Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)

1938-12-31 / 46. szám

2 TERHDEfcl -J^GyARHIRIM

vissza milliónyi magyar testvérünket, annak köszönhetjük, hogy mögöttünk állt ennek a százmilliót meghaladó hatalmas tömegnek az ereje.

— A magyar külpolitika a Róma- Berlin-tengelyre támaszkodik és pedig érzelmi okokból is. Érzelmi okokból, mert a németekhez régi fegyverbarátság fűz: együtt küzdöttünk, együtt véreztünk a nagy háborúban és megismertük ott a német hűséget, a német akarást,-tudást. Olaszországhoz egy régi történelmi , ba rútság fűz bennünket. A nagy háború ban ugyan szembenállottunk egymással, becsületes, nemes ellenfelek voltunk. Ér zelmi okok fűznek bennünket a tengely politikához azért is, me.rt tény az, hogy ennek a két nagyhatalomnak a támogatása felbecsülhetetlen értékű volt szá munkra az elmúlt hónapok diplomáciai kampányában.

— A tengelypolitikára támaszkodunk a reális elgondolások alapján is, mert mindenki látja azokat a célkitűzéseket, amelyek ezt a két nagyhatalmat vezetik.

'Az európai békének szilárd-megalapozd sára, a> rend megteremtésére Irányuló küzdelmekben meglesz a magyarságnak is az őt megillető szerepe,

— Ezt a tengelyre támaszkodó politikát folytattuk és folytatjuk, mint a független öncélú nemzeti politikát. Ne féltse senki ettől a politikától a mi függetlenségünket, öncélúságunk feladását. Érdekes, hogy ép azok féltik legjobban, akik a 67-es politikának voltak a legnagyobb követői, amikor pedig sokkal nagyobb kötöttséget kellett vállalni és sokkal kevésbé tudtuk érvényesíteni a magyar ön- célúságot.

Ne féltse tehát senki ettől a tengelybarátságtól a magyar függetlenséget. Meg tudtuk- védeni azt évszázadokon keresztül, meg tudjuk védeni most is,

különösen azért, mert nem tapasztalhatja senki azt, hogy független öncélúságunkat megtámadnák.

A fegyelmezetlenség és a destrukció ellen

— Magyar testvéreink! Ahhoz; hogy a

magyarság történelmi szerepet tudjon betölteni, ahhoz’az is kell, hogy a házalóját rendbentartsa és kicsinosítsa. Más szóval

rend és reformpolitikát kell követni.

A kettő együtt jár. Rend nélkül nincs igazi reform.

A reform mit jelenti Fejlődést jelent, haladást jelent. Rend nélkül csak hanyatlás felé tudunk haladni.

— A rendetlenséget semmiféle kormány nem engedheti meg. Különösen ilyen történelmi időkben, amikor a nemzeti egységre nagyobb a szükség, mint valaha (Úgy van! Úgy van!) Rend nincs reform nélkül, mert a rendnek a széles néptömegek egyetértésén, helyeslésén kell alapulnia. A rend fenntartásához szükséges a belső fegyelem, igazi rend csak ott van, ahol a rendet mindenki a sajátmaga rendjének érzi, ahol belső fegyelemből mindenki kényszer nélkül engedelmeskedik és követi a rendet, mert tudja, hogy ez az ő javát is szolgálja. Szuronyokkal lehet a rendet fenntartani de ez a rend inkább szolgaság, mert nem a szabad embereknek békés, örvendetes együttélése.

— Kell tehát a reform, de ezeket a reformokat felelősségérzettel kell megvalósítani. Vannak, akik azt hirdetik, hogy hetek, hónapok alatt csodákat müveinek és más világot teremtenek. Ne higyjetek ezeknek.

Minden haladás, fejlődés keserves részletmunka eredménye. Kellenek a nagyvonalak, az elképzelések, de az igazi tartalommal való kitöltéshez szorgalom, hozzáértés, munka kell. De kell hozzá erély is. A vezetésnek erélyt kell mutatnia; erély nélkül csakhamar felütné fejét a szabadosság,

elhatalmasodnék a kritika és széthúzás ütne tanyát a magyar földön. Szükség

van erélyre a destrukcióval szemben, amely a legkülönbözőbb formákban tud megnyilvánulni. Mert destrukció az a kritika is, -— emelte fel ismét szavát a miniszterelnök, — amely kákán csomót keres, amely az alkotással szemben semmiféle megértést nem tud mutatni, amely csak ígérgetni tud, s néha fenyegetőzni, de alkotni nem. (Ügy van! Úgy van! — zúgott fel a tömegből az általános helyeslés.)

