Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-19 / 15. szám
TEIjWDEfcl AefrARHIRME 1939 JANUAR 1». CSÜTÖRTÖK ápolónak helyzetét. A törvényjavaslatot elfogadta. * Ellenzéki elismerés Sulyok Dezső a következő felszólaló bejelentette, hogy a Független Kisgazdapárt neveljen elfogadja a honvédelmi javaslatot Ez az állásfoglalás azt bizonyítja, hogy ha előfordulnak is pártktiz- delmek a Házban, amikor a magyarság egyetemes honvédelmi érdekeiről van szó, nincs közöttünk különbség. A honvédelmi miniszter nobilisán engedett azokban a kérdésekben a bizottsági vita során, ahol engedni módjában állott, viszont a bizottság minden tagja átlátta azokat a nehézségeket, amelyek miatt a miniszter nem változtathatott álláspontján. Erős nemzet csak felfegyverzett, katonás szellemű nemzet lehet. Nekünk még nagy történelmi feladatunk van, mert kuleshelyzetünk van a Duna völgyében. Az interpellációk Tizenegy órakor áttértek az interpellációk tárgyalására. Mojzes János a miniszterelnökhöz interpellált a választójogi törvény meg változtatása tárgyában. Szerinte a múlt évi választójogi törvényt nem lehet fenntartani, a Felvidék visszacsatolása következtében. A védkötelezettség behozatala azt magával hozza, hogy akiktől púlyoc áldozatokat kíván a nemzet, azok kapják meg a széleskörű szavazati jogot. Az interpelláció válasz nélkül maradt. Béldy Béla a kémesi adófizetők adóalapjának méltánytalan fölemelése ügyében interpellált. Reményi - Schneller Lajos pénzügyminiszter válaszában bejelentette a panaszok megvizsgálásátBéldy Béla második interpellációjában a törpeiskolák részére államsegélyt és a felekezeti tanítók fizetósrendezését sürgette. Teleki Pál gróf kultuszminiszter válaszában kijelentette, hogy mihelyt az oTszág pénzügyi helyzete lehetővé teszi, rendezik a felekezeti tanítók fizetésétA Ház a választ tudomásul vette. Meizler Károly a zsidókérdésben interpellált a miniszterelnökhöz a tömeges áttérések miatt. Kijelentette, hogy az egyházak tiltakozása az új törvényjavaslat ellen alaptalan, mert a világi törvény nem érinti az egyházaknak azt a jogát, hogy megállapítsák, ki a keresztény és ki nem. A Felvidéken katonáink felfegyverzett csehekkel és felfegyverzett zsidókkal találták szemben magukat. (Ellentmondások a baloldalon.) Meizler Károly: A második zsidótörvényben megfelelő intézkedéseket kell felvenni a fajisztaság biztosítására. Megállapította, hogy a kikeresztelkedettek kétharmadrésze visszatért a zsidó egyházba, a kike- resztelkedést tehát sokan konjunktúrának tekintették. Interpellációja válasz nélkül maradt. Peyer Károly az OTI biztosítottjainak érdekében az öregségi korhatár leszállítását kérte interpellációjában. Interpellációjára ő sem kapott választ Payr Hugó a nyilvános vállalatba adott útépítések körül mutatkozó visz- szásságokról tett említést első interpellációjában. Imrédy Béla miniszterelnök válaszában rámutatott arra, hogy a közszállítási szabályrendelet szerint a munkálatok vállalatba adásánál az árajánlatok középarányosának megfelelő ajánlatot kell elsősorban tekintetbe venni. A múltban sokszor megtörtént, hogy az olcsó ajánlatok beadó vállalkozók póthiteleket kértek, ami hosszú vitákat okozott és a végén az olcsó ajánlat többe került, mint amennyibe a komoly reális ajánlat megvalósítása került volna. Payr Hugó nem vette tudomásul a választ, amelyet a Ház tudomásul vett. Felháborodás egy különös interpelláció miatt Payr Hugó második interpellációjá- b'an „a miniszterelnökségi sajtófőnök különös szórakozásairól“ interpellált. Interpellációjával nemcsak a