Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-28 / 23. szám
Ma: Hádiómelléhtlei sSJTOii Áras 10 fillér II. évfolyam 23. szám. Budapest, 1939 január 28 Szombat II. évfolyam 23. szám. Budapest, 1939 január 28 Szombat B Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség V, Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-kőrút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00 A KöüfoltoK NEMET-LENGYEL EGEGYEZÉS Varsóban Ribbentrop német és Beck lengyel külügyminiszter egyetértett a tárgyalások során abban, hogy a két államot közösen érdeklő kérdéseket a két nemzet jogos érdekeinek megőrzése mellett kell megoldani Ribbentrop Varsóból hazautazott Németország és Lengyelország között öt éven át kipróbált együttműködés nemcsak a német-lengyel kapcsolatokat tudta előrevinni, hanem ez az együttműködés értékesen járul hozzá Európának ahhoz az állandóan folyó mcgbékü- léséhez, amely megfelel az új helyzetnek. Londoni jelentés Ribbentrop és Beck hárompontos megegyezéséről után (sp) — Optimizmus és bizonyosság árad Csáky István gróf tegnapi expozéjából, s ez a nyugodt, önérzetes és reális hang az, ami a legjobban tetszett benne. Rövid külügyminiszteri működése alatt Csáky István gróf jelentős eredményeket ért el. Amikor jött, a láthatárt veszedelmesen elsötítették a német—magyar .ködfoltok“, s a csehszlovák—magyar viszony sem fejlődött egészségesen. Alig kéthavi higgadt munka után a helyzet alapvetően megváltozott. A magyar—német viszony kitisztult, anélkül, hogy a magyar külpolitika önállóságát föl kellett volna áldozni, s Magyarország ismét a birodalom elsőszámú és respektált barátja lett. Nem volt könnyű feladat ezt elérni. Gondoljunk csak a csehek szívós és ravasz erőfeszítéseire, amelyekkel a németek kegyét ki akarták érdemelni, s megnyerni , a birodalmat Magyarország ellen, gondoljunk öhval- kovsky prágai külügyminiszter sorozatos németországi útjaira (háromszor beszélt Ribbentroppal, kétszer Hitlerrel) — s gondoljunk arra a teljes kudarcra, ami a kétségtelenül ügyes cseh államférfit éppen a múlt héten Berlinben érte. Csáky megelőzte és legyőzte. Ha összehasonlítjuk a háromnapos ünneplést, amiben a német nép és a német kormány a magyar külügyminisztert részesítette, azzal a szürke és fanyar egyetlen nappal, amit Ohval- kovsky töltött Berlinben, beláthatjuk, hogy szétfoszlottá vált a „magyarok kidriblizésére“ irányuló minden prágai illúzió. Ne elemezzük a külügyminiszter pompásan fölépített munkájának részleteit, elégedjünk meg az eredménnyel, — s ez teljes! A ködfoltok után vagyunk, ez világosan kitűnik Csáky István gróf nyilatkozatából. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a Németországhoz fűző viszony tökéletesítése mellett a magyar külpolitika nem törődött egyéb kötelességeivel és nem folytatott reális külpolitikát másfelé is. Az expozé ezen a téren örvendetes képet tár elénk. Hiszen a külügyminiszter még azt is bejelenthette, hogy a sokáig szünetelő magyar—csehszlovák tárgyalások újra megindulnak, azaz e kényes ponton is sikerült megnyugvást teremteni és leszerelni a Magyarország ellen acsarkodó erőket, anélkül, hogy a magyar önérzet s igény bármiféle csorbát szenvedett volna. A láthatár észak felé is kitisztult, itt is remény van a békére és a magyar jogok nyugodt érvényesítésére. A magyar külpolitika komoly gazdagodását jelenthette be a külügyminiszter, amikor a jugoszláv—magyar viszonyról szólt. Semmi nem lehet a magyar békepolitikának és föltétien jószándéknak oly ékes bizonyítéka, mint az a magatartás, amit a magyar nemzet és külpolitikája a Sztojadino- vics biztos kezében fejlődő Jugoszláviával szemben követ. Jugoszlávia sokáig ellentétes, sőt ellenséges táborban volt és azok közé a hatalmak közé tartozott, amelyek mély fájdalmat okoztak a magyarságnak. De abban a pillanatban, amint a délszláv állam szakítani tudott a kimondottan magyar- ellenes éllel alakult kisantant szövetséggel és lojálisán közeledést keresett északi szomszédjához, Magyarország Berlin, január 27. Ribbentrop birodalmi külügyminiszter varsói látogatása ma véget ért. A birodalmi külügyminiszter varsói tartózkodása során alkalmat talált arra, hogy a lengyel köztársaság vezető államférfiaival beható megbeszéléseket folytasson. A birodalmi külügyminiszter csütörtökön délután hosszas tanácskozást folytatott Beck külügyminiszterrel, a két szomszédos országot