Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)

1938-12-04 / 25. szám

1038 DECEMBER 4. VASÁRNAP TEKKDEfcl ÄlGrtARHTPMP. 73 Felhők Svájc felett Irta: Vass László A svájci francia kantonokból hetek óta nyugtalanító hírek érkeznek félénk. Az írót, C. F. Ramuz-t, eJki e veszélyes ingá­sok morsejeleit legújabb könyvében (Besoin de Grandeur) leadja), a felvidéki magyar ifjú értelmiség köreiben különös legendák veszik körül. Nincs rajta kívül még egy idegen író, talán az utóbbi idő­ben Huizingát kivéve, aki olyan mélységes hatást gyakorolt 'volna franciás művelt­ségű gondolkodóinkra, met éppen ő, ez a robosztus erejű vaudois. Nem tartozik a divatos párisi márkák közé, a francia könyvpiacon még mindig vakmerő csoda­bogárnak számít, aki szakítani merészelt a francia regény szokványos stílusával és merev szerkezetével. Már abban i3 for­radalmi jelenség, hogy Franciaország ha­tárán kívül él, egy maroknyi parasztnép között, a francia Svájc Vaud nevű kan­tonéban. Időnként hírt ad sajátos ritmusú regényekben a szőlővidéki, havasi, réti emberek mindennapi életéről, a stílusnak olyan megelevenítő őserejével, amelyet ma hiába keresünk az egész európai iro­dalomban. Kinyomozni, hogyan került el a híre mihozzánk is, a húszesz endő;3 „szlovákiai” magyar értelmiség tikkadt tájaira, egy­szer majd tanulságos feladatot jelenthet a ku atók. szellem történészek számára. Az Eötvös Collegium franciás légköréből és svájci tanulmányút járói hazatérve, egy érsekújvári tanár, Krammer Jenő hívta fel figyelmünket egypár finoman megírt tanulmányában a svájci lélek e legrokon­szenvesebb kifejezőjére. Ez a híradás még „kisebbségi“ életünk kezdetén történt, mikor lázas sietséggel példák után kutat­tunk és nagy zavarunkban vagy talán az első évek kényszerűsége folytán, regio­nális alapokra gondoltuk felépíteni iro­dalmunkat. Hogy aztán hamarosan kide­rült a kegyes csalás és a szörnyű dilet­tantizmus is bebizonyított a" a „szlovákiai" magyar irodalom regionális célkitűzéséi­nek tarthatatlanságát, a- Svaiéi író vará­zsa csodálatos módon nem tört meg, to­vább élt bennünk,: mert a „romand” író olyanokat tudott mondani kicsinyke pa­raszti néfpéről, amik'akkoriban minket is közelről érdekeltek.. Kiderült, hogy C. F. Ramuz több, mint tájíró. Egy külön vi-. lágképet fedeztünk' fel műveiben., a& -egygy terhesség"Űrök emberi kérdéseinek, szilárd talapzatára építve. Művészi hitvallásával arrpí igyekezett mindnyájunkat meg­győzni, hogy a civilizáció szédítő iramá­ban egy percre sem felejtkezhetünk meg ősi gyökereinkről. Üj életforma csak a valóság szilárd talaján építhető fel. Es ki tagadná,' hogy nekünk, a tektonikus Dunavölgyében szintén erre a szilárd­ságra van szükségünk? Könyvről-könyvre mélyült ez a modern világlátás és a leg­utóbbi művében aztán olyan megrázó kérdéseket vetett fel mibennünk is, hogy szinte már megtorpanunk a hirtelen elénk nyílt válaszúton. A halálra ítélt kanton „Vájjon egy kis ország népe a maga kicsinységével arra ítéltetett-e. hogv^ ne ismerje meg a nagyságot?” — tépelődi’k a svájci író legújabb