jobboldalon, hanem a baloldalon is megütközést keltett. Payr Hugó Hubay Kálmán régebbi kijelentésére hivatkozva, amely szerint a Vadászkürt szállóban hat nemzeti egységpárti képviselő az Egy Cili, két Cili kezdetű nyilas indulót énekelte. Nagy zajban azt állítja, hogy jelen volt a sajtófőnök is. A jobboldalról gúnyosan kiáltozták Payr felé: — Mi köze hozzá? Az a fő, hogy a számlát kifizették. Payr Hugó a nyilasmozgalom letörését emlegeti és kifogásolta, hogy a közvéleményt meghagyták abban a hitben, Tiogy a Vadászkürtben lejátszódott je- Senet megtörtént. A jobboldali tiltakozó közbeszólásaira a baloldalról alig hangzott el közbeszólás Payr mellett és különösen’ fagyossá változott a hangulat az ellenzéken, amikor Payr Hugó a sajtófőnök egy másik „mulatozását“ tette szóvá. Eszerint a sajtófőnök egy alkalommal a külföldi újságírók kiszolgálása érdekében: külön hajót rendelt és itt borkóstolót rendezett a sajtó részére. A borkóstolón a sajtófőnök poharakat vágott a földhöz, ami Payr szerint megütközést váltott ki. A kormánypárti képviselők közül többen a padokat verve tiltakoznak Payr kijelentései ellen és a nagy viharban feltűnést kelt, hogy a baloldal vezetőbb politikusai kisietnek a teremből. — Komolytalanság ilyen dolgot a Ház elé hozni! — kiáltja indulatosan Cslcsery Rónay István. — Komolytalan interpelláció! — hangzik a jobboldalról és a középről. Imrédy Béla miniszterelnök megvédi a sajtófőnököt Payr Hugó beszédideje lejárt és Payr ötperc meghosszabbítást kért. A jobboldal nem akarja megadni a meghosszabbítást. Az állandó viharban éles szóváltás kerekedik Rajniss Ferenc ós Apponyi György gróf között, aki felugrik helyéről és Raj- niss Ferenchez siet. A nagy zajban csak Rajniss Ferenc szavai hallatszanak: — Azt kiáltottam, hogy Apponyi is a szocialistákkal szavaz. Haám Artúr: Szégyeljé magát, a nagy Apponyi Albert fia — demokratákkal szavaz! Apponyi György gróf tiltakozik a támadások ellen, de szavai elvesztek á nagy Zajban. A Ház többsége Payr Hugónak nem adta még a kért meghosszabbítást és így Payr nem folytathatja személyeskedő interpellációját. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök válaszol az interpellációra ós a következő kijelentést teszi: — Mélységes szomorúság fogott el, hogy ilyen felszólalás hangzott el ilyen komoly időkben. (Viharos éljenzés és taps a jobboldalon.) A sajtófőnök úr szórakozásai nem tartoznak. reám és a Házra sem. Különben. is a sajtófőnök úr nem idézett elő szórakozásával olyan konzekvenciákat, amelyek politikai következményekkel jártak volna. A miniszterelnök ezzel be is fejezte felszólalását, amelyet a jobboldalon és a középső padsorokban lelkes tapssal fogadtak. Mocsáry Dániel ezt kiáltja Payr Hugó felé, aki válaszol a miniszterelnök szavaira: — Ilyen interpellációk járatják le a parlamentet! Bohóc! A viszonválasz után a Ház a miöíszter- plnök válaszát tudomásul vette. — Egyhangúlag vesszük tudomásul a választ — kiáltották többen a jobboldalról, miután az ellenzékkel Benki sem szavazott a válasz tudomásul vétele ellen. Dulin Jenő a politikai életben az őszinteség érvényesítése tárgyában interpellált a miniszterelnökhöz. Kérte a politikai légkör tisztázását. Szeretné tudni mit tervez a miniszterelnök a parlamenttel, fenn kívánja-e tartani a parlamentarizmus mai rendszerét, vagy azt reformálni akarja-e? Ha a miniszterelnök a, függetlenség és szabadság; irányában halad, valamennyien a háta mö- I milyen lesz a reform. Szóvátette a lap* gött leszünk, de kívánjuk, mondja meg, | betiltásokat is. A miniszterelnök az őszinteségről