Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-17 / 13. szám

4

TEOTlDEfcT Jfacfe&RHiram

jében történelmi szerepre hivatott,

hogy a Kárpátok medencéjének központjában élő magyar nép gravitációs központ, hiszen .nemhiába mutatnak .erre a völgyek, nemhiába fptnak a centrum felé a folyók. Minden, azt mutatja, hogy a Kárpátok medencéjének központjában van az erő és az összetartás. A magyarságnak ez a nagy történelmi szerepe olykor-olykor átmenetileg elhomályosulhat a történelem folyamán, de mindig feltárnád, és mindig fel fog támadni mindaddig, míg tudjuk, valljuk, gkarjuk, hogy ez legyen a szerepünk, (Nagy taps-)

— Az öntudatos magyarság és öntudatos fajvédelem együtt jár. Ezt a magyarságot nemcsak külső ellenséggel szemben kell megvédeni és megerősíteni, hanem meg kell erősíteni a belső beteg— Tudom, hogy azok a reformok, amelyeket most keresztül akarunk vinni, a zsidókérdés megoldása éppúgy, mint a földbirtokpolitikának helyesebb mederbe terelésé, átmenetileg járhatnak zavarokkal és átmenetileg járhatnak még azzal is, hogyha termelésben bizonyos fennakadások, esetleg kisebb visszaesések állanak be. De mégis át kell esnünk rajtuk. Át kell esnünk azért, mert a mai helyzet fenntartása lehetetlen. A mi céltudatos munkánkon ób összetartásunkon múlik az, hogy a magyar kenyér ne legyen kevesebb, sőt legyen több, nagyobb. Ha céltudatosan és egységes irányt követve dolgozunk gazdasági téren,

meg vagyok győződve arról, hogy a

magyar kenyér még a reformok meghozatalának ideje alatt is meg fog növekedni.

Meg kell hoznunk ezeket a reformokat, hiszen a magyar föld népe már vágyik, és áhítozik utána, hogy a maga ura legyen portáján, a maga gazdája legyen és a nemzetnek is az az érdeke, hogy minél több saját felelősségére utalt önálló kis egzisztencia legyen ebben az országban. Ez a magyar nemzet sorskérdése.

— A magyar gazdasági reformpro- grammnak a földbirtokpolitikán kívül a legnagyobb problémája az, hogy minél több munkát adjon a munkás kezeknek. Arra törekszünk, hogy a magyar munkának minél több lehetősége legyen. Ennek a munkának azonban meg kell adnunk a rendes tisztességes bérét.

A Magyar Élet Mozgalom elsősorban egy nagj| népi ftsszeforrás céljait is szolgálja, annak a tudatnak és érzésnek a meggyökereztetését minden magyarban, legyen az nagy vagy kicsiny, szegény vagy gazdag, álljon bárhol a társadalmi ranglétrán, hogy mi mind összetartozunk és mind egyforma megbecsülésre tarthatunk számot. Minden magyar társadalomban van hierarchia, de

ennek a hierarchiának a legfőbb értékmérője az lesz, hogy ki mekkora szolgálatot tud tenni nemzetének.

Mi nem vagyunk forradalmárok, mi nem tiporjuk sárba a tekintélyeket, mi igenis megbecsüljük és tiszteljük a történelmi értékeket és tudjuk, hogy egy nemzetnek nem ma kezdődik a történelme, hanem múltja is van és ebben a múltban értékek voltak.

A zsidókérdésen és a földbirtokkérdésen kívül a szociális probléma érdekli legjobban az embereket. Ebben az országban igen sokrétű szociális munka folyik. Talán az a hibája éppen, hogy nagyon is sokrétű. Közel húszezer a különböző társadalmi egyesületek száma Magyarországon, amelyeknek legnagyobb része a szociális kérdéssel foglal kozik. Ez nem egészséges állapot. A szociális probléma megoldásának a szociális igazság jegyében kell megtörténnie, amelyet azonban glóriával vesz körül a karitásznak, a szeretetnek a szelleme.

— Az a célom, hogy a Magyar Élet Mozgalomnak a hálózata elterjedjen a legutolsó falusi kis házig.

„Hirdetem

az új Magyarországot“

— Azt mondják rám ellenfeleim, hogy totalitásos gondolatot akarok megvalósítani- Azt mondják, hogy én egy totalí- tásos mozgalom megindításával vezér- kedni akarok. Dehogy akarok én, egyetlen totalitást akarok csak látni:

a magyar testvéri szeretetnék a totalitását.