könyvében. A he­gyék, a szűk völgyek megakasztják emelkedésében a kantonok népét és kö­zépszerű, sokszor már alsóbbrendű álla­potba kényszerítik. Zsibong, kavarog egész Európa a kis Vaud-kanton körül, minden ijesztő, heves mozgásban van. csak a kis vaudos nép mozdulatlan es féltüdővel lélegzik. Nincs 'tengere, még csak kilátása se az óceánok szabad tér­sége felé, közülük nem lehetnek tengeré­szek, a gyarmatok felé sem mehetnek. A létezésnek egyik nagy lehetőségétől a kis nép meg van fosztva; a svájci ifjú nem viheti magasra. Hegyek, hegyek minde­nütt, mint áthághatatlan hörtönfalak zár­ják el Vand kanton francia parasztnépet "a nagy világ golf áramlatai t ój_ és örök egyhangúságra ítélik. A túlságosan el­izolált - nép beteg lény és halálra van Ítélve. Neuraszténiás ország vagyunk, -— mondja Ramuz. Talán azért is van köz­tünk annyi gyilkos . . . Aki pedig mégis túl akar jutni a nyak­szorító falakon, azt kiveti magából a szokásaiban, életmódjában megmerevedett népközösség. Az ember itt'a»" eszmék, gondoláitok örök egytíelytú«*To tjjpegása- ban önmagát haszmáljiy^i. Af hegyek ugyan megőrizték őkeWa hábdfutol jj» az ágyuk, gépfegyverei»- gyilkos /tüzet y fel­fogták a havasok/*' de már g szeavede­Karácsonyra ligásába saját üzf n^ffBbtTkészült békésszent andres magyarperzsaszőnyeg dis* # rflelegséget hoz V.. ^ IIV., Kossuth I Lajos-utca -. « ■' Vi ■' ' ­DBKCSSZBUlauui wMg 7 •*» e**1" díszt % Melegséget ho: KLEIftJÖDÖN lyektől. a járványszerűen terjedő politikai eszméktől semmi se tudta megóvni. Vá­gyakat, igényeket, szükségleteket ébresz­tett fel. bennük az eszméknek e hirtelen betörése. Idáig büszkék voltak az idegenek előtt kantonális autonómiájukra, de­mokratikus államformájukra, most mind­ez -— a szédítő európai kavargásban — kérdésessé vált. Határaikon túl három agyhatalom merész utakon tör a nagy­ság ismeretlen csúcsai felé. Hová, me­lyik irányban és hogyan emelkedjék, merre mozduljon völgybe süpped" helyze­téből ez a kis nép. Minden változik körü­löttük és a változás törvényei alól, úgy látszik, ők sem vonhatják ki magukat. Még nem látni a nagy népek mozgási, emelkedési irányát, de már magában véve, a mozgás is varázzsal hat az ár­nyékban vegetáló kis népekre. C.-F. Ramuz úgy érzi, hogy ők, a svájci francia parasztok egyik nagyhatalom mozgását sem követhetik. A baj csak ott van, jegyzi meg halk aggódásai az író, hogy már közöttünk is kezd hatni a varázs... Csak »házifüst« . . . Egyáltalán; lehetséges-e a vaud-i kan­tonban forradalom? Tömegek, zászlók, ha­talmas tőkevállalkozások kellenek egy for­radalomhoz,. legalább egy diktatórikus hajlamú ember is, meg nagyvárosok, né­pes községek, füstölgő gyárkémény-erdők. Vaud kantonban viszont mindebből nagyon kevés van, vagy egyáltalán semmi. Em­bert is alig látni, egyet-kettőt a hegyol­dalban k&pgszkrdjó szőlőtőkék között, vagy a vékonyka földeken az apró tehénkével vontatott eke után. Szétszórt, kicsiny fal­vak, párszáz lakossal, a szelíd táj fölött pedig csak „házifüst” szállong ... Időn­ként végigzúg a csöndes vidéken egy-egy1 motor, utána még