közvetlenül érdeklő kérdésekről. Ezenkívül megvitatták az általános nemzetközi helyzetet. Az őszinteség és nyíltság légkörében lefolyt megbeszélések az 1934 január 26-án kötött német-lengyel egyezményben lefektetett politika alapján történtek. A megbeszélések alkalmával egyetértettek abban, hogy a két államot közösen érdeklő jelenlegi és jövendő kérdéseket a két nemzet jogos érdekeinek megőrzése mellett kell megvizsgálni és megoldani. A birodalmi külügyminiszter varsói látogatása a barátságos egyetértés légkörében folyt le és a megbeszélések eredményei újból mutatják, hogy a megmutatta, hogy méltányolni tudja az őszinte békelépést és a szebb jövő reményében nem merevedik semmiféle sötét és engesztelhetetlen pózba. Ez a magatartás, a jugoszláv—magyar viszony fejlődése, megcáfolja a benesi éra híres dajkameséit, amelyek szerint . Magyarország nem hajlandó az utódállamokhoz közeledni“. Nem hajlandó, amíg az utódállamok ellenségesek és Magyarország ellen szövetkeznek, addig sem terror, sem gúny, sem gazdasági nyomás nem ingathatja meg a magyar szilárdságot, de modus vivendit teremt, amint a meggyőződése szerint nem árad feléje többé ellenséges fuva- lom a szomszédból. így történt Sztoja- dinovics Jugoszláviájával. A magyarság, mint az expozéból kiviláglik, nagyvonalú békepoiitikát tud követni volt ellenségeivel szemben is. Reméljük, hogy ez a tény és bizonyíték belátást ébreszt azoknál a más szomszédoknál, akik még mindig a „magyar elzárkózásról és merevségről“ szeretnek beszélni. Az expozé e három főpontja mellett sok más megnyugtató adatot találunk London, január 27. A Times varsói levelezője szerint biztosra várható, hogy Ribbentrop német és Beck lengyel külügyminiszter eddig a következő három pontban egyezett meg: 1. Nem lesz idén tavasszal előnyomulás kelet felé független Ukránia megteremtése végett. 2. Nem lesznek műveletek a Szovjet ellen. 3. Lengyelország elismeri, hogy DanCsáky gróf bejelentései között. Leszögezi, hogy Németország mai magyar határait szentnek tartja. Ez a nyilt színvallás sok indokolatlan aggodalmat oszlat el. Örvendetes szavakat mond a lengyel-magyar viszonyról, a tengely és Magyarország sziklaszilárd brátságáról, eloszlat minden pánikhangulatot, („a németek nem kívántak tőlem semmit“), elemzi a német—olasz tengely szilárdságának okait, s ezzel kapcsolatban megindokolja a bolseviz- mus elleni paktumhoz való csatlakozásunk Okait, s olyan elvi kijelentéseket tesz, amelyek megvilágítják az új magyar külpolitika magas erkölcsi és nemzeti értékeit. „Megbízható, a ber- lin-római tengellyel őszintén együttműködő, a kontinuitás elvéhez görcsösen ragaszkodó, független, békés külpolitika, amely elég rugalmas, hogy senkit oktalanul el ne taszítson magától, új barátok bekapcsolódásának útját egyengesse és emellett összeegyeztesse érdekeit kipróbált és bevált barátainak érdekeivel olyankor is, amikor azok nem hajszál pontosan találkoznak“ — ezek azok a világos alapelvek, zig főként német jellegű város, de a tlauzigi kikötőre vonatkozó összes len« gyél előjogok és kívánságok érintetlenül maradnak. A Daily Telegraph varsói levelezője szerint Németország közvetlen céljai és törekvései Nyugaton határozottabb biztosítékokat követelnek a keleteurópai helyzet tekintetében. A lengyel-német egyezményt teljesen Lengyelország érdekében levőnek tekintik, miután másodlagos jelamelyekre Csáky gróf eredményes külpolitikájának egész épülete fölépül. Hangsúlyozzuk: független és békés politika, de olyan, amely a kontinuitást fel nem adja és önérzetesen őrködik a nemzet érdekei fölött. Nem hisszük, hogy volna magyar ember, aki ne írná alá ezt a külpolitikai hitvallást. Nyilvánvaló,, hogy a megnyugtató nyilatkozat nagy mértékben hozzájárul az ország belső békéjének megszilárdításához. A nemzet sorsa ma mélyen a külpolitikai helyzetbe van ágyazva. Amíg a „ködfoltok“ hónapjait éltük, érthető volt a szívekben uralkodó belső idegesség és nyugtalanság: Most, a ködfoltok után, amikor az európai nap újra kisütött fölöttünk, biztosra vesszük, hogy elmúlnak a belső nyugtalanító körülmények is, amelyek végeredményben csak a külső helyzet következményei voltak. A belső megnyugvás és egységesedés jelei máris mindenütt föllelhetők és tudjuk, hogy Csáky István gróf felvilágosító szavai még jobban meg fogják siettetni a külső kibontakozás után esedékes belső kibontakozás eljövetelét.