és a rágalomhadjáratról Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök válaszol az interpellációra és kijelenti, hogy igyekszik lehető legmegnyugtatóbb választ adni. — A képviselő úr — folytatta a miniszterelnök — elsősorban az őszinteség hiányát panaszolta. Általában véve a politika mezeje sokszor szenved ebben a hiányban. Én igyekeztem ezt a hiányt a lehető legkisebb mértékre lecsökkenteni és a lehető legnyiltabban beszélni. Az én szavaim nem szoktak az őszinteség hiányában szenvedni. Sokszor nyilatkoztam már az alkotmányos kérdésekről, most is csak ismételhetem: minden gesztiómban a szigorú alkotmányosság szelleméhez kívánom tartani magam és semmiféle törvénytelenségre kapható nem vagyok. Az alkotmányt azonban nem tartom lezárt leszögezett valaminek, ennek következtében a jövőre nézve sem állíthatom és egyetlen magyar ember sem állíthatja, hogy a magyar alkotmányos élet fejlődése megállóit és azon semmiféle formában változtatni nem szabad. (Helyeslés a jobboldalon.) A parlamenti aritmetika engem ebből a szempontból nem érdekel, elveimből és programomból nem adok fel semmit, azért, hogy több ember gyűljön mögöttem vagy kevesebb. Ehhez az elvemhez akkor is fogok ragaszkodni, ha ismét abba a veszélyzónába kerülnék, hogy kisebbségben maradok. Ezután a rágalomhadjáratról emlékezett meg a miniszterelnök: — A rógalomhadjáratról is szó esett. Itt a parlamentben is a legmes6zebb- menően kénytelen vagyok elitélni azt a stílust és azt a tónust, amely Magyar- országon sok helyen elharapózott. Nem akarok újabb viharokat felidézni, de megállapítom: a múlt év novemberéig, amikor a pártszakadás megtörtént, a magyar közéleiben és parlamentáris életben egészén Kis"4zéktör kivételével igen rendes tónus uralkodott. Ez a kis szektor — mindenki tndja melyikről van szó —- napilapjában, röpiratok- ban kezdte ismét meghonosítani azt a stílust, amely 1918—19 óta nem volt ismeretes Magyarországon. — Természetes, hogy amikor novemberben a pártszakadás megtörtént, auú kor egy kormánybuktatási kísérlet történt, a politikai szenvedélyek feltámadtak, f elko rb ácsol tattak és azóta a magyar politikai élet hajója sokkal hullá mosabb vizeken jár. A magam részérői ezen idő alatt igyekeztem, hogy nyugalmamat megőrizzem. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök: A Ház és az egész ország tanúja lehet annak, hogy ez ellenem intézett támadások idején soha, egyetlen mondattal, egyetlen szóval nem tértem le a lojális hang útjáról. Amikor az ismeretes tüntetés volt a parlament előtt, — amelynek mellékzön- géit nem helyeslem ós elítélem — az ifjúságot azért fogadtam, hogy lecsillapítsam és azt mondtam, hogy politikai ellenfa» leimről mindig, most is feltételezem a jó- hiszeműséget. — Minden eszközzel hajlandó vagyok hozzájárulni ahhoz, hogy a sajtó és általában a közélet minden tényezőjének a hangja a parlamentarizmus nemes tradícióihoz méltó legyen. A politikai küzdelmek során mindig történnek kisebb- nagyobb elsiklások, amelyeknek az emberi szenvedélyekben rejlik a magyarázatuk. Ezeket én sem veszem túlságosan tragikusan, ha ellenem intéződnek. Kérem a* urakat, — mondotta a miniszterelnök az ellenzék felé mutatva — önök se vegyék túlságosan tragikusan. Azon a bizonyos vacsorán, amely a politikai zajlást elindította, egy felszólalás hangzott el, amely elvitatta tőlem a jóhiszeműséget. Én napirendre tértem efölött. A kisebb kisiklásokat tehát ne tessék felfújni. Ami az úgynevezett kormánytámogató sajtónál mű- ködő képviselők szerepét illeti, az a meggyőződésem, hogy legjobb