nagyobb csönd támad. A füvek és a hegyek tovább szemlélik örökegy képüket a tó és az ég tükrében. Itt minden szem magért haicólni kell a sziklákkal, a hegyi zuhatagokkal; míg az ember, örökké földje felé hajolva, nem ért rá változni... Meg aztán. — van mi­ből megélniük! Mégis, nyugtalanok, érzik a változás szükségét, tudják, .sokáig nem maradhatnak el a nagyok iramától. A {változás azonban csak - --belső ' paroncrora {indulhat meg, belső erőktől .indíttatva, ienrtélfógvá- a változás- útját -is* önmagukból kell kiépíteniük a kis népeknek. A táj, a környezet is nagymérlékben szabja meg a változás lehetőségeit. Náluk nincsenek nagybirtokok, földjeik — r.adrágszlj- vékonyak, a szűkre szabott barázdán egy traktor meg se tudna fordulni. Nincs annyi térségük sem, hogy gyárakat épít­senek: hegyoldalban vagy dombokon él­nek. Itt tehát -eredménytelen kísérlet lenne az indusztrializálódés, amit annyira sürgetnek gyanús számítással a marxista forradalom teoretikusai. A föld és az ember sorsa ezen a vidéken örökre egybe­tartozik. Csak eltörölni lehetné mind a. kettőt, de megváltoztatni alapjait: meddő harc és egy kisnép szörnyű erőfecssrlése lenne. A sors biztató hívása A svájci lélek ingadozik. Genfi, zürichi lapokban aggasztóan ismétlődik egy kér; dés: mit jelent svájcinak lenni? ... Mi egy illúzióval megint szegényebbek va­gyunk. Az annyiszor megcsodált svájci állambölcselet válságba került, a ikan o- nökban élő népek nem tudják megtalálni nyugalmi állapotukat a nagy ingásban. Minden oldalról hatni kezd rájuk is a varázs. Az eszmék mágikus ereje már az ő soraikat is megbontja. Rádöbbennek kisnép mivoltukra, de Ramuz úgy érzi, hogy nem a kicsinység okozza a passzi­vitásukat, hanem ellenkezőleg: a tétlen­ségből ered a kicsinységük .. . Ezek a tünetek, „kisebbségi" létünk folyamán, sokban hasonlítottak a miénkhez is.. Sok­szor volt úgy, hogy már csak féltüdővel lélegeztünk, érverésünk is gyakran ki­hagyott. ‘Inkább álmokban éltük ki ma­gúnkat, mint a valóságban. Megfoghatat­lan tartalom híján ködbevesző, léggé fcrszló révületben vívódtunk és húsz év alatt tömérdek selejtes holmit is termel­tünk. Annyi megharoiúás, lelki, kulturá­lis összeütközés történt sorainkban e~JE8t) évtized alatt! A háborgó világkohű''pere­mén minket is kikezdett a nagygépek vao rázsereje. de mint Ramuz, mi jj? a belijjß hangra figyeltünk és a megújulás útiját magunkból indítottuk el. BaPjós csillagjá- rás és sűrűsödő^ ködök Jtjejpn s^jfárd. rétegbe vetetái^ ingó sqjrsynk JLa Buágjieiifftozponfon Gr. Klebesberg u. 23 Olcsó családi otthon A magyar felvidék lakosságához! Szíves tudomására bízzuk az igen tisztelt biztosító közönségnek, hogy intézetünk, á fieneraUr Triesti Általános Biztosító Társulat magyarországi igazgatósága^'Vely jfi7 év óta fofy tatja 'műkö<Jését>rf(jF*fn3gyar biztosítási piacon, nujgkp^Gte tevékenységét a Hazánkhoz vigaíSesatolt Felvidék minden városábaip'lí^r ‘ leányintézet szállítmány stűzbiztos. __ _ y.tátjut á,-1$ekúrita^rfíiztosító R.-T.