— A destrukciót nem lehet megengedni. Tekintélyre szükség van minden államban, minden országban s

ezt érvényesíteni kell a nemzeti élei egész vonalán.

Érvényesíteni kell akkor is, amikor nagy eszményekkel állunk szemben. Mert az eszményt meg lehet őrizni akkor is, ha korlátokat szabunk érvényesülésének. így van ez a sajtószabadság terén is. A sajtószabadság kebelében is érvényesülni kell a felelősségérzetnek és a tekintély elvének. A kritikát itt is bizonyos korlátok közé kell szorítani, mert különben a sajtón keresztül a félrevezetésnek, a szé- dítésnek, a népcsalásnak tág tere nyílik. (Ügy van! Ügy van! — hallatszott ismét az összegyűltek tömegéből.)

— Eredményes kormányzati munkát nem lehet végezni, ha az egész nemzet nem hall egyebet, mint kritikát, lekicsinylést, Ígérgetést és felelőtlen túllicitál ást.

Különösen vigyázni kell a sajtó rendjére a külpolitikában, mert a nemzetnek kifelé egységesen kell megjelennie, különben képtelen az ország valóban konstruktív, építő külpolitikát folytatni,

akkor, ha mindenki másfelé húz, az egész ország szövetség-képessége és barátsága is kockán forog, legalábbis annak értekét nem tudják felismerni. (Nagy taps és éljenzés.)

Kisebbségi politikánk

— A magyar embert a józanság és méltányosság jellemzi. A méltányosság megkívánja, hogy mindenkinek megadjuk a magáét. Ez áll a mi kisebbségi politikánkra is.

Most, hogy itt, nem is olyan messze, új magyar testvérek tértek vissza az ország ölelő keblére, velük együtt jöttek szlovákok és ruszinok is. Ebben az országban elég szép számmal vannak nemzetiségek, szlovákok, németek, ruszinok és egyéb nemzetiségek. Nekünk ezek felé a megértés politikáját kell követnünk,

a mi régi, Szent Istvánra visszavezethető magyar hagyományunk alapján. Semmi kifogásunk nem lehet az ellen, ha a kisebbségek saját népi mivoltuk öntu

datos ápolását szívügyüknek tekintik. De ugyanakkor fel kell ismerniök azt is, hogy ez az ország számukra nem csupán külsölegcs keret, megélhetést, anyagi boldogulást biztosító élettér, hanem ér zelmi közösség is, otthon és haza, amelynek gazdagításához az 6 különleges tulajdonságaikkal és színességeíkkel hozzá járulnak, amelynek örömeit, gondjait, küzdelmeit mivelünk megosztják, amelyet védeni, erősíteni, fejleszteni kötelességünknek tartják, és érzik nemcsak az agyukon, hanem a szívükön keresztül. Ha ez így lesz, meglesz a kölcsönös bizalom, s ennek légkörében az egyes részlet- kérdések megoldására a módokat mindig meg fogjuk találni.

1938 DECEMBER 31. SZOMBAT ■■ —^

zelést egyszerűsíti, tehát a kisembernek leegyszerűsíti az adófizetést, lehetővé teszi számára, hogy pontosan tudja, mit kell fizetőié, s lehetőleg keveset kelljen adóbevallással bíbelődnie. (Lelkes taps és éljenzés.) Itt is szerepet játszik megint a család- védelem gondolatának érvényesülése.

Ennek is megvannak a kezdetei a magyar adórendszerben, a 'sokgyermekes családok kedvezményeinél, de ezt az utat sokkal erőteljesebben keik járni, mint eddig, tehát az, aki csak magányosan él, vagy legfeljebb még egy családtagot tart el, méltán fizethet több adót ugyanolyan jövedelem mellett, mint az, aki öthat családtagot kénytelen eltartani.

Kitörő taps fogadja a miniszterelnöknek ezeket a bejelentéseit, majd így folytatta beszédét:

— Tudom, hogy ez nem nagyon népszerű az agglegények előtt. De mindet» adópolitikának az a jellemző vonása, hogy amikor az egyik vállról a másikra helyezi át a terheket, azok a vállak, amelyekről elvették a terheket, szép csendesén hallgatnak odahaza, nem is lehet hangjukat hallani, viszont nagyon is tiltakoznak azok, akiknek vállára áttolták a terheket. Ezért látni külső szemléletre, valahányszor a kormány az adópolitikában valami változást hajt végre, hogy az mindig rossz.

