességének megszüntetése, majd az osztrák Anschluss. Francia- ország nem tett semmit ezekkel az ese­ményekkel szemben s így következett be azután a müncheni konferencia. Daladier miniszterelnök mindezt már elmondotta október 4-iki képviselőházi beszédében s a kamara ezt a kormánynyilatkozatot akkoriban 550 szavazattal egyhangúan jóváhagyta. Azóta semmi olyasmi nem történt, ami változtatna a helyzeten. A cseh-szlovák válság ismertetése során Bonnet • rámutatott arra, hogy a francia és az angol kormány ideje­korán tájékoztatta a prágai kor­mányt álláspontjáról. Júniusban és júliusban francia részről a leghatározottabb formában figyelmeztet­ték Prágát arra, hqgy Franciaország nem tudja megakadályozni a népszavazást, ha szudétanémet részről ilyen követeléssel állanának elő. Kétségtelen, hogy szeptem­ber végén háború fenyegetett — folytatta Bonnet —, azóta még csak három hónap múlt el. V müncheni egyezmény szörnyű ka- andtól kímélte meg Franciaországot és Európát. A külügyminiszter ezután az angol­francia barátságot méltatta és kijelen­tette, hogy ez a barátság a cseh-szlovák válság napjaiban is teljes mértékben ki­állta a próbát. A francia külpolitika alapja továbbra is az Angliával való ba­rátság marad. A francia és az angol de­mokráciát ugyanaz a békevágy tölti el. Franciaország és Anglia senkitől sem kö­vetelnek semmit, a maguk területi állo­mányát azonban meg akarják tartani. Soha nem volt még szívélyesebb egyetér­tés Nagybritannia és Franciaország kö­zött, mint most. Bonyodalmak esetén Nagybritannia minden hadereje Francia- ország rendelkezésére áll és fordítva, Franciaország minden ereje is Anglia rendelkezésére áll. A német-francia egyezmény A német-francia viszonyról szólva, Bonnet külügyminiszter leszögezte, hogy a francia kormány igyekezett megjaví­tani a Németországhoz való viszonyt. Ezt a törekvést remélhetőleg mindenki helyesli. A müncheni értekezlet után Chamberlain jószomszédi egyezményt kötött a német kormánnyal, december 6 án pedig gyors és rövid tárgyalások után létrejött egy ugyanilyen német­francia nyilatkozat is. Bonnet felolvasta a német-francia egyezmény három szakaszát és azt kér­dezte: akadhat-e olyan felelős férfi, aki megtagadná ennek az egyezménynek az aláírását. A kormány ezzel az aláírással üem adott fel semmifele francia érde­ket» v ^ Minden francia kormány kezdettől fogva azt hirdette, hogy megragadja az első kínálkozó alkalmat a Németország­hoz való közeledésre, miért ne valósította volna meg tehát a mostani kormány ezt a közeledést, amikor ütött a megvalósí­tás lehetőségének órája 1 A kormány vé­leménye szerint a december 6-iki német-francia nyi­latkozatnak első állomást kell jelen­tenie az eljövendő bizalomteli együtt­működés útján. Vagy talán könnyebb lett volna ren­dezni a német—francia kapcsolatokat egy új háború után, amely ismét millió és millió emberáldozatot követelt volna, rombadöntötte volna a fél világot és to­vábbi nemzedékek lelkében is megörökí­tette volna a gyűlöletet? — kérdezte Bonnet, majd így válaszolt a feltett kér­désre: Erősen kétlem! A továbbiakban a külügyminiszter em­lékeztetett Ribbentrop báró rádiónyilat­kozatára, amelyet a német—francia egyezmény aláírása után tett és Daladier miniszterelnök akkori kamarai beszé­dére. Mind a ketten azt az óhajtásukat fejezték ki, hogy országunk jóviszonyban éljen a má­sikkal. Ha ezt a német—francia egyezményt Franciaországban népszavazásnak vet­nék alá, akkor a túlnyomó többség két- ségki'wil jóváhagyná. Az olasz-francia viszony A külügyminiszter expozéjának leg­fontosabb része az volt, amelyben az olasz-francia viszony kérdésével foglal kozoft. — Franciaország — mondotta — nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem arra, hogy megjavítsa kapcsolatait Olaszországgal. Az olasz kormány mégis azt kívánta, hogy Franciaország csak az angol-olasz egyezmény megkötése után kapcsolódjék be ilyen tárgyalásokba. Amikor a nép- szövetségi tanács az abesszíniái kérdés­ben visszaadta a tagállamok cselekvési szabadságát, Franciaország hamarosan nagykövetet küldött Rómába s ekkori­ban úgy látszott, hogy a spanyol kérdé­sen kívül semmiféle más probléma nem emel válaszfalat a két ország közé. Ez azonban nem így volt. — Franciaország — folytatta Bonnet Bécs, január 26. Sindelar, a bécsiek ked­venc csodacsatára, minden valószínűség szerint széngázmérgezésben halt meg. Ha­lálának rejtélyét ugyan még mindig nem sikerült tisztázni, a hatóságok azonban egyre inkább arra a véleményre haj­lanak, hogy nem kettős öngyilkosság történt, mint eleinte hitték, hanem valószínű­leg széngázmérgezés volt az oka a rejtélyes drámának. Sindelar menyasszonya, Castanola asz- szony, aki magyarázatát adhatta volna a