Fő az, hogy meglegyen a szeretetnek ez az uralma és ennek uralma alatt mindenki egyesüljön.

— A történelem viharos korszakában élünk, de sziki aszilárd a hitem és meggyőződésem, hogy a magyar nemzetre, ha szociális igazság van és az igazi nacionalizmusban való összefogás parancsszavát megérti, csak szebb napok következhetnek. Ha egy ilyen anyagiakban megerősödött, szociális igazságtól áthaségeinkkel szemben is.

— A magyar élet mozgalmának első megnyilatkozásán, itt, Pécs városában újból oda kell kiáltanom a magyar anyáknak: Szeressétek és kívánjátok a gyermeket. (Szűnni nem akaró viharos taps.) Ahhoz, hogy a magyarság a maga történelmi szerepét betöltse, ahhoz meg kell találni azokat a szellemi és fizikai formákat, amelyek között legjobban tudja kifejteni a maga erőit. És itt térek rá arra, ami lassan-lassan kezd átmenni a magyar köztudatba, hogy katonai szellemre van szükségünk.

A katonai szellem annyit tesz, hogy egy célnak érdekében mindent, még az életet is gondolkozás nélkül fel kell áldozni.

(Szűnni nem akaró taps.)

tott társadalmat akarunk ebben az országban, akkor ennek az előfeltételeit meg kell teremtenünk és ez a saját lelkűnknek reformja.

— Az áldozatkészséget kell elsősorban magunkban felébresztenünk, mert a nemzetért, az utódokért áldozunk. A magyar flanc, a magyar úrhatnámság kora lejárt. Mindenki szegény ember és ne mondja senki azt, hogy ha mindenki szerényen visszahúzódva él, akkor a luxusiparok tönkremennek és nem tudom micsoda gazdasági bajok következnek be.

A takarékoskodásnak igenis van értelme. Szükségünk van, magyar testvéreim, az evangélium szellemére is. Harcolnunk kell mindennemű visszaéléssel és kizsákmányolással szemben és harcolnunk kell a közéletnek és a gazdasági életnek a tisztaságáért.

— Én hiszem a?t, amit hirdetek és engedelmeskedem annak az eszmének, amely hajt és küzdők érte, hogy ezzel eleget tegyek annak a három parancsnak: hit, engedelmesség, harc! (Taps, éljenzés.) Hirdetője leszek ennek az eszmének, hirdetője leszek mindannak, amit ez a mozgalom meg akar valósítani á magyar nemzet jövője számára,

Baja, január 16. Baja városa ünnepi díszbe öltözve várta vitéz Imrédy Béla miniszterelnököt.

Hat óra után néhány perccel nyitotta meg Bornhart Sándor polgármester a törvényhatósági bizottság díszközgyűlését.

Páratlan lelkes ünneplés, sokáig tartó meleg taps fogadta a terembe lépő miniszterelnököt, akit Bernhart polgármester üdvözölt.

A nagy tetszéssel fogadott üdvözlő beszéd után lelkes ünneplés közepette állott fel vitéz Imrédy Béla miniszterelnök, hogy megköszönje díszpolgárrá választását. Ezután a többi közt a következőket mondotta:

— Őseink tisztelete összekapcsolja a magyart a magyarral és nagyon is jó emlékezni erre most, amikor nagyobb szükség van az egységre és összetartásra, mint valaha.

Én törhetetlen hittel hiszem, hogy a

magyar egység, a magyar összefogás meg fog valósulni.

A vacsorán az első pohárköszöntőt Bernhart Sándor mondotta a kormányzóra, akit a jelenlévők helyükről felállva lelkesen éltettek. László Vince cisztercita gimnáziumi igazgató a miniszter- elnök feleségét köszöntötte, majd vitéz Bajsay Ernő a miniszterelnökre mon- di.-tt pohárköszöntőt.

Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök válaszolt az üdvözlésekre.

— Mindnyájan tudjátok — mondotta ezután — hogy néhány nappal ezelőtt kibontottam a Magyar Élet Mozgalmának a zászlaját (hosszantartó nagy éljenzés és taps), Ennek a zászlóbontásnak nem vezér kedés a célja, hanem egyedül az, hogy a napi politika szabta kereten felülemelkedve,

eszmei célkitűzéseket mutasson és ezeknek jegyében, ezeknek a zászlaja alatt töjnörítse mindazokat az elemeket, akik Magyarországon gyökeres jobboldali reformpolitikának a hívei.