A történelmi birfokososztáfynak és a történelmi parasztságnak együtt kell járnia“

Élénk derültség fogadja ezeket a kijelentéseket, majd a következőket mondotta vitéz lmrédy Béla a küszöbön álló reformokról:

— Megfelelő gazdasági helyzetnek a megteremtését nem tudjuk másképen elképzelni, hogy ha a birtokviszonyok tew rén is a reformok útjára lépünk.

Ezeknél a szavaknál vitéz lmrédy Béla miniszterelnök ismét felemelte szavát és határozott kijelentései általános helyeslést váltottak ki a nagygyűlés közönségében.

— A nagy latifundiumok kora lejárt. Ezzel szembe kell néznünk ~~ mondotta a miniszterelnök, .amire szűnni nem akaró taps és éljenzés szakadt fel a tömegből. — De ezt az áttérést a nagybirtokrendszerről a kisbirtok, a minél több kisbirtok rendszerére,

fokozatosan kell végrehajtanunk.

Ez is azok közé a reformok közé tartozik, amit csak rendben lehet végrehajtani, mert rend nélkül semmiféle igazi reform nem valósítható meg.

Az a javaslat, amelyet a földmívelés- iigyi miniszter a közeli napokban benyújt, megnyitja a lehetőségét annak, hogy sokezernyi kisgazda juthasson földhöz kishaszonbérleteknek, s esetleg tulajdoni juttatásoknak alakjában is.

A kishaszonhórletek oly- módon lesznek megszerkesztve, hogy az a gazda, akikis- haszonbérletet kap s az esztendők során jól gazdálkodik, rendesen fizeti a bért, megtarthassa tulajdonában a földet, természetesen az illő ellenérték lefizetésével, amivel a megfelelő feltételeket meg fogjuk neki adni.

Kitörő taps és szűnni nem akaró éljenzés volt a visszhangja ennek a legközelebbi programmot bejelentő megnyilatkozásnak, hogy az eddiginél sokkal erősebb és gyorsabb ütemben folytassa a földbirtokpolitikát, amely a kisegzisz- tenciák megteremtését célozza és azt, hogy

évente legalább százezer föld holdat juttasson így a nagyobb kezekből a

kisebb kezekbe. Ez a minimum.

Természetesen minden igyekezetünk azon lesz, hogy mihelyt a megfelelő szervezetet erre megteremtjük, még iobban meggyorsítsuk az ütemet. (Hosszantartó, szűnni nem akaró, viharos éljenzés és laps.)

Fokozatosan ^ell

átférnünk a nagyo> ok- s szerrel a minél több kisbír ok rendszerére

Egyre kell vigyáznunk. Ennek az országnak a társadalmi rétegeződése olyan, hogy két történelmi osztály az, amely évszázadok óta áll és tartja szilárdan vállait, a magyar földgömböt: a történelmi birtokososztály és a történelmi parasztság. Ez a két osztály mindig megértette, támogatta egymást. A paraszt„Az a program, amelyet magunk elé fűzlünk — a reformok programja

A miniszterelnöknek ezeket a kijelentéseit hosszantartó, szűnni nem akaró lelkes tapssal és éljenzéssel fogadták az egybegyűltek. Majd így folytatta a miniszterelnök:

•— Az a program, amelyet magunk elé tűztünk, a reformok programja,, olyan reformoké, amelyek széles népmilliók sorsának javítását, boldogulás biztosítását célozzák. Ennek a programnak a megvalósítására szolgál elsősorban a szociálpolitika.

Természetes, hogy a legnagyobb gondot

fordítjuk erre, ideértve az egészségügyi politikát is. Nemrégiben például kétszáz körorvosi állásra hirdettünk pályázatot, a zöldkercszt-akció egyre terjed, mind több és több járásban kezdi meg áldásos működését, gyermekek táplálásával, gyermekek megerősítésével foglalkozunk, közel százötven vágón cukrot szánunk évente arra, hogy a kisgyermekek élet erejét, csontképződósét feljavítsuk. Itt van azután a mezőgazdasági munkások öregségi biztosítása, az erre vonatkozó törvényes intézkedés néhány nap múlva

A kormány gazdasági politikája

it

lép életbe. Fokozott figyelmet fordítunk a mezőgazdasági munkabérek alakulására, hogy a birtokos és a munkás közötti szerződések méltányos feltételek melleti jöjjenek létre és a munkás mindig meg kapja a maga méltó bérét. A városi mun kásság érdekeit szolgálja az a törvény, amelyet most hirdettek ki, s amely be vezeti a családi munkabér intézményét, a gyermeknevelési pótlékot az ipari munkásság körében. Ez nagy segítségei jelent s reméljük, hogy szélesebb körökre is ki tudjuk majd terjeszteni. A tisztviselői társadalom érdekében nemrégiben felemeltük a családi pótlékot, s kitérjesz tettük a betegsegélyezés körét. Ezek a törvények — hangsúlyozta a miniszter elnök —, amelyek már kerésztülmentek a parlament szűrőjén, minden szónál és igérethél világosabban és ékesebben ma tátják azt az irányt, amelyben haladunk. Ez az irány a családvédelem, a családi gondolat ápolása.