történteknek, csütörtökön szintén meghalt s most őt is fel fogják boncolni. A szén­gázmérgezés lehetőségét több tanúval­lomás támasztja alá. Ezek szerint Cas­tanola asszony lakásán rossz volt a kályha s úgy Sindelar, mint az asz­Csungking, január 26. A Kuomintang központi bizottságainak ötödik teljes ülé sén Csangkaisek bejelentette, hogy elér­kezett az ideje annak, hogy Kína felkészüljön a döntő, győzelmes támadásra. A tábornagy felsorolta azokat az okokat, amelyek alapján Japán számára elkerül­hetetlen a vereség: A kínai háború ellentétes Japán konti­nentális politikájával. Japánnak meg­hiúsult az a terve, hogy háború nélkül megadásra, vagy békekötésre kénysze­rítse Kínát. Végül Japán nem ismeri Kína történetét és félreismeri a forrada­lom által újjászületett nemzet erejét. — Meg kell növelnünk tehát erőinket, — mondotta Csangkaisek —- és az igazság egyenes útját kell követnünk. Kínai jelentések szerint Kantonba ötezer főnyi újabb japán hadsereg érkezett és további csapat- szállítások várhatók. A kínaiak ebből arra következtetnek, hogy a délkínai hadműveletek rövidesen újra folytatódnak. A középkínai japán előnyomulást, kínai tudósítások szerint, 120 kilométernyire Hankautól északnyu­gatra sikerült feltartóztatni. Mint Berlinből jelentik: Itagaki japán hadügyminiszter interjút adott az An­griff tokiói különtudósítójának és kije­lentette, hogy a japán haditanács jelenleg azt mér­legeli, hogy a támadás súlypontját vájjon az északi, vagy pedig a déli kínai harctérre helyezzék-e. Az újságírónak arra a kérdésére, hogy mi okozza a legnagyobb nehézségeket a japán hadműveleteknél, Itagaki hadügy­miniszter azt felelte, hogy a japán had­sereg nemcsupán hadműveleteket folytat, hanem egyúttal az ország újjáépítéséről is gondoskodik és ez a leglényegesebb nehézség. Japán nem akarja. Kínát tönkretenni, hanem csupán barátságos együttműködésre bírni. Végül a kínai — nem fogja tűrni, hogy hozzányúlja­nak a francia birodalomhoz és fenségjo­gait érintetlenül biztosítani fogja ebben a birodalomban, úgyszintén pedig fenn­tartja a birodalom területi állomár nyát is. A továbbiakban Bonnet az időszerű közép- és kelet­európai kérdésekkel foglalkozott s különösen Károly román király és Pál jugoszláv régensherceg párisi látogatását, a Törökországgal kötött szerződést, valar mint a Romániával, Jugoszláviával és Bulgáriával folyamatban levő gazdasági tárgyalásokat ismertette. Mindezek a lá­togatások és tárgyalások azt bizonyít­ják, — mondotta — hogy a francia kor­mány nem akarja érdektelennek nyilvá­nítani magát ezekben az államokban. szony, már napokkal ezelőtt heves fej­fájásról panaszkodtak. Néhány lap mindamellett továbbra is azt állítja, hogy kettős öngyilkosság, vagy pedig gyilkossággal párosult ön- gyilkosság történt. Olyan verzió is van, hogy Sindelar nem is tekintette meny­asszonyának Castanolánét, akivel alig két hete ismerkedett meg. A drámát megelőző napon az asz- szony állítólag itelefonált Sindelar- nak és megkérte, hogy nézzen fel hozzá, a férfi azonban elutasító vá­laszt adott. Castanoláné erre állítólag kijelentette, hogy ha Sindelar nem jön, akkor nagy baj lesz. Mindezek természetesen csak ta­lálgatások s a rejtély végleges tisztázása a kettős boncolás eredményétől függ. hadjárat várható időtartamára vonatko­zólag kijelentette a hadügyminiszter, hogy a helyi összetűzések még akár 10, vagy 20 évig is eltarthatnak, leszö­gezte azonban, hogy Kanton elfog­lalása óta a reguláris kínai hadsereg egyre gyengül. Japánban viszont kétmillió fiatalember várja minőén percben örömmel a behívót, ha akár a kínai harctéren, akár újabb konfliktus esetén szükség volna rájuk. Német gazdasági megbízott utazott Moszkvába Berlin, január 26. Csütörtökön este hivatalos német gazdasági megbízott utazott Varsón keresztül Moszkvába, hogy tárgyalásokat folytasson a német­orosz kereskedelmi kapcsolatok időszerű kérdéseiről. Azokat a híreket, hogy a német kor­mány nagyobb gazdasági küldöttséget akar küldeni Moszkvába, hivatalos he­lyen cáfolják és rámutatnak arra, hogy a német-orosz kereskedelmi forga­lom az utóbbi időben teljesen összezsu­gorodott, nincs tehát szükség széleskörű tárgyalásokra. 1938 első kilenc hónapjá­ban mindössze 44 millió aranyrubel ér­tékű német árucikket exportáltak Szov- jetoroszországba, szemben az előző év megfelelő időszakának 180 millió arany­rubel értékű árukivitelével. Telelői» szerkesztő« POGÁNY BÉLA Felelős kiadó: NEDECZKY LÁSZLÓ Sindelar halálának titkát kutatja a bécsi rendőrség Kína is, Japán is áöníö támadásra késszül Csangkaisek bejelentése és a japán hadügy- miniszter nyilatkozata STÁDIUM SAJT0VÁULALAT BT, BUDAPEST. VHI, RÖKK SZILÁRD-UTCA A FELELŐS: GVÖRY ALADÁR IGAZGATÓ

Next

/
Thumbnails
Contents