Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-17 / 13. szám
6 fmmtta • Ag^äRBISM® 193!) JANUAR 17. KEDD amely megtanított bennünket arra, hogy a magyar emberek között egyetlen értékmérő van, az, hogy vájjon az illető mennyit hajlandó magyarságáért, a magyar közösségért, a magyar nemzetért dolgozni, alkotni. Amikor széjjelnéztünk a felszabadulás mámoron túl a megnagyobbodott trianoni magyar életkeretben, azt láttuk, hogy nekünk nagyon sok fegyvertársunk van, nagyon sok azonosan gondolkodó embertársunk, nem zettest vérünk. Azok a gondolatok, amelyeket mi ott kitermeltünk, nem specialitásai a Felvidéknek, hanem a régi határokon belül is az egész nép hatalmas, nagy többségét azonos szellemiség hatja át. Örömmel állapítjuk meg azt is, hogy a mi legnagyobb fegyvertársunk Magyarország miniszterelnöke, (Percekig tartó viharos éljenés és taps), a kormány többi tagjával, a mögötte álló párttal és számtalan hívével együtt. Ö értette meg elsősorban a mi lelkületűnket és azonnal, mint bajtársakkal kezet- fogott velünk. Húsz éven áf mi is űztük a csodaszarvast Amikor Imrédy Béla miniszterelnök kibontotta a Magyar Élet Mozgalom zászlaját, akkor indult el formailag a maga pályafutására ez a mozgalom, (Lelkes éljenzés és taps-) amely a csoda- szarvast választotta jelvényéül. De miért a csodaszarvast? Nem pogány jelvény a csodaszarvas, csak ősi magyar hagyomány. A csodaszarvas gondolata nem más, mint annak a magyar idealizmusnak a kifejezésé, amely őseinket, amikor elégedetlenek voltak életviszonyaikkal Ázsiában, messze keletről vándorolhatta nyugat felé. Húsz éven át idegen Imperium alatt élő magyarok vájjon nem csoda- szarvast űztünk-e, amikor a cseh börtönök, a cseh csendőrszuronyok között az elnyomatás éjszakájában vágyva vágytunk, a szabadságra, vagyont, függetlenséget áldozva rohantunk a csodaszarvas után, rohantunk a magyar jövő felé. Tántoríthatatlanul, Prágával, Pozsonnyal szemben, mindenkivel szemben, az egész világgal szemben, hogy végre hazaérkezzünk, ahol újból felszabadultan, függetlenül építhetünk, alkothatunk és egy új magyar jövendőre készíthetjük elő az új nemzedéket. — A pesti aszfalt mindig kész arra, hogy nagy, magasztos lelki értékeket megtestesítő jelvényeket a maga szatirikus gúnyjával sárba tiporjon. A csodaszarvasról hiába keltek szárnyra viccek. Azért választottunk éppen mitologikus jelentőségű magyar jelvényt, mert ennek semmi köze nincs más formájú jelvényekhez— Én mondom és minden magyarnak mondom innen Debrecenből, hogy az úgynevezett függetlenségi harcnak mostani élharcosai nem tudom kivel szemben akarják megvédéni Magyarország függetlenségét. Mi, magyarok valamennyien odakiáltjuk a világnak, hogy olyan magyar ember ezen a glóbuson nincs, aki hajlandó volna a hazát, a nemzetet egy más nemzet, egy más állam politikai akarata szerint kormányozni. Mi meg akarjuk alkotni a magyar élet mozgalmával az új magyar élet ritmusát. Ne gondolja senki, hogy mi olyan totális rendszert akarunk kiépíteni, amely vezéreket emel polcra, akinek gondolatait parancsként adják tovább a tömegnek. Mi, magyarok az egyetlen igazi magyar vezér, Horthy Miklós szegedi szellemében kívánjuk szolgálni a magyar nép millióit, hogy a szegedi programot, amelyet húsz éven át különféle külpolitikai kérdések s különféle belpolitikai aggodalmak és óvatoskodások nem engedtek a maga egészében valóra