-nál biztosításokat. jMtorfezen biztosításokért vál tálunk eS-s^sSÍTuik. melyek eddig islHi^retünk, az Assicura- !ak ki, ezentúl intézetünk^s^lírott magyarór- 'tnek és az esedekes díjak illeíákes főügynök- áz itt említett biztosítások közii!^ semmiféle ágazatban egyáfclenisgy bírfosítást sem vehet át más biztosító társaság. Kéglik számunkra azt a bizalmat, melyet 107 év óta kiérdímeltiin!; a magyag biztosítási piacon. / J Triesti Általános Biztosító Társulat, Magyarországi Igazgatósága, Budapest, V., Dorottya-u. 1Ö. és Ká fennálló bal teljes sza\|ai/sságo Az éle®iztosjlA zioni G szági igí/gató^ ségeink is, régi és meg bízható^^(jrvezelc úijány Átvettük Idílvih—Generáli mindrtnnami tűz-, bettors-, üveg. , é|s. ^ásjyt és toífty. váll! u Első ó^alános BaYeset­W%\f1 ség^t 1 1 horgonyát: a magyar parasztságba, amely a föld felé hajolva — és helyet követelve magának a nemzet sáncain belül! -r- mű­veli az egész magyarság jövőjét: Csalló­közben, Gcmörben és a székely földeken éppúgy, mint az Alföldön és a Dunántúl hulló dombajin. A sors biztató hívása idején az ő hangjukat halljuk és r:remit legősibb gyökereit duzzadó nedvekkel táp­lálja a föld. A Magyar Könyv Is bevonul a Felvidékre A magyarság jobb jövővel bíztató, ün­nepi hangulatú napjaiban, amidőn leomol­tak honvédcsapataink előtt a hüßzeszten- dős önkény jogtalanul emelt határsorom­pói, s boldog öröm egyesítette két ország­ból testvértelen népünket, az öröm érzé­séből a magyar könyv is részét kéri, igazán magyar szellemű könyv bizakodást hirdető, kitartásra lelkesítő .milliós; betű­gárdái előtt húsz éven át gyakran tiltó gátak emelkedtek, sokan azokat nem is tudták átlépni, számkivetve elszákadt' test­véreinktől, türelemmel vártak az Idők be­teljesülésére. ' . j4 viagyar könyv a visszatért területek magyq r í és tvér éviik. ''értékei, szétlerfii fkírtr csékst akár kózvelííéni, fel afeárjatárai■ eddig tilos lapjait kicsinek, nagyhalt, ás* új erőt ja akar kapni felszabadított test­véreink szeretetéböl, lelkes irodalompárto­lásából. A magyar Felvidék minden kis darabja gazdagodást, erőt jelent a ma­gyar könyv számára. Nem feledjük, hogy Deáki bencés szerzetesei voltak első tulaj­donosai a Halotti Beszéd XIII. századi kódexének, s hogy a zsoltár fordító refor­mátor Molnár Albert szülőfaluja az ugyané vidéki Szene volt. Szinte fölmérhetétlen Jókai városának, Komáromnak irodaimi jelentősége, hol Ányos Pál. Beöthy Zsolt is élt és nevelkedett. Emlitsük-e a nyitva- megyei Andódot, Csucsor Gergely szülő­faluját? A csallóközi Bőst, hol báró Amadé László bölcsője ringott, és Bárt, hol örök álmát, alussza? Vagy Losoncot, hol Kármán József, Fanni hagyományai­nak melegszívű írója született és meghalt? Mellőzhetnők-c halhatatlan Madách Im­rénk nógrádmegyei Sztregováját, vagy Szklabonyál, a „nagy polóc”-ról elnevezett későbbi MiJcszáthfalvát ? Folytassuk a sort Jolsván, Mindszenty Gedeon szülő­helyén, Rozsnyón, hol Pákh Albert, a régi Vasárnapi Újság megalapítója, majd Papp- Váryné Sziklay Szeréna, a Magyar Hi­szekegy költője látta meg a napvilágot. Ott van Rimaszombat, hol Tompa Mihály született és Hant-a, hol ugyanő