Ezeknek a kijelentéseknek nyomán a nagygyűlés hallgatósága perceken keresztül lelkesen ünnepelte a miniszter- elnököt és munkatársait.

A családvédelem gondolata fog érvényesülni az adópolitikában

Kitörő lelkes taps és éljenzés fogadta ezt a kijelentést, majd így folytatta a miniszterelnök:

— A gazdasági politikához, amelynek célja egy jó szociális helyzet megterem lése, hozzátartozik az adópolitika is. Ismeretesek a kedvezmények, amelyeket a 1 kisemberek, a tíz holdon aluli gazdák

kapnak a földadó terén, s az a kedvezmény, amelyet a kisemberek a házadó terén élveznek. Ezeket a kedvezményeket igyekszünk kiterjeszteni.

Olyan adózási módot vezetünk be -* a pénzügyminiszter nemsokára beterjeszti az errevonatkozó törvény- javaslatot, — amely főleg az adóke— Természetes, bogy jó szociális politikát — folytatta vitéz Imrédy Béla — csak úgy lehet végezni, hogy ha azt megfelelő gazdasági helyzet s ennek elérését célzó gazdasági politika támasztja alá. Gazdasági téren elsősorban a kinövések lenyesése a cél.

Nagyon kiáltó végletek vannak nálunk a gazdasági világban — emelte fel szavát a miniszterelnök. — Ezek sohasem egészségesek, de különösen nem egészségesek egy szegény országban, mint amilyen Magyar- ország.

E végletek lenyesésének sokféle módja

van, nemcsak büntetőjogi üldözés. Hiszen az egész magyar társadalom láthatta, hogy az ősz folyamán, amikor felütötte fejét a városokban a zsírdrágaság, erélyesen rácsaptunk a drágítókra s jó sokan a börtönökben gondolkodhatnak azon, vájjon érdemes volt-é azért a hitvány keresetért kockáztatni szabadságukat. (Nagyon helyes volt!! — kiáltozzák a teremben.)

— Ezt a célt szolgálja az árpolitika is- Külön kormánybiztos foglalkozik az árak kérdésével s tevékenységének iránya főképen arra megy, hogy az úgynevezett agrárolló az ipari és mezőgazdasági árak közötti különbséget csökkentse, a mező- gazdasági lakosság és a fogyasztók érdekében, Egész sor ipari cikknél szép eredményt ért el az árkormánybiztos. A növényvédelmi szerek, az állatszérumok, a

zsák, a kasza árát mind leszállították. A cukor árának lényeges leszállítása nemrégiben történt meg s ma tettük közzé a petróleum árának leszállítását. Ezek az eredmények csak fokozatosan érhetők el, mert ha égjük napról a másikra nagy leszakadás következnék be az árakban, akkor maga a termelés és a munkáskezek foglalkoztatása forogna kockán. De

céltudatos munkával egészséges árhelyzetet akarunk teremteni, amely egyensúlj-ban tartja a mezőgazda- sági és az ipari ágakat, s ezáltal a mezőgazdasági lakosság boldogulását mozdítja elő.

Nagy helyeslés és taps fogadta vitéz Imrédy Bélának ezeket a kijelentéseit, aki a következőkben folytatta tovább nagy figyelemmel hallgatott beszédét:

— Ez természetesen kihat a mezőgazdasági munkabérekre is, mert tisztességes mezőgazdasági munkabéreket csak az a gazda tud fizetni, aki meg tud élni. A gazdának tehát elsősorban olcsón kell vásárolnia, és lehetőleg jó áron kell eladnia. A mezőgazdasági árpolitikának nemcsak abban kell megnyilvánulnia, hogy a beszerzési cikkek árát csökkentsük, — ebben az irányban haladunk, — hanem abban is, hogy piacot és jó árat biztosítsunk- A legékesebb bizonyítéka ennek a politikának a búzaár. Jó termés mellett is olyan búzaárat biztosítottunk, amely — azt hiszem — minden jól gazdálkodó gazdának jó emlékezetében fogja tartani ezt az esztendőt.