Beszélt ezután a magyar lélek szerehirdetem az új Magyarországot, magyar megújhodást, nacionalista társadalmat, hirdetem a katonai szellem tettrekész fegyelmét, hirdetem a faj védelmét, a faji öntudatot, a lelki reformot,

tehát a keresztény eikölcsöt és a keresztény összetartást, a keresztény szerete let, az egyszerűség és áldozat szellemét. (Hosszantartó taps.) Hirdetem a társadalmi reformot, a szociális igazságot, új oi'szágépítést, szabad pályát minden magyarnak, egyetlen társadalmi rangadót és értékmérőt: a nemzetnek tett szolgálat hasznosságát. Mi akarjuk a gazdasági reformot, akarjuk, hogy a magyar föld a magyaroké legyen. (Zúgó helyeslés és taps.) Akarunk munkát és a munkának megbecsülését, akarunk harcot a szegénység leküzdéséért, akarjuk a közélet tisztaságát, a prof itéhség letörését, a visszaélések kiirtását, akarunk egy mindent lenyűgöző magyar akaratot s akkor meg lesz az új magyar élet.

Imrédy

a népi politikáról

A miniszterelnök hosszantartó tapssal és éljenzéssel fogadott beszéde után a Pannonia-szállóhoz ment, ahol közebéden vett részt. Az első pohárköszöntőt a Kormányzóra Nikolits Mihály, Pées város főispánja mondotta, utána vitéz Berde Károly dr. Pécs város nevében üdvözölte a miniszterelnököt.

A nagy tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd után Imrédy Béla miniszterelnök emelkedett szólásra és pohárköszöntőjé- hen hangoztatta, hogy népi politikát követ, ami abból áll, hogy

nem elég a népért dolgozni, a néppel kell dolgozni.

Ez a politika meg fogja hozni a népi

egységet.

A banketten felszólalt még Makay István polgármester és Reményi-Sclineller Lajos pénzügyminiszter. Imrédy Pécsről Bajára hajtatott.

Imrédy miniszterelnök

a Felvidék visszacsatolásáról

A miniszterelnök beszéde a Magyar Élet Mozgalomról

Ezt az érlelődő gyümölcsöt igyekszem én minél előbb a kiteljesedéshez juttatni akkor, amikor hirdetem a Magyar Élet Mozgalmát.

Megemlékezett ezután arról az örömnapról, amikor végre megtudtuk, hogy visszatért hozzánk millió magyar. Köszönetét mondott ezzel kapcsolatosan munkatársainak, valamint

a két baráti nagyhatalomnak, akik az európai politikát olyan irányba terelték, hogy visszakaphattuk felvidéki véreinket.

A beszédet gyakran megszakította a helyeslés és taps s a végén pedig percekig tartó igen meleg ünneplésben részesítették a miniszterelnököt. Ezután a Himnusz eléneklésével a díszközgyűlés véget ért.

A miniszterelnök a városházáról feleségével a Rókus-temetőbe hajtatott és lerótta kegyeletét dédapja sírjánál, majd visszatért a varosba és i'észtvett a Központi-szállóban rendezett több mint hatszáz terítékes közvacsorán.

péről Európa és a világ formálásában. A magyar lélek mindig megtartotta történelmi perspektívája keleti természetét, de fel tudta venni a Nyugat eszme- áramlatai közül azokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a Nyugat kapujában egy nép mcgállhasson. Itt van az az elvitathatatlan és elévülhetetlen történelmi érdeme annak a fejedelmi vérből sarjadt nagy magyar férfiúnak, akinek jubileumi esztendejét most ültük, Szent Istvánnak.

— Ma világszerte a népi politikának a korszakát éljük. Napjainkban még mélyebbre kezdünk hatolni ennek a népi politikának a rejtélyeiben.

— Ez az a modern népi politika, amelyet hirdetünk nemcsak Magyarországon, hanem követnek sok más országban is. Koreszme, ämely elől nem szabad elzárkózni. Nekünk bele kell kapcsolódnunk ebbe az eszmeáramlatba, mert ez a jövő fennmaradásunk záloga. Ezzel a koreszmével szorosan összefügg a másik koreszme, a szociális érzék s a szociális

Földhözfufiatás, munkáhozfuttafás

io?a tavttAt? 17 KTTinn

kérdésnek új felfogásolN^zerint történő megoldása. .