válni, maradéktalanul megvalósítsuk. Uj Magyarországot A magyar élet mozgalma új Magyarországot akar, új Magyarországot, amely leszámol az előítéletekkel, átalakítja a társadalmat azoknak a feladatoknak a megoldására, amelyek elől kitérni mindenféle parlamenti politikai praktikák ellenére sem lehet. Mikor állig fegyverben áll körülöttünk egész Európa, mikor a gyárak mindenütt hadiiparra vannak beállítva, vájjon itt állhat-e a magyar nemzet katonai felkészültség nélkül? A szent- istváni ideológiát, a szentistváni állampolitikát Szent István katonái valósították meg. Szükségünk van tettrekész fegyelemre és önfegyelemre. Kerülnünk kell a felesleges szófecsérlést. a terméketlen politikai vitákat. Szükségünk van arra, hogy kialakuljon köztünk a fegyelemnek olyan szelleme, amely azt parancsolja az egyénnek, hogy azon a, poszton, ahová hivatása állította, ugyanúgy teljesítse kötelességét, ahogy azt hősi halált halt testvéreink Munkács perifériáin tették. — Szükség van a faji öntudat erejére is. Szükségünk van erre azért, mert a nemzeti élet vérkeringésében az ütem, a ritmus, a vérsejtek rohanása egységes, együtemű kell, hogy legyen. Azt tapasztaltuk hosszú évtizedeken át, hogy a zsidóság, amely keletről beszivárogva a Kárpátok hágóin keresztül mindinkább benyomult a magyar nép által lakott területre, fokozatosan vegyült bele a magyar nép vérkeringésébe, anélkül azonban, hogy magáévá tudta volna tenni teljes asszimiláció Útján a magyar vérkeringés sajátosan magyar ritmusát. A kormányzat tisztában van azzal a feladattal, amelyet a zsidó probléma elébe tárt s hogy ma annyira elmérgesedett a parlamenti légkör, olyan elkeseredés hullámzik végig a magyar türelemmel visszaélő némely sajtótermék hasábjain, ezt az az elszántság, az az eltökéltség okozza, amely a magyar kormányzat reformtörekvései, reformtörvény alkotásai mögött, áll. A politikai kis praktikák művelői nem gondolnak arra, hogy ma nem az egyének, nem a politikusok csinálják a politikát, hanem a politikát maga a nemzet vette a kezébe. Szociális feladatok és igazságosabb fiidniegoszlás Amikor mi a magyar élet új vágányait akarjuk lerakni, szociális igazságot akarunk. Azt akarjuk, hogy a nemzetközösség és a nemzetközösségből kiformálódott új magyar állam elsősorban szociális feladatokat oldjon meg. Fel kell emelnünk a szegény magyar embert. Meg kell teremtenünk azt a légkört, amelyben nem a származás ad karrier-lehetőségeket, magas állásokat, hanem amely u magyar élet tengelyébe a tehetséget, az alkotni tudást állítja. A magyar föld problémája ma a poh tikai harcok előterében áll. A földreformmal mi nem akarjuk tönkretenni a középbirtokot, az ősi magyar kezekben lévő középbirtokot, de a nagybirtokok aránytalanságát meg akarjuk szüntetni. Vájjon miért akarjuk az igazságosabb földmegoszlástf Először is szociális Szempontokból. Azt akarjuk, hogy az a magyar, akit odaállítunk a katonasorba, a fegyverek elé, mikor arról van szó. hogy az ország területét meg kell védeni, a jövőben ne csak a hazát védje, amely valamennyiünké, de azt a kis darab földet is, amely az övé. (Lelkes éljenzés és taps.) És van még egy másik szempont is, amely azt parancsolja, hogy a magyar földet minél több magyar ember birto kává kell tenni. Ez a szempont, amelyet a megszállás korszakának tapasztalatai mutatnak. Ha megvizsgáljuk, hogy miért lehetett a Csallóközben, a kisalföldi rónán, a gömöri lankákon s a Bodrogközben katonai jellegű eseh-szlovák telepeket létesíteni, — akkor meg kell állapítanunk, hogy csakis azért, mert ott nagybirtokok voltak s az egyes nagybirtokost ki lehetett forgatni a maga birtokából egy egyszerű törvénnyel, de a kisemberek ezreit, százezreit nem lehet kiforgatni, ha majd az övék lesz a föld. De vájjon megoldható-e a magyar föld problémája úgy, hogy ne legyen a városokban, a falvakban két keze munkájából’élő munkásember? Sajnos, a rendelkezésre álló föld nem elég arra, hogy minden magyarnak annyi földje lehessen, hogy azt megművelve családjának kenyeret tudjon biztosítani. A munkás- emberekre szükségünk lesz, de a munkásember rangját, életszínvonalát fel kell emelni s a magyar munkást közbecsiilés tárgyává kell tenni. A mi felelősségünknek értékmérője nemcsak a lobogó lelkesedés, nemcsak a Himnusz, a Szózat s a pirois-fehér-zöld lobogó, hanoin a magyar szív felelősségvállalásának készsége. Mindenkinek a feladatával szemben a felelősség vállalása, aki a magyar nemzet közösségéhez tartozónak tekinti magát s aki áldoz a közösségnek, a nemzetnek. Nyilt, őszinte, becsületes kiállásra van szükség. Le kell bontani, le kell rombolni a kartellek várait, (Úgy van! Ügy van! Nagy helyeslés és éljenzés.) a profitgondolatot ki kell irtani a gazdasági életből. Szerezzen mindenki a maga tehetségé-' vei s ezzel párosult munkájával, szolgá- latkészsógével, de ne lehessen a közösség kizsákmányolásából származó haszonból luxuspalotákat, közéleti bástyákat építeni. Nem „előkeld" és nem „idegen" Magyar Testvéreim! Az ősi rögön, az ősi hagyományok útján akarunk új életet támasztani. A Programm, amelyet elmondottam, nem idegen s én azt hiszem, hogy most már ti is meggyőződhettetek arról, hogy az, aki ezt a program- mot ismertette nem „előkelő“ és nem „idegen“. (Percekig tartó zúgó taps követte Jaross Andornak ezt a kijelentését.) Nem érzek más hivatást, mint amely benne él valamennyiőtökben. Minden magyar, velem együtt, bármilyen rangot is viseljen, atomja az egész magyar nemzetközösségnek s a nemzet parancsának tartozik engedelmeskedni, amely egységet, fegyelmet, magyar jövőt és erős Magyarországot akar. Jaross Andor miniszter beszédét többször félbeszakította a viharos lelkesedés és éljenzés. Beszéde után az emelvényről lelépő minisztert körülvették s melegen éljenezték. Utána vitéz Berényi István nyugalmazott tábornok egész Tiszántúl népének túlnyomó többsége nevében tett hitvallást amellett, hogy a Magyar Élet Mozgalmának programmját hűségesen követi és hiszi, hogy ennek a programm- na-k a megvalósulását semmi meg nem akadályozhatja. A miniszterelnök mögött állunk — mondotta Berényi —, ha kell a legélesebb harcban is. A nagygyűlés után az Arany Bika dísztermében 200 személyes társasebéd volt, amelyen Lossonczy István főispán a kormányzóra mondott felköszöntőt, majd rugonfalvi Kiss István, Benedek Sándor, Kertész Kálmán dr, és Sarkadi- Keztyűs Lajos mondott pohárköszöntőt Azután Füssy Kálmán országgyűlési képviselő emelkedett szólásra, s végül Jaross Andor válaszolt a felszólalásokra. II I —————— A felvidéki hitelélet kérdése a TÉBE előtt Budapest, január 16. A TÉBE felvidéki intézetei Hegedűs Lóránt elnöklete alatt értekezletet tartottak. Ezen megbeszélték a visszacsatolt területre vonatkozó rendeletek végrehajtásának módozatait és a még szabályozandó kérdéseket. A külfölddel szemben fennálló tartozások és követelések elszámolására vonatkozóan az a nézet alakult ki, hogy célravezető lenne, ha a magyar állam a magyar adósoknak rendelkezésére bo- esátaná az általa beváltott csehkoroná- ból azt az összeget, amelyet a tartozások kifizetésére szükséges. Sokat jelentene, ha a kormány módot adna egyes intézeteknek arra, hogy a Cseh-Szlovákiával szemben fennálló követeléseiket és tartozásukat kölcsönösen kompenzálják. Az értekezlet nem tartaná helyesnek ezzel kapcsolatban a rnér 1 eg'közótetel ha táridejének kitolását. Ami a külfölddel szemben fennálló tartozások összeírását illeti a résztvevők szerint szükség lenne egy póthatáridő megállapítására, mert a bejelentések különösen a nyugati vármegyékben nem történtek meg. A hitelélet életrekeltése érdekében az értekezlet résztvevői szükségesnek tartják az intézetek jogi helyzetének mielőbbi tisztázását és pedig olyan formán, hogy úgy az önálló, mint a fiókintézetek automatikusan a Pénzintézeti Központ tagjaivá váljanak, mert amennyiben a feltételeknek nem felelnének meg, onnan kirekeszthetők. Különösen szükségesnek tartják a telekkönyvi forgalom mielőbbi megindítását. Hangsúlyozták továbbá azt, hogy meg kell szüntetni azokat a félértékeket, amelyek a gazdaadósságok tekintetében az 1939. évi 9870. számú rendelet folytán előállnak. A rendelet ugyanis 5 százalék kamatot állapít meg arra az esetre, ha a mezőgazda a csehszlovák jogszabály szerint védett gazdának tekintendő. De a csehszlovák jogszabályok elemzése után az értekezlet ama nézetének adott kifeje zést, hogy nem lehet szabatosan meg állapítani, hogy 'ki tekintendő védeti gazdának. A gazdaadósságok ügyének tárgyalása után az értekezlet szűkebbkörfl bizottságot küldött ki e kérdés tanulmányozására, valamint annak megállapítására, hogy miképpen hozhatók összhangba a csehszlovák gazdavédelmi szabályok a ma- g- gazdavédelmi szabályokkal- A bizottság tagjai Huberth Pál dr. (Léva), Darvas Sándor dr. (Kassa) és Sárkány Gyula (Ipolyság). A pénzügyi jogi rendszabályok életbeléptetésével kapcsolatos kérdések megbeszélésére elhatározták, hogy legközelebb Érsekújvárott és Kassán értekezletet tartanak. Az értekezlet résztvevői ezenkívül azt kérték, hogy a csehszlovák adóhatóságok által nyakrafőre eszközölt adóhátralék bekebelezéseket nyilvánítsák érvényteleneknek s azok alapján telekkönyvi előjogok ne legyenek érvényesíthetők. A Visszacsatol! Felvidék Községi EIíüjáréJdíalnaK figyelmét felhívjuk a m. klr, belügy miniszter úr 280/1938. B. M. sz. rendeletével beszerzésre ajánlott, Novák Jenő dr. összeállításában megjelent Községi polgári bíráskodás című jogi könyvre. Régi hiányokat pótló ráunka a községi bíráskodásra vonatkozó jogszabályokat tárgyalja, egységes Szerkezetbe foglalva. A könyv használhatóságának előnyére szolgálnak a szakaszokhoz csatolt jegyzetek, melyek az egyes szakaszok összefüggésére mutatnak rá és a rendes bírósági gyakorlat mellett ismertetik a hatásköri bíróságnak a községi polgári bíráskodás hatáskörébe utalt kérdésekben követett gyakorlatát is. A mű használhatóságát az abban közölt 24 iratminta, valamint betűsoros mutató is előmozdítják. A könyv terjedelme 173 oldal. ÁRA 7.— PENGŐ Megrendelhető az összeg előzetes beküldése mellett: STÁDIUM Könyvkiadó- vállalatnál, Budapest, VI, Rózsa-tL 111.