hitük, szerint írnak, aminek tanúbizonysága az is, hogy a$ úgynevezett kormánysajtóban is mogje- lennek kritizáló cikkek a kormányról. A miniszterelnök a lapbetiltásokról Ezután a lapbetiltásokról emlékezeti meg Imrédy miniszterelnök: — Ezen a téren a sajtófőnök úr tévé- kenykedett, munkáját egészében helyes* lem, a részletekbe nem tudok behatolni. Az intenció az volt, hogy azokat a lapokat, amelyekkel óriási számban elárasztották Magyarországot, és amelyek nem tudtak volna másként fennmaradni, csak úgy, hogy itt-ott anyagi támogatást kérjenek, meg kell szüntetni. Ezekért az igazán nem népszerű intézkedésekért a sajtófőnök urat nem irigylem. Előfordultak talán itt-ott egyes hibák, mint ahogy minden nagy akció során előfordulnak, de nagy egészében jó, becsületes munkának tartom, ami történt. — Ami a képviselő úrnak a politikai harcmodorra vonatkozó szavait illeti, beszédeimet meghívott közönség előtti mondottam cl. Azt hiszem néha szükséges, hogy az ország miniszterelnöke a közönséghez intézze szavát, hogy az ország lakossága lássa, mi a kormány szándéka és tudja, hogy kit követ. Á miniszterelnök ezzel befejezte beszédét, amelyre Dulin Jenő a viszonválasz jogán válaszolt. A gyűlések engedélyezésének rendszerét kifogásolta. A többség a miniszterelnök válaszát tudomásul veszi. Rajniss Ferenc személyes megtámadtatás címén szólal és felszólítja Dulin Jenőt, tegye meg ellene az összeférhetetlenségi bejelentést, személyére vonatkozó beszéde egyes kitételei miatt. Vihar Festetics Sándor interpellációja körül Festetics Sándor gróf interpellál ezután a külügyminiszterhez „az országban újra elharapózó németéi lenes izgatások tárgyában“. Interpellációjában azt állítja, hogy a Volksbund alakuló gyűléséről eltávozó hallgatóságot zaklatták. A Ház minden oldalán nagy zaj támadt és tiltakozó közbeszólások hangzanak el. Szlnyei Merse Jenő elnök figyelmezteti a szónokot, hogy tartózkodjék az olyan beállítástól, mintha valaki hatósági üldözést szenvedne ebben az országban azért, mert magát németnek vallotta, Festetics Sándor gróf szavait azzal indokolja, hogy a német újságok megemlékeztek erről az esetről és azért tette ezt AZ IGAZI VAD ASZ ÖRÖME! AZ IGAZI VADASZ ÖRÖMEI Kézdivásárhelyi sag» _ _ _ .„gg ^ . _ 4L című gyakorlati BENKö BAL: Cl tt> vadászati szakkönyve Felöleli a Magyarországon előforduló fontosabb vadfajok ismertetésit, azok telepítését, gondozását és vadászatát. Tartalmazza a vadászati fegyvertant, bemutatja az összes modern fegyvereket, a különböző államok fegyver-típusait. Leírja a hatósági fegyvervizsgálat, belövés, puskavásár (ás. Célzó-távcső stb. stb. nélkülözhetetlen ismertetését. A lőszerekről szólő fejezetben a lőporok, golyók, sörét, fojtás és tölténykészítés részletes leírását nyújtja, majd a fegyverrel való lövés elméletét adja a belső és külső ballisztlka kimerítő Isin értctésével együtt. Végül a lövés művészete, a vadász felszerelése, a hajtó, k vadászkutyák, a solymászat, falkavadászat, uhuzás, vadászatrendezés, vadásztársaságok, vadorzók stb. stb. Ismertetése után tartalmazza a vadásztörvényt és az idevonatkozó rendeleteket Is. Ara díszkötésben 10 pengő Megrendeléseket utánvéttel, vagy az összeg előzetes beutalása ellenében forduló postával intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván, úgy 50 fillér beutalását is kérjük. Az utánvételes küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet Pfeifer Ferdinánd (Zeidler Testvérei«) nemzeti könyvkereskedése Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca 5. Telefon: 18-57-30,18-74-00.