— Amit mi a magyar élet mozgalmán val meg akarunk valósítani — mint Pé- esett már rnöncLottam —, az nem totalD tárius, vezérkedő gondolat, hanem a magyar testvéri szeretetnek a totalitása.

— Nem arra kérem a Ti támogat tástokat -— folytatta állandó lelkesedés közben a miniszterelnök —, hogy politikai, vagy nem tudom, milyen céljaim elérésében segítsetek, én azt kérem, hogy a nágy magyar szeretet kötelékének a kiépítésében segítsetek, mért ez legelső feladatunk.

— Sokat lehet elmélkedni azon a szón is, hogy mit jelent magyarnak lenni, mit jelent átérezni a magyar történelmi feladatokat, de jelent a magyarság még valamit: jelenti azt

a büszke úri magatartást, amely ná- , lünk a falu népében éppúgy meg van, mint a városi értelmiség, vagy pedig a nagybirtokosok körében.

Amikor mi a népi politika jegyében való átalakulást hirdetjük és sürgetjük, amikor reformpolitikát sürgetünk, amely szakit hamis képzetekkel, akkor nem akarjuk kipusztitani ezt a szellemet.

— Nem én Vagyok az, aki állandóan az ellenfeleimben keresem a hibákat* Bizonyosan a mi táborunkban is történtek hibák. De ne azt keressük, ki mit* vétett, hanem azt, hogy a magyar politikai, élet harcainak hogyan lehet olyan lebonyolítási formát találni, amelyben, érvényre jut ez az úri magatartás. Meart az a szokás, amelyet itt. egyes sihederek honosítottak meg, és amelyet — sajnos — jobb körök is átvettek, nem méltó a magyarhoz. Kevés ember tapasztalta a saját bőrén annyira ezt a harcmodort, mint én.

Válasz a gyáva kútmérgezöknek

; — Elnézést kérek, ha személyes ügyben szólalok fel Baján, de úgy érzem, fel kell szólalnom, mert tűrhetetlen az, hogy ebben az országban gyáva kútmór- gezők részéről, akik röplapok névtelensége mögé bújnak, milyen aknamunka folyik!

Miniszterelnökségem nyolc hónapja alatt voltam már minden. Voltam zsidó- bérenc, angol kém, voltam labanc, volt előbb a feleségem zsidó, azután pedig én. nem tudom, hány nyolcadrész erejéig.

No essék félreértés:

fajvédő magyar alapon nyújtottam be az úgynevezett zsidótörvényt.

(óriási éljenzés). De ezt nem a gyűlölet jegyében tettem és most is azt vallom, hogy a zsidókérdést nem gyűlölettel, hanem a hideg ész erőivel, nem verekedéssel, nem boltablakok bezúzásával, hanem munkával és a törvényhozásnak olyan intézkedéseivel kell megoldani, amelyek kellő mértékre szorítják vissza az illetéktelen zsidóbefolyást.

Csak azért emlitem ezeket a zsidó vádakat, mert ezekkel akartak engem elgáncsolni. Kezdték a feleségemen, aki egy tisztes soproni család leánya. (A vacsorán résztvevők hosszasan ünnepelték a miniszterelnök feleségét.) Róla elhi- x rasztelték azt, hogy közismert zsidó iparmágnás családból származik, ami — hangsúlyozom — nem vétek, de ennek a mi politikánknak a követésénél természetszerűen teremthet bizonyos morális összeférhetetlenséget. Ezeket a vádakat elterjesztették a hiszékeny magyar vidéken. Mindez azonban nem volt elég. A zsidótörvény-javaslat benyújtásának napján elindult Pesten egy társasjáték, amely Szilveszternápján kulminált, amit kor az utcán röpcédulákat is osztogattak, Ezek a röpcédulák vidékre is elkerültek. A röplapok megállapítoták, hogy az anyai nagyanyám zsidó, az anyai nagyatyám pedig félzsidó. Szerencsére az apai oldalon nem tudtak belémkötni, mert eléggé közismert, hogy a bácskai Heinrich-családból származom. 1827-ben kapták a magyar nemességet., az ómora- viczai előnévvel, Heinrich Alajos és Ferenc, a dédapáin, aki itt nyugszik a bajai temetőben. Heinrich Ferenc 1845-ben királyi dekrétummal Imré- dyre magyarosította a nevét. Imrédy Ferencnek volt a fia Imrédy Lápot, aki mint pozsonyi közjegyző halt meg, és aki 1848-ban és 1861-ben a magyar országgyűlés tagja volt,