lelkészke- dett és meghalt. Végezzük Ungvári, hol a költő Dayka Gábor nyugszik és kérdez­zük, megmérhető-e az az erő, mit a ma­gyar könyv számára ennek az ősi földnek visszatérése jelent? Megmérliető-e az iro­dalmi jelentősége Kassának, Kazinczy városának, mely a felvidéki magyar iro­dalomnak Pozsony mellett központja volt a mai napig? Csak odavetett megjegyzések, adalmor- zsák ezek. hogy rámutassunk a visszatért magyar föld irodalmi erőinek gazdagsá­gára, bár éppen úgy tudjuk azt is, mi maradt még a határokon túl: hogy egye­bet ne említsünk, csak Eperjesi, Gyön­gyösi István, Herényi Frigyes. Greguss Ágost, Díváid Hornéi szülővárosát., és Nagyszombatot, hol a Kir Magyar Egyetemi Nyomda működőig/ több, mint két évszázadig és P/yöikáÁj Péter egyi térné virágzott. /Ii s f/Ij -------•ht A magyar könyv kiáradó szeretet tel tárja ki lapjait a visszatért magyar tzsl-. vérek előtt, felkeresi a legkisebb falu né­pét 'is ajándékcsomagok ulakjibun, mert jól . tudja, mekkora nagy bciücsömjd vanj a hazatért magyarnak. Gazdagít ’•:[ akar, önmagát akarja adni, hogy maga is gaz­dagodjék, hogy felfrissül:1, boldog ma­gyar telkekre találjon, A magyar könyv önmagát adja n t::a- gyarságért, hogy egymás szer etet év el, egy-' más erősítésével, egymás támoga'ásával siessen annak a mozgalomnak szolgálatára, amely a magyarok Főméltóságú Asszo­nyának. Horthy Miklós kormányzó hití'C- Isének irányítása alatt irtó zís,Zyfjára a jyszá1-:... ! i Mztvíuv« Magyarért! .. CxéUenS: Sjko|t a munkácsi temető A munkácsi temető kívül esett a béc3i ha árvonulcn. A halottakat csak cseh katonai őrizet m ellett, mindössze legközelebbi hozzátar­tozóik részvételével és minden szer­tartás mellőzésével lehet eltemetni. A halál oly hatalmas csönd, hogy Magyarul sem nyithatom számat. Szólaltassátok meg helyettem Legédesebb anyám: hazámat S a munkácsi temető-földet. Nékünk még a ravatal Is fáj, Sír-vánkoson sincs pihentetni:. Idegen szuronyok hegye tép Sebet a munkácsi temetőn És az íráson: feltámadunk!” A rög álmához fegyver kisér, Itt örökké fegyverben éltem Hat évemtől. De ahányszor a Halál-liget kavicsán léptem, Fegyver s háború nélkül valók. A munkácsi temető sikolt, Mintha merő nyitott sír volna: Nem nyughatunk, míg az altató Göröngyöt is más bitorolja S gyújt máglyát a keresztjeinkből. Míg közénk és kedvesünk hamva Közé géppuskás határt vernek, Míg a legdrágább koporsóktól Vissza zsebrák szuronyok vernék. Nem nyugszunk sem élve, sem holtan, A hantoké a csönd. Az élet Tulipánrajzú bölcsök jussa. Mégis: Szökősön, Técsön, Visken A bölcső1:^ virágát is vér mossa S Munkáésqfr£ff*tepbetö^ sikolt. A haJjjJ*T!Ty hatöfmas osond, hogy HJiMTharul sept nyithatom számai, fffzolaltassqgok meg helyettem LegédesgBb anyám r hazámat I S a ratfiiJftícsi rs'-fíó’ temetőt. .--- .!■ r"' es utazí^i/ökjíeket/árusító cégek figyelmébe aján]jukrké.#ífijiéi)?einket: vulkánfiberből, erő- lemPzhőP. lakk vászonból és bőrből. RIPPEL JÓZSEF csSyÁRSA Budapest, VII.. Szövetscg- utoa üü a. telefon: 145-709

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents